Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Vita Zsigmond: Nemzeti hivatástudat irodalmunkban
Nemzeti hivatástudat irodalmunkban 191 álom kábultságában telnek el, a ködtől még nem lehet a jövőbe nézni, de a helytállás parancsa elég erős ahhoz, hogy megnyugtató jelszóvá váljék. A TRANSYLVÁNIAI magyar irodalom első öt évét a líra korszakának szokták nevezni; a lírát a hivatáskialakítás feszíti. A következő korszak, a próza a kötelességkereséshez vezet. A hivatás- tudat ébreszti, sürgeti a költőt, de mi az első hivatás? Maga az írás. Az írás hit az élet mellett, az élet, a mozgás biztosítéka ; írni kell, hogy a saját hangunkat, szívünk dobogását hallhassuk. Az első pár év az ébredezés, az előkészület, a folyóirat-indulások kora, története a tapogatózások közé visz be. Az Szemle, a Magyar Szó, Tavasz, Zord Idő, Napkelet, majd a Pásztortűz a megszólalás első kísérletei. Részben tudatosan fognak a transylván kérdések megtárgyalásához és az írók megszervezéséhez, mondanivalójuk azonban még nagyobbrészt az új magyar írók egyéni panaszaiból áll. Az egyén még nem tudja a közösség kérdéseit meglátni és ha nem tud tőlük elszakadni, a mese hazugságába burkolja őket. Az élettel való szembenézés és a transylvániai hivatás kérdése az 1920 végén meginduló Napkeletben és a később vele szembenálló Pásztortűzhen kezd kibontakozni, A magyar munka kötelességére hamar rámutat Szentimrei, de a transylvániai hivatáskér- déssel bármilyen sokat is foglalkoznak később, mégis csak tág keretek között mozgó, a múlt felé forduló, határozatlan megállapításokhoz jutnak, Kós Károly az népek kölcsönhatásaira, Transylvánia kiegyenlítő szerepére építi a hitét, az emberszeretet és szabadság eszméitől megittasult Paál Árpád szerint pedig „a transylvániai magyaroknak az a nagy feladat jut, hogy megszerezzék az örökké árva és testvértelen Magyarországnak a környező népek őszinte barátságát." (Napkelet 1921) A Napkelet írói a demokratikus és sokszor az egész Európával megértést kereső nemzetközi eszméken keresztül keresték Transylvánia jelentőségét és a magyarság feladatait, de túlságosan messze nézve és elméletekben veszve el, nem tudták az itteni társadalmat fölrázni és hivatástudatukat kötelező erejűvé tenni, A megformált hivatástudatnak nem volt elég vonzóereje s így kifelé alakító hatása épen nem lehetett. A Pásztortűz a magyar szellemi hagyományok mellett őrködött; a lelki magyarság gondolata innen indul ki a megmaradt értékek megőrzésének hangoztatásával, A kisebbségi élet irányt szabó szervezetei az egyházak. Az általuk munkált cél a nevelés, ennek intézményei az iskolák. A transylvániai magyar életnek tehát legfőbb feladata és célja az iskolák megtartása és kifejlesztése lesz. Hogy a célkeresés és általa a nemzet életének megtartása ezekben az években már mennyire foglalkoztatja a transsylvániai magyarság vezető szellemeit, azt mutatja a Gyárfás Elemér munkája is ( problémák, 1923), aki mindjárt a kiindulási pontnál ezt a kérdést akarta tisztázni. Szerinte a transsylvániai magyarságnak az az Istentől rendelt világtörténelmi hivatása, hogy
