Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Vita Zsigmond: Nemzeti hivatástudat irodalmunkban
192 Vita Zsigmond összekötő kapocs legyen a Középeurópa tengelyében elhelyezkedett román és magyar népfaj között,“ A kedvezőtlen politikai viszonyok miatt ez a gondolat sem válhatott életünk tengelyévé, A népükért aggógó lelkek legszebben megformált hivatás- tudata sem lehetett társadalmat, nemzetet éltető eszme, a nevelés célja sem ad irányvonalat a hánykolódó nemzetnek, a nemzet erőforrásokat, szilárd pontokat keres a jelenben, melyre életét helyezteti és tovább viheti. A nyugvó pontokat nem a közírók, politikusok, hanem a költők találták meg. Mi a legbiztosabb nyugvópont? A föld. A nemzeteket megrázó, összetörő forradalmak láza után csak a transsylvániai hegyek maradtak meg békét kínáló, mozdulatlan menedéknek, A kétségbeejtő földrengés után a megkapaszkodás és megállás öröme tör fel Aprily Lajos Tetőn c, költeményében. A transylvániai föld kiindulási pontja lesz egész költészetünknek, a föld adja a megmaradás, az élet hitét, a föld ellenállásra, küzdelemre, dacra, kötelességvállalásra sarkal, A viharok pusztította sziklás, székely föld sugalmazza Tompa Lászlónak a harc büszke szavait: ,,én az idővel bátran szembenézek,“ A föld formálja meg Aprily Lajosban is a transylvániai hivatás érckemény parancsát: „jövőt nevelni, embert és magyart“, A transylvániai hegy szimbólummá válik a Kós Károly Varjunemzelségéhen, amely a hozzá hűeket megtartja és megacélozza. A föld, a hegy az eszmék szabad kibontakozását, a szellemi és erkölcsi erők örök hatalmát mutatja meg Reményiknek, a zűrzavaros emberi világból kivezetve kiegyenlítő erővé válik. A föld mellé így sorakoznak megtartó, megerősítő hatalmaknak az idők viharában változatlan örök lelki erők. A hit még erőszakolt, mert hol van az az életcél, mindenkit átjáró nemzeti hivatás, amelybe megkapaszkodhatna? Egyetlen lehetőség a szorongató valóságot egyelőre kikapcsolni és a szellem hatalmára építve az életet, megerősíteni a kötelesség parancsait, Reményiknél életelvvé válik a kötelesség, az egész kisebbségi életnek egyetlen kötelező elve, A kötelesség: „használni a nemzetnek bármi áron,“ A kötelességvállalást azonban belső, erkölcsi hivatástudat élteti, amely a sorsra hárítja a nemzetek életének megváltoztatását, de az igazabbá levéssel akarja kiérdemelni az emberibb életet. Maga a hivatáskeresés költőinknél sem hozott tehát olyan eredményt, amelyet a nemzet magába zárhatott és életével bizonyíthatott volna. Mi a transsylvániai magyar hivatása? — kérdezhetjük költőink nyomán. Nem más, mint akármely más nemzetnek: a maga helyén őrködni szellemi javai fölött és kötelességét hűen teljesíteni. Ha tömegeket mozgató hivatástudatot így nem is sikerült kialakítani, de a háborgó tengeren szilárd nyugvópontot talált a transylvániai költő s ebből új élet bontakozott ki, A Iransyl- vániai földet, szellemi és erkölcsi erőink kötelező parancsait a transylvániai magyar költészet fedezte fel számunkra és tette nemzeti életünk alapjává. Életünk szerves törvényeit, hatóerőit fedezte fel bennük s így tudott — egy időre legalább — társadalmi közszellemet alakító erővé válni, A transylvániai magyar költészet és a magyar társadalom széles rétegei ezekben az években egy-
