Hírünk a Világban, 1960 (10. évfolyam, 1-3. szám)
1960-06-01 / 1-3. szám
6 Hírünk a Világban. né bő I keresett, olyan nagyon kevés volt, zeneszerzést kezdett tanítani a Délkaliforniai Egyetemen. 1943 óta tagja a tanári karnak a zenei fokultáson. „Az igazi tanár az — mosolyog Rózsa — aki azt tanítja a többi zeneszerzőknek, hogyan ne teremtsenek maguknak megélhetési lehetőséget/ ‘ ' Hogy kik kortársai közül azok, akiket legjobban csodál! „Stravinszkij. ha már valaki helyit kell megnevezem.“ Honnan jött a legnagyobb hatás komoly zenei stílusára? ,,A magyar népzenéből, bár soha nem tanultam zeneszerzést Magyarországon.“ Rózsa szerzeményei a komoly zene terén ma már számtalan lemezen vannak forgalomban, zenekarok, szólisták sokszor tűzik műsorra, íme néhány vélemény főmüveiről: „Nagyszabású mű“ — írta a „Téma, variációk és finálé“ c. művéről annak losangelesi előadása másnapján a Los Angeles Times (1955. 1. 28.) — „melyben egy melankolikus magyar oboa-témát alakít a szerző nagy leleményességgel. A mű bővelkedik világos gondolatokban és olyan mesterien van hangszerelve, hogy könnyen válhatna hangversenyműsorok népszerű repertoár-darabjává.“ Már 1937-es bemutatója alkalmával nagy volt a sikere. Ezt írta róla a Musical Courier: „Ragyogó mű, nagy zenei leleményességet, férfias erőt, ritmikai tehetséget s színes hangszerelő képességet árul el. Egyike a legjobb jelenkori müveknek.“ Kamarazenekarra írt Szerenád-ját így méltatta 1952-es bemutatója után a La Jolla Journal (1952. VIII. 28.) : „Élettel teli rit mus, sziporkázó színek, brilliáns és eredeti hangszerelés, élénk és kifinomult humor jellemzik . . “ Második vonósnégyese a Daily News Los Angeles (1951. IV. 20.) szerint „erőteljes, képzeletdús s nagy mesterségbeli tudásra vall ; hatásosan oszlatja el azt a tévhitet, hogy a celluloid sóbányákban való szolgálat elkerülhetetlenül meg kell hogy nyomorítsa a szerződéses zeneszerző eredeti alkotói képességét. Az első tétel (Andante con moto) gazdag tematikai anyagot tartalmaz, melyet a szerző ragyogó kontrapunktikus formában dolgoz ki. Ez az egyetlen tétel, amelyet nem jellemez erős magyar íz, bár még itt is megvannak a nyomai. Bartók nyomán írt zene valószínűleg enyhe magyar akcentust árul el akkor is, ha Kansas síkságain vagy a Manhattan kanyonjaiban sajátítják is el. Azonban Rózsának törvényes joga van elmerülni szülőhazájának, Magyarországnak zenei nyelvében, hogy saját személyes mondanivalóját kifejezze, és a kvartett három utolsó tételében ezt — nagy leleményességgel és ízléssel — meg is tette. Merész ritmusú Scherzot Lento tétel követ, melyben finom harmóniai hatások lebegnek egy lírai kantiléna felett. Rózsa ezeket nem mint valami idenemtartó fogást alkalmazta, hanem hogy fokozza a zenei színezést és népi szellemük teljes átérzésével. A zárótétel (Allegro feroce) további élénk magyar ritmust hoz... “ A Heifetz által rendelt hegedűversenyt maga a világhírű hegedűművész játszotta az 1956, I. 15-j premieren. „Rózsa müve a modern magyarok zenei nyelvén szól, akik Rózsa honfitársai: Bartók, Dohnányi, Kodály nyelvén; írta a Dallas Times Herald (1956. I. 16.) — de a zenéjében kifejezett gondolatok a sajátjai.“ A Saturday Reviere (1956. II. 4.) ezt írta róla: „Azt hisszük, Heifetz -— aki szüntelenül kutat új hegedűversenyek után — megtalálta a legéletképessebb müvet Walton 1939-es versenye óta. Ez a mű felette áll minden későbbi rendelésének... A második tétel jól érthető, dallamának oly elragadó részletei vannak, hogy a század zeneirodalmában teljesen egyedülálló kivéve Prokofjev utolsó szimfóniáit.“ Az Oszkár-díj elnyerése után Rózsa Miklós újra elmerült a munkában. Egy duplakoncerten dolgozik Heifetz és Piatigorsky megrendelésére, aminek utolsó tétele egy időre megszakadt újabb filmmunkái következtében. Ez a duplakoncert egyébként az első hasonló versenymű lesz Brahms óta. Bemutatójára 1962-ben kerül sor Philadelphiában Ormándyval, majd mindjárt utána Los Angelesben Soltival. Idén nyáron Madridban az ríj nagy Krisztus-film („King of Kings“) zenéjén dolgozott. Ősszel a Ben-Húr szvitet vezényelte Münchenben, Frankfurtban és Párizsban. Rózsa Miklós ma már a legismertebb magyar zeneszerzők közé tartozik s kivételes módon egyszerre két különböző zenei területen is népszerű lett: az inkább könnyű filmzene terén és a komoly zenében.
