Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1959-01-01 / 1-3. szám
10 Hírünk a Világban most megmondom, hogy pártunk portáján a magunk urai vagyunk és mégegyszer nem vállalunk március 12-ét. Ha a kecskeméti beszéd valami ilyen kísérlet előjátéka lett volna, akkor előre megmondhatom, hogy célt tévesztett ». Sőt azt is hozzá teszi: «Válaszolnom kellett, nehogy tovább éljen a politikai közvéleményben az a tévhit, hogy nyugodtan támadni lehet bennünket, mert ha más nem, a közérdek tiszelete lefogja a kezünket és még rágalmakat is eltűrünk. Nem tűrjük ». A Kommunista Párt egyelőre a Szabad Nép hasábjain folytatja a vitát, de lehetetlen nem látni az alig burkolt fenyegetést Révai « Hallgass az okos szóra » c. cikkében: « ...Száz szónak is egy a vége, a kecskeméti beszéd komoly figyelmeztetés volt... Kovács Béla is hallgasson az okos szóra ». De ő továbbra is kitart a demokratikus eszmék szolgálatában : « A Munkáspártok összekötő bizottsága bejelentette, hogy mozgósítja híveinek tömegerejét. Révai felkészülésről ir, Szakasits Árpád ökölről beszél... Majdnem 3 millió titkosan leadott szavazat áll mögöttünk és politikánk mögött, amely forradalmi kísérletek helyett okos átalakulásra törekszik a demokrácia, az igazságos vagyon és jövedelemeloszlás és a legszebb emberi szabadságjogok szellemében... Aki tüntetni akar, ám tüntessen, de mi nem engedjük, hogy provokáljanak bennünket és... hogy provokáló fellépésünkre hivatkozhassanak, azzal próbáljanak esetleg takargatni olyan cselekedeteket, amelyek különben talán menthetetlenek volnának ». Kovács Bélának vannak cikkei, melyeket szinte változtatás nélkül lehetne sok közel- és középkeleti országban megjelentetni, vannak, amelyek néhány fogalom behelyettesítésével a világpolitikai helyzetre ma is érvényesek. A « Nélkülünk nincs demokrácia » c. cikkében többek között ezeket Írja: «Általában hathetenként kirobban a belpolitikai válság. Révai József vezércikket ir a Szabad Népben. Szakasits Árpád elmondja, vagy megírja, hogy a Szociáldemokrata Párt törhetetlenül kitart a Kommunista Párt oldalán. Ezzel kezdődik. Mind a ketten bennünket támadnak. Elmondják, hogy veszélyeztetjük a koalíció egységét, a munkát, az újjáépítést és a demokráciát. Tudjuk, hogy ez nem igaz. Ök is tudják, de elmondják, mert úgy gondolják, ez a helyes politika... ». « A válságot mindig a Baloldali Blokk jelenti be és akkor válság van. A legújabb politikai vihar első jelentkezésénél a Kommunista Párt hivatalos lapja felvetette a kérdést, hogy kié legyen az ország. Vállalom a kérdést és megfelelek rá: a népé legyen. Az egész nemzeté, tehát a mi népünké is. Amig mi politikai tényezők vagyunk Magyarországon, addig nem lehet róla szó, hogy az ország a... Kommunista Párt hitbizománya legyen. Ha a Baloldali Blokk türelmetlen vezetői úgy látnák, hogy velünk nem lehet együttdolgozni a koalícióban és valami módon kísérletet tennének, hogy kiiktassanak bennünket, mint pártot az ország vezetéséből, maguk maradnának a hatalomban, de nélkülünk csak kisebbségi diktatúrát tudnának csinálni és ez talán még az ő értelmezésük szerint sem volna demokrácia... ». « Öklük mutogatásával, fenyegetésekkel nem lehet megváltoztatni azt a bizonyos szerencsétlenül ostoba parlamenti aritmetikát — ahogy Szakasits Árpád magát kifejezte — de minket sem lehet letériteni arról az útról amelyet a magyar nép akarata jelölt ki számunkra. Szeretném, ha a munkáspártok vezetői végre számotvetnének a magyar élet bizonyos adottságaival és félretennék a szavakban vagy közigazgatási és rendészeti intézkedésekben megmutatkozó erőszakosságot... Ha valóban demokraták és a népet nem játékszernek, nem eszköznek, hanem a hatalom forrásának tekintik, akkor meg kell változtatni politikai módszereiket... ». « Vannak módszerek, amelyek Magyarországon teljességgel használhatatlanok. Tömegeink mindenkit meghallgatnak, aki barátságos szóval közeledik feléjük, de minden erőszakossággal szemben bizalmatlanok. Lehetséges, hogy az erőszak hatása alatt párttagok lesznek, de sohase lesznek párthivek... ». « Révai József szerint a ’ jobboldal fel vetette a politikai hatalom kérdését ’ s ő úgy gondolja, hogy a magyar demokrácia érdekében a baloldal kormányzati befolyásának erősödésére volna szükség. Révai szokás szerint összekeveri a marxizmust a demokráciával, a jobboldalt a Kisgazdapárttal és persze a tárcák elosztását a tényleges hatalommal... ».
