Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1-3. szám

Hírünk a Világban 11 HAYNAU FOGADTATÁSA LONDONBAN A szovjet vezetők amerikai látogatásai alkal­mából talán nem érdektelen feleleveníteni az 1848-49-es magyar szabadságharcot vérbefojtó Haynau tábornagynak angliai fogadtatását. Haynau 1950 szeptemberében Londonba láto­gatott. Nem hivatalosan ugyan, mert a nyugati kormányoknak akkor még nem jutott volna az eszébe hóhérokkal parolázni vagy velük együtt mutatkozni. Sőt nem is tábornagyi egyenruhá­jában, csak amúgy rangrejtve. Tudta, hogy gyil­kosokat civilizált társadalomban nem szeretnek szabadon járni látni. Legalábbis száz éve még.... A londoni munkások még igy is tudomást sze­reztek ottlétéről s egy sörgyárban felismerték. Alaposan összeverték, megdobálták szeméttel; csak a rendőrség mentette meg a Themzébe ha­jítástól. A sajtó — változnak az idők... — nem a tö­meggyilkos pártját fogta, hanem a tüntetőkét. « A táborszernagy úr úgy látszik nem is sejtet­te — irta az Illustrated London News — hogy minő iszonyattal kisérte Anglia minden osztálya az ő magyarországi tetteit. » És a kormány? Nem a vendégjogról szónokolt. Az osztrák követ tiltakozását az angol kormány azzal utasította el, hogy Haynautól tapintatlan­ság volt egy szabad ország területén mutatkozni. ( R.) « Akiknek szeme van a látásra és erkölcsi érzéke a jó és rossz elbírálására, azoknak nem kell bizonygatnom, hogy mekkora hibák élnek és virúlnak rendőrségünknél, milyen si­ralmasan működik az igazságszolgáltatásunk. Akik ezt eltűrik, lehetnek talán jó párttagok valahol, de állítom, hogy ellenségei a magyar demokráciának... ». A Kommunista Párt megfogadta a tanácso­kat. A fenyegetések, a tömegerőre való hivat­kozások nem szűntek ugyan meg, de az erő tényleges megmutatását döntő pillanatban az oroszokra bízták. A békeszerződés ratifikálá­sának, a szuverenitás viszszanyerésének ideje rohamosan közeledett, a külpolitikai nehézsé­gek veszélye a többségi párt egyre határozot­tabb politikája nyomán az oroszok számára kényelmetlen lehetőségeket rejtegetett. A Kisgazdapárt politikája 1946 második fe­lében olyan eredményeket mutat, melyek ko­molyan veszélyeztetik az orosz hóditás kon­szolidációját. A miniszterelnök vezetésével hi­vatalos kormányküldöttség látogat nemcsak Moszkvába, de Washingtonba is. Később a Parasztszövetség az « utca mozgósítására » a «parasztnapok» megrendezésével felel és száz­ezres tömegeket hoz a fővárosba. A párt jú­niusi tízpontos követeléseit a Baloldali Blokk kénytelen elfogadni. Ennek nyomán az inter­nálótáborok legnagyobb részének kapui meg­­, nyílnak. A közhivatali elbocsátások (B-Iista) revízióját meg lehet kezdeni. A rendőrség szervezetében a párt javára jelentős eltolódá­sokat sikerül elérni, sőt az orosz irányítás alatt álló kommunista fellegvárban, az Andrássy. ut 60-ban is kezd — bármily jelentéktelen mér­tékben is — a koalíciós elv érvényre jutni. A községi választások megtartása, mely a legrosz­­szabb választási törvény esetén is újabb nyil­vános kommunista vereségnek Ígérkezett, so­káig már nem halasztható. Minden fenyegetés ellenére — vagy talán annak következtében — a polgári demokrácia elveihez való ragaszko­dás a magyarság minden rétegében egyre erősebb lett. A Kovács Béla vezetésével folyó ellentámadás során, az 1946 őszi pártközi ér­tekezletek egyikén Rákosinak e nyíltan kimon­dott vád ellen kell védekeznie : « Az általá­nos benyomás szerint a Kommunista Párt erőszakkal akarja a hatalmat megszerezni ». A kommunisták reakciója hevességben minden eddigit felülmúlt. Gerő igy nyilatko­zik: « Az uj hinta politika épp oly veszedel­mes, vagy még veszedelmesebb és károsabb az ország érdekeire, jövőjére, mint a régi volt ». (Amivel Gerő akaratlanul is egyenlő­ségjelet tett a hitleri Németország és a Szov­jetunió közé!) Révai a pártkongresszus meg­

Next

/
Oldalképek
Tartalom