Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1959-07-01 / 4-5. szám

4 Hírünk a Világban teljes lett az eszmei zür-zavar s a mű­vészet se tudott kikerülni ebből. A há­ború utáni « modern » tárlatokon és bien­­nálékon az «absztrakt művészet» ját­­sza a vezető szerepet, mely azonban nem a dekorativ művészet igényével lép fel (melyre egyébként jogosult lenne!), hanem mint önálló művészeti irányzat. Ez je­lenti a mélypontot: egyik oldalon a kö­zönség vásári ízlésének kiszolgálói, kéz­ügyességen túl nem lépő naturalista-aka­démikus piktorok, a másik oldalon a te­hetetlen, egyhelyben topogó és érzelmet­­len « absztraktok ». Valóban ez lenne e század művészeté­nek keresztmetszete? A kép igy elég lehangoló és siralmas. E dekadencia mel­lett azonban éppen az utolsó évtizedben egyre sokasodnak a biztató jelek, melyek arra 'engednek következtetni, hogy a mélyponton már túljutottunk, a hullám­völgyből kiemelkedünk s mégiscsak kia­lakul korunk új művészeti stílusa. Ha mélyebben nézzük, hogy tulajdon­képpen mi volt e válság oka, arra a meggondolásra kell eljutnunk, hogy a mo­dem művészi törekvéseknek semmi kap­csolatuk nincs a - múlthoz. Az impresz­­szionisták, sőt a postimpresszionisták is sokat tanultak az előzőktől. Cézanne mű­vészetének kialakulására nagy hatással volt Rembrandt és főleg Goya. Az im­presszionisták a távolkeleti, kínai és ja­pán művészetben keresték ideáljaikat s nem véletlen, hogy éppen Hokusai-t ta­nulmányozták alaposan. Picasso s vele a korai kubisták az afrikai szobrászat eredményeit értékesítették. De vajon, mi áll a mai «absztrakt» művészetek mögött? Semmi. Hol hát a megoldás? A művészek ott tudnak szintézisbe jutni, ahol a - népművészethez, vagy az ősi művészethez nyúlnak vissza. Az utol­só évek során foglalkoztam a latiname­rikai festők alkotásaival. Diego Ribera, Orozco, Siqueira, stb. mexikói művészek egy különös és nagyszerű uj művészeti stilus teremtettek meg és pedig oly mó­don, hogy e század nagyszerű stilustö­­rekvéseit szintézisbe hozták egyrészt az ősi indián, azték és maya kultúrák mű­vészeti elemeivel, másrészt a ma is élő indián népművészettel. Ugyanezt láttam perui és bolíviai festőknél, akik az inka művészethez nyúltak vissza és a brazil Candido Portinari-nál, aki ugyancsak nem mentes az indián és a brazíliai néger művészet hatásától. (S ezek után mindjárt egy magyar művész neve kí­vánkozik a felsoroltakhoz: Dómján Jó­zsef neve). Ebben a században a zene is válságba jutott, amig nem jött egy nagy magyar zseni, az ősi magyar, keleti örökséggel, a magyar népzenével és Bartók Béla meg nem teremtette e kor muzsikáját. Most egy magyar művész jelentkezik Dómján személyében, aki a képzőmű­vészet Bartók Bélájaként tudatosan meg­teremti az új európai művészeti stilust. Dómján művészetében, látásában, felfo­gásában, stílusában és stílus elemeiben a magyar népművészet kimeríthetetlen kincsestárára támaszkodik. Jobb utat nem is választhatott volna. Eredményei máris igazolják tövekvéseit és szándé­kait. Ahogy a latinamerikai művészek megteremtettek egy uj stilust, úgy az új, európai stílus megteremtése éppen egy magyar művész nevéhez fűződik. Dómján eszköze a - fa. A színes famet­szetnek csak a japánokhoz és a kínaiak­hoz mérhető mestere. Művészetének legfontosabb eszköze a legősibb magyar művészszerszám : a bicska. Színeiben és formáiban a mi, ősi magyar álmaink ragyognak fel. Egyesíti magában a japán, kínai és perzsa művészet minden finomsá­gát, színgazdagságát, ugyanakkor sajátos magyar formákat mutat s mindenek felett mégis - európai. Azt hiszem, a jövő művészete ebben az irányban halad. Bizonyára, mindenütt jelentkeznek majd az újak, akik népük művészetének buzgó forrásaihoz nyúl­nak s akiknek művészete így nem csupán szabad művész-szellem kalandozásai lesz­nek, hanem a népek vágyainak, álmai­nak, örömeinek, bánatainak, tragédiáinak, ünnepeinek kifejezője és hordozója. Kutasi Kovács Lajos Sao Paulo

Next

/
Oldalképek
Tartalom