Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1959-07-01 / 4-5. szám
4 Hírünk a Világban teljes lett az eszmei zür-zavar s a művészet se tudott kikerülni ebből. A háború utáni « modern » tárlatokon és biennálékon az «absztrakt művészet» játsza a vezető szerepet, mely azonban nem a dekorativ művészet igényével lép fel (melyre egyébként jogosult lenne!), hanem mint önálló művészeti irányzat. Ez jelenti a mélypontot: egyik oldalon a közönség vásári ízlésének kiszolgálói, kézügyességen túl nem lépő naturalista-akadémikus piktorok, a másik oldalon a tehetetlen, egyhelyben topogó és érzelmetlen « absztraktok ». Valóban ez lenne e század művészetének keresztmetszete? A kép igy elég lehangoló és siralmas. E dekadencia mellett azonban éppen az utolsó évtizedben egyre sokasodnak a biztató jelek, melyek arra 'engednek következtetni, hogy a mélyponton már túljutottunk, a hullámvölgyből kiemelkedünk s mégiscsak kialakul korunk új művészeti stílusa. Ha mélyebben nézzük, hogy tulajdonképpen mi volt e válság oka, arra a meggondolásra kell eljutnunk, hogy a modem művészi törekvéseknek semmi kapcsolatuk nincs a - múlthoz. Az impreszszionisták, sőt a postimpresszionisták is sokat tanultak az előzőktől. Cézanne művészetének kialakulására nagy hatással volt Rembrandt és főleg Goya. Az impresszionisták a távolkeleti, kínai és japán művészetben keresték ideáljaikat s nem véletlen, hogy éppen Hokusai-t tanulmányozták alaposan. Picasso s vele a korai kubisták az afrikai szobrászat eredményeit értékesítették. De vajon, mi áll a mai «absztrakt» művészetek mögött? Semmi. Hol hát a megoldás? A művészek ott tudnak szintézisbe jutni, ahol a - népművészethez, vagy az ősi művészethez nyúlnak vissza. Az utolsó évek során foglalkoztam a latinamerikai festők alkotásaival. Diego Ribera, Orozco, Siqueira, stb. mexikói művészek egy különös és nagyszerű uj művészeti stilus teremtettek meg és pedig oly módon, hogy e század nagyszerű stilustörekvéseit szintézisbe hozták egyrészt az ősi indián, azték és maya kultúrák művészeti elemeivel, másrészt a ma is élő indián népművészettel. Ugyanezt láttam perui és bolíviai festőknél, akik az inka művészethez nyúltak vissza és a brazil Candido Portinari-nál, aki ugyancsak nem mentes az indián és a brazíliai néger művészet hatásától. (S ezek után mindjárt egy magyar művész neve kívánkozik a felsoroltakhoz: Dómján József neve). Ebben a században a zene is válságba jutott, amig nem jött egy nagy magyar zseni, az ősi magyar, keleti örökséggel, a magyar népzenével és Bartók Béla meg nem teremtette e kor muzsikáját. Most egy magyar művész jelentkezik Dómján személyében, aki a képzőművészet Bartók Bélájaként tudatosan megteremti az új európai művészeti stilust. Dómján művészetében, látásában, felfogásában, stílusában és stílus elemeiben a magyar népművészet kimeríthetetlen kincsestárára támaszkodik. Jobb utat nem is választhatott volna. Eredményei máris igazolják tövekvéseit és szándékait. Ahogy a latinamerikai művészek megteremtettek egy uj stilust, úgy az új, európai stílus megteremtése éppen egy magyar művész nevéhez fűződik. Dómján eszköze a - fa. A színes fametszetnek csak a japánokhoz és a kínaiakhoz mérhető mestere. Művészetének legfontosabb eszköze a legősibb magyar művészszerszám : a bicska. Színeiben és formáiban a mi, ősi magyar álmaink ragyognak fel. Egyesíti magában a japán, kínai és perzsa művészet minden finomságát, színgazdagságát, ugyanakkor sajátos magyar formákat mutat s mindenek felett mégis - európai. Azt hiszem, a jövő művészete ebben az irányban halad. Bizonyára, mindenütt jelentkeznek majd az újak, akik népük művészetének buzgó forrásaihoz nyúlnak s akiknek művészete így nem csupán szabad művész-szellem kalandozásai lesznek, hanem a népek vágyainak, álmainak, örömeinek, bánatainak, tragédiáinak, ünnepeinek kifejezője és hordozója. Kutasi Kovács Lajos Sao Paulo
