Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1959-01-01 / 1-3. szám
20 Hírünk a Világban és felületen élő problémákról a figyelmet. E- zért nyitja szélesebbre a klasszikus művek kritikai realizmusa előtt a kapukat, hogy hivatkozhassanak a múltbeli társadalmi igazságtalanságokra. Móricz, Mikszáth vagy Móra aranyfedezetével akarják a mai súlyos tartozást kiegyenliteni. A számításba menthetetlenül hiba esik, mert a mai olvasó már megtanulta az analógiák felismerését is. A könyvnapi siker ebből a szempontból is kétségtelen siker volt. Figyelemreméltó a jelen problémáiról való elterelési szándék rövid menetrendjének ismertetése. Az 1945-48-as periódusban még nem volt általános követelmény az Írók, illetve az irodalom politikai megnyilatkozása. A párt irodalompolitikája természetesen már ebben az időben is a politikai, a párt irányának megfelelő irodalmi- politikai állásfoglalást tartotta az egyetlen elvi és gyakorlati irói megnyilvánulásnak, de ebben az időben ez még nem volt kötelező érvényű. A « fordulat éve » után ez már paranccsá vált és eltűntek, vagy leparancsolták az irodalmi emelvényről azokat, akik ezt a parancsot nem tudták vagy nem akarták teljesíteni. Az 1953-at követő időszakban, amikor a politikai és társadalmi problémák az irodalomban felszínre kerültek, ha ellenkező előjellel is, mint ahogy az uralkodó rezsim érdeke ezt megkivánta volna, megpróbálták az irók politikai állásfoglalását sterilizálni. Üjra polgárjogot akartak biztosítani a politikamentes lírának, a történelmi regénynek és általában a mai élettől elvonatkoztatott Írásoknak. Ennek a törekvésnek a sikeréről nem kell bővebben szólni. 1956 után, egy nagyon rövid átmeneti időszak után adminisztratív úton akartak véget vetni az irók politikai szerepének. Az írószövetség betiltásával egyidőben sorozatos letartóztatások is történtek és újra követelménnyé vált a kötelező politikai állasfoglalás. A megfélemlítés és a kiéheztetés módszere csak nagyon kevés eredménnyel járt: a félirók és dilettánsok kora követezett, egy harmadrangú gárda szerepeltetése, amely hasonlatos ahhoz a törekvéshez amely egy olyan országot akar nehézipari bázissá alakítani, amelyhez annak kevés gazdasági adottsága van. Az erőszakos iparosítás, az erőszakos irósitás érdekében hozhatnak adminisztrációs intézkedéseket és intézményeket —■ de a csőd előbb-utóbb elkerülhetetlen. Az irósitásnak egyik eszköze lenne az írószövetség újjáalakítása is. Ez van most napirenden. Az előkészitőbizottság névsorában nagyjából minden jelentékeny és jelentéktelen iró neve is megtalálható. Hogy milyen eszközökkel sikerült ezt a névsort összeállítani, arról nincs tudomásunk, de a hivatalos nyilatkozatokból kiderül, hogy az új írószövetség nem politizálhat, nem lehet ismét fóruma a magyar közéletnek, mint ahogy 1953- tól 1956-ig volt, hanem afféle szakszervezetnek, érdekvédelmi közösségnek szánják. Ez a megoldás, amely a politikát száműzi az irók közösségi szervezetéből, kényelmesnek látszik a rendszer szempontjából és talán az irók is szívesen veszik ezt a negativ kényszert, így az a furcsa kettősség állt elő, hogy szervezetileg tilos a politikai állásfoglalás, egyénileg viszont kötelező. Az írószövetség működése, ha egyáltalán életképes lesz, ezt fogja igazolni. A magyar Íróknak azonban nincs szükségük igazolásra. Enczi Endre (London) AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET 1801 „P” Street, N. W, — Kossuth House — Washington 6. D. C., USA. Az egyetlen magyar egyesület, amelyet az Egyesült Államok kongresszusa látott el charterral. 8 millió dollár vagyonunk, 30 millió dollár érvényben lévő biztosításunk van. Felveszünk az USA területén élő és 55 évesnél nem idősebb személyeket. Adunk élet-, balesetbetegsegély-, valamint egyéni és családi korház-biztositást. KÉRJEN TÁJÉKOZTATÓT!
