Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1-3. szám

12

Hírünk a Világban

nyitására igy ir: « Pártunk III. kongresszusa a magyar demokrácia fejlődésének fordulópontján ül össze. A jobboldal Magyarország nemzetközi elhelyezkedésének revízióját próbálja elérni... bizonyos nemzetközi imperialista körök számára akar hídfőállást kiépíteni Magyarországon. A jobboldal felveti a politikai hatalom kérdését is, A munkáspártok viszszaszorítására vagy kiszorítására törekszik a kormányzatból. A jobboldal vakmerőén támad és provokál. Látjuk és számontartjuk a reakció erőinek felvonulását. Megtesszük a magunk előkészületeit. Harcba indulunk. A cél visszaverni a jobboldali reakciót és biztosítani a magyar népidemokrácia fejlődését ». Rákosi még érthetőbben fejezi ki magát: « ... És mert a reakció előretörése olyan méreteket ért el, hogy kezdi veszélyeztetni a magyar demokrácia minden vívmányát, elhatároztuk, hogy végre rendet teremtünk ezen a téren is. Erre a célra minden eszközt fel fogunk használni ».

Hónapokon belül kiderült, hogy ez a « minden eszköz » mit jelent. A Kisgazdapárt s a nemzeti ellenállás felszámolására megkonstruálják az « összeesküvési pert ». A vádirat szinte önleleplezően sorolja fel a kommunista hatalomátvételt akadályozó politikai « bűnöket » : « Kovács Béla és a Kisgazdapárt centrumcsoportja a demokratikus államrend [értsd : proletárdiktatúra] megszilárdulását minden eszközzel késleltetendő, szándékosan akadályozták a bel- és külpolitikai konszolidáció [értsd: egypártrendszer és szovjet gyarmattá válás] megvalósulását. Belpolitikai vonalon az 1946 június-július koalíciós válság alkalmával a centrumcsoport dolgozott ki egy tiz pontba foglalt, a pártnak a baloldali blokk pártjaival szemben támasztott követeléseit tartalmazó memorandumot, mely ab ovo teljesíthetetlen célzattal a válságot krónikussá tette ».

Az Ítélet meghozása az annyira ismert módszerek alkalmazása után már nem volt nehéz. De jellemző, hogy a belügyminiszteri jelentés vádjainak egy része fel sem merült a tárgyalások során, másrészt a « Szövetséges Ellenőrzőbizottság Ügyészsége » Kovács Béla ellen olyan adatok közlése miatt is vádat emelt — a nyugati diplomatákkal és politikusokkal folytatott tárgyalásokon kívül — melyek a Washington-i hivatalos látogatás alkalmával (talán éppen Rákosi révén) kerültek « ellenséges imperialista kézre » és amelyek újságokban, folyóiratokban is megjelentek. Fölösleges megemlíteni, hogy Kovács Béla nem volt a küldöttség tagja.

Kétségtelen, Kovács Béla idejében meglátta, hogy ellenfelei a parlamentáris demokrácia klasszikus szabályait nem tekintik érvényesnek. Még a sikerek idején megtett minden tőle telhetőt a belpolitikai erők mozgósításán kivül, hogy adott pillanatban, amikor a kommunista fenyegetések beváltására kerül sor, a parlamenti többség mellett tényleges erőt és a nagyhatalmak támogatását is biztosítsa. Nem az ő hibája hogy ez a törekvés eredménytelen maradt. De ezt kalandokba való beugrásnak minősíteni, vagy vád tárgyává tenni a vasfüggönyön innen aligha lehet.

A paraszt-képviselők utolsó kiállása is derékba tört. Kovács István szavai viharos helyeslést váltanak ki, amikor azt mondja: « ... Mélységes fájdalommal tapasztaljuk és látjuk, hogy azokat, akik belőlünk valók, velünk azonos életsorból, kérges kezű paraszt apától és anyától származnak, ma Kovács Bélát, holnap Nagy Ferencet rágalmazzák. Mi ebbe soha belenyugodni nem tudunk ». A paraszt-képviselők « állástfoglalnak minden olyan törekvéssel szemben, amely a Kisgazdapárt erőszakos megbontását célozza vagy azt, hogy a parasztságot szembeállítsa az értelmiséggel és az ipari munkássággal. Bűnösöket védeni nem akarnak, a teljes igazság ervényesülése érdekében kívánják, hogy az összeesküvés ügyében küldjenek ki 25 tagú, teljes jogkörrel felruházott parlamenti vizsgálóbizottságot ».

De hiába volt « Kovács Béla ügye egyike a magyar politika legfontosabb elvi kérdéseinek és nem személyi jelentőségű kérdés », a parlamenti vizsgálóbizottság kiküldésére soha nem került sor. Néhány nap múlva a világlapok is közük az Associated Press jelentését: « Húsz orosz katona egy tábornok vezetésével letartóztatta Kovács Béla kommunistaellenes képviselőt. A többségi Kisgazdapárt tagjai szerint ez a cselekmény közvetlen beavatkozás ’ volt a belügyekbe ».