Hirünk a Világban, 1958 (8. évfolyam, 1-3. szám)

1958 / 2-3. szám

8

Hírűnk a Világban

A végső lehetőségek

Irta: THÛRY PÉTER

Az új amerikai követ tiszteletére rendezett számtalan estélyek egyikén a még mindig bizonyos érdekességet jelentő „Ungarischer Flüchtling“ is bemutatásra került személyemben a bőven fogyasztott ételek és italok után.

— Nem is látszik olyannak, mint aki ki akarta fordítani a világot a sarkaiból — fogadta széles mosollyal a bemutatást a diplomata.

— Nem is volt szándékunk, inkább azt a fix pontot akartuk megadni, mely lehetővé teszi az évekkel ezelőtt ferdére sikerült világ helyrebillentését.

—Minden rombadőlhet egy ilyen elhamarkodott billegetési kísérletnél. Maguk még mindig hazárd huszárok, nem értékelik a nyugalmat, a békét.

— A temetők nyugalmát nem mindenki értékeli, a rabszolgaságot nehéz békében tűrni. De most nemcsak ilyen „szubjektív" szempontok döntötték el a magyarság magatartását. A bolsevista hírverés állandóan a „nyugati imperialisták agresszív, felforgató, háborús előkészületeiről" harsogott. A nyugati politikusok, a hivatalos és magán propagandagépezetek kijelentései is —- úgy látszik — a kelleténél hatásosabbnak bizonyultak.

— Nem hiszem, hogy azt az alig jóvátehető vakmerőséget, mellyel egy nagyhatalmat megtámadtak, egyszerűen át lehetne számlázni a szabad országok magatartására.

— Változnak az idők. Néhány hónap előtt hősi önfeláldozásról, a szabadságszeretet nagyszerű példáiról volt szó. De a lényeg az, hogy nemcsak mi magyarok, nemcsak a leigázott népek, de igen sok orosz is meg volt győződve arról, hogy az Egyesült Államok

1. egymagában is képes a Szovjetuniót szellemi, technikai és anyagi fölényével — háború nélkül is visszavonulásra bírni;

2. az anyagi és szellemi élet kiteljesedését az egész világon biztosítani tudja, sőt tökéletes felderítő, hírszerző szervezete által szolgáltatott adatok alapján erre a tervek készen állnak;

3. jólét és szabadság csak a nyugati népek szövetségében vívott szovjet elleni küzdelem eredménye lehet. Minden népnek magának kell elkezdenie felszabadítását;

4. viszont minden nép biztosan számíthat a szabadság, a függetlenség és emberi jogok biztosításáért indított harcban feltétlen, teljes értékű, hatályos támogatásra. „Csak el kell kezdeni" — volt a jelszó.

— Szép. De hát hogy képzelték a dolgot? Mit tudtak a mi politikai erőfeszítéseinkről? Hogyan látták a szabad világ lehetőségeit?

— Túlságos rövid ideig éltem a relatív szabad életet ahhoz, hogy az átlagos rádióhallgató előtt kialakult képet ismerjem. De azt röviden válaszolni tudom, hogyan „számítottuk ki" a világtól tökéletesen elzárva a logika és néhány töredékes hír alapján a világ alakulását.

Tudtuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok kezébe került a technikai fölény mellett a túlnyomó gazdasági, katonai és ezzel a politikai hatalom, vállalnia kell az ezzel járó szellemi, gazdasági, katonai és politikai szervező irányító szerepet. Azt mondtuk, most vége a személyi elképzelésekhez, egyéni képességekhez, pillanatnyi helyzetekhez kötött politikának, diplomáciának és propagandának. Azt gondoltuk, hogy a helyzet felsimerése után nyomban (kb. 1948-tól) „amerikai méretű" szervezet veszi át 1. a szabad országok pszichológiai felfegyverzésének, 2. a Szovjet ideológiai bekerítésének és 3. a szellemi offenziva kibontakozásának tervezését, irányítását és végrehajtását. Egy tudományos intézetre gondoltunk, mely a szovjet-, amerikai-, európai- és színes népek osztályaival az ősi kultúrák, népi adottságok szellemi és anyagi készleteinek talajára építi az örök emberi igények útját, az egyre magasabb szellemi, erkölcsi és anyagi értékek elérésére. A szovjet proletár helyére emberibb, az