Hirünk a Világban, 1958 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 2-3. szám
9 Hírűnk a Világban egyes népek lelkületének megfelelő életideált tud állítani. Célokat tűz ki és utakat jelöl meg. — Röviden egy jó propaganda központ — vetette közbe. — Több annál! mert az egész föld minden népére kiterjedő, sokirányú, pszichológiai és anyagi szervező munka irányítását kell vállalnia, szellemi alapokat kell biztosítania egy átfogó világpolitikához. 1. Fel kell dolgoznia a forradalmak természetrajzát, a forradalmár pszichológiáját, a bolsevista eszmék terjedésének okait és módját, a kommunista stratégiát és taktikát, az orosz vezetők egyéniségére és képességeire vonatkozó adatokat. 2. Elkerülhetetlennek látszik a U.S.A. világpolitikai, társadalom- és gazdaságpolitikai közfelfogásának módosítása. Meg kell változtatnia az amerikai állampolgárnak a többi népekhez való viszonyát és szemléletét. De át kell értékelni minden emberi magatartást a „konkurrens” szovjet befolyás kikapcsolása és az amerikai vezetés, irányítás biztosítása szempontjából. Az Államokat eredményesen és hatásosan képviselő ember kiképzése a feladat minden poszton a politikustól a kereskedőn át a katonáig. 3. Az amerikai népek gazdasági és szellemi megszervezését tovább kell fejlesztenie. 4. össze kell hangolnia az európai szövetséges államok közvéleményét és politikáját a legfőbb ellenséggel szemben. Ezzel kapcsolatosan fel kell számolni a nyugati nemzeti közvélemények teljesen megokolatlan biztonságérzetét, közönyét, kicsinyes önzését, mely az abszolút felsőbbrendűség tudatára épült anélkül, hogy az alapul szolgáló fölényt sikerült volna megőrizniük. 5. Ha a színes népek fehérember ellenes érzelmeit rövid idő alatt nem is lehet általában leszerelni, a kommunista eszmékkel szemben megnyilatkozó szimpátia csökkenthető, ha Amerika megszerezheti a nemzeti törekvések hatásos védőjének szerepét, ha a nagyhatalom nem jelentkezik „személyesen" a politikai arénában, hanem propaganda-gépezetét teljesen abból a népből állítja össze, melyre hatást kíván gyakorolni, a politikai pártok és irányok támogatását, befolyásolását más, színes országon keresztül közvetve végzi. Ha a fehérember mint kis ország képviselője jelentkezik és ahol az amerikai állampolgárnak kell megjelenni, ott az a saját nagyhatalmi hiúsága helyett a friss faji és nacionalista érzékenység sértetlenségére tud kínos gonddal ügyelni. Már igen nagy azoknak a száma, akik gazdasági nehézségek, szociális viszonyok kényszerítő hatása alatt új utakat keresnek. Mindenütt, ahol az egyéni önbizalom, a közösséggel szemben érzett bizalmatlanság és főleg a problémákat feloldó jólét nem akadályozza meg a „gyenge tömegek szervezkedését az erős egyénekkel szemben", a szocializmus iránti bizalom olyan méreteket öltött, hogy minden nehézség megoldására reményt nyújt. Ezzel az új vallással kiegyezni, sőt szövetséget kötni a diktatúra, kizsákmányolás, erőszak ellen célszerűnek látszik. A tömeg érdekeit képviselő, a jóléti-állam megteremtésén fáradozó szocialista jobb, hatásosabb szövetséges a terjeszkedő Szovjet nagyhatalom hódító erejével szemben, ha nacionalista, ha az erőszak és kényszer alkalmazását veszélyesnek tartja, mint az ősi, szűkkörű jogokat, birtokokat és rendszereket védő korhadt hatalmi csoportosulások. —Nyitott kapukat dönget! mindez részben folyamatban van, részben mint eredménytelen kísérlet fel van számolva, egy mammut-nevelőintézet foglalkoztatása nélkül. — Kérem, hasonlítsuk össze a kommunista terjeszkedés indexszámait a nyugati propaganda sikereivel. Mivel egyikünk sem hajlandó ezt az eltolódást az eszmék közti értékkülönbségekre visszavezetni, csak a gyakorlati megvalósulás vonalán van sürgős változtatásra szükség. De folytatom a „légváraink" ismertetését. Azt hittük, hogy a szellemi felkészüléssel egyidőben és arra támaszkodva történik a szövetségi rendszerek kiépítése, az UNO aktiválása és a hadipotenciál fokozása. Végül — még a leszerelés előtt — az Atlanti Szerződés alapján a világ népei elé terjesztik a békés együttélés feltételeit. Azt gondoltuk, Berlin már egész sor előzetes feltétel teljesítését jelenti, Genf: „nyilvános tárgyalás", melyen a Cartha, az UNO alapokmány
