Hirünk a Világban, 1958 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 1. szám
4 Bibliográfia lenti, hogy „eddig a szovjet országok 29 nyelvén 40 magyar író 429 művét, 11 és fél millió példányban adták ki". A jelentésből nem tűnik ki, a 40 író közül hányán vannak Illés Béla és társai. # Üjdonság, hogy otthoni lapok emigráns irodalommal is foglalkoznak, ha nem is előnyösen. A Könyvbarát (1958, januári így ír Arnóthy Kriszta egyik művéről: „Budapest 1944-es ostromáról szól Christine Arnothy Stockholmban megjelent regénye. A könyv kissé furcsán regisztrálja az akkori nehéz és szomorú idők történetét. Az egyik svéd újság különösen az üldözöttek bújtatásáról szóló részt kritizálja." # Ugyanerről az Arnóthy-könyvről („Tizenöt éves vagyok és nem akarok meghalni") a France-Soir (1958, III. 11.) ír azzal kapcsolatban, hogy nemrég mutatták be Párizsban egy „hű és megrázó" rádiójáték-változatát. A lap kiemeli, hogy az írónő e művéért elnyerte a „Vérité" díjat. # Kb. 170 írót ismertet Donald W. Heiney “Essentials of contemporary literature" c. könyve (Great Neck, N.Y., Barron's Educational Series, Inc., 1954, 555 p.), köztük csupán két magyarszármazásút: Molnárt és Koestlert. A Henry W. Wells szerkesztésében megjelent 1001 poems of mankind; memorable short poems from the world's chief literatures (Atlanta, Ga., Tupper and Love, 1953, 448 p.) egyetlen magyar verset tartalmaz, Ady Endre „Elillant évek szőlőhegyén" c. művét. A címe angolul: "The grape hill". A 105 greatest living authors present the world's best; stories, humor, drama, biography, history, essays, poetry c. Whit Burnett szerkesztette gyűjteményben (New York, Dial Press, 1950, 1186 p.) Magyarországot Koestler és Molnár képviseli. A listát 643 szakértő szavazatai alapján állították össze. Három vagy több íróval csupán 7 ország szerepel (USA 32-vel, Anglia 20-szal!). A legtöbb szavazatot Shaw kapta, Koestler a 41-ik helyen végzett. Jókai Aranyember c. regénye új német fordításban jelent meg Svájcban. A „Vom Golde verfolgt"-ról ezt írja a Weltwoche (1958. I. 24.): „Jókai híres regényének minden kvalitása megmutatkozik ebben az új fordításban: az elevensodrású cselekmény, az ironikusan megvilágított néprajz és az erőteljes, természetes stílus." # A könyveket bevezető ajánlások sokszor mulatságosabbak, mint maguk a művek. Egy asszonyíró például így dedikálta könyvét: „Ez a könyv H. G.-nek, Bilinek és Philipnek van dedikálva, akiknek a szenvedése a könyv megírása közben hosszú volt, ha nem is mindig csendes." Ez az egyszerű és udvariasnak tűnő ajánlás: „Feleségemnek" — lehet gorombaság is; jelen esetben u. i. a könyv címe: „Hogyan nem szabad színdarabot írni?", a feleség pedig történetesen — ismert színműíró! Az alábbi ajánlást aligha lehet felülmúlni őszinteségében: „Olyan sokat loptam Arthur F. Burns-től, John Kenneth Galbraith-től, W. S. Woytinskytől és a boldogult John Maynard Keynes-től, hogy a legkevesebb, amit csinálhatok, az az, hogy nekik dedikálom ezt a könyvet." Teleki Pál: A mi feladatunk ezekben a rettenetes időkben a világgal szemben az, hogy megtartsunk egy nemzetet a világnak. Széchenyi István: Nem lehetünk más nemzetbeliek önbecsülésünk elvesztése nélkül.
