Hirünk a Világban, 1957 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1957-10-01 / 10-12. szám

4

Hírünk a Világban

Kél vélemény a magyar forradalomtól

1953 januári számunkban írta Major Róbert „Prof. Schuman Magyarországról" c. cikkében a New International Yearbook tévedéseivel kapcsolatban: „Ha egy lexikonban minden személynevet rosszul írnak, ez baj: azt jelenti, hogy a címszó írója nem tudja az illető nyelvet s nem ismeri a forrásokat. Ha pedig az egyes neveket mindig máskép írja rosszul, ez ezenfelül hanj agságát is mutatja ... De lényegesebbek a tárgyi hibák. . , Ha a szegény amerikaiak valamit tudni akarnak Magyarországról, előveszik Schuman professzor cikkeit; ez megmagyaráz egyetmást az amerikai külpolitika tévedéseiből. Mert Schuman professzor tekintélyes szakértő: egyetemi tanár, tudományos előadó és tanácsadó, Kinek sűrűn jelennek meg könyvei. Nem csoda, ha nincs ideje behatóbban foglalkozni távoli kis országok kérdéseivel. De miért nem engedi, hogy azok írjanak róluk, akik onnan jöttek és ismerik

Schuman professzor azóta sem engedi. Maga ír róluk; ezúttal ilyeneket a magyar forradalomról az „Oroszország 1917 óta" c. könyvében (Schuman, Frederick L. Russia since 1917. New Yoik, Knopf, 1957. 50S p.):

„A fejleményeket a legtöbb amerikai és sok nyugateurópai mint a magyar nép hősies küzdelmét értelmezte a „zsarnokság" ellen és a „demokráciáért". Minden kommunista, aki hű maradt Moszkvához, úgy értelmezte, mint a „nyugati imperializmus", „fasiszta" és „felforgató" ügynökeinek elvetélt erőfeszítését a dunai „népi demokrácia" erőszakkal való megdöntésére. Az igazság valahol a középen van — amennyiben valaha is fel lehet deríteni az igazságot az emberek irracionális és brutális magatartásának megértésére. A hazafias magyar hagyományok magukba foglalják az idegen uralom elleni fanatikus lázadásokat, melyre a legjobb példa Kossuth Lajos balvégzetű forradalmi „köztársasága" 1849-ben, amelyet szintén orosz csapatok vertek le. Ezek a hagyományok azonban nem foglaltak magukba demokratikus örökséget. Az ezeréves feudális magyar királyság, mely Ausztriával egyesült 1867 és 1914 közt, 1919-ben pedig Kun Béla kommunista diktatúráját szenvedte el, utána passzívan évtizedekre belenyugodott Horthy Miklós kormányzó diktatúrájába; Horthy volt az, aki az 1920. évi „fehér terror" közben jött uralomra s a második világháború alatt Magyarországot Hitlernek szolgáltatta ki. Magyarországnak az elmúlt számos évszázad alatt nem volt demokratikus kormányzata tovább mint összesen öt éven keresztül és ez csak meg-megszakított rövidéletű közjátékaként a deszpotizmus változatos nemeinek. A huszadik század középső évtizedei alatt Magyarországot, akárcsak Lengyelországot és a Balkán államait, az erők egyensúlya belülről, kérlelhetetlen nyomások kívülről, arra ítélték, hogy válasszon a diktatúra fasiszta és kommunista formái közL." (465)

„(Október 23-án) az első vér akkor omlott, amikor az ÁVO tüzet nyitott. Ezt a népi felkelés követte, szemmelláthatólag központi vezetés, irány vagy cél nélkül, s amelyet könyvégetés, sok gyűlölt titkosrendőr meggyilkolása, a magyar hadsereg számos egységének a felkelők oldalára való átállása, és zsidók és kommunisták válogatás nélkül való legyilkolása jellemzett ..." (466)

„Moszkva, miután anarchiával kellett számolnia a Duna partján, nyilvánvalóan kész volt (hacsak cselekedeteit nem értelmezzük képmutatásnak) lenyelni, mint a kisebb rosszat, a Magyarországgal való viszonyának alapos megváltozását, beleértve egy nem-kommunista, koalíció elfogadását s talán egy kommunista-ellenes rezsimet is. Október 29.—30.-án bejelentette, hogy kész visszavonni a szovjet csapatokat Magyarországról és a többi Varsói Szerződést aláíró országból. Talán soha sem tudjuk meg, milyen elkésett engedményeket lettek volna hajlandók tenni, hála azoxnak az új eseményeknek Budapesten és Egyiptomban, amelyek új félelmeket ébresztve bennük, egészen más elhatározásra késztették őket.