Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955-11-01 / 11-12. szám

28 Hírünk a Világban PÁLYÁZATI EREDMÉNY A Híriinh a Világban folyamatban lévő ankét­je során is világossá vált, hogy a magyar irodalom viszonylagos ismeretlenségének legfőbb oka a ma­gyar remekművek egyenrangú fordításának arány­lag kis szám. Uj fordítótehetségek felkutatására, il­letve a már ismertek új munkára serkentése céljá­ból a HÍRÜNK A VILÁGBAN műfordítási pályáza­tot hirdetett meg. A pályázók választhattak két novella ,Móricz „Hét krajcár“-jának s Kosztolányi „Gipszangyal“­­ának) angolra fordítása között. A pályamüveket a következő birákból álló zsűri bírálta el: Dr. William H. F. Lamont professzor, a Rutgers University-n az angol nyelv és irodalom ta­nára, Dr. Reményi József professzor, a Western Re­serve University országos hírű összehasonlitó iro­dalom-történet tanára, valamint Dr. Sziklay Andor, a kiváló amerikai-magyar író és műfordító. A HÍRÜNK A VILÁGBAN ezúton is kifejezi köszönetét a bírálóbizottság tagjainak, nehéz és fe­lelősségteljes munkájukért. Ugyanakkor köszönetét mondunk azoknak is, akik hozzájárultak a dijak összegéhez s ezzel nagyrészt lehetővé tették a pályá­zat megrendezését; ezek a következők voltak: Bor­­shy K. György, Henfield Márton, Kertész István, Kornfeld Móricz, Lorenz Anton, Révay István, Ró­zsa Miklós. Köszönetét mondunk továbbá azoknak az újságoknak is »AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG, SZABADSÁG, TEST­VÉRISÉG, UJ HUNGÁRIA, stb.), amelyek a pályá­zatot hasábjaikon ismertették és ezzel elősegítették a műfordítók széleskörű részvételét a pályázatban. Pályázatok szinte a világ minden részéből ér­keztek, Németországtól az Egyesült Államokig, Ír­országtól Ausztráliáig. Olyan is akadt, mely egy kiejtéssel olvasta, így az ausztrálok a zenei szépsé­geken kívül a magyar parasztdalok jóizü szövegeit is élvezhették. A megjelent előkelő ausztrál közön­ség élén Harold Holt bevándorlásügyi miniszterrel és feleségével nagy ünneplésben részesítették az elő­adó művészeket. A hangversenyt az Australian Broadcasting Commission lemezre is vette, és a szereplő művészek kitűnő kritikát kaptak a nagy ausztrál lapokban. 1955 szeptember 26-án, Bartók Béla halálának tizedik évfordulóján a fentemlített ausztrál nem'zeti magyar s egy angol anyanyelvű fordító együttműkö­désével készült. 31 olyan pályázat érkezett be, mely részletes, individuális elbírálást érdemelt. Ezek a következő jeligéjüek voltak: Anonymus, Corvin, Detur digniori, Free Speech, Metamorphosis Transylvaniae, Mikola, Never too late, Number 51, Pan, Rylo, Saláta, Sára, South Hall, Sunt lacrimae rerum, Vándorffy, Well („Hét kraj­cár“), ...ad astra, Ali Baba, Breve est tempus, Bu­dapest, Elemér Kelemen, Humanitás, Justice for Hungary, Lement a nap, de csillagok nem jöttének, Linden, Never too late, Pilgrim, Próba szerencse, Tabu, Tempus fugat, The fear of God is the begin­ning of wisdom, The more the better (Gipszangyal“) Az első dijat (50 dollár) nyerte: Dr. Harkai Schiller Pálné (Anonymus), A második dijat (25 dollár) nyerte: Victor Clement (Pán) A harmadik díjat nyerte: Harsányi Alex (...ad astra) Negyedik: Metamorphosis Transylvaniae ötödik: Ali Baba Hatodik: Breve est tempus és Elemér Kelemen Dicséretet érdemel még: Lement a nap, de csil­lagok nem jöttének, South Hall, Tabu, Tempus fu­gat. Örömmel állapítható meg az is, hogy a fent­­emlitett 31 pályázat esetében még a kevésbbé si­kerültek között sem akadt olyan, amely nem mu­tatott volna bizonyos értékeket. Ezzel lezárult ez a pályázat, amely a maga ne­mében első s remélhetőleg nem utolsó volt a sza­bad magyar világban. Az első dijat nyert pályázat meg fog jelenni egy novellagyüjteményben, az OC­CIDENTAL PRESS kiadásában. adóállomás dr. Edvi-Illésnek, mint az ausztráliai Bar­tók Béla egyesület elnökének, hivatalos megkeresé­sére szokatlanul hosszú és nagyarányú másfélórás adás keretében adózott a világhírű magyar zene­szerző halála emlékének, és a sydneyi Bartók egye­sület is rendezett egy Bartók emlékestet. A két egyesület tevékenységének hatására ma már nem múlik el úgyszólván egy hét sem annelkül, hogy Bartók valamelyik nagy mestermüvét ne adná valamelyik ausfctrál adóállomás és a hangversenyzö (Folytatása a 29. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom