Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-01 / 11-12. szám
[írünk a Világban 29 HOZZÁSZÓLÁS az IRODALMI ANKÉTHOZ Irta: RÓNAI ZOLTÁN Amikor Babits megállapításának helyességéről karunk ítéletet mondani, talán nem téves, ha egy illanatra visszafordítjuk a kérdést. A világiroda)m végtére is a nemzeti irodalmak s a köztük fennlló kapcsolatok összessége. Milyen helyet foglalt 1 a külföldi irodalom a magyar közönség előtt, íagyar nyelven? Idegenben, pl. spanyol nyelvterüeten élve, láthatjuk, hogy nincs okunk szc."ryenkeésre: alig' van a világnak olyan jelentős irodalmi üüve vagy neves Írója, aki meg ne találta volna Magyarországon a maga érdeklődő s nem egyszer elkes közönségét. Pedig a görög tragédiaköltők, az ,rab éjszakák meséi, a francia reneszánsz lírikusai nind egy „más világhoz tartoztak.” A sajátosság. ,z exotikum, a typism magában véve nem lehet acadály. Hamsun, Giono, Raymond, Tagore vagy >earl S. Buck ugyancsak távoli, idegen, sajátos, a nagyar, spanyol vagy angol közönség számára „értletetlen’’ világból jöttek s arról meséltek, mégis neghódították ez országok közönségét. S néhány lónapja, 1955 novemberében, éppen a „lefordíthatatan“ granadai költő-zseni Garcia Lorca jelent meg L budapesti színpadon („Bernarda Házá“-val). Csak •ppen mi lennénk annyira mások a külföld számára? Azonban a magyar irodalom világviszonylatbani negítéléséről szólva talán avval kellene kezdeni, íogy a kérdést az őt megillető mértékekre vezessük * i nüvészek műsorain is mind gyakrabban és gyak•abban szerepelnek Bartók müvek. Itt említjük még meg, hogy nemrég jelent meg Ír. Edvi-Illés Istvánnak a második nagy Bartók :ikke a melbournei egyetem félhivatalos kultúrlapja, i „Meanjin” f. évi októberi számában „Béla Bar;ók’s role in the renaissance of Western Music“ rímmel» melyben a szerző kimutatja, hogy Bartók Béla a stagnáló és szinte zsákutcában jutott nyugatíurópai müzenét hogyan frissítette fel az ősi ázsiai sredetü magyar parasztzene sajátos és érdekes elemeivel, egy egészen új szint hozva a világ zenekultúrájának dús csokrába. S nekünk, magyaroknak, ez a cikk meg annál is érdekesebb, mert a szerző, kihangsúlyozva az egyik legmagyarabb réteg, a magyar paraszt művészetének magas fokát, még a kalotaszegi és matyó népművészeteket is megemlíti példaképen. vissza. Az a hely, melyet irodalmunk, képzőművészetünk, egy szóval kultúránk nemzetközi viszonylatban igényelhet, szerény hely. Míg mások nemzeti kultúrájukat történelmi fejlődésük gyümölcseként érték el, a magyar művelődési fokát történelme ellenére harcolta ki magának. Nagy teljesítményünk éppen abban áll. hogy lépést tartottunk ill. hátrányunkat behoztuk s ma szégyenkezés nélkül sorolhatjuk magunkat ahhoz a nyugati világhoz, melynek Dantéja, Petrarcája, Cervantese, Moliére-je volt, mikor mi még „gyermekcipőben jártunk”. Nem voltunk élenjárók, tanítómesterek, ha eltek'ntünk a szomszédnépekre gyakorolj elvétett behatásoktól (Zrínyi Horvátországban, Arany Szerbiában, Ady a szlovákok közt). Rövidlátás és igazságtalanság lenne saját magunkkal és másokkal szemben, ha ugyanavval a mértékkel akarnánk méretni, mint a franciák, az angolok vagy a németek. Ha mégis néha ebbe a hibába esünk, annak nem utolsó sorban az elvakult hazafiasság és az agykor öt tápláló felületes iskolai oktatás az oka, mely túlságosan könnyen állította elénk nemzeti értékeinket mint „gyönyörűszép”, „világhírű“, „párját ritkító“ vagy „egyetemes értékű“ alkotásokat, anélkül, hogy nemzetközi helyük reális és elfogulatlan meghatározásával törődött volna. Másodszor, amint ezt Reményi József is találóan megjegyezte, számos európai (és Európán kívüli) kultúrnép osztozik velünk az ismeretlenség félreismertség sorsában. Ha Joseph Conrad, Saroyan vagy Lin-Yutang Lengyelországban, Örményországban vagy Kinában élték volna le életüket, ma talán ők is csak annyira volnának ismertek a világ előtt, mint a mi nagyobb elismerésre érdemes elbeszélőink. Nem szabad elfelednünk azt sem, hogy a legnagyobbak kivételével általában ritkán olvassák a „klasszikus”, azaz a nemzeti irodalom fejlődésében jelentős helyet elfoglaló Írókat hazájukon kívül s főleg a lirai és az elbeszélő költészetben részben a technikai nehézségek, részben az érzésvilág és a vérmérséklet különbözősége miatt, ritkán szólalnak meg idegen nyelven. Vájjon Rilke sokkal több nyelvre van művészien lefordítva, mint Ady? A külföldi irodalmi alkotások ismertségének vagy ismeretlenségének azonban van még más magyarázata is, pl. az egyes országok hagyományos
