Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-01 / 11-12. szám
[írünk a Világban 27 BARTÓK BÉLA AUSZTRÁLIÁBAN Irla: Bényei László. a „The Béla Bartók Society of Australia’’ ü.v. titkára Ausztráliába érkeztünkor, kb. 5-6 évvel ezelőtt, Bartók Béla neve jóformán csak egy-két hivatásos :enészember előtt volt ismeretes. Mint kuriózumot ímlitjük meg, hogy körülbelül ugyanebben az időjén történt, hogy a Viktóriái nagy szimfonikus orchestra műsorra vette Bartók: „Zene húros és ütöíangszerekre, cselesztával“ c. nagyzenekari müvét (egyesek szerint ez a bartóki művészet csúcspontja) §s a konvencionális zenéhez szokott közönség ellenszenves reakciója olyan nagy volt, hogy a vezénylő karmesternek hátrafordulva nyilvánosan mentegetödznie kellett, hogy nekik kötelességük ezt a kor szerű müvet is bemutatni. Azóta azonban nagyot fordult itt is a világ. Rövid évek alatt európai bevándorlók százai, ezrei érkeztek mind a kontinensről, mind Angliából; ma már elérte számuk az egy milliót, köztük zenészek, zeneírök, amatör muzsikusok, zenekedvelő laikusok, stb. A sydnei egyetem egy angol zenetanárt, Prof. Peart-et, hívta meg Londonból zenetanszakára, aki történetesen olyan nagy Bartók rajongó, hogy évente rendszeresen * tart külön Bartók kurzusokat növendékei részére. A magyar bevándorlók között érkezett dr. Edvi Illés István, aki már Európában, a párizsi, bécsi, salzburgi, stb. rádiókban tartott Bartók koncertjein, mint Bartók hallatlanul nehéz és komplikált dalainak és népdalfeldolgozásainak egyedüli énekese nemzetközi hírnevet szerzett magának, továbbá mint zene-esztéta ugyancsak előadásokat is tartott különféle egyetemeken és zenefőiskolákon. Ausztráliába való megérkezte után a British Music Society of Victoria meghívta a magyar zeneesztéta művészt egy Bartók előadás tartására, ahol egypár nagyzenekari mü analizálása után Bartók Béla magyar népdalfeldolgozásaiból adott elő néhányat egy fiatal melbournei zongoraművész, Leslie Miers kíséretével. Az est olyan jól sikerült, hogy a sydney-i legnagyobb zeneújság, a „Canon ’ jelenlévő melbournei tudósítója remek kritikát küldött lapjának. Erre felfigyelt a sydney-i egyetem már említett Bartók-rajongó zeneprofesszora, és azonnal meghívta dr. Edvi-Illés Istvánt, hogy tartson a sydneyi egyetemen is egy hasonló előadást. Rövidesen hasonló előadásokat kellett tartania a melbournei egyetemen és számos más ausztrál kulturális intézményben. 1944 decemberében a legelőkelőbb ausztrál zeneújság, a Sydney „Canon“ karácsonyi számában első helyen hozta le dr. Edvi-Illés Istvánnak Bartók magyar parasztdal feldolgozásairól irt cikkét. A cikk Ausztráliaszerte nagy feltűnést keltett és Bartókra terelte az egész ausztrál zeneélet figyelmét. Ezután dr. Edvi-Illésnek évek hosszú munkájának eredményeképpen sikerült megszerveznie az első ausztrál Bartók Béla egyesületet Melbourneben, amelynek patrónusa Ausztrália egyik legnagyobb zenei előkelősége, Sir Bemard Heinze, a melbournei egyetem professzora és zenekonzervatóriumának igazgatója; elnöke dr. Edvi-Illés István és három alelnöke, Kenneth Hince zeneíró, a melbournei egyetem volt zenekönyvtárosa (több cikket írt Bartókról már a múltban), továbbá Ronald Farren Price zongoraművész, az egyetem zenekonzervatóriumának zongoratanára és Leslie Miers, az egyik melbournei rádió zongoraművésze lettek. Az egyesületnek rövid három hónap alatt már több mint 60 tagja volt, és tiszteletbeli tagjai között aktiv és volt miniszterek (így többek köpött maga Mr. Harold Holt, Ausztrália bevándorlásügyi minisztere) és több művészetpártoló felsőházi szenátor és képviselő foglalnak helyet. Röviddel a melbournei Bartók Béla egyesület után Sydneyben is megalakult egy Bartók egyesület, melynek érdekessége az, hogy kizárólag ausztrál zeneművészek alakították és magyarok nem is szerepelnek a vezetőségben. A két egyesület között egy egészséges versengés fejlődött ki Bartók müveinek népszerűsítése terén. A melbournei Bartók Béla egyesület rendezte az első nyilvános nagy reprezenta-iv hangversenyt Ausztráliában {mint magyar érdekességet itt jegyezzük meg, hogy ez volt a legelső szinmagyarul énekelt nyilvános hangverseny Ausztráliában), amelyen dr. Edvi-Illés István rövid bevezető előadás után Bartók magyar népdalfeldolgozásaiból énekelt a legegyszerűbbektől kezdve a legkomplikáltabbakig, Ronald Farren Price zongoraművész mesteri kíséretével. Miután a magyarul énekelt dalok előtt Neil Fitzpatrick, a melbournei National Theatre' tagja dr. Edvi-Illés dalfordításait remek angol
