Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-01 / 11-12. szám
1? Hírünk a Világban HUNGARIAN PREMIER Kállay Miklós volt magyar miniszterelnök 1954- ben megjelent emlékiratai a jelek szerint elég széleskörű figyelmet keltettek és éppen ott ahol ennek a legnagyobb értéke van: az angolszász sajtó legtekintélyesebb orgánumainál. Egyebek között a “Litterary Supplement of the London Times“, a “Christian Science Monitor’’ és a ,»Washington Post“' foglalkoztak a könyvvel. Kállay Miklós miniszterelnökségének történelmi jelentőségét felesleges hagsulyozni. Az 1942 és 1944 két valóban halálos tavasza között eltelt két esztendőre nemcsak az újságírói pongyola túlzás, de a történetírás mérlegelő óvatossága is rámondhatja: döntő fordulata volt a XX. század magyar történelmének. Kállay Miklós emlékiratait történeti távlatban gondolkozó magyar ember nem olvashatja megrendülés nélkül. Sőt nemcsak magyarok vannak így ezzel a könyvvel: bárki, aki át tudja érezni a történelem mélységes tragikumát — legyen bármilyen nemzet fia — lelkében meg kell csendülnie annak a melankolikus érzésnek, amelyet az emberi sors szeszélyeinek való közös kiszolgáltatottság átélése keit. A Hírünk a Világban számára Kállay könyve és a könyv nyugati visszhangja fokozottan érdekes. Kállay politikájának egyik lényeges eleme volt megmutatni a nyugati világnak, hogy mi a magyarságigazi arca, a magyar nép melyik oldal felé húz, hovatartozónak érzi magát. A Kállay emlékiratok visszhangja feleletet ad rá: eredményes volt-e ez a politika — legalább ebben a törekvésében. És feleletet ad egy másik kérdésre is: arra t. i., hogy valóban akkora gyakorlati jelentősége van-e a jóhirünk viselővel (Beamish, Amery), valamint Lord Vansittai t-tal és Beddington Behrens őrnagy gyal találkozott. Minden jel arra mutat, hogy az angol politika — a genfi eredménytelenség és a szovjet vezetők áz iái viselkedése után — határo" zottabh magatartást fog tanúsítani a Szovjet" unióval szemben. Várható, hogy közös politikát fognak kidolgozni az Egyesült Államokkal a kólónializmus, Ázsia gazdasági megse~ gitésc és a keleteurópai országok iránt tanúsítandó nyugati politika kérdésében. Várható továbbá az angol politika minden tényezőjeemelésére tett erőfeszítéseknek. Vájjon valódi mivoltunk megismertetése elégséges-e ahhoz, hogy a magyarság kedvező, politikailag is kiaknázható megítélését, megbecsülését megalapozza? A választ ezekre a kérdésekre tulajdonképpen az azóta lefolyt események, a külföldön élő magyarok százezreinek mindennapos tapasztalata is megadhatná. Mindamellett érdekes egy pillantást vetni a Kállay könyv kritikáira. Az alábbiakban az egyik legrészletesebbet: Litterary Supplement of the London Times“ recenzióját vesszük szemügyre. A “Litterary Supplement of the London Times“ kritikusa nyilván alaposan elolvasta Kállay emlékiratait. Az is nyilvánvaló, hogy a magyar történelmet, legalább is a legújabb korét jól ismeri. Kállay kétéves kormányzatáról képet akarva adni: a magyar miniszterelnököt a náciellenes földalatti mozgalmak vezetőivel helyezi egysorba. Megállapítja, hogy Kállay felületesen talán kétszínűnek nevezhető politikájának morálisan ugyanolyan igazolása van, mint általában az ellenállási mozgalmaknak. Félhasábon át sorolja fel a magyar kormány olyan akcióit, amelyek kétségkívül bizonyítják nemcsak azt, hogy a magyar politika a demokrata hatalmak és nem a totalitáriusok győzelmét áhította, hanem azt is, hogy a katasztrófákkal és véres zuhanásokkal teljes történelemben is párjátritkitó második világháborús korszak zülöttsége és égbekiáltó atrocitásai s bűnei között is bátran és szívósan ragaszkodott az ország keresztény és humánus hagyományaihoz, kiemeli, hogy a magyar kormány katonai tájékoztatást adott az angoloknak, megállapodást létesített a németek hátában működő ukrán partinek részéről» hogy nagyobb figyelmet fognak szentelni a jövőben a keleteurópai nemzetek ügyének. Az angol tudományos élet képviselői közül Nagy Ferenc Seton Watson professzorral és Macartney professzorral találkozott. Nagy Ferenc általános benyomása európai útjának tapasztalatai nyomán az, hogy a második genfi konferencia után az európai politika határozottabban fog szembeszállni a kommunizmussal, mint eddig bármikor. Az euró* pai egység eszméje erősebb, mint bármikor a második világháború óra.
