Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-01 / 11-12. szám
Hírünk a Világban 13 zánokkal, kétszázezer lengyelnek, angolnak és más szövetséges katonának nyújtott menedéket. Megírja, hogy bár Kállay antiszemita beszédeket is tartott és kormányzása alatt szervezték meg az Ukrajnában odaveszett zsidó munkásszázadokat, ugyanakkor nemcsak a mgyar zsidóság nagy többsége élt háborítatlanul, de mintegy 'húszezer szlovákiai zsidó is Magyarországon talált menedéket a hazai üldözés elöl. A recenzió végső analizise is barátságos: célkitűzéseiben becsületes, szellemében emberséges és független volt. A német és orosz megszállást hiába próbálta elkerülni, és bármilyen hibákat is követett el, és bármilyen tragikus balsikerrel is fejezte be kormányzását, politikája alapjában véve helyesnek és józannak tűnik. Nem volt logikátlan annak feltételezése, hogy az angolok és az amerikaiak végül is felbukkannak a magyar határon és egyáltalán nem volt bizonyos, hogy Európa ama tájaitól való távolmaradásuk nem inkább az ö, mint Kállay Miklós hibájának tudható be...” Mindezt kellemes olvasni. A baj csak az, hogy a hosszú hasábok, amelyeken át az olvasó ehhez a nyugodt és józan kiértékeléshez eljut, arról is bizonyságot tesznek, hogy Kállay Miklós kétéves és a kelleténél is nyíltabb nyugatbarát politikáját a recenzor csak kivételnek és a nem a nemzetre jellemzőnek tekinti... És ezért a kivételért szemében legfeljebb személyes vagy igen szűk kis körre kiterjedő abszolúció jár — és még az sem teljes. Az ismertetés első bekezdése aláhúzza, hogy Kállay politikájának tragikus vége egyértelmű volt saját osztályának, a magyar dzsentrinek a bukásával. Kállay kinevezését az 1941-es orosz téli offenziva sikerének tudja be. Kállay kormányralépése egy évvel Jugoszlávia magyar inváziója után következett be — figyelmezteti olvasóit. íme így ír a Kállay korszakról az angol bíráló. Állásfoglalás nem meglepő annak számára, aki ebből a szempontból figyelte a háború utáni eseményeket. Gyakorlati következtetések levonását nem lehet elmulasztani. Kállay Miklós kormánya következetesen arra törekedett, hogy a magyarság igazi arcát mutassa meg a világ felé. Ez nem is volt eredménytelen igyekezet: a nyugati világnak módja voit meggyőződni arról, hogy a magyarság kitartott évezredes történelmének hagyományai mellett. Mindennek ára is volt: 1944 március tizenkilencediko talán sohasem jön el, vagy később és kedvezőbb viszonyok között, felkészültebb kormányt és népet talál, ha a Kállay kormány a nyugati közvélemény kedvezőbb befolyásolása érdekében nem folytatta volna a németekkel szembeni ellenállást annyira nyíltan és annyira következetesen. Az 1944 március 19 után bekövetkezett eseményeket a nyugati közvélemény nem hajlandó a megszállóknak és a megszállásnak betudni. Kállay Miklós és kormányának emberséges és független politikáját viszont nem tekintik a magyar attitűd őszinte és valódi megnyilatkozásának. Másszóval inkább hajlandók azt a logikai ellentmondást elfogadni, hogy a magyarok színleltek, amikor függetlenek — vagy legalább is függetlenebbek voltak, és valódi vágyaikat követték, amikor megszállás alatt álltak. Inkább hajlandók ezt a nyilvánvaló ellentmondást vállalni, mint az igazságot, ami viszont a magyar népre nézve kedvező volna. A ,,Litterary Supplement of the London Times“ recenzora szemében a Magyarországon jelenlévő német megszállók nem számítanak, de az országtól 1942-ben még több, mint ezer kilométerre lévő orosz csapatok első győzelmeinek már jelentős politikai hatást tulajdonit. A recenzió világosan bizonyítja: dőreség azt hinni, hogy a magyarságnak a világban való jóhire valóban attól függ, hogy a világ ismeri-e a magyar nép valódi magatartását. A magyarság jó vagy rossz híre egyedül és kizárólag attól függ, hogy a döntő percben a jó vagy rossz, a győztes vagy a vesztes oldalon áll-e. . Kállay Miklós* politikája helyes irányban haladt: hiszen csak a magyar hagyományt: a függetlenség, a parlamentarizmus, a jogegyenlőség és az emberiesség útját követte. Könyve és kritikusai olvasása után, de főként az elmúlt évtized tapasztalatai után az olvasóból felfakad a sóhaj : bárcsak annak idején mindennek kevesebb lett volna a nyilvánossága, bárcsak sikerült volna a puskaport a döntő pillanatra tartogatni, hogy azután u robbanásra az egész világ odafigyelt volna... (F. K.) MEGJELENT A Sztáray hanglemez kiadás Első kötet — 12 Zsoltár A Passaic-i Magyar Református Egyház és Bertalan Imre lelkipásztor éneklésében. Kapható: a Passaic-i Ref. Egyház irodájában 220-4th St.. Passaie, N. J. — Ara S 5.00
