Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-01 / 11-12. szám
Hírünk a Világban 7 azonban a nácizmus győzelme óta semmikép' pen sem volt hajlandó többé németül beszélni. Törökül is beszélt és több más keleti nyelvvel is foglalkozott. . . 1944-ben egy tárgyilagos cikket mutatott nekem egv amerikai folyóiratban, amely a „zeneszerző-farmokat” ismertette, inkább pozitiven, mint negatívan. Bartókot határtalanul felizgatta a cikk. Magyarázta nekünk, hogy mi' csodá abszurdum a kollektivizált zeneszerzés. Mennyire lehetetlen szellemi alkotómunkát végezni valami fajta kulturális kolhoz keretében. Teljesen érthetetlen, mondotta, hogyan mehetett vissza ilyen körülmények között Prokofiev Párizsból a Szovjetunióba. Ebben a kemény és határozott minősitésben benne volt az ishogy Prokofjev csak azt az utat követhette a bolsevista totalitárizmussal szemben, mint amit ő követett a nácival szemben. Ez a zeneszerzö'farm, mondotta, megmagyarázza, miért annvira értéktelenebb előző szerzeményeinél mindaz, amit Sosztakovics a zene bolsevizálása után alkotott. Sosztakovicsot ugyanis mint zeneszerző nagyrabecsülte, de élesen elvetette mint „vizenyős epigón zenét” a Sztálin és Zsdánov által formalistaként való megbélyegzése és önkritikája után I---------------------------------------------------------------------------------------------------------keletkezett kompozícióit. Ezek az előzmények magyarázzák meg, miként tudott ő, aki minden más zeneszerző kortársa egyéniségével szemben önmagát szin' te zárójelbe téve a végsőkig megértő volt, a szó szoros értelmében támadóan fellépni a zene nyelvén Sosztakovics ellen. A Concerto for Orchestra egyik tétele az ,-Intermezzo Interropto” ugyanis világos és határozott Sosztakovics'paródia. A tétel folyamatossága ugyanis hirtelen megszakad, ezért interropto, és felhangzik egy egészen triviális, élesen kihangsúlyozott „Gassenhauer”, amelv minden variáció nélkül triviálisan ismétlődik. A kon" traszt szinte durván éles és úgy üti meg a hallgatót. mintha csodálatos tájak után valami hihetetlenül olcsó vásári kulisszát mutogatnának előtte. Ez az „interropto” utalás Sosztakovics „Leningrádi szimfóniá”-jára> ahol a tétel vizenyősen, művészietlenül vagv húszszor ismétlődik minden variáció nélkül, Bartók számára ez a gépies ismétlődés a zenészfarm világának géoiességét, irányítottságát és a zeneszerzőnek irányitó alacsony színvonalára való leszállását dokumentálta. Ö maga úgy mondta, hogy ebben az interroptoban „az olcsó muszájzenét” parodizálta. BARTÓK BÉLA EGYÉNISÉGE Az alábbi sorok Bartók egy orvosbarátjával folytatott beszélgetés részletei. Sokat jártam a pasaréti Bartók-villában, emlékszem a villa erdélyi paraszt bútorzatára. Péter akkor 4-5 éves volt. az apia tanította zongorázni, neki irta Bartók a Mikrokosmost. Orvosfeladataimon kivül Bartókkal kapcsolatban volt egy sajátos megbízatásom is, én állítottam ki az orvosi bizonyítványokat, amelyeket arra használt fel- hogy egv-egy hivatalos meghívásról elmaradhasson. Ennek a kompromisszum né-küliségnek egyik megnyilvánulása volt. amikor a hivatalos világ nagy megdöbbenésére visszautasította az abban az évben neki felajánlott zenei nagvdíjat — a Greguss-dijat -— azzal a megokolással, hogy abban az évben Kodálynak egy jelentősebb kompozícióját mutatták be, mint -nek'.-; -továbbá, hogy egy fiatalkori művét jutalmazták a díjjal... Egész szellemi magatartása elütött attól, ahogyan általános vélemény szerint „intelligens” embernek élnie és viselkednie kell. Általában rendkívül könnven alkotott. A maga zeneszerzői alkotómunkájára kis töredékét fordította annak az időnek, amit a népzene gyűjtésére és kutatására fordított. Papirszeletkékre irta zenei gondo'atait és mikor ezeket átv’tte a voltaképeni kéziratra, már a kompozíció végleges volt. szinte sohasem javított a kéziraton. Nem a zongora mellett komponált. A zene teljesen élt benne, nem volt szükség közegre. Csak fellépés előtt gyakorolt. Valahogy mindig a belső világában éit cs alakult az, amivel foglalkozott- mintha szellemi mukaterén nem is lett volna szüksége a világgal való kontaktusra. Nagyon jellemző,