Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955-11-01 / 11-12. szám

Hírünk a Világban 7 azonban a nácizmus győzelme óta semmikép' pen sem volt hajlandó többé németül beszél­ni. Törökül is beszélt és több más keleti nyelv­vel is foglalkozott. . . 1944-ben egy tárgyilagos cikket mutatott nekem egv amerikai folyóiratban, amely a „ze­neszerző-farmokat” ismertette, inkább poziti­ven, mint negatívan. Bartókot határtalanul fel­izgatta a cikk. Magyarázta nekünk, hogy mi' csodá abszurdum a kollektivizált zeneszerzés. Mennyire lehetetlen szellemi alkotómunkát vé­gezni valami fajta kulturális kolhoz keretében. Teljesen érthetetlen, mondotta, hogyan mehe­tett vissza ilyen körülmények között Prokofiev Párizsból a Szovjetunióba. Ebben a kemény és határozott minősitésben benne volt az is­­hogy Prokofjev csak azt az utat követhette a bolsevista totalitárizmussal szemben, mint a­­mit ő követett a nácival szemben. Ez a zeneszerzö'farm, mondotta, megma­gyarázza, miért annvira értéktelenebb előző szerzeményeinél mindaz, amit Sosztakovics a zene bolsevizálása után alkotott. Sosztako­­vicsot ugyanis mint zeneszerző nagyrabecsül­­te, de élesen elvetette mint „vizenyős epigón zenét” a Sztálin és Zsdánov által formalista­ként való megbélyegzése és önkritikája után I---------------------------------------------------------------------------------------------------------­keletkezett kompozícióit. Ezek az előzmények magyarázzák meg, miként tudott ő, aki minden más zeneszerző kortársa egyéniségével szemben önmagát szin' te zárójelbe téve a végsőkig megértő volt, a szó szoros értelmében támadóan fellépni a ze­ne nyelvén Sosztakovics ellen. A Concerto for Orchestra egyik tétele az ,-Intermezzo Inter­­ropto” ugyanis világos és határozott Soszta­­kovics'paródia. A tétel folyamatossága ugyan­is hirtelen megszakad, ezért interropto, és fel­hangzik egy egészen triviális, élesen kihang­súlyozott „Gassenhauer”, amelv minden va­riáció nélkül triviálisan ismétlődik. A kon" traszt szinte durván éles és úgy üti meg a hall­gatót. mintha csodálatos tájak után valami hihetetlenül olcsó vásári kulisszát mutogatná­nak előtte. Ez az „interropto” utalás Soszta­kovics „Leningrádi szimfóniá”-jára> ahol a tétel vizenyősen, művészietlenül vagv húsz­szor ismétlődik minden variáció nélkül, Bar­tók számára ez a gépies ismétlődés a zenész­farm világának géoiességét, irányítottságát és a zeneszerzőnek irányitó alacsony színvonalára való leszállását dokumentálta. Ö maga úgy mondta, hogy ebben az interroptoban „az ol­csó muszájzenét” parodizálta. BARTÓK BÉLA EGYÉNISÉGE Az alábbi sorok Bartók egy orvosbarátjával folytatott beszélgetés részletei. Sokat jártam a pasaréti Bartók-villában, emlékszem a villa erdélyi paraszt bútorzatára. Péter akkor 4-5 éves volt. az apia tanította zongorázni, neki irta Bartók a Mikrokosmost. Orvosfeladataimon kivül Bartókkal kapcso­latban volt egy sajátos megbízatásom is, én állítottam ki az orvosi bizonyítványokat, ame­lyeket arra használt fel- hogy egv-egy hivata­los meghívásról elmaradhasson. Ennek a kompromisszum né-küliségnek egyik megnyilvánulása volt. amikor a hivata­los világ nagy megdöbbenésére visszautasítot­ta az abban az évben neki felajánlott zenei nagvdíjat — a Greguss-dijat -— azzal a meg­­okolással, hogy abban az évben Kodálynak egy jelentősebb kompozícióját mutatták be, mint -nek'.-; -továbbá, hogy egy fiatalkori mű­vét jutalmazták a díjjal... Egész szellemi magatartása elütött attól, ahogyan általános vélemény szerint „intelli­gens” embernek élnie és viselkednie kell. Ál­talában rendkívül könnven alkotott. A maga zeneszerzői alkotómunkájára kis töredékét fordította annak az időnek, amit a népzene gyűjtésére és kutatására fordított. Papirsze­­letkékre irta zenei gondo'atait és mikor ezeket átv’tte a voltaképeni kéziratra, már a kompo­zíció végleges volt. szinte sohasem javított a kéziraton. Nem a zongora mellett komponált. A zene teljesen élt benne, nem volt szükség közegre. Csak fellépés előtt gyakorolt. Valahogy mindig a belső világában éit cs alakult az, amivel foglalkozott- mintha szelle­mi mukaterén nem is lett volna szüksége a világgal való kontaktusra. Nagyon jellemző,

Next

/
Oldalképek
Tartalom