Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-05-01 / 5-7. szám
Hírünk a Világban 13 követett a hirtelen bekövetkezett háború elkerülésére. Az igazság az, bog}' a háborút egy aránylag kis, kártékony bécsi klikknek köszönhetjük, amely szorosan együttműködött a németekkel, és nem a magyar közszellemnek, vagy magyar államférfiaknak.” Miután áttekintést adott (Lord Bryce részleteiben Magyarország feldarabolásáról és — bár elvileg helyeselte Csehszlovák állam felállítását és ennek a Dunához való hozzáférhetőségi jogát, — kijelentette, hogy teljesen helytelen főleg magyar lakta területeket elcsatolni, ideértve egyetemi városokat, mint Pozsonyt és Kolozsvárt valamint, hogy Magyarországot jogtalanul megfosztják erdeitől és ásványaitól. Végül kifogásolta, hogy nem tartottak népszavazást'Kárpátalján és Erdély magyarlakta uL szein. Ezután így folytattta: „Nem óhajtok idejükkel visszaélni azzal, hogy ismertetném M. Millerand**-nak a Szövetséges Hatalmak nevében irt levelét, amelyben ő a területváltozásokat illetően ezek álláspontját leszögezi. Gyakorlatilag ez olyasmit jelent. hogy a Szövetségesek nem óhajtják az ügyet gondosabban átvizsgálni. Ezt illetően a levél így szól : ‘Minthogy mi Magyarországot nem hagyhatjuk olyannak, mint amilyen volt, nem teszünk semmit sem annak érdekében, hogy Magyarország olyasmit kapjon, ami egyébként megilletné. Mivel tökéletes rendszerváltoztatások nélkül nem produkálhatunk, Magyarországtól nagy mennyiségű területet el fogunk venni amelyhez —■ saját elvünket követve — egyébként joga lenne.’ A Magyarországra kiszabott békeszerződés rendkívül súlyosságát illetően csupán egy mentséget látok, s ez az, hogy a magyarok a háború I előtt visszaéltek hatalmukkal és a magyar Ko- I rónához tartozó kisebbségeket bizonyos tekintetben elnyomták. Ez azonban áll minden Közép- és Keleteurópai hatalomra. Ahogy a magyarok viselkedtek abban az időben, az nem volt olyan elítélendő, mint a poroszok magatartása Posennél és messze elmarad a cárok lengyelországi ténykedései mögött, vagy pedig a mögött, amit a románok jelenleg folytatnak. Elmehetünk odáig, hogy azt mondjuk nincs tolerancia faji kérdésben a Rajna vonalán túl, akkor viszont nem tudom, hogy miért épen Magyarország legyen az egyetlen ország a sok közül, amelyiknek szenvednie kell a vezetői által elkövetett tévedések miatt. Amit a (Szövetséges) Hatalmak tesznek nem más, mint régi sérelmek gyógyítása újak teremtése révén. Ez pedig történik — amint azt Lord Newton mondotta — szöges ellentétben azokkal az elvekkel, amelyeket a (Szövetséges) Hatalmak magukénak vallottak Európa ujjászervezési programmjuk vállalásakor. Én most nem csak Mr. Wilson Tizennégy Pontjára utalok. A Nagyhatalmak mindegyike elismerte és vállalta az ujjászervezési feladatot, mégepdig azzal az őszinte óhajjal, hogy meg fog ismerkedni az elnyomott népek jogos kívánságaival ; és azzal az elhatározással, hogy a vitás ügyeket elsimitja olyképen. miszerint a jövő kevesebb sérelmet és több megelégedést fog hozni, s következésképen türhetőbb biztonságot a béke érdekében. Ezeket az elveket a legnagyobb mértékben elhanyagolták. Ha a (Szövetséges) Hatalmak kevesebbet törődtek az igazsággal, mint valamely feltételezhető önös érdekkel, vagv annyira kifáradtak a darabokra tört világ összeillesztésével járó kimeritő munkában, hogy elhatározták az ügyek rövidre fogását, — igazságtalanságot okozva — akkor ugyanazzal az erővel az igazságot és a jövő biztonságát is szolgálhatták volna. Én nem siratom Magyarországot. Mindenek előtt a né]) lelke, szelleme az, ami valamely országot naggyá tesz ; és a magyar népnek a lelke nincs megtörve. Viszont minekünk attól kell tartanunk majd, hogy a békeszerződésben foglalt intézkedések az igazságtalanságnak, haragnak és keserűségnek az érzéseit oly módon fogják kiváltani az emberekből, hogy azok az első adandó alkalommal jóvá fogják tenni a békeszerződés hibáit. Igazságtalan megoldás ritkán maradandó. Van-e valaki, aki elhiszi, hogy az ami ebben a szerződésben van az a béke fenntartását szolgálja? Sokkal valószínűbb, hogy ez a jövő háborújának a magját veti el, amely háború majd akkor jön, amikor a legnagyobb szükség lenne' békére.”*“ (Dorocjsághy Dénes) * Rich & Cowan kiadása London, 1939. ** Clémenceau után a békekonferencia elnöke. *** Parliamentery Debates, 5th series, XIV. 239-45.-
