Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-05-01 / 5-7. szám
14 Hírünk a Világban ANGOL VÉLEMÉNY A MAGYAR TÁNCRÓL Irta: Cserenyey Géza . Lawson Joan: European Folk Dance. London Pitman & Sons, 1953. 244 pag. ill. Joan Lawson két éve megjelent „Európai Népi Táncok’’ c- könyvében külön fejezetet szentel a magyar népi táncnak, melyről a legnagyobb elismeréssel ir. A könyv belső oldalán levő illusztráció magyar táncospárt mutat és az alatta levő felirat szerint a magyar népviselet a leggazdagabb egész Európában. A munka külön-külön tárgyalja az európai népek táncait és e vonatkozásban feltűnően sok helyet szentel nekünk magyaroknak. Lawson szerint a mindmáig fennmaradt magyar népi táncok közül több a katonáskodással van öszszefüggésben. Többek között ide sorolhatjuk a verbunkost, és ennek erdélyi változatát, a székely legényest is. A szerző kiemeli, hogy összefüggést kell keresni a magyarok tánckészsége és harci szelleme között. Ezt már annakidején a Habsburg-rezsim is felismerte. A császári udvar nagyra értékelte a magyarok katonai erényeit és a török háborúkat követő időkben a magyar katonákat legtöbbnyire tánc kíséretében toborozták. A legrégibb táncok másik csoportját a juhász s kanásztáncok képviselik. A 19. században többen felfigyeltek már a régi magyar táncokra, majd az első világháború után erős mozgalom indult meg ezek konzerválására. így hódította meg a csárdás is többek közt a báltermeket. A csárdást bárki könnyen megtanulhatja, viszont a többi magyar tánchoz hasonlóan ezt is rendkívül nehéz igazán jól táncolni. Az eredeti magyar táncok elsajátításánál az jelenti a legnagyobb nehézséget, hogy a táncok nem betanult figurákon alapulnak, hanem az improvizáció végtelen változatán. E téren különösen a kállai kettős híres, de ugyanezt elmondhatjuk a csürdöngölöröl és a székely legényesröl is. A szerző szerint a lépések változatossága a magyar hímzéshez hasonlítható, amelyik ugyancsak a leggazdagabb egész Európában. Mindamellett, miként azt Bartók, nagy magyar zeneszerző is megállapította, a táncok leglényege, akárcsak a magyar népzene is, igen egyszerű. Külön figyelmet érdemel az a pár magyar tánc, ahol a táncos egy pohár bort egyensúlyoz tánc közben. Ezt a szokást a magyarokon kivül csak a baszkoknál és a Kaukázusban lehet megtalálni. Egy-két feltűnően hasonló vonást lehet fellelni a magyar és a skót táncok között is és nem lehetetlen, hogy ezek finn-ugor és viking közvetítéssel jutottak el a magyaroktól a skótokhoz. Érdekes, hogy miként a magyarok, úgy a skótok is megtartották az erős környező hatások ellenére is táncaik teljes eredetiségét. Ezután az általános méltatás után a szerző rövid szakszerű ismertetést ad pár ismertebb magyar táncról. Munkája végén összehasonlító felsorolást közöl arról, hogy mely nemzetek népzenéjéből merítettek elsősorban a zeneszerzők. E téren a magyarok, a németek, oroszok, csehek és spanyolok mellett járnak az élen. A szerző felsorolásában a magyar népzenéből Bartók és Kodály mellett Brahms és Liszt is merített. A német népzene ugyanakkor Beethovent, Brahmsot, Mozartot, Schubertét és Schumannt ihlette. A cseh és szlovák népzenét Bartók, Dvorák, Smetana és Janacek használta fel, a spanyolt Granados, de Falla, Albeniz, és Turina. A finn népzene Sibeliust inspirálta, a norvég pedig Grieget. A lengyel népzene kevésbbé ismert zeneszerzőkön kivül Chopinnek is forrásul szolgált. A leggazdagabb forrásnak viszont az orosz népzene mutatkozott és itt elég, ha Rimszkij-Korzakov, Csajkovszkij, Balakirev, Glinka, Musszorgszkij és Sztravinszkij nevére gondolunk. Joan Lawson munkája értékes hozzájárulást jelent az ezirányú, sajnos eléggé szükkörü irodalom számára és feltétlenül jelentékeny mértékben járul hozzá a Magyarország iránti kultúrális érdeklődés felkeltéséiben. Az Amerikai Magyar Református Egyesület 1801 ‘P’ SREET, N. W. - KOSSUTH HO USE - WASHINGTON 6. D. C„ USA. Díjtartalék tőke $ 5.000.000; érvényben lévő biztositási összeg 27 millió. Otthon az elöregedett tagoknak és árváknak. Tagfelvétel az USA területén. A MAGYARSÁG ÉLETBIZTOSÍTÓ INTÉZMÉNYE
