Hirünk a Világban, 1951 (1. évfolyam, 4-5. szám)
1951-05-01 / 4-5. szám
- 10 -ismerte a keleti dallamot nyugat technikájával egyeztetni akaró felületes kísérletek hiábavalóságát, s úgy oldotta meg a kérdést, hogy a szóbanforgó dallamkincs zenei elemeit, kutatta ki, csaknem nyelvtani és mondattani alapon. Számos kapcsolatot fedezett fel: a jellegzetesen magyar, és - nagyjából - keleteurópai népzene egy kevésbbé fejlett, fiatalabb foka a stilizált hangnemekkel játszó polifon mesterekének; s hogy mindkettőnek ritmikai és metrikai eleme azonos belső, szerves elveknek felel meg. Kodály szintézisének legmeggyőzőbb bizonyitéka énekkari műveiben található, melyekben a félreérthetetlenül magyar népi zenei elem csodálatosan ötvöződik Palestrina polifon stilusával. A ballada s annak dallamától eltekintve, kevés a specifikusan magyar elem a műben. Az ötfokú hangnem uralkodik benne, - harmóniai feldolgozásán jellegzetesen érezni a francia impresszionisták koloritját, - ötfokú és egyházi hangnemekre való utalást, meghatározott, tonális hangnemben. A magyar muzsika, és Kodály muzsikája lényegében és természetében általában vokális. Ennek következtében Kodály vagy a vokális elemeket feldolgozó, zenekari formát választotta, - vagy a hagyományszerűen hangszeres /tánc-/ muzsikát. "Zenekari variációi" az első csoportba tartoznak, míg a "Concerto" a másodikba. Utóbbi művel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a múlt században dívó "verbunkos" és más népi táncok nem ismeretlenek a nagyközönség számára. A 19.század második felében a zenei romantika kedvelte a nemzeti jellegű témákat /l. Liszt,Brahms/, és magyar táncok, dallamok meglehetősen népszerűekké váltak. A "Concerto"-ra térve: formára nézve concerto grosso; ennek a 17oszázadban kialakult barokk -zenei formának ellentéteket kihangsúlyozó, versengést kedvelő tulajdonságait nagyszerűen kiaknázva. A barokk kor jellegzetessége, hogy egy megelőző vokális-polifon korból átvált a hangszeres stilusra. Kodály művét barokk elemek befolyásolják; a polifon stilusban tartott Allegro és harmóniai szövésmódot alkalmazó Largo tételek köztiellentét, majd a hangszerek antifonális beillesztése tanúskodnak erről. A "Concerto" híven tükrözi a barokk eszmény feltételeit, az egyensúly harmóniáját. Mindkét faktor: a hagyományokhoz való ragaszkodás és a tiszta klasszikus forma egyeztetése, alkalmazása, Kodály száméira jelentős helyet biztosít a zene történetében. Második cikkében J.S.Weissmann a "Zenekari variációkat" ismerteti. A "Felszállott a Páva" /Variációk egy magyar népdalra/ a vokális .elemnek hangszeres /zenekari/ muzsikával való -egyeztetése. A népdal .zenekari alkalmazására, annak -egyszerű beillesztésétől a szövevényes rapszódiáig, nem egy mód van; azonban a többé-kevésbbé felületes kísérletezések nem elégítik ki a szimfonikus igényeket. A "keleti tartalmat nyugat technikájával egyeztetés" problémája csaknem valamennyi magyar muzsikus problémája volt /l.Liszt/.Maradandó értéket kellett teremteniük. ^ A klasszikus /hangszeres/ zenei formák kialakulása hosszú fejlődés eredménye, melynek során a tartalom és forma lényegesen és állandóan befolyásolta egymást. A 19.század-magyar muzsikája megkísérelte a nyugat "kiforrott" zenei formáit lényegében, lélekben nem rokon tartalommal egyeztetni. Azonban sem a természet, sem a művészet nem tűri az ugrásszerű belső fejlődést. Kodály érdeme., hogy felismerte, megfelelő természetes evolúció vezethet csak uj magyar,hangszeres,zenekari stilushoz. A nyugat stilüsa á 17. század-/barokk kpr/-ban fejlődött naggyá; a vertikális és horizontális szerkesztésmód alkalmazása erős ellentétekre adott alkalmat. Az egyensúly fogalmat szimmetrikus ismétlések képviselték,ezzel megalapozva a klasszikus formák szimmetriáját.
