Hirünk a Világban, 1951 (1. évfolyam, 4-5. szám)
1951-05-01 / 4-5. szám
KOSSUTH AMERIKAI SZEREPE AZ ABC "MR.PRESIDENT" HaNGJATÉK-oOROZATaBAN. *■' 7 ~ Az ABC /American Broadcasting .Company/ rendszeres szerda esti félórás "Mr«.President,Tc„hangjáték-sorozatában az. április LO-i előadás Fillmore Millard /lÖ50-53/elnöknek Kossuth 1051-52-cs amerikai útjavai kapcsolatos meggondolásait és állásfoglalását dolgozta fel, A darab nagyobbik felét az amerikai elnökhöz Kossuth fogadtatásairól, beszédjeinek hatásáról és eredményeiről,illc eredménytelenségeiről érkező jelentések, s, az elnöknek a. bujdosásban lévő .magyar kormányzó tulajdonk.épeni államférfiúi értékéről és szándékairól való tanakodása alkotta. Kisebbik részét pedig Hülsemann washingtoni osztrák követtel való rövid, heves vitái és Kossuth Lajossal való majdnem hasonlóan rövid, bizalmatlankadó, s végeredményben elutasitó tárgyalásai képezték, A kormányzó fogadtatásáról kapott jelentések eleinte túláradó lelkesedésről szóltak. A ragyogó szónoklatai következtében még csak fokozódott kedvező közhangulat azonban később nagyon lelohadt, sőt a darab folyamán, az elnök tudomására jutott jelentések szerint, részben ellene is- fordult. Kossuth amerikai ellenzőinek állásfoglalásai és a különösen saját honfitársainak soraiból érkező áskálódó, vádaskodó jelentések erős hangsúlyt nyertek a darabban. Ezeknek a /mindkét részről érkező/ vádaknak a csúcspontjaként Kossuth állítólagos diktátori törekvésű akarnok-volta szerepelt. Az elnök állandó kételkedő latolgatásainak is főképpen az a kérdés volt a tárgya, hogy Kossuth csakugyan a nép akaratának demokratikus képviselője-e, vagy diktátori hatalomra törő népvezér, vagy pedig ködös agyú népszerűseghajhászó nemzetközi kalandor. A Kossuth amerikai szereplése és ünneplése ellen izgatottan tiltakozó Hülsemannt igen erélyesen, csattanó érvekkel küldi el Fillmore és határozottan leszögezi, hogy a bujdosó /exile/ államférfi semmiképen sem számítható osztrák alattvalónak. De Kossuthtal is barátságtalanul kurtán-furcsán végez mindjárt első /meghívás nélkül érkezett/ személyes bemutatkozása alkalmával.Kossuth bejelenti neki, hogy a kongresszushoz folyamodik, ha az elnök elzárkózik kérései elöl. Az elnök nem gördít akadályt az útjába, hanem az óvatos, bár gyanakvó kivárás álláspontjára helyezkedik. - A kongresszusban elért kétes értékű eredménye után kárörömmel kérdi a lankadatlanulpróbálkozó, meggyőzésre törekvő kormányzót, hogy most aztán mitévő lesz. Azt a bátor, határozott választ kapja, hogy magához az amerikai néphez fordul a magyar nemzet eltiprott szabadsága ügyében. A darab első felében nem látni világosan, hogy mit is akar Kossuth Amerikától elérni,de a második felében expressis verbis kifejeződik, hogy nem kevesebbet,mint Magyarország érdekében való fegyveres beavatkozást. Már ez a tény maga is teljesen.ellene fordítja az Egyesült államok elnökét, majd mikor Kossuth utolsó beszélgetésük folyamán lelkesen hivatkozik a "dicsőséges Napóleonra”, s a neki állított csapdába is naív ügyetlenséggel esik bele, kevés kétséget hagy az elnökben afelől, hogy őt is a napóleoni nagyravígyás tüze fűti. Mikor aztán hónapok múlva arról értesül Fillmore, hogy Kossuth visszaindult /üres tarisznyával/ Európába, nem is igen emlékszik, hogy ki az a "Kísszut” /így ejtik ki Kossuth novét a hangjátékban/, s mikor emlékezetébe idézik értesüléseit és személyes benyomásait, végül is megoldatlanul hagyja azt a kérdést, hogy mi is Kossuth értéke. Még talán a történelem se tudja igazán eldönteni, úgy véli. Az amerikaiak mindenesetre máris elfeledték, hangsúlyozza a Kossuth kezdeti páratlan népszerűsége, következtében féltékenységében érintett '"Mr. President” - Fillmore. /.IMRE LÁSZLÓ/
