Hiradó, 1968. január (47. évfolyam, 1-3. szám)

1968-01-04 / 1. szám

8. OLDAL tflRADŐ Thursday, January 4, 1968 Hunsville, Ala.-ban hatalmas károkat okozott a tornádó. Japán professzor Oxfordban könyvet irt Kari Marx harmadik leányáról LONDON, Anglia — Egy reggelen, 1898 március 31-én, Kari Marx legfiatalabb lá­nya, az akkor 43 éves Eleanor (Tussy) Marx levelet irt hosz­­szu idő óta élettársának, Dr. Edward Aveling-nek: — Ked­vesem, nemsokára vége lesz mindennek. Azután megfürdött, egy fehér hálóinget öltött és . . . mérget vett be. Amikor a szobalánya által értesített orvos megérkezett, Eleanor Marx halott volt. Ezzel végződött egy tragé­dia, melyet most a 41 éves japán történelmi professzor, Shuchíshi Tsuzuki, elsőnek irt meg uj könyvében, mely Oxford, Angliában jelent meg, “The Life of Eleanor Marx 1855-1898” cimen. •2— Közel 1 gramm ciánkáli­val vetett véget életének Eleanor Marx — irja Tsuzuki -— mely elviselhetetlenné vált számára, a “szerelem és po­litika” benneduló hatalmas konfliktusa következtében. Eleanor Marx, aki a három Marx lány között (a másik kettő Jenny és Laura) a leg­intelligensebb volt, egész éle­tében szenvedett a politika súlyától, mely robusztus szel­lemű atyjának egyéniségében volt megtestesülve. Az apa megkövetelte, hogy csak ő és eszméi irányitsák a boldogta­lan lány életét. Féltékenyen űzte le lánya oldala mellől, annak barátait és elrontotta minden kedvét, hogy saját hajlamait kövesse. Fölényes gúnnyal utasítot­ta el lánya, Eleanor ama kí­vánságát, hogy színésznői pá­lyára léphessen — félve, hogy a művészet elfordíthatja tőle a lányt, Ehelyett óriási ter­heket rakott a lány vállaira, amikor politikai és eszmei örökösének szánta, amire a lány érezte, hogy nem eléggé tehetséges.-—■ Szerencsétlenségre — ir­ta Eleanor Marx egy barát­jának atyja halála után — apámtól csak az orrát örököl­tem, nem azonban a zseniali­tását. — Egy világpolgárnő szüle­tett — irta Kari Marx barát­jának Ferdinand Lassall e­­lek, egy nappal azután, hogy Eleanor megszületett, 1955 januárjában. Az újszülött életpályáját kitervelte, alig hogy az megszületett. Elea­­aornak egy-kétnapos korá­ban már azt a szerepet szán­ta, hogy valódi példája le­gyen az általa megálmodott “szabad emberiségnek”. Azt szánta neki, hogy egy élethü kópiája legyen saját magának, Kari Marx-nek. Sokszor elmondotta: — Jen­ny, a legidősebb lányom, leg­jobban hasonlít hozzám, Tus­sy (Eleanor) azonban ponto­san olyan, mint én. Már 10 éves korában olyan behatóan árasztotta el lányát Kari Marx a maga eszméivel, hogy életrajzírója, Tsuzuki professzor szerint “Eleanor a legfőbb ismerője volt a ma­ga korában, az egész világ szocialista m o z g a Imáinak”. Azonkívül ismételtei felhív­ta lánya figyelmét, arra a kö­telességére, hogy halála után Friedrich Engels-el egyetem­ben megőrizze szellemi ha­gyatékát, mintahogy Engels azt később Marx második lá­nyának, a középsőnek, Lau­rának, egy levelében megír­ta. Még lányának a növekedés és pubertás konfliktusokkal teljes korában, sem tudott Eleanor megszabadulni attól, hogy apja ne legyen állandó­an mellette, vagy a nyomá­ban. J. T. Broylest, a mogyoró árust Raleigh, N. C.-ben, mindig meg le­het találni a belvárosban szivarral a szájában és egy galambbal a sapkáján. Amikor Eleanor 17 éves ko­rában beleszeretett a francia újságíróba, Olivier Lissaga­­ray-ba, Kari Marx bizonyíté­kokat kért, hogy az újságíró szándéka komoly és hogy az ember megbízhat benne. Ál­landóan Lissagaray ellen dol­gozott, lánya előtt “zavaros­­fejű anarkistának” és “fázis­cséplő szajkónak” nevezte, mig Eleanor megunva atyja ellenkezését, feladta vőlegé­nyét. Eleanor ekközben őrlődött a saját érzései és az atyja ál­tal belée diktált “emberi ész­­szerüség” között, addig, mig hisztérikus betegségbe esett Kari Marx “lányának megfe­lelő, a szocialista tanokba való elmélyedési tevékenysé­get” irt elő lányának, noha tudnia kellett, hogy ezáltal nem ér el semmit. Engels-nek a következőket irta Kari Marx szenvedő ked­vencéről: — Van némi sejté­sem lányom “hangulatválto­zásairól”, jelenleg azonban igen kényes dolog erről nyíl­tan beszélni. Atyának halála 1883-ban. megváltásként jött Tussy-nak egy helyzetből, mely éppen annyi szeretet tartalmazott, mint kényszert. Végre—gon­dolta Eleanor — most végre saját életét élheti majd. Úgy hitte, hogy a termé­szettudós, amatőr-drámairó és szocialista Dr. Edward Aveling-ben megtalálta atyja ellen-pólusát, annélkül, hogy atyja emléke ellen vétkez­nék. Eleanort nem zavarta, hogy Aveling nős volt,, atyjával együtt azt vallotta, hogy a “bourgeoisie”, a polgári elem házassága nem egyébb, mint pénzügyi transzakció. Ezzel szemben úgy döntött magá­ban, hogy Avelinggel való vi­szonya “igazi házasság” le­gyen, legalább olyan, mintha “egy tucat anyakönyvi hiva­talban regisztrálták volna” —. irta Eleanor hátrahagyott írásaiban. — Hiszen a “jó Öreg gene­rális” — ahogy Friedrich En­geist a Marx famíliában ne­vezték —- is vadházasságban élt-irta Eleanor a naplójá­ban. És valóban Kari Marx leg­fiatalabb lánya teljes mérték­ben feleségnek érezte magát, a Marx-Aveling nevet hasz­nálta és a marxista pártban is mint férjhezment asszony volt regitsztrálva. Még az 1950-ben Kelet Berlinben megjelent kiadvány: “Marx és Engels levélváltása” is, úgy említi Eleanort, mint férjezett Dr. Edward Ave­­ling-et. Azonban a “forradalom leánya” — mint Tsuzuki pro­fesszor Eleanort nevezi — atyjától örökölt éleslátással hamarosan felfedezte, hogy Aveling valóban “zavarosfejü ember” és inkább bohém, mint szocialista. Eleanor 15 évig élt együtt Avelinggel, a viszony azon­“Szegényen a szegények között, gyengeként a gyengék között” MONTREAL, Kanada. — Miközben Rómában, az első püspöki világkonferencián, a főpapok sötét színekkel ecse­telték a modern hitetlenség terjedését a kon ferencia egyik résztvevőjében, egy el­határozás született meg. Ezt a 63 éves Paul Emile Leger, Kanada bíborosa és Montreal érseke igy fogal­mazta meg: — Az Ur nem­csak szavakat vár tőlem, ha­nem tetteket is. És novemberben Leger bí­boros példanélkül álló tettre határozta el magát. Jet repü­lőgépen elhagyta kanadai ka­otikus nyáját, hogy élet esté jét Afrikában, egyelőre Sze­negálban, az elképzelhetően legnehezebb miss zionáriusi munkával töltse: a bélpoklo­­sok, a leprások ápolásával. Ezt Leger bíboros előtt, a pápa és az egyház egyetlen hercege sem tette meg, bár a szörnyű lepra-betegség min­dig fascináló hatással volt egyházi emberekre. A szörnyű betegség a bib­liai időktől kezdve a közép­korig Isten büntetésének szá­mított, bűnös életért. Közép Európából eddig is megma­gyarázhatatlan módon tűnt el a betegség, sokkal előbb minthogy a norvégiai Han­sen 1873-ban a kórokozóját felismerte és sokkal előbb mintahogy a modern orvostu­domány hatásos orvosságokat fedezett volna fel ellene. Ázsiában és Afrikában azonban a betegség továbbra is szedte áldozatait s ott í lepra-állomsokon képződtek ki a keresztény misszonáriu­­sok irgalmas szamaritárnu­­sokká. Ma még mindig több mint 10 millió ember szenved lep­rában, fekete Afrikában, In­diában, Thailandban. Brazí­liában és Ausztráliában. És még mindig csak a lepra-be­­:egek egyhatodát tudják or­vosi segélyben részesíteni, an­nak ellenére, hogy misszioná­riusok és szamaritánusok az egész világról segítenek és a katolikus egyház maga 200 leprakórházat tart fenn. Égy ilyen katolikus lepra­állomásra költözött be most a kanadai Leger bíboros. XII. Piusz pápa 1952-ben nevezte ki a világ legfiatalabb, nem olasz bíborosának, aki eddig Montreal érseke volt, az an­gol commonwealth legnépe­sebb katolikus egyházmegyé­jének lelki vezetője, Leger bíboros egyik főhar­cosa volt a papi nőtlenségnek és harcolt a pornográfia ellen, melyet a “pokol kénszagá­nak” nevezett. Környezetét sokszor bámulatba ejtette, szokatlan fellépéseivel. Egyizben teljes bíbor ősi díszben maga vezette zöld Chevrolet autóját, soff őr nél­kül a montreali székesegyház­ba, a “Richelieu Clubban” bil­­liárdot játszott és egyizben, ápitőmunkásnak öltözve órá­kig talicskázta téglát, hogy munkabérét jótékonycélra ad­ja-Legutóbbi legszokatlanabb elhatározását mint VI. Pá pápa kifejezte — “felsőbb hí­vásra” hozta meg. A pápe bucsuszózatot intézett bíbo­rosához az afrikai lepraállo­­másra: — Szorosan együtt érzünk Veled, mert Urunk példáját követted, hogy szegényként éljél a szegények között, és gyengeként, a gyengék kö­zött. Letiittatta férjének az autóvezetést ST. BRIEUC, Franciaország — Mrs. Louis Pringent az el­ső francia háziasszony, aki felkérte a bíróságot, tiltsa el férjét a családi autó vezetésé­től, mert szokássá vált nála az italozás, ezért elbocsátot­ták állásából és balesetet oko­zott az autóval. A bíróság ele­get tett az asszony kérésé­­rek. Robert L. Strickman egy cig'a­­retta-szopóka feltalálója, New Yorkban 100 millió dollárra per­li az NBC társaságot. Szállítmány átfúrja a hajó fenekét OSLO, Norvégia — A nor­vég fővárosból jelentették, hogy a 15,000 tonnás norvég teherhajó az Anatina, a nyílt tengeren teljes erővel igyek­szik elérni a japán partokat mielőtt szállítmánya átfúrja a hajó fenekét. Az Anatina 14,000 tonna rezet szállít Japánba, egy tai­­fun-vihar elérte a hajót, a rakomány átnedvesedett s ez által egy olyan kémiai folya­mat jött létre, mely kikezdte í hajó fenekét s azzal fenye­get, hogy rövidesen átfúrja. Cincinnati, O.-ban egy mulató fölötti lakásukból. — mikor alól tűz ütött ki — Mrs. Carol O’Rourket és öt gyermekét füstmórkezéssel kórházba kellett szállítani, kis kutyájuknak azonban kutyabaja se történt. A VIETNAMI HÁBORÚ KAPCSÁN “MINDENKI LÉPIK EGYET” OSLO, Norvégia — Bármi­lyen különösen is hangzik, r vietnami háború egyik jelentős zavaró elemévé vált Norvégia belpolitikájának Olyannyira, hogy fenyeget' Norvégia koalíciós kormá­nyának jövőjét. Ez a koalíció a konzerva­tív pártból, a keresztény de­mokrata néppártból, a köz­ponti pártból és a liberális pártból áll. A parlament bal­szárnya, a liberális párt arra karta ráveni a parlamentet, rogy követelést terjesszen be az Egyesült Államokhoz, ál­lítsa le Északvietnam bombá­zását. feltétel nélkül, mint 2gy első lépést a béke felé. John Lyng, az ország kül­ügyminisztere, aki a konzer­vatív párthoz tartozik, ellene volt ennek a mozgalomnak. Kijelentette, hogy nem vál­lalhatja a “passziv küldönc” izerepét egy javaslatban, me­­yet Norvégia egyedül, kizá­rólag a maga elihatározásábó erjesztene az Egyesült Álla­mok elé. Elmondotta, ha a parlament jóváhagyna egy ilyen felszólítást, ő ezt bizal­matlansági szavazatnak te­kintené és a kormány azután lemondana. Erre azonban nem került a sor, mert a “venstre” (par lament) és a koalíció többi oártja a miniszterelnök mel­lé állt. A norvég munkáspárt úgy hitte, hogy hasznot húz­hat a koalícióban a liberáli­sok által előidézett szakadás­­oan, bár igen óvatos volt ab­ban, hogy ne tűnjék fel Amei L'ika-ellenesnek. így a munkás-néppárt sa­mt, kissé felvizezett javasla­tát terjesztette elő a parla­mentben, mely szerint általá­ban javasolja, hogy szüntes­sék meg a bombázásokat, Amerika' csökkentse a hábo­rús tevékenységet és fogad­ók el a Viet Congot egyenlő léinek a tárgyaló asztalnál. Amikor ezt a javaslatot szavazás alá bocsátották, a parlament 77:73 arányban le­szavazta, de a parlament há­rom vezető képviselője, a kormány ellen szavazott köz­ük a koalíciós párt elnöke, Gumiár Garbo. Ezek után az a kérdés Nor­végiában, hová fog ez vezetni Norvégia szavazóinál. Sokan úgy hiszik, hogy Garbo a 'elenlegi koalíciós kormány­párt elnök túl messze ment ás mivel a koalíciós pártban nagy számban vannak a vi­­stéki keresztény csoportok, Gunnar Garbót a jövőben hi­degre teszik. Mások viszont azt hiszik, hogy Garbo foko­zott támogatást fog nyerni a városokban, különösen a fia­talság' csoportjaiban, melyek íj abban hangsúlyozzák, hogy x párt tagjai maradjanak meg “ideális meggyődéseik mel­lett’ és ne adják fel azokat csupán azért, hogy összetart­sák a koalíciót. ban közük évről évre zavar­­tabbá vált. Eleanor tragédiájának utol­só fejezete 1898 március 31- én, a végzetes nap reggelén kezdődött, amikor egy név­telen levelet kapott, melyben az állt, hogy Aveling, akinek felesége 1892-ben meghalt, egy évvel azelőtt Eleanor tu­domása nélkül, Alec Nelson álnéven, a londoni anyaköny­vi hivatalban törvényesen fe­leségül vette Éva Frye angol színésznőt. Egy évig sikerült Aveling­­nek Eleanort félrevezetnia. Azzal a kifogással, hogy Lon­donon kivül, a vidéken tart előadásokat, sikerült neki, valódi felesége lakása és Elea­­norral való együttes otthona között ide-oda hosszabb-rövi­­debb ingajáratokat alkalmaz­nia. Eleanor nyomban tudta, hogy nincs más kiút a szá­mára, mint: méreg. Az utolsó szó Dr. Edward Avelinghez intézett búcsúlevelében ez volt: v- Szerelem. Az uj bélyegek január 7-e u tán kerülnek forgalomba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom