Hiradó, 1968. január (47. évfolyam, 1-3. szám)

1968-01-04 / 1. szám

Thursday. January 4, 1968 KMADÓ 10,000 személy figyelte, amint a Queen Mary megérkezett Long Beach/Calif.-ba. A férfi, aki harapófogóval levágta saját lábát, hogy megmentse életét AZ ELÜLT ESZTENDŐ A “PAPÍR ÉVE” VOLT John Scheff, 58 esztendős farmer, aki Welcome városá­ban. (Minn.) él, a közelmúlt­ban olyan kalandon esett ke­resztül, amely a maga nemé­ben egészen egyedülálló és rémfilmbe illik. Mr. Scheff kénytelen volt egy harapófogóval térdből le­vágni saját ballábát, hogy ez­által megmentse életét, kü­lönben menthetetlenül elvér­zett volna. John Scheff a következő­ket mondotta a különös és filmbe illő kalandról: — Bármi történt is, egyál­talában nem sajnálom. Sze­rencsém volt. Lehetett volna az egyik kezem is ,amely ál­dozatul esik. Az nagyobb baj lett volna, mert minden far­mer a kezével dolgozik. — S a történet maga pedig a következő: a kérdéses na-, pon traktorunkkal egy ü t f" igyekeztünk hazafelé, 13 éves fiam, Steve és jómagam. A traktort ez alkalommal nem én vezettem, hanem a fiam. Én magam a traktor hátsó ülésén ültem. — Mikor mindez történt, délután négy óra volt és éh aznap hajnali 4 órától kezd­ve dolgoztam. Érthető, hogy egy kissé elszunnyadtam. — Hirtelen arra eszmél­tem fel, hogy iszonyatos fáj­dalmat érzek. Arra ébredtem, hogy a traktor a földön von­szol, tehát nyilvánvalóan, ál­momban megbillentem és le­zuhantam. Bal lábam odaszo­rult a traktor kerekéhez és bal lábamnál fogva vonszolt a traktor. — Kétségbeesetten kiáltoz­ni kezdtem és Steve azonnal lefékezett. A traktor megállt. Steve leugrott és megpróbál­ta a kerékbe szorult bal lá­bamat kiszabaditani. Ez azon­ban teljesen lehetetlen volt: bal lábam egészen szorosan odaszorult traktor kerékének fogai közé és lehetetlen volt kiszabaditani. — Térdtől lefelé jól lát­tam magam is a láb szétron­csolt csontjait és bal alsó lábszáramból bőven omlott a vér. Nem volt kétséges élőt tem: ha gyorsan nem kapok segítséget, elvérzem. — Mondtam Stevenek, hogy álljon ki az útra és ál­lítson meg egy arrahaladó autóst. Miközben Steve az országúton állt, felnyúltam a traktor szélére és nagynehe­­zen levettem onnan a hatal­mas harapófogót. Amikor a harapófogót utoljára haszná1- tam, kerítést vágtam vele. A harapófogó tehát piszkos és rozsdás volt. — Ez azonban nem olyan pillanat volt, amikor kényes­­kedni lehetett. Kezembe vet­tem a rozsdás és piszkos ha­rapófogót és szétnyitottam, azután pedig két foga közé fogtam bal lábamat, közvet­lenül a térd alatt, a cafatok­ban lógó véres húst fogtam a harapófogó két ollója közé . . . és azután . . . összekat­­antottam. — A dolog iszonyatosan lassan ment, mivel a harapó­fogó egyszerre csak viszony­lag kis területet tudott befog­ni. Ezenkívül . . . képzeljék el, hogyan éreztem magam, amikor a harapófogó szorítá­sa nyomán saját véremet láttam felszökni! — Körülbelül a felében vol­tam különös “munkámnak”. mikor váratlan segítséget kaptam. Egy szomszédos far­mer, Robert Schaefer, éppen árra hajtott autójá és meg­állt, látva, hogy valami baj van. — Bob odajött és megkér­dezte, hogy segithet-e. Nyög­ve és kínlódva ezt válaszol­­tám: ‘-á Igen . . . segíthetsz . . . fogj meg és tarts engem tél­­lés súlyomnál fogva ... mi­közben én teljesen elvágom a lábamat és megszabadu­lok , . . — így is történt és ezután már csak alig néhány percig tartott, amig bal lábamat térdtől lefelé elvágtam. Mr. Schaefer a legközelebbi tele­fonhoz vitt engem, ahol az­után telefonáltam a rendőr­ségnek, hogy küldjenek azon­nal egy autót értem, amely a legközelebbi kórházba visz. Közben. széles öve met levet­tem derekamról és a véres csonk koré csavartam. — Közben a fiam, Steve, hiába igyekezett az ország­úton autóst találni, egészen véletlenül, éppen akkor, sen­ki sem jött arra. Steve tehát visszajött a traktorhoz, hogy segítsen engem, mire odaér­kezett azonban, addigra bal Iában már térdtől lefelé le volt vágva. —- Nemsokára megérkezett a rendőrség autója is ,amely a fairmonti Community Hos­­pitalba vitt engem. Az ottani sebészorvos, Dr. Nickerson, elképedve hallgatta a különös történetet. — Az érdekesség kedvéért meg kell jegyeznem és ezt Dr. Nickerson is igazolhatja: közben egyszer sem ájultam és nem vesztettem el eszmé­letemet ... a kórházba nyomban kezelés alá vettek és húsz nap múltán haza­mehettem. A dologban az egyik leg­csodálatosabb tényező az, ■hogy a piszkos és rozsdás ha­rapófogó nem okozott vér­­mérgezést. Dr. Nickerson a követke­zőket mondotta az újságírók­nak: — A legtöbb ember, akinek valamelyik végtagját ampu­tálják, legalább három hó­napi kórházi kezelésre szorul- Mr. Scheff azonban már húsz nap múltán teljesen gyógyul­tan elhagyta a kórházat és a 'közeljövőben megkapja mü­­lábát és akkor majd minden nap néhány órára be kell jön­nie a kórházba, hogy megta­nítsuk j árrii a mü-lábbal. John Scheff ezekután még a következőket mondotta a riportereknek: — Boldog vagyok, hogy nemsokára mü-lábam lesz, mert ez azt jelenti, hogy kö­zeleg az idő, amikor vissza­térhetek munkámhoz. Addig ,is, itthon vagyok családom körében és élvezem az éle­tet. Legidősebb fiam Steve, dolgozik most a farmon, ba­rátaim és szomszédaim ’se­gítségével, (A család: LaDonna, a fe­leség és a Scheff házaspár otthon levő gyerekei: a 12 éves Vicky, a 11 esztendős Douglas és a 6 éves Charnel­­le.) Az újságírók ezután elbú­csúztak ettől a merész és NÉV/ YORK — A kínaiak az elmúlt esztendőt, amelyet mi 1967-nek neveztünk, a Bá­rány Esztendejének hívták, mi azonban, amerikaiak, nyu­godtan nevezhetnők 1967 évét a Papír Évének. Ennek pedig az az oka, hogy amint egy New Yorkbó' származó jelentés megálla­pítja: a papír egyre értéke­sebbé vált és már annyi hasz­nálati cikkünk készül papír­ból, hogy erre alig néhány évvel ezelőtt még nem is mer­tünk volna gondolni. Természetesen, nem arra gondolunk itt, hogy az újsá­gok és a könyvek papírból készülnek, vagy egyes tapé­ták, amelyek Amerikában még mindig használatosak Gondolunk azonban ennél és ezeknél sokkal szokatlanabb készítményekre, például: ma már vannak papir-butoraink papir-játékaink, papírból ké­szült fürdőruháink, papírból készült ’ női ruháink, egyes háztartási cikkek, sőt egyes * S A. Queen Mary kapitánya J. Trea­sure Jones könnyezik, miután ha­jóját végleg átadta Long Beach- Calif. városának. nagy lélekjelenléttel rendel­kező férfitől. Egyikük azon­ban a küszöbről visszafordult és igy szólt a farmerhez: —t John, egyetlen dolog za­var engem az egész történet­ben, amit nem értek. Ez pe­dig a következő: miután le­vágta a saját bal-lábát, hogy megmentse életét, miért nem kérte meg szomszédját, Mrs. Schaefert arra, hogy a legkö­zelebbi kórházba vigye kocsi­ján? Miért várt ehelyett arra, amig a rendőrség autója meg­érkezik? S erre a kérdésre olyan vá­lasz érkezett, amely voltakép­pen az egész különleges tör­ténet csattanóját szolgáltatja. John Scheff szelíden mosoly­gott és igy válaszolt: ■ — Megmondom, hogy ez miért történt igy, mivel rend­kívül egyszerű a felelet. Bob nyomban a legközelebbi kór­házba akart vinni engem, én azonban ezt semmiképpen sem engedtem. Hogy miért? Azért, mert Bob nemrégiben vásárolt egy vadonatúj autót magának és én nem akartam isszevérezni az autó belső be­rendezését. Ezért hát, inkább vártam, amig a rendőrség autója megérkezett. munkaszerszámok is készül­nek ma már papírból, az Egyesült Államokban megle­hetősen nagy számban. A papír vonzereje kétség­kívül két tulajdonságában rejlik: elsősorban, rendkívül olcsó, másodszorban pedig könnyen eldobható ... ha nem tetszik a papirbutor, vi­szonylag egészen olcsón ve­hetünk másikat. A papír fürdőruha egy idő múltán elf oszlik és elázik, ez azonban nem jelent semmit: fillérekért újat vehetünk. S amennyiben papir-buto­­runkat nem untuk meg és nem akarjuk kidobni, hanem egyszerűen csak az kifogá­sunk, hogy a papir-butor pisz­kos lett egy gyengén megvi­­zesitett rongydarabbal ismét makulátlanul tisztára mos­hatjuk. New York városában a kö­zelmúltban nyílt meg egy ki­állítás, amely több, mint 400 különféle papir-áru cikket mutatott be. A nők egyelőre még nem bíznak a. papír-ruhákban, incs azonban messze már az idő, amikor nemcsak nem lesz szégyen, hanem egyene­sen “sikk” lesz papir-estélyi ruhát viselni. Búcsúzzunk hát az óévtől ebben a hitben, az óévtől, amelyet a kínaiak a Bárány Esztendejének hívtak, mi azonban nyugodtan nevezhet­jük igy: A Papír Éve. A csatatéren Délvietnamban amerikai katonák segítséget nyújtanak sebesült baj társaiknak. Egy mártás, amely vesekövet okoz BRISBANE, Ausztrália — Egy Dr. Kevin J. Murphy ne­vű, itteni orvos, a közelmúlt­ban észrevette, hogy egyre több betege szenved külön­böző vese-zavarokban, sőt, ezeknek legnagyobb részénél vesekövet találtak. A veseköves betegek szá­ma az utóbbi időben messze felülmúlta arányaiban a múlt veseköves megbetegedéseit és ez volt az a körülmény, amelyre Dr. Murphy felfi­gyel. Dr. Kevin J. Murphy vizs­gálatot indított a különleges mértékben elszaporodott ve­seköves megbetegedéseket il­letően és a következő meg­állapításra jutott: Kétségtelen, hogy a Wor­cestershire mártás • vesekő vet okoz. Dr. Murphy a következőket mondotta különleges felfe­dezéséről azujságiróknak: —Kutatásaim során kide­rítettem, hogy a Worcester­shire mártás olyan különle­ges savat tartalmaz, amely ártalmas a vese számára. Ez a sav okoz azután vesekö­veket, amelyek azonban — megfelelő gyógyszeradagolás után — ■ a vizelettel együtt távoznak a szervezetből. Karácsonyi hangulat CHICAGO — Egy George Howell nevű férfi, közvetle­nül karácsony után, feljelen­tést tett “ismeretlen tette­sek” ellen. George a következőkben mesélte el a rendőrségen a szívderítő kalandot: — Pontosan december 24-én, vasárnap este, egy csoport gyerek jelent meg házam előtt. Kedvesen és csillingelő hangon kezdtek el karácsonyi énekeket énekelni. —r Feleségemmel együtt ki­álltunk a küszöbre és mo­solygó arccal, szeretettel - fi­gyeltük a kedves apróságo­kat. A gyerekek egyik kará­csonyi dal a másik után éne­kelték csilingelő hangjukon Amikor készenvoltak az énekléssel, mindegyiküket be­hívtuk egy kis édességre. Fe-7. OLDAL George Romney michnigani kormányzót George Brown, angol kül­ügyminiszter üdvözölte a londoni külügyminisztériumban, látoga­tásakor. Dráp gyógyszer olcsón is kapható WASHINGTON — A sze­nátus kisüzleti bizottsága Gaylord Nelson szenátor el­­oöklésével már hosszabb idő óta vizsgálja a gyógyszerpia­con észlelt visszásságokat. A 29 városban folytatott vizsgá­latok azt mutatják, hogy a gyógyszergyárak a hatóságok­nak gyógyszert olyan áron adnak el, amilyent “a piac el­bír,” vagyis annyit kérnek és kapnak, mennyit kaphatnak, tekintet nélkül arra, hogy mi lenne a tisztességes ár. Meg­döbbentő példákat említett Nelson szenátor. Például: 15000 reserpine tablettáért Grand Rapids, Mich, v áros egészségügyi hivatala 160 dol­lárt fizetett, ugyanannak az Orvosságnak ára Chicagóban 2 dollár 9 cent volt. Az árkü­lönbség oka az volt, hogy Grand Rapids, Mich, város gyári nevén vásárolta, a chi­cagói népjóléti hivatal a ké­miai néven rendelte és kapta meg. Szulfát tablettákért Des | leségem előre ment, én utá­na. A gyerekek azonban nem jöttek utánunk, hanem a kö­penyükben rejtegetett balták­kal pillanatok alatt szilán­kokra verték a házunk előtt levő falépcsőt ... azután ne­vetve elszaladtak. A. rendőrségen fejcsóválva hallgatták a történetet, az­után azt tanácsolták George Howellnek: a karácsonyra va­ló tekintettel, egyszerűen fe­ledkezzék el az egész dolog­ról. AKI MEGNYERTE A KÖTŐVERSENYT FEATHERSTONE, Anglia. - Ebben az angol kisváros­ban minden esztendőben, az év végén, kötőversenyt ren­deznek. Az idén is igy tör­tént és az idei kötőversenyt Moines és Newark városok 2 .60 dollárt fizettek, Los An­des városi hivatala a ké­miai néven vásárolt gyógy­­s; érért 53 centet fizetett. An­­ak, hogy kisebb vagy na­gyobb mennyiséget vásároltak ;,z egyes városok, nem volt -c crepe az árak nagy külön­bözőségében. Azok a gyárak, .melyek gyártmányaikat ké­miai nevükön adják el, min­iig kevesebbet számítanak, mint a gyárak, amelyek sza­­' dalmazott néven hozzák forgalomba a gyógyszereket. A szenátusi vizsgalat csak orvosi receptre kiszojgálta­­tott orvosságokra terjed ki; vak ezeknél fordulnak elő ár­eltérések. A gyógyszertárak kötelesek az orvosságokat aszerint eladni, hogy az or­vos a receptre a patent vagy k érniai nevet Írja/fél. Az rvos-páciens viszonylatban . orvostol függ eszerint hogy egy bizonyos orvosságnak ára drága vagy olcsó. Mrs. Gwen Matthewman nyerte. Eredménye és teljesítmé­nye, amely valóban bámula­tos, a következő volt: Mrs. Matthewman 2.885 unciányi gyapjút használt fel kötéséhez az 1967-es eszten­dőben, amit annyit jelent, hogy egyetlen percben átla­gosan 68 szemet kötött! h Ezzel a teljesítménnyel Mrs. Matthewman 107 szvet­­tert kötött, 12 női ruhát, 10 két részes női ruhát, 3Í kala­pot, 27 gyermekjátszó ruhát, 1 női szoknyát, 1 teljes gyer­mekruhát, 1 játékmackót és 12 gyermek átmeneti kabá­tot. A csodálatos teljesitmény­­nyel Mrs. Gwen Matthew­man cime ez lett: Az International Wool Sec­retariat kötővers enyének 1967-es évi bajnoka. Santa Claus egy női fodrász teremben Kankakee, 111.-ban

Next

/
Oldalképek
Tartalom