Hiradó, 1967. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)

1967-03-09 / 10. szám

8. OLDAL

Híradó

Thursday, March 9,1967

Kodály Zoltán halála a modern zene és zenepedagógia súlyos vesztesége

BUDAPEST — Először az NBC televíziós társaság keeteurópai tudósítója közölte i magyar fővárosiból keletkezett hirt, hogy Kodály Zoltán, i világ egyik legkiválóbb zeíeszerzője, a modern zene és zenepedagógia egyik úttörője, 14 esztendős korában, meglalt. A hir azután bejárta a rilágot.

Kodály 1882 december 12- ín született Kecskeméten. Fiatalkorában kezdett magyar és román népzenét gyűjteni Bartókkal együtt. Ketten együtt, közös munkájukkal, többezer nép melódiát gyűjtöttek össze és ezek első ízben — az ő hangszerelésükkel— kerültek a nagy nyilvánosság elé.

A népzene hatására Kodály zenéje is merőben megváltozott. Mindaddig, 1905-ig, amig az ősi magyar népzenével míegismerkedett, Brahms és más posit-romantikus német zeneszerzők hatása alatt állott. A népzene motívumai azonban később egész zenéjét és dallamszerkezetét átszőtték és a magyar népzenei elemeket sikeresen olvasztotta a nyugati zene dallamszerkezetébe.

Első munkája, amely világszerte feltűnést keltett, a tizenhatodik századbeli szövegre szerzett Psalmus Hungaricusa volt. Háry János cimü daljátéka páratlan ünneplést hozott számára. Ebben a daljátékben — amelyet Garai epikus költeménye nyomán irt — a magyar népi opera egyetlen — és azóta is páratlan és utánozhatatlan — alkotását teremtette meg.

A világ legkiválóbb zeneszerzőinek sorába azonban az 1935-ben szerzett Te Deum emelte.

Kodály kiváló és úttörő zenepedagógus is volt. Keze alól világhírű előadóművészek kerültek ki. Különleges és hatékony zenepedagógiai módszert dolgozott ki arravonatkozóan, hogy miképpen kell velünk megértetni a zenét.

Kodály zenéje — ellentétben Bartók zenéjével — mindig a konvencionális skálán és dallamszerkezeten épült fel és ámbár zenéje gyakran ugyanazokat a forradalmi jellemvonásokat mutatja, mint Bartóké, Kodály Zoltán zenéje lirikusabb, kevésbbé éles

és kevésbbé robbanékony, mint Bartók zenéje,

Kodály Zoltánnal a világ

egyik zeneszerzo-onasa es egyik legkiválóbb zenepedagógusa távozott és halála a modern zeneszerzés rendkívül súlyos vesztesége.

Egy börtön, amelybe nehéz — bekerülni

SAN FRANCISCO — A United Press International nevű hírügynökség itteni munkatársa közölte:

Alcatraz várbörtön valamikor arról volt nevezetes, hogy annan megszökni — a lehetetlenséggel volt határos.

Amilyen reménytelen volt azonban annakidején kikerülni Alcatrazból, majdnem olyan reménytelen dolog jelenleg oda bekerülni — tekintettel arra, hogy az amerikai adminisztráció ugys zólván senkinek sem ad engedélyt arra, hogy látogatóként az egykori várbörtön területére lépjen.

Alcatraz valamikor A1 Capone es ueorge (Machine Gun) Kelly “lakóhelye” volt. Négy esztendő telt el azóta, hogy az utolsó fegyencet elszállították Alcatrazról, miután az amerikai kormány úgy döntött: a várbörtön már elavult, céljának nem felel meg, az épületek restaurálása viszont indokolatlanul sok pénzbe kerülne.

Az egyes épületrészekről hatalmas faldarabok hullának le. Egy-egy ilyen, mennydörgésszerű robajjal lezuhanó faldarab, súlya olykor eléri az 500 fontot is.

Az adminisztrációnak évi 25,000 dollárjába kerül az alcatrazi épületek fenntartása, az épületrészek azonban lassan mállanak szét és Alcatrazra már nem érdemes pénzt költeni-Kérdés azonban: mi történjék hát Alcatrazzal?

Átlátszó, csipkés rövid ruhában az esküvő után Párisban áll uj férje mellett Raquel Welch filmszinésznő. Az uj férj: Patrick Curtis.

CSÁVOSSY ÍjEŐ:

HIRDESSÉTEK

HARANGOK

TÖRTÉNELMI REGÉNY

— Aztán csak Dénes hadnagyot küldte a királyi solymárokkal.

— Valóban úgy volt, hogy V. László, ifjú királyunk is velünk űzi a vadat — felelte Gyertyánffy. — Főudvarmestere arról értesített, hogy ha némi késedelemmel is, de számíthatunk jövetelére. A toronyalatti traktust rendeztettem be felséges vendégemhez illő módon és napokig vártam a toronyőr kürtjének harsonását arról, hogy felbukkan a királyt előző lovascsapat. Ma aztán azt a hirt vettem, hogy Ciliéi Ulrik elgáncsolta felséges magyari királyunk szándékát.

— A mindenható nagybácsi és királyi tutor — morogta egy gúnyos hang.

— Hát igen, László királyunk nem egy akarata törik meg az övén. Ciliéi attól tartott, hogy az erdélyi vajda is résztvesz a vadászaton és nem akarta, hogy találkozzék a királlyal.

— Érthető, ha távol akarja tőle tartani. Mindnyájan" tudjuk, hogy Hunyadi a király csodálatának a tárgya és ha ez a csodálat némi ösztönzést kap, amire egy ilyen tartós együttlét számos lehetőséget nyújt, akkor könnyen megeshet, hogy nem Ciliéi, hanem Hunyadi lesz a király igazi tutora.

— Ettől pedig óvna minket az Isten! — dörögte Frangepán Bertalan.

— Úgy van! Úgy van! — helyeseltek több felől. — Ha már e kettő között kell választanunk, százszor inkább Ciliéi pórázán lássuk a királyt, mint Hunyadién.

— ÉS mi készteti kegyelmeteket erre a véleményre? — szólalt meg az elkülönülten ülő pécsi püspök, Medvei Henrik.

—- Ezt épp tőlünk kérdi püspök urunk? Hát van nekünk grófoknak, báróknak Hunyadinál nagyobb ellenségünk? Várjuk be tétlenül, hogy irtózatos vagyona révén magához ragadja a királyi hatalmat, ami titkos célja?

— Ez az igazság! — csapkodta az asztalt Szécsi Tamás. — A legközelebbi országgyűlésen magam fogom követelni felelőségre vonását. Nem okormányzó már, de az ország ügyeiben mégis az történik, amit ő akar. Nem tühhetjük tovább! Folytonos háborúskodásaival koldusbotra juttatja az ország nagyjait és rabigába taszitja az országot.

— Tennünk kell ellene, amig nem késő.

— El kell fogatni, törvény elé kell állítani! — pattogott ismét Szécsi.

— Ne siessetek olyan nagyon! — rázta meg-tiltakozóan a kezét Gyertyánffy. — Gondoljatok rá, hogy a harag rossz tanácsadó. A ti haragotok pedig ... No de hagyjuk!

— Csak fejezd be, amit elkezdték — követelőzött Szécsi Tamás.

— Ás legyen! Kimondom nyiltan. Haragotok abból fakad, hogy Hunyadi, a királyt helyettesitő tisztjében, vaskézzel kormányozta az országot, letörni igyekezett azokat a hatalomvágyókat, akik belviszályt szitottak s mivel látta a legnagyobb vészt, amely népünket fenyegeti, mindent elkövetett, hogy adók behajtásával, regálék jövedelmeivel töltse meg a kincstárat és olyan hadierőt tudjon teremteni, amely megvéd bennünket a határainkat döngető török veszedelemmel szemben.

— Ez csak a népünket ámitó látszat, de az igazi cél a trón! — heveskedett az előbbi fiatal báró.

A püspök szomorú mosollyal szemlélte az ingerült arcokat. Várt, amig lehiggadtak a gyűlölködő hangok.

— Az országsorsát egy tapodttal sem viszik előbbre kegyelmetek — mondta aztán hallgatást parancsoló nyugodtsággal, — ha épp a Gondviselés küldöttjére öltögetik nyelvüket.

Iganis, a Gondviselés küldöttjére, az egyetlenre, aki nem téveszti szem elől, hogy a szultán le akarja gázolni a keresztény világot és a félholdat akarja tűzni a krisztusi kereszt helyébe. Ezt csak a magyarság megsemmisité*sével érheti el. Nemcsak mindenben vallom vendéglátó háziurunk előbbi szavait, hanem azt is, hogy a mohi pusztainál is nagyobb tragédia vár ránk, ha nem sorakozunk Hunyadi mögé.

— Tetszetős szavak, de engem meg nem tévesztenek — dörmögte Szécsi.

— Hunyadi a mi tallérjainkon akarja megvédeni várait, uradalmait — hadonászott Frangepán.

— Fáj ezt hallanom kegyelmedtől, akit jó magyarnak hiszek. Ti gróf és báró urak'nem látjátok az igazságot, ha Hunyadiról van szó. Nem bírjátok elviselni, hogy alulról jött és magasra emelkedett.

— Király szeretne lenni! —- vágott a püspök szavába Szécsi..

Helyeslő zugás fogadta e , megállapítást.

— A királyt becsülettel és hűséggel szolgálja — érvelt tovább a püspök. — Nem a saját javát tartja szem előtt. Hunyadinak az a célja, hogy a törököt messze elűzze országunk határaitól és biztosítsa a magyar nép nyugodt fejlődését. Az urak Hunyadi ellen acsarkodnak és nem veszik tudomásul, hogy a jóindulatukba fogadott Ciliéi cselekedetei mögött, milyen veszélyes szándékok lappanganak.

— Hunyadi és Ciliéi voltaképp miért kötekednek egymással? — mérgelődött Tamás. — Lássuk már egyszer tisztán, ki a hibás?

— Éppen erre akarok rámutatni — folytatta Medvei. — Az egész ügyben az a legfájdalmasabb, hogy Hunyadi János minden idejét és erejét a belső zavargások elleni harc köti le. Ciliéi megölné őt egy kanál vízben és mindent elkövet, hogy keresztezze terveit. A gyűlölet köztük ma már kölcsönös és ez végtelen kárára van az országnak. János vajda vitathatatlanul vitézi lángész és ennek tudata hatja át minden cselekedetét.

— De miben bűnös Ciliéi? Semmiben! — igyekezett Tallóczy Mátkó védelmébe venni a grófot. i

— Ciliéi Ulrikról, bár atyafiságomhoz tartozik — felelte a püspök, — ki kell mondanom az igazat, hogy helytelen utakon jár. Ő az, aki a cseh husziták vezérét, az ország felső végeit fosztogató Griskát támogatja. Ennek a rablónak betörései főként a szegény magyari földmi vés népet sújtják. Erről csak tudnak kegyelmetek?

Az urak a vállukat vonogatták.

— De mikor kezdődött köztük a harag? — érdeklődött Serényi János. — Hol a gyűlölködés fészke?

— Az ádáz ellenségeskedés magva még abban az időben csírázott ki, amikor János vajda akadályozta meg a Brankovics agyában született délszláv birodalom álmának megvalósulását, amit veje, Ulrik készséggel támogatott.

— Szerencsétlen gondolat volt ez — állapította meg Gyertyánffy. i

— Nem ez volt az ellenségeskedés magva — heveskedett Tallóczi, — hanem az, hogy Brankovics a rigómezei csatavesztés után elfogatta a bujdosó Hunyadit.

— Cudar cselekedet volt — jegyezte meg Gyertyánffy.

— És mely okból tette ezt a szerb fejedelem épp azzal, aki a rigómezei csatában Szerbia önállóságáért is harcolt? — fordult a püspök Tallóczi felé. — így akarta megbosszulni, hogy Hunyadi keresztül látott a tervein és meghiúsította azokat. Hunyadit nem tévesztette meg örökké mosolygó tekintetével, mézés-mázos modorával a szerb fejedelmet, aki egyik lányát a szultánhoz adta feleségül, a másikat meg Ulrik grófhoz. Hunyadi felmérte a veszélyt, amit államiságunkra jelentett volna a valami délszláv birodalomféléről álmodozgató Brankovics terveinek sikere. Tisztán látta azt a veszedelmet is, amit a szlávoknak hazánk területére való mind nagyobb arányú beszüremkedése jelent. A jövő századok magyarjai hálával emlékeznek meg majd erről. Innen hát a harag, amit Brankovics veje táplál Hunyadi iránt.

— Éljen Hunyadi! — emelte meg teli kupáját a mámoroskodó Rozgonyi.

— Mi az Pali, már te is hunyadista lettél? — mordult rá Perényi. — Eddig úgy tudtam, hogy Ciliéi szekerét tolod.

— Úgy látszik, sokat ittál — mondta sértő éllel Szentteleki Simon — és már magad sem tudod, miket beszélsz.

— Ha meg túl sokat ittam — vágott vissza Rozgonyi — és nem tudom, miket beszélek, nyilván azért van, mert az igazság szól belőlem, a régi mondás szerint ugyanis a gyermek meg a részeg kimondja az igazat. Azért is éljen hát Hunyadi!

— Halljuk a püspök atyát! — állította le Apor Tamás a kötődést.

— Amikor I. Ulászló királyunk elesett a szerencsétlen kimenetelű várnai csatában — vette át a szót ismét a püspök, — nem a nádor, nem a tárnokmester törtetett az uralomért, hanem Ciliéi Ulrik, a horvát-szlavon bán. Első ténykedése az volt, hogy Hunyadit, az erdélyi vajdát akarta megalázni. Célját nem érte el és a két ellenfél közt megindult a kérlelhetetlen harc. Ciliéi helyzete volt a kedvezőbb.

— Nemde a koronázás ügyében csaptak össze? — igyekezett enyhíteni a hangulat feszültségét Gyertyánffy.

— Úgy van! :— erősítette meg a pécsi főpap. — Mindnyájunk előtt tudott dolog, hogy Ciliéi miként ravaszkodott a csecsszopó László trónutódlása érdekében. Az öröklés jogán neki követelte a koronát, bár a gyermek apja halála után született. Hunyadi viszont a lengyel Ulászló mellett kardoskodott abban bizva, hogy annak révén hatalmas segítséget kap a török elleni harchoz. A magyar rendek Hunyadi mellé álltak és Ulászlót ültették a trónra. Eközben az özvegy királyné, Ciliéi sugalmazására, Kottenberg Ilona nevű cselédjével ellopatta a visegrádi várban őrzött koronát és azzal megkoronáztatta a fiát. A királyi eskü szövegét Ciliéi mondta el a csecsemő helyett. Hunyadi ezt az esküt, valamint a koronázást érvénytelennek tekintette.

— Végülis kinek volt igaza? — kérdezte Apor.

— Nem vitás, hogy Hunyadinak — felelte emelt hangon a püspök. — Alkotmányunkat szabályozó törvényeink szerint az a király, akit a rendek királlyá választanak. Ciliéi tolvaj lássál birtokba vett koronát helyezett a csecsemő fejére és királyi esküt tett annak a nevében, aki még gügyögni sem tudott. i . "i

— Hát ez bizony súlyos alkotmánysértés volt — mondta haraggal Rozgonyi. — No de bánta is ezt Ulrik ur, akit vére szerint vajmi kevés köt hozzánk, magyarokhoz.

— Ma már úgy szólván — vette át a szót ismét a püspök, — fejedelmi hatalom van Ciliéi kezében királyokkal való rokonsága meg gyámi tisztje révén. Hatalmas ur, dúsgazdag ember, stájerországi erdőségek meg anyjától, Frangepán Erzsébettől öröklött magyarországi uradalmak kiskirálya. Rokoni zsálak fűzik a lengyel királyhoz, a szász fejedelemhez, II. Tvartkó, bosnyák királyhoz. Atyafiságban van Garaival, a nádorral és a királyi tanács másik nagyhatalmú tagjával, Újlakival. Sőt sógorság révén, magával a szultánnal.

— Talán még a pokolbéli Belzebubbal is? — szellemeskedett Perényi Balázs.

— Azt mégsem hinném mosolygott el a püspök, — mert akkor az én családfámon is lennének belzebubi hajtások, az ellen pedig protestálok.

Általános hahota követte szavait, amelynek elültével tovább beszélt.

— A mi János vajdánknak nem voltak öröklött hatalommal rendelkező ősei, fejedelmi rokonai. Ő zászlósurrá is csak Albert királyunk uralkodásával lett. De mögötte áll a nemzet ragaszkodó szeretete, amit személyes vitézségével, egyénisége varázsával és mindenek fölött a török veszedelem elleni háborúskodásának dicsőséges tetteivel vívott ki magának. Mindezt ki mondhatja el önmagáról, rajta kívül, az országban? Legkevésbbé Ciliéi.

Szentmiklósi Pongrázs, aki furcsa kalandor históriával alaposan aláásta nagynevű családja tekintélyét, ásitást fojtott magába vaskos tenyerével.

— Untatom, fiam? — nézett rá a püspök.

— Bocsássa meg, reverendissime, ha nem sok érdeklődésemet váltotta ki Hunyadi túlzott magasztalásával. Hiszen, akit méltóságod mindannyiunk fölé helyez, annak homályos származásáról csak az bizonyos ...