Hiradó, 1963. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1963-07-18 / 29. szám

8. OLDAL HÍRADÓ JULY 18, 1963 A grófi kastély titka Regény (folytatásokban) Irta: BODONYI ZSIGMOND — Gróf Borovszky Eleonóra elleni gyilkossági merényletről van szó, nagyságos asszonyom... — Áhá. Igen-igen, tudok róla . . . Boldogult fér­jem emlitette annak idején, még első neje életében. — Hogyan? Hát a nagyságos ur meghalt? — Ön nem tud róla? Hisz a lapok hetekig fog­lalkoztak vele. — Vagy úgy ... Nem jutott hirtelen eszembe — megtegetőzött. — Tehát nagyságos asszonyom má­sodik neje a boldogultnak? — Úgy van. — Az akkori cselédség közül van itt még valaki? — kérdezett tovább. — Senkise, kérem ... — Tetszenék emlékezni valamelyikére. — Hogyne! A házvezetőnő Borcsa volt, a min­denes pedig Cilka nevezetű. — Nem méltóztatik tudni, vájjon ezek hol tartóz­kodnak? — Tudom, uram . . . Dehát az is fontos? Az üggyel kapcsolatos? — Szorosan, nagyságos asszonyom. — Bocsa férjhez ment valami Hajnal nevühöz. A közeli városban laknak. — És a másik? — Arról nem tudok — mondta némi gondolkozás után az özvegy. — Hálásan köszönöm, nagyságos asszonyom és engedelmet kérek a háborgatásért! ó, kérem! . . . A detektiv köszönt, eltávozott és a legközelebbi vonattal Hajnalékhoz utazott. Estefelé érkezett. Csak Boris volt otthon a gyermekekkel. A detektiv bemutatkozott. — Hajnalné vagyok . . . Mit kiván, uram? — Csupán fölvilágositást kérnék . . . — Miről? — Ugyebár, tisztelt asszonyom, Székácsyéknál volt szolgálatban? — Ott . . . — Cilkával együtt ... ; Borcsa neszeit s agyán gondolat villant: Gyanút fogott ... — És hol lakik Cilka? > 1 — Mit tudom én?! — Ne-e-em — lepődött a kérdő feleleten a detek­tív. — Pedig azt kegyednek tudnia kell! — Hajh, az nagy ur! Akárcsak a muszáj — ke­délyeskedett Hajnalné. i — Kérem, asszonyom, én titkos rendőr vagyok, így figyelmeztetem a következményekre! — eré­­lyeskedett. — Már pedig engem hiába figyelmeztet! Többet nem mondhatok, mint amit mondtam! — Úgy . . . Most a detektiv fésűt vont elő zsebéből: — Ösmeri ezt? — Fésű, amilyen annyi ezer kerül, amennyit akar! Csodálatos játéka a véletlennek: Cilka épp e percben érkezett . . .-— Kézit csókolom — köszönt élénken Erdősné, majd láttán meglepődött. — Isten hozott! No, erigy csak a másik szobába. Jövök izibe, csak ezzel az úrral van beszédem — igye­kezett a másik szolbába tuszkolni Cilkát, amidőn a földön játszadozó Esztike fölkiáltott: — Nini, a Cilka néni! Bocsa asszony elhalaványodott. — Asszonyom, ki ez a hölgy? — Rokonom — felelte zavarodottan. — Szíveskedjék behívni... — Uram, ön visszaél a türelmemmel . . . Külön­ben is nincs mit beszélnem önnel! Tessék akkor jön­ni, amikor idehaza lesz az uram! — Mikor? — Holnap, akármikor . . . — Rendben van ... A délelőtt folyamán itt le­szek. Ajánlom magam! Eltávozott . . . Bocsa fölsóhajtott: — Jöhetsz már Cilka! — kiáltotta, mire Cilka bejött. Azonnal érdeklődött: — Ki volt ez az ur? — Nem ösmerem. Az urammal akar beszélni — mondta s tüstént másra terelte a beszédet, nehogy Cilkát fölizgassa: — Mért ilyen késő? Már délre vártunk. — Nem jöhettem. Jenő nem engedett előbb. — Cilkám! — Tessék! — Kérésem volna . . . — No! — Holnapra ne maradj nálunk! Erdősné meglepetten nézett Borcsára: — Miért, Borcsa néni? I- v - (Folytatjuk) Sikeres-e a U. S. külpolitikája...? Kennedy elnök Nyugateuró­­pában egy átalakulás előtt ál­ló kontinenst talált. Uj veze­tők kerültek a régiek helyé­re Ázsiában, Afrikában, La­­tinamerikában. A világ képe az utóbbi időkben jelentősen megváltozott. Vájjon alkalmazkodik-e az Egyesült Államok külpoliti­kája a változó világhoz? Ezt a kérdést tárgyaljuk az alábbiakban: A második világháború után egy hosszú korszak vé­gétért és kezdődik egy uj. A változásnak egyik jelképe a fiatal 46 éves John F. Ken­nedy. Konrád Adenauer Kan­cellár rövidesen átadja kancellári székét a fiatalabb erőknek; uj szelek fujdo­­gálnak Nagybritanniában is, ahol — ugylátszik — is­mét a munkáspárt korszaka következik el. Olaszország­ban a kommunisták meg­erősödtek. A pápai trónon VI. Pál, az uj pápa folytatni akar­ja elődje, XXIII. János libe­rális egyházpolitikáját. Van azonban még néhány vezető, aki beállítottságá­nál és idős koránál fogva, a régi idők embere. A 72 éves Charles de Gaulle tábornok, Franciaország elnöke — an­nak ellenére, hogy többször is “elbúcsúzott” már híveitől — szilárdan áll a helyén. Miég nem mutatkozik jele annak sem, hogy a 69 éves Krus­­csev meg akarna válni pozí­ciójától. Spanyolországban a 70 éves Franco generálisszi­­mus sem mutat hajlandóságot arr, hogy az ország gyeplőjét kiengedje kezéből és Ju­goszlávia Titoj át éppen a kö­zelmúltban választotta meg a parlament az “állam örökös elnökévé.” Mao-Tse-tung, kommunista Kina vezetője 69 éves még rendkívül aktiv és szintén nem mutat készséget arra, hogy helyét másvalaki­nek átengedje. így hát, amig a világ egyik része az átalakulás küszöbére került, a másik részén, a kulcspozíciókat nem engedik kezükből a régi világ képvi­selői. A változás parancsolóan megköveteli, hogy as Egye­sült Államok külpolitikája hajlékonyán alkalmazkod­jék az uj helyzethez. Vájjon megvan-e a jelenlegi politikai vezetőkben az a képesség, hogy gyorsan reagáljanak az eseményekre, “feldolgoz­zák” az uj gondolatokat és azokra megfelelően rea­gáljanak? A kérdésre, az őszinte vá­lasz igy hangzik: a dolgok mai állása szerint ez a képes­ség nem jutott érvényre a U. S. külpolitikája vonalveze­tésében és nem valószínű, hogy ezen a téren komoly változásra lehessen számí­tani. Az a tény, hogy az ameri­kai politika nem eléggé haj­lékony, nem feltétlenül a Fe­hér Ház és a külügyminisz­térium hibája; (Ez a két ve­zető politikai testület alakít­ja ki az Egyesült Államok külpolitikáját). A nehézségek sokkal inkább a kongresszus­ban gyökereznek. A kongresz­­szus nehezen tart lépést az eseményekkel; ragaszkodik bizonyos formulákhoz akkor is, amikor azon már az idők túlhaladtak. E nehézkes po­litikai magatartás egyik kirí­vó példája a Formosa szige­tére alapozott kinai politika. A másik: a kormány túlságo­san belemélyedt a külföldi se­­segitség problémájába s ezzel kapcsolatban sok nehézsége támadt a segély tárgyát ké­pező élelmiszerek és ipari ter­mékek gyártása körül kiala­kult versenyben. Az amerikai külpolitika egyébként négy vonalon mo­zog. Ezek a következők: 1. A szabad világ és a kom­munista tömb között már mintegy félszázada kemény küzdelem folyik. A kommu­nisták célja az, hogy meg­­döntsék a nem-kommunista kormányokat és uralják a vi­lágot. Az Egyesült Államok, amely a Föld legerősebb ha­talma, az élvonalban harcol e törekvések ellen és felelős azért, hogy a kommunisták ne léphessék át a jelenlegi fenn­álló “demarkációs” vona­lat. A második világhábor után jelentkezett válság leg­többje ebből a tényből kelet­kezett. 2. Miután úgy az Egyesült Államok, mint legnagyobb el­lenfele a Szovjetunió olyan fegyverekkel rendelkezik, amelyek egy esetleges hábo­rú esetén rombadöntenék a világot, mindkét hatalom­nak az a célja, hogy elkerülje a fegyveres összetűzést. Eh­hez azonban arra van szük­ség, hogy a U.S. tovább nö­velje katonai erejét. 3 Az Egyesült Államok szüntelenül azon fáradozik, hogy előmozdítsa a népek fel­­szabadulási törekvéseit, il­letve, hogy a szabad népe­ket megvédje a kommunisták előretörési kísérleteivel szemben. Ez utóbbiaknak ka-A laoszi királyi hadsereg számbaveszi a kommunistáktól zsákmá­nyolt hadiszereket. jelenlegi tonai és gazdasági támoga­tást nyújt. 4. Mint a legfejlettebb és legerősebb nyugati hatalom segíti a fejlődésben elmaradt nemzeteket. Ennek a törek­vésnek jegyében nyújtja Ame rika a nagyösszegü segélye­ket, amelyek időnként any­­nyi vihart keltenek a kong­resszusban. i Nagyjából e négy sarkpont körűi zajlik az Egyesült Ál­lamok külpolitikája. Ezek a­­zonban csupán az általános alapelvek, amelyek keretén belül időnkint kisebb-na­­gyobb változások állanak be. A külpolitikai munka leg­nagyobb részét a Szovjetunió foglalja le. Mialatt a kormány éberen őrködik a szovjet min­den mozdulata felett, bízik ab­ban is, hogy kölcsönös belá­tással sikerül elkerülni egy thermonukleáris háború bor­zalmait. Néhány vonalon si­került átmeneti megoldá­sokkal rendezni a közelmúlt legégetőbb problémáit : a kiu­­bai és a berlini kérdést, s re­mény van arra is, hogy vala­milyen megegyezés jön létre a nukleáris robbantások ti­lalmának hosszú idő óta húzó­dó kérdésében is. A Kennedy kormány politikáját általá­ban az alkalmazkodás politi­kájának lehet nevezni. E politika egyik jellemző vonása az, hogy ellenőrzés a­­latt tartja a szovjet politika minden fázisát, de nem tesz támadó lépéseket azért, hogy felszabadítsa a szovjet ural­ma alatt élő népeket. A kor­mány egyik nagy reménye az, hogy Moszkva és Peking kö­zött a szakadék, elmélyül, s hogy a szovjet fokozatosan közeledik a nyugati világhoz.-— Nyugatnémetországgal kapcsolatban folytatott poli­tikánkat a szövetség további megszilárdítása jellemzi. Nyugatnémetroszág ma a NATO legerősebb oszlopa. Angliai politikánk egyelőre a várakozás jegyében áll. Franciaországgal szemben is a várakozás álláspontját kép­viseljük. Kennedy azt sze­retné, ha De Gaulle elejtené onállósitási” tervét és csat­lakoznék a NATO-hoz, s azt akarja, hogy járuljon hozzá Anglia felvételéhez az Euró­pai Közös Piacban. A kor­mány türelmes a francia elszigetelődési politika iránt s reméli, hogy a francia-ame­rikai kapcsolatok De Gaulle utódjának időszakában, is­mét barátságosak lesznek. Zarándokút a hires Kegyhelyre CLEVELAND, O. — Az Our Lady of Consolation kegyhelyéhez, Carey, O.-ba tartandó zarándokutat, a Cle­veland Transit System ren­dezi augusztus 4-én. Az au­tóbuszok reggel 7:30 és 8 óra között indulnak el a Public Square ről a négy órás uta­zásra a kegyhetyhez és este 7:30 tájban érkezve vissza kiindulási helyükre. Jegyek julius 22-től kap­hatók a CTS információs bó­déjában a Public Squaren. Áruk felnőttek részére $4.25 oda-vissza, 13 éven aluli gye­rekeknek $3.00. Ugyancsak lehet csekket, vagy pénzt kül­deni a CTS Fun Tours-hoz, a 1022 Carnegie Avenuera, Cleveland Ohio. Évente, ebben az időben ez­rek zarándokolnak el, a hires kegyhelyre. “AKI GYŰLÖL - RÁFIZET..." Ollie Stewart amerikai tiszt, aki az amerikai halsereg megbízásából végzett tudósitó tevékenysé­get a háború alatt, társaságban mesélte el akkori megdöbbentő élményét: 19 évvel ezelőtt történt, hogy Roosevelt és Churc­hill konferenciára Casablancában összejöttek. Mi új­ságírók türelemmel vártuk, mikor adódik valami ér­demes anyag, hogy jelentést Írhassunk. Munka előtt szerettük volna kiszáradt torkunkat egy kis meleg kávéval lenönteni. A buffetbe mentünk tehát és sort álltunk. Mikor rám került a sor, a pincér egyszerűen kijelentette: “Önt nem szolgálhatom ki!” Amerikában születtem s ott többször hallottam ezt a megjegyzést, de itt ezt nem vártam. Úgy tettem, mintha nem értettem volna s azt mondtam neki: “Én nem vagyok válogatós, adja ide azt, ami ép­pen a kezében van.” De a katona megismételte előbbi kejelentését. Egyébként nem robbanok hamar, de most bosz­­szantott, hogy már amerikai tiszti gyenruhában va­gyok s a többi hivatalos levelezővel együtt dolgozom, színes arcbőröm miatt igy kivételeznek. Pár perccel előbb Roosevelt és Churchill bemutatkozáskor kezet­­fogott velem, megkérdezték nevemet és hogy melyik államot képviselem. Elég az hozzá, mindenki számára volt frissítő, csak számomra nem. Néhány barátom pártomat fogta, de ez sem használt. Egy évre rá a hadügyminisztérium államtitkára rendjellel tünte­tett ki, de a kapott sértést még akkor sem tudtam ma­gamban legyűrni. Mikor elhallgattam, azt kérdezte a társaságban levő francia hölgy: — S ha az a katona, aki önt megsértette, most hirtelen bejönne, mit tenne akkor? — Azt hiszi, talán megkínálnám egy csésze ká­véval ? Mind nevettek. A hölgy is mosolygott, aztán nyu­godtan igy szólt: — Én is elmondhatnék egy esetet, mely a hábo­rú alatt velem történt, le hogy rövid legyek, csak annyit mondok, a gyűlölőét sokba kerül. S tulja, ki fizet rá ? Az, aki gyűlöl, nem a másik, önnek meg kell szabadulnia ettől a rákbetegségtől ,amelyet már 19 éve hodoz magában. — Úgy véli, hogy valóban le kell győznöm ma­gamat s készen kell lennem az illetőnek egy csésze ká­vét rendelni? Bólintott: — Igen, ez lenne az első lépés. — Eleinte nem hittem neki. Később gondolkoz­tam róla és elhatároztam, hogy követem a francia hölgy tanácsát. Már egy hét múlva megkönnyebbü­lést éreztem. Ma már szívesen adnék frissítőt an­nak a katonának, aki akkor megbántott, de mivel őt felkutatni nem tudom, azért valahányszor alkalom kínálkozik, mindazoknak fizetek egy csésze kávét, akik nekem ellenszenvesek. S érdekes — mindannyi­szor megállapítom, hogy hiszen ezek egészen kedves emberek. A LEGRÉGIBB ORVOSI RECEPT A babiloni korszakot megelőző sumer városálla­mok egyikének, Nippurnak a feltárása közben talált egyik agyagtáblán tizenkét “orvosi rendelvényt” fe­deztek fel, amelyek különféle gyógyításra használt anyagokat sorolnak fel. A növényi eredetű gyógy­­anyagok között szerepel kasszia, mirtusz, bűzös hu­sáng, kakukkfű, körte, fűzfa, füge, datolyapálma és fenyfakivonat. Állati eredetű gyógyhatású anyagok­ként sorolja fel az agyagtábla a kővetkezőket: tej, kigyóbőr, teknősbéka teknője. Ásványi gyógyanya­­gok: konyhasó és káliumnitrát. A belső használatra szánt gyógyszereket több­nyire sörben oldották, a kenőcsök és pomádék, vagy­is külső szerek alapanyaga az olaj és a “tengeri olaj” (nyilván halolaj) volt. A nyersanyagokat a receptek szerint felhasználás előtt tisztítani, főzni, zúzni, őröl­ni, párologtatni kell. Az agyagtáblán nem közölték sem a hatóanyagok adagolását ,sem azt, hogy milyen betegségek gyógyí­tására alkalmazhatók. A nippuri agyagtábla ékirásából arra következ­tetnek, hogy az a K.e. harmadik évezred végéről, a sumer civilizáció delelőjének idejéből származik, te­hát több mint 1000 évvel idősebb a ninivei könyvtár­ban talált babilon és asszír emlékeknél, amelyeket addig a legősibb orvosi értekezésnek tartottak. Az agyagtábla legfőbb érdekessége az, amiről nem beszél. Az ékírásos szövegben ugyanis nincs sem­mi utalás istenekre és démonokra, mágikus formulák­ra vagy varázsszavakra. Ebből arra következtethe­tünk, hog a receptek szerzői tapasztalatok alapján, tehát bizonyos értelemben tudományos alapon gyó­gyítottak. VAD EGEREK JOHANNESBURG, South Africa. — Az ország nyugati részében egérhad pusztította el a termés jelentékeny részét. TERRORISTÁK HALÁLA GUATEMALA CITY. — Kormánycsapatok megöltek egy összeütközés alkalmával 22 terroristát, akik az ország északi részéiben levő ízabal tartomány lakóit rettegésben ártották .

Next

/
Oldalképek
Tartalom