Hiradó, 1963. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-18 / 29. szám
8. OLDAL HÍRADÓ JULY 18, 1963 A grófi kastély titka Regény (folytatásokban) Irta: BODONYI ZSIGMOND — Gróf Borovszky Eleonóra elleni gyilkossági merényletről van szó, nagyságos asszonyom... — Áhá. Igen-igen, tudok róla . . . Boldogult férjem emlitette annak idején, még első neje életében. — Hogyan? Hát a nagyságos ur meghalt? — Ön nem tud róla? Hisz a lapok hetekig foglalkoztak vele. — Vagy úgy ... Nem jutott hirtelen eszembe — megtegetőzött. — Tehát nagyságos asszonyom második neje a boldogultnak? — Úgy van. — Az akkori cselédség közül van itt még valaki? — kérdezett tovább. — Senkise, kérem ... — Tetszenék emlékezni valamelyikére. — Hogyne! A házvezetőnő Borcsa volt, a mindenes pedig Cilka nevezetű. — Nem méltóztatik tudni, vájjon ezek hol tartózkodnak? — Tudom, uram . . . Dehát az is fontos? Az üggyel kapcsolatos? — Szorosan, nagyságos asszonyom. — Bocsa férjhez ment valami Hajnal nevühöz. A közeli városban laknak. — És a másik? — Arról nem tudok — mondta némi gondolkozás után az özvegy. — Hálásan köszönöm, nagyságos asszonyom és engedelmet kérek a háborgatásért! ó, kérem! . . . A detektiv köszönt, eltávozott és a legközelebbi vonattal Hajnalékhoz utazott. Estefelé érkezett. Csak Boris volt otthon a gyermekekkel. A detektiv bemutatkozott. — Hajnalné vagyok . . . Mit kiván, uram? — Csupán fölvilágositást kérnék . . . — Miről? — Ugyebár, tisztelt asszonyom, Székácsyéknál volt szolgálatban? — Ott . . . — Cilkával együtt ... ; Borcsa neszeit s agyán gondolat villant: Gyanút fogott ... — És hol lakik Cilka? > 1 — Mit tudom én?! — Ne-e-em — lepődött a kérdő feleleten a detektív. — Pedig azt kegyednek tudnia kell! — Hajh, az nagy ur! Akárcsak a muszáj — kedélyeskedett Hajnalné. i — Kérem, asszonyom, én titkos rendőr vagyok, így figyelmeztetem a következményekre! — erélyeskedett. — Már pedig engem hiába figyelmeztet! Többet nem mondhatok, mint amit mondtam! — Úgy . . . Most a detektiv fésűt vont elő zsebéből: — Ösmeri ezt? — Fésű, amilyen annyi ezer kerül, amennyit akar! Csodálatos játéka a véletlennek: Cilka épp e percben érkezett . . .-— Kézit csókolom — köszönt élénken Erdősné, majd láttán meglepődött. — Isten hozott! No, erigy csak a másik szobába. Jövök izibe, csak ezzel az úrral van beszédem — igyekezett a másik szolbába tuszkolni Cilkát, amidőn a földön játszadozó Esztike fölkiáltott: — Nini, a Cilka néni! Bocsa asszony elhalaványodott. — Asszonyom, ki ez a hölgy? — Rokonom — felelte zavarodottan. — Szíveskedjék behívni... — Uram, ön visszaél a türelmemmel . . . Különben is nincs mit beszélnem önnel! Tessék akkor jönni, amikor idehaza lesz az uram! — Mikor? — Holnap, akármikor . . . — Rendben van ... A délelőtt folyamán itt leszek. Ajánlom magam! Eltávozott . . . Bocsa fölsóhajtott: — Jöhetsz már Cilka! — kiáltotta, mire Cilka bejött. Azonnal érdeklődött: — Ki volt ez az ur? — Nem ösmerem. Az urammal akar beszélni — mondta s tüstént másra terelte a beszédet, nehogy Cilkát fölizgassa: — Mért ilyen késő? Már délre vártunk. — Nem jöhettem. Jenő nem engedett előbb. — Cilkám! — Tessék! — Kérésem volna . . . — No! — Holnapra ne maradj nálunk! Erdősné meglepetten nézett Borcsára: — Miért, Borcsa néni? I- v - (Folytatjuk) Sikeres-e a U. S. külpolitikája...? Kennedy elnök Nyugateurópában egy átalakulás előtt álló kontinenst talált. Uj vezetők kerültek a régiek helyére Ázsiában, Afrikában, Latinamerikában. A világ képe az utóbbi időkben jelentősen megváltozott. Vájjon alkalmazkodik-e az Egyesült Államok külpolitikája a változó világhoz? Ezt a kérdést tárgyaljuk az alábbiakban: A második világháború után egy hosszú korszak végétért és kezdődik egy uj. A változásnak egyik jelképe a fiatal 46 éves John F. Kennedy. Konrád Adenauer Kancellár rövidesen átadja kancellári székét a fiatalabb erőknek; uj szelek fujdogálnak Nagybritanniában is, ahol — ugylátszik — ismét a munkáspárt korszaka következik el. Olaszországban a kommunisták megerősödtek. A pápai trónon VI. Pál, az uj pápa folytatni akarja elődje, XXIII. János liberális egyházpolitikáját. Van azonban még néhány vezető, aki beállítottságánál és idős koránál fogva, a régi idők embere. A 72 éves Charles de Gaulle tábornok, Franciaország elnöke — annak ellenére, hogy többször is “elbúcsúzott” már híveitől — szilárdan áll a helyén. Miég nem mutatkozik jele annak sem, hogy a 69 éves Kruscsev meg akarna válni pozíciójától. Spanyolországban a 70 éves Franco generálisszimus sem mutat hajlandóságot arr, hogy az ország gyeplőjét kiengedje kezéből és Jugoszlávia Titoj át éppen a közelmúltban választotta meg a parlament az “állam örökös elnökévé.” Mao-Tse-tung, kommunista Kina vezetője 69 éves még rendkívül aktiv és szintén nem mutat készséget arra, hogy helyét másvalakinek átengedje. így hát, amig a világ egyik része az átalakulás küszöbére került, a másik részén, a kulcspozíciókat nem engedik kezükből a régi világ képviselői. A változás parancsolóan megköveteli, hogy as Egyesült Államok külpolitikája hajlékonyán alkalmazkodjék az uj helyzethez. Vájjon megvan-e a jelenlegi politikai vezetőkben az a képesség, hogy gyorsan reagáljanak az eseményekre, “feldolgozzák” az uj gondolatokat és azokra megfelelően reagáljanak? A kérdésre, az őszinte válasz igy hangzik: a dolgok mai állása szerint ez a képesség nem jutott érvényre a U. S. külpolitikája vonalvezetésében és nem valószínű, hogy ezen a téren komoly változásra lehessen számítani. Az a tény, hogy az amerikai politika nem eléggé hajlékony, nem feltétlenül a Fehér Ház és a külügyminisztérium hibája; (Ez a két vezető politikai testület alakítja ki az Egyesült Államok külpolitikáját). A nehézségek sokkal inkább a kongresszusban gyökereznek. A kongreszszus nehezen tart lépést az eseményekkel; ragaszkodik bizonyos formulákhoz akkor is, amikor azon már az idők túlhaladtak. E nehézkes politikai magatartás egyik kirívó példája a Formosa szigetére alapozott kinai politika. A másik: a kormány túlságosan belemélyedt a külföldi sesegitség problémájába s ezzel kapcsolatban sok nehézsége támadt a segély tárgyát képező élelmiszerek és ipari termékek gyártása körül kialakult versenyben. Az amerikai külpolitika egyébként négy vonalon mozog. Ezek a következők: 1. A szabad világ és a kommunista tömb között már mintegy félszázada kemény küzdelem folyik. A kommunisták célja az, hogy megdöntsék a nem-kommunista kormányokat és uralják a világot. Az Egyesült Államok, amely a Föld legerősebb hatalma, az élvonalban harcol e törekvések ellen és felelős azért, hogy a kommunisták ne léphessék át a jelenlegi fennálló “demarkációs” vonalat. A második világhábor után jelentkezett válság legtöbbje ebből a tényből keletkezett. 2. Miután úgy az Egyesült Államok, mint legnagyobb ellenfele a Szovjetunió olyan fegyverekkel rendelkezik, amelyek egy esetleges háború esetén rombadöntenék a világot, mindkét hatalomnak az a célja, hogy elkerülje a fegyveres összetűzést. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a U.S. tovább növelje katonai erejét. 3 Az Egyesült Államok szüntelenül azon fáradozik, hogy előmozdítsa a népek felszabadulási törekvéseit, illetve, hogy a szabad népeket megvédje a kommunisták előretörési kísérleteivel szemben. Ez utóbbiaknak ka-A laoszi királyi hadsereg számbaveszi a kommunistáktól zsákmányolt hadiszereket. jelenlegi tonai és gazdasági támogatást nyújt. 4. Mint a legfejlettebb és legerősebb nyugati hatalom segíti a fejlődésben elmaradt nemzeteket. Ennek a törekvésnek jegyében nyújtja Ame rika a nagyösszegü segélyeket, amelyek időnként anynyi vihart keltenek a kongresszusban. i Nagyjából e négy sarkpont körűi zajlik az Egyesült Államok külpolitikája. Ezek azonban csupán az általános alapelvek, amelyek keretén belül időnkint kisebb-nagyobb változások állanak be. A külpolitikai munka legnagyobb részét a Szovjetunió foglalja le. Mialatt a kormány éberen őrködik a szovjet minden mozdulata felett, bízik abban is, hogy kölcsönös belátással sikerül elkerülni egy thermonukleáris háború borzalmait. Néhány vonalon sikerült átmeneti megoldásokkal rendezni a közelmúlt legégetőbb problémáit : a kiubai és a berlini kérdést, s remény van arra is, hogy valamilyen megegyezés jön létre a nukleáris robbantások tilalmának hosszú idő óta húzódó kérdésében is. A Kennedy kormány politikáját általában az alkalmazkodás politikájának lehet nevezni. E politika egyik jellemző vonása az, hogy ellenőrzés alatt tartja a szovjet politika minden fázisát, de nem tesz támadó lépéseket azért, hogy felszabadítsa a szovjet uralma alatt élő népeket. A kormány egyik nagy reménye az, hogy Moszkva és Peking között a szakadék, elmélyül, s hogy a szovjet fokozatosan közeledik a nyugati világhoz.-— Nyugatnémetországgal kapcsolatban folytatott politikánkat a szövetség további megszilárdítása jellemzi. Nyugatnémetroszág ma a NATO legerősebb oszlopa. Angliai politikánk egyelőre a várakozás jegyében áll. Franciaországgal szemben is a várakozás álláspontját képviseljük. Kennedy azt szeretné, ha De Gaulle elejtené onállósitási” tervét és csatlakoznék a NATO-hoz, s azt akarja, hogy járuljon hozzá Anglia felvételéhez az Európai Közös Piacban. A kormány türelmes a francia elszigetelődési politika iránt s reméli, hogy a francia-amerikai kapcsolatok De Gaulle utódjának időszakában, ismét barátságosak lesznek. Zarándokút a hires Kegyhelyre CLEVELAND, O. — Az Our Lady of Consolation kegyhelyéhez, Carey, O.-ba tartandó zarándokutat, a Cleveland Transit System rendezi augusztus 4-én. Az autóbuszok reggel 7:30 és 8 óra között indulnak el a Public Square ről a négy órás utazásra a kegyhetyhez és este 7:30 tájban érkezve vissza kiindulási helyükre. Jegyek julius 22-től kaphatók a CTS információs bódéjában a Public Squaren. Áruk felnőttek részére $4.25 oda-vissza, 13 éven aluli gyerekeknek $3.00. Ugyancsak lehet csekket, vagy pénzt küldeni a CTS Fun Tours-hoz, a 1022 Carnegie Avenuera, Cleveland Ohio. Évente, ebben az időben ezrek zarándokolnak el, a hires kegyhelyre. “AKI GYŰLÖL - RÁFIZET..." Ollie Stewart amerikai tiszt, aki az amerikai halsereg megbízásából végzett tudósitó tevékenységet a háború alatt, társaságban mesélte el akkori megdöbbentő élményét: 19 évvel ezelőtt történt, hogy Roosevelt és Churchill konferenciára Casablancában összejöttek. Mi újságírók türelemmel vártuk, mikor adódik valami érdemes anyag, hogy jelentést Írhassunk. Munka előtt szerettük volna kiszáradt torkunkat egy kis meleg kávéval lenönteni. A buffetbe mentünk tehát és sort álltunk. Mikor rám került a sor, a pincér egyszerűen kijelentette: “Önt nem szolgálhatom ki!” Amerikában születtem s ott többször hallottam ezt a megjegyzést, de itt ezt nem vártam. Úgy tettem, mintha nem értettem volna s azt mondtam neki: “Én nem vagyok válogatós, adja ide azt, ami éppen a kezében van.” De a katona megismételte előbbi kejelentését. Egyébként nem robbanok hamar, de most boszszantott, hogy már amerikai tiszti gyenruhában vagyok s a többi hivatalos levelezővel együtt dolgozom, színes arcbőröm miatt igy kivételeznek. Pár perccel előbb Roosevelt és Churchill bemutatkozáskor kezetfogott velem, megkérdezték nevemet és hogy melyik államot képviselem. Elég az hozzá, mindenki számára volt frissítő, csak számomra nem. Néhány barátom pártomat fogta, de ez sem használt. Egy évre rá a hadügyminisztérium államtitkára rendjellel tüntetett ki, de a kapott sértést még akkor sem tudtam magamban legyűrni. Mikor elhallgattam, azt kérdezte a társaságban levő francia hölgy: — S ha az a katona, aki önt megsértette, most hirtelen bejönne, mit tenne akkor? — Azt hiszi, talán megkínálnám egy csésze kávéval ? Mind nevettek. A hölgy is mosolygott, aztán nyugodtan igy szólt: — Én is elmondhatnék egy esetet, mely a háború alatt velem történt, le hogy rövid legyek, csak annyit mondok, a gyűlölőét sokba kerül. S tulja, ki fizet rá ? Az, aki gyűlöl, nem a másik, önnek meg kell szabadulnia ettől a rákbetegségtől ,amelyet már 19 éve hodoz magában. — Úgy véli, hogy valóban le kell győznöm magamat s készen kell lennem az illetőnek egy csésze kávét rendelni? Bólintott: — Igen, ez lenne az első lépés. — Eleinte nem hittem neki. Később gondolkoztam róla és elhatároztam, hogy követem a francia hölgy tanácsát. Már egy hét múlva megkönnyebbülést éreztem. Ma már szívesen adnék frissítőt annak a katonának, aki akkor megbántott, de mivel őt felkutatni nem tudom, azért valahányszor alkalom kínálkozik, mindazoknak fizetek egy csésze kávét, akik nekem ellenszenvesek. S érdekes — mindannyiszor megállapítom, hogy hiszen ezek egészen kedves emberek. A LEGRÉGIBB ORVOSI RECEPT A babiloni korszakot megelőző sumer városállamok egyikének, Nippurnak a feltárása közben talált egyik agyagtáblán tizenkét “orvosi rendelvényt” fedeztek fel, amelyek különféle gyógyításra használt anyagokat sorolnak fel. A növényi eredetű gyógyanyagok között szerepel kasszia, mirtusz, bűzös husáng, kakukkfű, körte, fűzfa, füge, datolyapálma és fenyfakivonat. Állati eredetű gyógyhatású anyagokként sorolja fel az agyagtábla a kővetkezőket: tej, kigyóbőr, teknősbéka teknője. Ásványi gyógyanyagok: konyhasó és káliumnitrát. A belső használatra szánt gyógyszereket többnyire sörben oldották, a kenőcsök és pomádék, vagyis külső szerek alapanyaga az olaj és a “tengeri olaj” (nyilván halolaj) volt. A nyersanyagokat a receptek szerint felhasználás előtt tisztítani, főzni, zúzni, őrölni, párologtatni kell. Az agyagtáblán nem közölték sem a hatóanyagok adagolását ,sem azt, hogy milyen betegségek gyógyítására alkalmazhatók. A nippuri agyagtábla ékirásából arra következtetnek, hogy az a K.e. harmadik évezred végéről, a sumer civilizáció delelőjének idejéből származik, tehát több mint 1000 évvel idősebb a ninivei könyvtárban talált babilon és asszír emlékeknél, amelyeket addig a legősibb orvosi értekezésnek tartottak. Az agyagtábla legfőbb érdekessége az, amiről nem beszél. Az ékírásos szövegben ugyanis nincs semmi utalás istenekre és démonokra, mágikus formulákra vagy varázsszavakra. Ebből arra következtethetünk, hog a receptek szerzői tapasztalatok alapján, tehát bizonyos értelemben tudományos alapon gyógyítottak. VAD EGEREK JOHANNESBURG, South Africa. — Az ország nyugati részében egérhad pusztította el a termés jelentékeny részét. TERRORISTÁK HALÁLA GUATEMALA CITY. — Kormánycsapatok megöltek egy összeütközés alkalmával 22 terroristát, akik az ország északi részéiben levő ízabal tartomány lakóit rettegésben ártották .
