Hiradó, 1962. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1962-07-19 / 29. szám
CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND Second Class postage paid at Perth Amboy, N. J. PERTH AMBOY HERALD JJul Oulu. KungaAian. WwaApapaA, fcdibuL amt ßuhltAhod. in ßahJtk. dmhotf VOL. XLI. ÉVFOLYAM — NO. 29. SZÁM PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ará 10 cent. THURSDAY— 1962. JULIUS 19 Szomorúság tölti el szivünket, amikor az Amerikában, magyar nyelven írott legsötétebb sajtótermék, a kommunista Magyar Szó c. hetilap hasábjain olyan cikkeket olvasunk, melyekben igazságok is vannak . . . “A magyar emigráció csődje” cikksorozatban — melyet valamelyik bősz kommunista kanyaritott, — Sulyok Dezső 45-utáni volt népügyész, majd képviselő és pártvezér régebbi és újabb kiadványaiból idéz a cikkíró s az azokban foglalt állításokat vagdossa hol a Free Europe, hol a Magyar Nemzeti Bizottvány (utóbb Bizottság) vezérei, hol az ilyen meg olyan politikai alakulatok és szervezetek föembereinek a fejéhez. Persze a főcél: a kommunistaellenes front gyengítése; erkölcsi és minden más hitelének lerontása, sárbagyalázása. A célirányos és kimondottan sötét-szándékú cikksorozat és idézet-gyűjtemény “igazságai” nem annyira azok tartalmában vannak, mint abban, hogy van honnan idézzen ez a nyomorult komi, hogy nyomtatásban megjelentek ezek az idézhető dolgok. Hogy a szabad földre került volt magyar politikusok egymás közötti harcának, egymást marcangolásának, egymást ócsárlásának olyan kinyomatott nyomai és felhasználható bizonyítékai vannak, amiket most a vörös lap fel is használ, még pedig körültekintő alapossággal ! Hogy ezeknek az Istentől elrugaszkodott, magukat magyaroknak mondani merészelő kommun istáknak fegyvert adtak a kezébe a volt magyar politikusok s ezt a fegyvert most azok fel is használják! Ez az elszomorító a dologban. Mert ezt az Amerikában megjelenő magyarnyelvű kommunista újságot a mai Magyarországon az egyetlen elfogadható, az egyetlen számításba vehető amerikai magyar újságnak tekintik, annál is inkább, mert annak megjelentetéséhez maga a kommunista magyar kormány is sokféleképen hozzájárul. Sőt, úgy is mondhatjuk, hogy ezt az újságot akár Budapesten nyomhatnák, úgy van megírva, összeállítva. Vagy Moszkvában. Mindegy. Ha egy nap valahol, valamilyen fórum előtt bizonyítékokra lesz szükségük a kommunistáknak ezekben a kérdésekben, majd felmutatják lapjukat, a Magyar Szót s hivatkoznak arra, hogy “Amerikában megjelent magyar lap” közölte azokat, forrás megjelölésével. Miközben egymást marcangoljuk egymást szapuljuk, ócsároljuk mi jó “keresztény” magyarok, az alatt a vörösek adatokat tárolnak, bizonyítékokat halmoznak fel az egész kommunistaellenes fronttal szemben s ezekért az adatokért és bizonyítékokért nem is kell messzire menniök, inert ezeket készen szállítják nekik a mi “politikusaink,” nagy magyarjaink, írásban, nyomtatásban, minden MINDEN szóra érdemes magyar esemény hü krónikása lapunk. Előfizetési ára egy évre $4.00, külföldre $5.00. látható és elérhető módon. Akaratlanul is eszünkbe jut ennél a pontnál, hogy “Keresztény napilap mozgalom” indult el évekkel ezelőtt itt Amerikában a DP-törvény alapján ideérkezett menekült magyarok között azzal az elgondolással, hogy a meglevő magyar napilapok mellett szüksége van a magyar emigrációnak egy kimondottan “keresztény és nemzeti” magyar napisajtóra is ... A tervezett napilapból — amelynek céljára a részvény-pénzeket azzal szedték fel, hogy azt csakis napilap megindítására fogják felhasználni, ellenkező esetben a pénzét mindenki visszakapja — a napilapból nem lett semmi. Nem sikerült megvalósitaniok a tervet. Néhai Father Galambos, a napilap-mozgalom elindítója halála percéig ragaszkodott ahhoz, hogy csakis napilap induljon,.mondván, hogy “ha ezzel a tervünkkel elbukunk, olyan fegyvert adunk ellenségeink kezébe, amit ők százezer dollárért se tudnának máskép megszerezni.” De alighogy örökre lehunyta szemeit Father Galambos, a mozgalom többi vezérei — egy sötétmultu, soha a tisztességes amerikai magyarság körében semmilyen szerephez nem jutott, de évtizedeken át szóhoz és vezetőszerephez jutni akaró személlyel az élén — elindítottak egy hetilapot. Még pedig pontosan: 1956 októberében! Sem a kommunista lapok, se más amerikai magyar újság soha annyi kárt nem csinált a magyarságnak és az egyetemes magyar ügynek, mint ez a kiadvány! Ez a kereszténynek álcázott sajtótermék elsősorban keresztény magyarok között kezdett fejeket szabdalni, fejeket leütni próbálni! (Csak próbálni, mert leütni nem tudott egyet se, sőt!) És nekiment mindennek és mindenkinek, ami és aki valamit is számított az elmúlt kb. 50 év alatt a mi “Magyar-Amerikánkban.” Nem utolsó sorban a mi Amerikai Magyar Szövetségünknek, melynek hitelét és jóhirnevét a könnyen elbolondithatók körében valóban sikerült is oly alapossággal lerontania, hogy azok a Szövetség anyagi és erkölcsi támogatását sietve be is szüntették. A kommunista-ellenes front eddigi legerősebb amerikai magyar bástyáját, a mi Magyar Szövetségünket pontosan akkor sikerült ezeknek az elemeknek aláaknázniok, meggyengiteniök, amikor erre az erős bástyára a legnagyobb szükség mutatkozott. Lelke legyen rajta annak, akinek ebben bármilyen része Tolt! A “Magyar Seó” és kapcsolt részei, minden rendű és rangú kommunistái pedig halmozhatják az adatokat bőven, van miből . . . Ellenünk! Mindnyájunk ellen!. “Olyan fegyver került a kezükbe, amit százezer dollárért sem tudtak volna máskép megvenni” — idézzük a jó Father Ralambos örökbecsű szavait ... A “Magyar Szó”-ék cikksojozatának következő fejezeteiben bizonyára lesz bőven szó.a keresz-A new yorki Magyar Egyházak és Egyletek Nagybizottsága, Dr. Szoó József elnöklete alatt a közelmúltban gyűlést tartott, melynek tárgysorozatán a Rab-Nemzetek Hetéről (julius 15-22) való megemlékezés és U Thant ügyvezető ENSZ főtitkár tervezett magyarországi látogatásával kapcsolatos állásfoglalás szerepelt. A Nagybizottság Dr. Eckhardt Tibor, volt népszövetségi fődelegátust kérte fel az ügyek előadójául. Eckhardt Tibor ismertette Chicagóban, a Hősök Napján hozott határozatot, melyben a new yorki magyar egyházak és egyesületek vezetői közös cselekvésre hívták fel a szabad világ magyarságát U Thant főtitkár magyarországi látogatásának a megakadályozására. Ez a látogatás alkalmas arra, hogy megrendítse nemcsak a magyarság, de a leigázott nemzetek hitét is a kommunizmus alóli felszabadulásban. Súlyos aggodalomra ad okot az az értesülés is, hogy a magyar kérdést nem szándékoznak többé felvenni az Egyesült Nemzetek közgyűlésének a tárgysorozatára. — Nem szabad megengedni,'' — mondta Eckhardt Tibor, — hogy Magyarországot, a szabad világ előharcosát eltemessék és Kruscsev vágyai beteljesüljenek. Eckhardt Tibor utalt az Amerikai Magyar Szövetség e tárgyában kibocsájtott kiáltványra, mely közös akcióra szólítja fel a magyarságot. Az előadó szükségesnek tartja, hogy az amerikai magyar egyesületek, csoportok és egyének tiltakozó gyűlések, események megrendezésével, valamint szenátoraikhoz és kongresszusi képviselőikhez intézett leveleikkel tiltakozzanak az ENSZ főtitkárának a magyarországi látogatása ellen, mert ez alkalmas volna arra, hogy a magyar ügyet végleg elfedtesse a világ legfelső nemzetközi testületében. Az előadáshoz a vezetőség felkérésére Dr. Bartók László v. követ, a Rab-Nemzetek Szervezetének wash in gtoni képviselője szólt hozzá, ismertetve azt a munkát, melyet ebtény napilaposokról és hetilapjuk cikkeiről is. Lesz adathalmaz-felhasználás, fejek hezvag-dosás még bőven. Hála érte azoknak, akik nyomdába adták ostoba, meggondolatlan írásgyakorlataikat, “cikkeiket” ... Hogy a “Magyar Szó”-ék ilyen csődről írhatnak ma, ebben sok része, főrésze van egynémely derék keresztényünknek, áldott jó magyarunknak! Záradékul megemlítjük itt még azt, hogy a vörösek adatgyűjtéséhez és adathalmazához a mi lapjaink évtizedek óta legfeljebb azokat a cikkeket szolgáltatták, amelyekben róluk és az ő sötéthátterü “Magyar Szó” cimü lapjukról rántottuk le megannyiszor a leplet. Tehát ellenük sorakoztattuk az adatokat. Minden más “adat,” amit szolgáltattunk olyan volt, amit mások, máshelyen már megírtak, kinyomattak, elkövettek. Vád tehát minket sem ezért a cikkünkért, se bármely másért nem érhet! ben az ügyben az Amerikai Magyar Szövetség központja végzett. Többek hozzászólása után a Nagybizottság e 1 h a t á rozta, hogy tisztikarának tagjait és Dr. Eckhardt Tibort kéri fel egy “munka bizottság” megalakítására, melynek feladata a Rab-Nemzetek Hete rendezési munkálataiban való részvétel, valamint U Thant főtitkár látogatásával kapcsolatos kiáltványok, nyilatkozatok, levelek elkészítése, események, tüntetések, tömeg megmozdulások megrendezése. (A szerkesztő megjegyzése: Magunkfajta “újságos” embereknek különösen érdekes élmény időnként visszalapozni a történelemben . . . Nem évszázadokra, csak évtizedekre . . . és nem is a történelemkönyvekben, hanem megsárgult újságlapok között . . . Lehetőleg olyanok között, amiket mi magunk irtunk. Vájjon hogyan láttuk a dolgokat akkor, vájjon helyesen itéltük-e meg az eseményeket. . . vájjon hogyan írnánk meg azt a bizonyos cikket ma, közel negyedszázad múltával? Az alábbiakban majdnem 25 év távolába tekintünk vissza, arra az időre, amikor ennek a lapnak a szerkesztője a Bethlehemi Hiradó-t szerkesztette s abba irta “Hétről-Hétre” fejeim alatt vezércikkeit, fiatalon, huszonhatévesen. Vájjon jól-e? Adják meg erre a kérdésre a választ az alábbi idézetek.)-* “Elképzelhetetlen mérvű üzleti nagytőkék, jószándéku milliárdos alapítványok gyárakat, laboratóriumokat, kísérleti állomásokat, tudományos intézeteket állítanak fel a jövő érdekében . . . S mig egyik teremben számtani, vegyi és fizikai kísérletek folynak, hogy előteremtsük televíziós rádió-készülékeinket, baktériumokat megsemmisítő c s o d a s z ereinket, ATOMBONTÓ é s átalakító megoldásainkat, építészeti, művészeti s ezerféle csodáinkat — addig a tőszomszédságban pusztító célú folyadékok, gyilkos gázok gomolyognak a lombikokban, uj távlövő ágyuk titokzatos szerkezeteinek tervrajzai mennek át formákba és “HIRDETÉS” Hollandiában, Amsterdam egyik sűrűn látogatott hidjáról fényes nappal ugrott le egy elegáns öltözetű férfi a csatornába. Pár pillanat múlva fölbukott a vízből és egy olajozott ernyőt tartott fel ilyen felirattal: “Van Hauten Cacao a legjobb!” Azután a partra ugrott és kocsiján elhajtott. Még érdekesebb ez az amerikai e set.Egy halálra Ítélt ember az akasztófa alatt szólni óhajtott. Az engedélyt megkapta, mire ő hangosan igy kiáltott fel: “Sohasem jutottam volna ide, ha folytonosan a — féle szappant használom!” E reklámért a szappangyár a kivégzett családjának 10 ezer dollárt fizetett. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! Az Egyesült Államok népességszaporulata A U. S. Census Bureau tervezése alapján az Egyesült Államok lakosságát az 1975-ik évben 226 és 235.3 közötti millióra becsülik. Ma a lakosság száma 187 millió az Egyesült Államokban. A Bureau számításai alapján 1980-ban a lakosságunk száma 245.7 és 259.6 millió között lesz. (Háború, járvány, súlyos legyengülés és más katasztrófák nincsenek e számításokba belefoglalva.) megvalósulásokba . . . Összefogva, karöltve dolgozik a tudomány százféle'mühelye önmaga emelésére, a világ jobb sorsáért . . . önmaga megsemmisítésére, a világ elpusztításáért. S rohanunk előre, kiszámíthatatlan holnapok felé, százöles tempóban ...” (“Gyorshajtó,” 1937 dec. 3) “Rémitve hömpölyög a pángermán gözhenger felénk . . . már ott sistereg széttépett szülőhaznk falai előtt ... a pillanatnyi feszült helyzet mint egy vésztjósló nagy ígéret vetitődik a ma egére s bent a csonka hazában ma mégis ezer és ezer ajak üvölti üdvözlőleg e nevet: ‘Hitler!’ ... Mi ez? Mi megy itt végbe? . . . E sorok krónikása kábultan áll meg az események előtt . . . kezében megrezzen és felriad a hivatás tolla s mig leírja a különös név hirkévéjében furcsán megvilágított történteket, magyar szive felsajog, félve és esdőn ve felsajog, félt s esdőn imádkozik ...” (“Hitler,” 1938. márc. 18) Husszonnégy évvel ezelőtt, 1938 augusztusában a hazazarándokolt amerikai magyarok testületileg kihallgatáson jelentek meg Horthy kormányzó előtt is. Amint az akkori óhazai lapok megírták: Roosevelt sem beszélgethetett volna el úgy, ahogy Horthy egy teljes órán át elbeszélgetett az amerikai magyarokkal . . . “Figyelemreméltó a kormányzónak az a két nyilatkozata, miket e fogadtatás alkalmával a felekezetekről és a magyarság értelmezéséről mondott: “Szivemből örülök, hogy ilyen szép barátságban együtt látom a katolikus és református papokat . . . Mert nincsen csúnyább é s gyűlöletesebb, mint amikor az emberek felekezeti kérdések miatt gyűlölködnek egymással.” . . . “Én mindenkit igaz magyarnak tartok, — bármely részében lakjék is a világnak, — ha érzésében és lelkében megmaradt magyarnak!” Amihez annakidején ezt a megjegyzést fűzte a Bethlehemi Híradó ifjú szerkesztője: “Nos: e két nyilatkozat közül az elsőt Roosevelt sem mondhatta volna el “demokratikusabban” — a másikat pedig a legliberálisabb magyar sem mondhatta volna el liberálisabban. — Viszont mind a kettő megérdemelné, hogy megörökítsék és márványba véssék!” (“Amerikai magyarok ...” 1938. szept. 16) TALLÓZÁS A MÚLT MEZEJÉN... Az Amerikai Magyar Szövetség közleménye: Cselekedjünk azonnal felelősségünk teljes tudatában! RENDÜLETLENÜL TOVÁBB KELL TILTAKOZNUNK EGY KÉSZÜLŐ ÚJABB “YALATA” ELLEN — MIG NEM KÉSŐ! Lapunk már közölte a State Department (Office of Public Service) egyik tisztviselője által aláirt válaszát, amit Falussy Alajos, az Amerikai Magyar Szövetség elnökének Dean Rusk külügyminiszterhez intézett táviratára adott. Az alábbikban részletezzük azokat az okokat, melyek az Amerikai Magyar Szövetséget további tervszerű és minden jószándéku ember közreműködését kérő akciókra késztetik. Különböző forrásokból beszerzett, teljesen megbízhatónak látszó — sajnos — komorságukban azonos értesülések alapján: erkölcsi felelősség teljes tudatában teszi ezt a Szövetség központja. Diplomáciában nem szokás kulisszák mögötti tárgyalásokat beismerni vagy azok menetét, irányát nyilvánosságra hozni. A kapott válasz tehát mindössze azt cáfolja, hogy a szóbanforgó megegyezés máris létrejött volna; a United Nations elintézetlen problémájának minősítvén a magyar kérdést, mintha az Egyesült Államok kormányának nem is volna befolyása annak alakulására, kimenetelére! A United Nations (annak ellenére, hogy sokan azt “sóhivatal”-nak vélik) mégis tükörképét nyújtja a nagyhatalmak szándékainak, politikájának és diplomáciai stratégiájának. Ha tehát a U. N. egyszer elejti a magyar ügyet — az azt jelenti, hogy egész Keleteurópát is leírják, talán mindenkorra! Rendkívül fontos tehát, hogy a magyar érvek minél több mértékadó, befolyásos amerikaihoz eljussanak. Úgyszintén az amerikai közvélemény legszélesebb rétegeinek figyelmét felhívják a magyar ügy súlyosan kritikus helyzetére. Mindenkinek át kell e sorsdöntő napokban éreznie, hogy roppant történelmi felelősség hárul a szabad világ és elsősorban az Egyesült Államok magyarságára! Valamennyi egyházunk és egyletünk, egész társadalmunk egységes felsorakozása, minden befolyásos öszszeköttetésünk mozgósítása, az itt született másod- és harmadgenerációsaink csatasorba állítása és az amerikai, közvélemény felkorbácsolása talán még segíthet a 12-ik órában. Miként? Az alábbi négy vonatkozásban : 1. Megakadá lyozhatja, hogy a magyar kérdés lekerüljön a United Nations közgyűlésének, a szeptember 18-án összeülő 17-ik ülésszaknak a napirendjéről; 2. Megakadá lyozhatja, hogy U Thant, a U. N. főtitkára e világszervezet előző közgyűlései által a magyar forradalom óta megszavazott 12 politikai rezolució követeléseivel teljesen ellentétes megállapodásra jusson a közeljövőre tervezett budapesti és moszkvai tisztelgő látogatásai során; továbbá 3. Megakadá lyozhatja, hogy Sir Leslie Munro-t megfosszák jelen megbízatásától, hogy ezután ne is legyen hivatalosan elismert szószólója a magyar ügynek a United Nations keretén belül; és végül 4. Megakad ályozhatja, hogy teljes mértékben elfogadják a Kádár-féle bábkormány megbízólevelét. Hiszen ez a rendkívül enyhe büntető szankció immár az egyetlen, ami a világot a U. N. 2 politikai határozatának konok nemteljesitésére, valamint arra is figyelmezteti, hogy e nagy többséggel megszavazott U. N. rezoluciók nyíltan megállapították és a világtörténelem számára megmásithatatlanul leszögezték, hogy a Kádár-uralmat azok a szovjet szuronyok ültették a magyar nép nyakára, melyekkel a 20-ik századot megrengető 1956-os magyar forradalmat v a 1 a m ennyiünk szemeláttára vérbefojtották. Életbevágóan sürgős fontosságú tehát, hogy ne csak az Amerikai Magyar Szövetség árassza el az Egyesült Államok elnökét, külügyi államtitkárát, illetékes hivatalos hatóságokat, amerikai sajtót, közvéleményt, a törvényhozás irányitóit, stb. tiltakozásával. Hanem siessen csatlakozni ehhez a testvérmentő mozgalomhoz minden honfitárs, aki sajátmaga vagy amerikai ismerősei révén lépéseket tud tenni. Egy-egy levél kíséretében i s k olásgyermekeink is postára tudják adni az A. M. Sz. segély-kiáltványát — hiszen ezzel Amerika és a nyugati világ érdekeit, a keresztény civilizációt is védjük! Sose tévesszük szem elől, hogy a United Nations kebelében ma még van egy szerv, mely ha nem is mehet'a helyszínre, mégis állandó és fokozott figyelemmel kisérheti a magyarországi fejleményeket, mikről évről-évre jelentést tett a U. N. közgyűlésének. Amint ennek a nemzetközi szervnek, Sir Leslie Munro hivatalának (Folyt, a 2-ik oldalon) AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP Tiltakozás a U. N. főtitkárának budapesti látogatása ellen Lehet, hogy pénz vár önre is! Társadalombiztosítás címén több mint 16 és fél millió embernek, több mint egy billió dollárt fizetnek ki havonta Amerikában. A Social Security törvény 1960 és 1961-i módosítása következtében többezer amerikainak van olyan járandósága, amit nem vesz fel. Akinek jár, de aki nem kéri ezt a pénzt, sohasem fogja megkapni. Ha e sorok olvasója elmúlt 65 éves és még mindig dolgozik, de nem folyamodott eddig Social Security nyugdíjért, könnyen lehetséges, hogy ő is azoknak egyike, akire ilyen pénz vár. Hogy megbizonyosodjék róla, keresse fel a Social Security Administration legközelebbi irodáját. Lehet, hogy joga van nyugdíjhoz, habár még mindig dolgozik!
