Hiradó, 1960. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-14 / 28. szám

J.Jul öbifo. Xunga/uan. VhuaápapaJL ßdHacL aiuL (PuMtiJuuL in. fla/dk* űmbotf VOL. XXXIX. ÉVFOLYAM — NO. 28. SZÁM PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent. A szovjet támadás minden vonalon heves és napról­­napra hevesebb; Japánban alább hagyott a tüze, de a hamu alatt ott a parázs, Kubában magasra csapott, Olaszországban változó erővel lobog, Venezuelában a kommunista párt, amely nagyon erős csak azt lesi, mikor lépjen akcióba, Bolíviában minden percben átvehetik a hatalmat, Ecuadorban a forradalom kitö­rése tisztán idő kérdése, Argen­tínában . . . Minek soroljuk to­vább, amikor a nyájas olvasó ép­pen nyári pihenésre vágyik? Dehát manapság a nyári pi­henés sem az igazi már. Lám, Hruscsov azzal fenyegetőzik, hogy átkiild ide néhány rakétát, kellő H-pakolással. Nem vesszük komolyan, még nem, nem is tud­juk miért? De has az ember jól meggondolja, az ilyesmi köny­­nyen megeshetik. Tessék elképzelni, egy őrült micsoda szörnyű bonyadalmakat tud előidézni egyszerű forgó­pisztollyal, ha betör egy békés társadalmoba? Ki meri azt állí­tani, hogy Hruscsov nem őrült? Hogy nem tombol szakadatlan nul? Ez nem bizonyíték. Tessék csak arra gondolni, hogy hány őrült járkál köztünk — kívánat­ra számszerű statisztikai ada­tokkal is v szolgálhatunk, — akik azonban nem veszlyesek, mert ritka esetben van forgópiszto­lyuk, s hidrogénbombálj uk egész biztosan nincs. De Hruscsovnak van. Ne mis egy. És van hozzá ra­kétája. És még hozzá a tetteiért nem felelős senkinek, még Sztá­lin emlékének sem. Fenyegető-A Rabnemzetek Hete A kongresszus által elhatá­rozott “Rabnemzetek Hetét” julius 17 és 23 között tartják meg országszerte. New York­ban a St. Patrick székesegy­házban könyörgő nagymise lesz julius 17-én Francis J. Spellman bíboros érsek celeb­­rálásával. Istentiszteletek lesz­nek a más felekezetüek temp­lomaiban is. Az egyes államok kormány­zói külön proklamációt adtak ki ez alkalomból, hangsúlyoz­va Amerika népének a kom­munista erőszakuralom alá ke­rült európai országok népével való együttérzését. zik. Egyszer-kétszer nem. vesz­­szük komolyan s aztán egyszer elfogja az őrülteket jellemző rombolási vágy . . . Talán tulsötét a kép ? így nyá­ron, amikor oly kedves a hegyi patak csobogását hallgani, vagy a tenger hullámos játékát figyel­ni, nem szívesen beszélünk igy. De miért mondjuk, hogy nem le­hetséges? Nagyon is lehetséges. Számolnunk kell vele, télé és nyáron. Szerintünk ezt a lehetőséget sokkal gyakrabban és sokkal ko­molyabban az amerikaiak tudo­mására kellene hozzák washing­toni hivatalos helyekről is. Nem szabadna ennyire félteni a sza­vazók lelki nyugalmát. Veszélyes időket élünk. És a veszély, az idők múltával, nem csökken, hanem növekszik. Ezt tudomásul kell venni, ha nem is illik bele nyári terveinkbe. Sóhivatalnál aligha lesz több az ENSz a most következő időkben, amikor az af­rikai országok képviselői mind bevonulnak a new yorki üvegpa­lotába. Az afrikaiak éppen most mutatják ki a foguk fehérjét, Kongóban, vagy Guineában. Mint tudjuk, az ENSz-ben minden kérdés aszerint dől el, hogy a különféle érdektömbök, hatalmi csoportosulások milyen sorsot kívánnak neki? A színe­sek tömbje lesz a legerősebb. Kongónak pontosan annyi sza­vazata van az ENSz-ben, mint az Egyesült Államoknak . . . És a színes világ ki is hasz­nálja majd ezt az előnyét. Néha Amerikának mosolyog majd, né­ha a Szovjetuniónak, pillanatnyi érdeke szerint. Az ázsiai és afri­kai országok összefogása meg­bénítja az ENSz munkáját. Nem tudjuk, hogy ejtsünk-e könnyet az ENSz-ért. Szép el­gondolás szülte. De, úgy látszik, sorsát nem kerülheti el. Elődjé­hez, a genfi Népszövetséghez hasonlóan menthetetlenül sóhi­vatal válik belőle. A szabad világban merészen és szépen szárnyal a magasba az Európai Közös Piac, anak a hat országnak gazdasági és bizonyos mértékig politikai összefogása. Anglia keresztut­­hoz érkezett. London csupa töp­rengés : csatlakozzék, vagy ne csatlakozzék ? Nyugateurópa szempontjából nem olyan fontos. Párizsban, Bonnban és Rómában nem is na­gyon várják Anglia csatlakozá­sát. Úgy is csak kerékkötő lenne. Független Magyar Nap A perth amboyi Független Magyar Református Egyház ez évben is megrendezi hagyomá­nyos és szokásos Magyar Nap piknikjét. A Független Magyar Nap julius 24-én, vasárnap lesz a Danish Home Grove-ban, (New Durham Rd. Metuchen). A zenét most-is a Kára-Németh rádiózenekar fogja szolgáltatni, ami a sikernek és igazán jó ma­gyaros mulatsjgnak egyik bizto-MAGYAR tanár-házaspár otthonra vágyó magyar házvezetőnőt keres, bentlakással, Tarrytownban, New York mellett. Két gyermek van, az egyik iskolás, a másik jövőre megy iskolába. Jelentkezők Írjanak az alábbi címre: Dr. Horváth, II Park Ave., Tarrytown, N. Y. sitéka. Délre már készen lesz a finom magyar ebéd, válogatott magyar ételek, mint lacipecse­­nye, gulyás, töltött káposzta, fánk, sütemények és — termé­szetesen — lesz mindenféle jó hüsitő-ital is bőven. A rendező­ség, az egyház összes szerveze­teinek odaadó munkája tagjai, mindent elkövetnek, hogy a ven­dégek jól érezzék magukat. Je­gyezze fel mindenki magának ezt a dátumot: julius 24, vasárnap — s legyen ott ezen a mindig si­került, mindig hangulatos, ba­rátságos szabadtéri magyar mu­latságon ! A DEMOKRATA ELNÖKJELÖLŐ KONVENCIÓN David T. Wilentz Middlesex-megyei demokrata vezér (balfelöl) és Leo P. Carlin, Newark polgárlmestere, mint állami delegátusok vesz­nek részt Los Angelesben a Demokrata elnökjelölő konvención. A jelölések és szavazások szerdán este, illetve csütörtökre virradó éjszaka történtek meg s a konvenció nagy szavazat­­többséggel John F. Kennedy sze­nátort jelölte az Egyesült Álla­mok következő elnökének. A New Jersey-i delegáció összes szavazatát Robert B. Meyner kormányzónkra adta le azzal, hogy ha második ballot-ra kerül­ne a sor, Kennedyre cseréli át. Második szavazásra azonban nem került sor, mert Kennedy már az elsőn megkapta a szük­séges többséget. 1928-óta ez az első eset a demokratáknál, hogy először szaladó jelölt az első bal­lot során döntő többséget kap és jelölést nyer, Kennedy jelölését egyhangúnak kiáltották ki. Az alelnök jelöltséget valószníileg Symington szenátor fogja kap­ni, Kennedy'kérésére. \ Dunham-Lebed alap létesült Franklin Township Községi Tanácsa “Dunham-Ldbed Memorial Fund” néven alapot létesített a Fekecs által ke­gyetlenül meggyilkolt két fiatal rendőr családjának támoga­tására, illetve gyermekeik felnevelésre. George W. Dunham rendőrnek egy 3-éves fia maradt hátra, John Lebdnek pedig egy 3 éves és egy 4 hónapos fiacskája. Mayor George G. Consovoy polgármester adakozásra szólít fel mindenkit: segítsük adományainkkal, álljunk a­­mellé a két család mellé, akit Fekecs Mihály revolvergolyói családfő és kenyérkereső nélküliekké tettek! Mondanunk- sem kell, hogy az itteni magyarságra bizo­nyos erkölcsi kötelezettséget ró ennek az őrült gazfickónak a szörnyű tette . . . Nem kell mondanunk, mi a kötelességünk ennek a Franklin Township polgármesterétől jött általános felszólításnak a nyomán . . . ! Magyar cserkészek kérése A világon szétszóródva élő, de a cserkész-eszményekhez hűségesen ragaszkodó magyar cserkészek, mozgalmuk fenn­állásának ötvenedik évforduló­ja alkalmával kérő szóval for­dulunk a magyar társadalom­hoz : A félévszázaddal korábban megszületett magyar cserkész­mozgalom az “Emberebb em­bert, magyarabb magyart!” jelszóval toborozta zászlója alá a magyar fiatalokat. Az emig­rációban is fennmaradt, sőt egyre erősödő Magyar Cser­készszövetség változatlanul ezt a küldetést látja legfőbb fel­adatának. Magyarok akarunk maradni az idegen nyelvek és idegen szokások tengerében és meg szeretnénk mutatni a vi­lág népeinek: emberségünk­ben is elől járunk. Nagy erőpróbánk volt az 1933-ban megrendezett gödöl­lői negyedik világjamboree és és az 1938-ban ugyanott meg­tartott Pax Ting. Helytálltunk a cserkészetért, a magyarsá­gunkért a második világhábo­rút követő esztendőkben, a száműzetésben is: Alaszkától a Fokvárosig. (Folyt, a 4-ik oldalon) Kedden, julius 12-én estefelé egy Union, N.J.-i rendőr revoD vergolyója pontot tett egy ször­nyű, szinte hihetetlennek hang­zó kalandorregény végére . . . Legfeljebb a befejező rész hiány­zik még ennek a borzalom-filme­ket is megtetéző történetnek a legvégéről, de az már talán csak napok, órák kérdése és teljesen összeállítható lesz. KI EZ AZ EMBER Fekecs Mihály (vagy Mik­lós?) a név annak a 25 év kö­rüli fiatalembernek, akit a sors különös kegyetlenséggel közénk, magyarok közé “osztott be” an­nakidején, amikor a mi sokat szenvedett szegény szülőhazánk­ban, Magyarországon megszüle­tett. Hol született, kinek a fia­borja, e pillanatban még nem tudjuk, csak annyit tudunk róla, hogy 1956 november 25-én, a ma­gyar szabadságharc menekült­jeinek első csoportjával érkezett ide, Amerika földjére s amikor a Camp Kilmerben a bevándor­lási hatóságok “precesszolni” kezdték, meglepetve látták, hogy rendes bevándorlási vízummal jött, amit a budapesti amerikai konzulátuson kapott, nem úgy mint a szabadságharcosok és a többi menekültek, akik az erre a célra elnöki rendeletre kibo­csátott különleges bevándorlási vízumot kaptak. Fekecsnek a­­zonban mégis volt “sponsora,” egy valami “Pali bácsija” New Brunswick közelében. A “MŰVÉSZ” A fiatalember — akit csakha­mar “müvész”-nek és “életmű­­vésznek” kezdtek titulálni isme­rősei — olyan “művészettel” dolgozott, hogy alig párheti itt­­tartózkodás után már gyönyörű autón futkározott a városban és a környéken s ha valahol megje­lent, “nagyvonalúan” adta az u­­rat, az “életmüvészt”'. . . Ango­lul hamar megtanult annyira, hogy magyaros kiejtésétől elte­kintve jól meg tudta magát ér­tetni. (állítólag több nyelvet be­szélt, többek között oroszul is tu­dott s már kezdet kezdetén so­kan gyanították róla, hogy az o­­roszoknak, vagy az oroszok zsoldjában álló magyar kom­munistáknak az embere, sőt: a hírhedt magyar “ÁVO” tagja.) A Westinghouse gyárban ka­pott alkalmazást Metuchen-ben, ahol pedig, úgy mondják, csak amerikai állampolgárokat vesz­nek fel. De Fekecs Mihálynak si­ITTHONRÓL -HAZA És mégis én, két hon között hazátlan, Mikor beteljesült a vágyam s álmom Ezen a végső állomáson Itthon volnék és — haza vágyom, Itthonról — haza ... ' BORSHY KEREKES GYÖRGY került ide is bejutnia . . . álta­lában sok minden sikerült neki, valami megmagyarázhatatlan s eddig még ki nem derített mó­don. Pénze is, állítólag, több volt mindig, mint amennyit a heti 80 dolláros gyári peda nyújtott s autó-mániáját egyre-másra vá­sárolt újabb kocsikkal elégi tget­te ki. Úgy is mondhatjuk, hogy az autó volt a veszte ennek a szerencsétlen • fiatalembernek: számos esetben fogták el kihá­gásért, gyorshajtásért, mig vé­gül elvették tőle a hajtási enge­délyt, de még ez után is hol e­­gyik, hol a másik kocsijával haj­tott ki s egy hónapot a börtön­ben is ült már engedély nélküli autóhajtásért, illetve gyorshaj­tásért. Fekecs Mihályt vasárnap, ju­lius 10-én délután Franklin Townshipben megállították au­tójával az ottani rendőrök s mi­vel hajtási engedélye nem volt, bekísérték a rendőrségre. Letar­tóztatták. $250 biztosíték ellené­ben szabadlábra engedték volna, de nem volt nála ennyi pénz s rái­­beszélte a rendőrség embereit, hogy meri jenek el vele lakására, ahol át fogja adni készpénzben a $250 biztositékpénzt. John Le­bed 30 éves és George Dunham 31 éves rendőrök a rendőrség e­­gyik kocsi j ág elindultak Fekecs­­csel Brunswick felé. A Fekecs­­nél levő igazolványokon egy brunswicki lakáscím állott, a rendőrségen tehát úgy tudták, hogy a két rendőr New Bruns­­wick-i lakására hajtott vele. Fe­kecs azonban már egy éve High­land Parkra költözött, a Montgo­mery St. 140 szám alatti bérház­ba, ahol egy kis lakást bérelt. Ide ment vele vasárnap a két rendőr, ahonnan este fél 8 óra tájban holtan hozták ki őket . . . Fekecs, a feltevés szerint a la­kásba érve a fiókjából nem a pénzt húzta elő, hanem egy re­volvert, amellyel a falhoz állított rendőröket a legnagyobb hideg­vérrel és a legaljasabb gonosz­sággal fejbelőtte. A lövések zaját nem hallotta senki, vagy nem fi­gyel fel rá senki . , . csendes, meleg, álmos vasárnapdélután volt, kevesen tartózkodtak ebben az időtájban otthon. Estefelé a szomszéd lakásban lakó asszony felhívta a rendőrséget azzal, hogy szomszédja “lyukat fúrt a falba s azon keresztül agyon a­­karja őt lőni . . .” így talált a Highland Park-i rendőrség rá a két agyonlőtt rendőrre s igy leb­­bent fel a függöny egy borzal­mas ügyről, aminek hátterében sokkal több állt, mint amit az a két szegény rendőrőrszem gon­dolt . . . KETTŐS-GYILKOSSÁG... NÉGYES-GYILKOSSÁG ... . . . Vasárnap este telefonhí­vások sokaságán és a rádió hul­lámain repült szerte a kínos “magyar” szenzáció hire . . . Egy “magyar menekült” — mon­dotta a rádióbemondó — agyon­lőtt két rendőrt autóhajtási ki­hágásból kifolyólag . . . Hihetet­lenül hangzott már akkor, meg nem magyarázhatóan, hogy miért kellett valakinek rendőrö­ket legyilkolnia egy aránylag nem is olyan súlyos autókihágás miatt ? Több kell a dolog hátte­rében legyen, — gondoltuk mindjárt — s bebizonyosodott, hogy helyesen gondoltuk. Az a mód, ahogyan azt a két rendőrt ez az ember agyonlőtte, közelről, fejbe-lőve, nagyon is hasonlatos volt ahhoz a január-végi, Frank­lin Township-i négyes gyilkos­sághoz, amelynek tettesét mind­­ezideig nem sikerült kézrekerite­­ni. Dr. Clarke brunswicki orvos feleségét, egy 57 éves fél-béna asszonyt, valamint 66 éves tár­salkodónőjét és 29 éves háztar­tási alkalmazottját és annak az autótaxinak a soffőrjét, amely­­lyel a gyilkos Elizabeth, N.J.­­ből Franklin Towriship-be haj­tatott, szisztematikus, előre ki­tervezett módon fej belőtte vala­ki, aki után attól kezdve már 6 hónapja eredménytelenül nyo­moznak a városi, megyei, állami és szövetségi- kormány rendőr­ségei. Úgy eltűnt a tett színhe­lyéről, mintha a föld nyelte vol­na el. Még a gyilkosság oka is kiderítetlen maradt mind a mai napig. Az egyetlen, ami ez után a gyilkosság után maradt: egy kép, amit szemtanuk vallomásai és leirásai alapján készített egy erre hivatott művész. Ez a kép került elő sietve a Middlesex me­gyei ügyészség irodájában hét­főn, amikor befutott a revolver­golyót megvizsgáló szakértők je­lentése, hogy a januári négyes­gyilkosság golyóit ugyanabból a revolverből lőtték ki, mint azt a három golyót, amelyik kioltotta vasárnap délután a két fiatal rendőr életét . . . Edward Dolan megyei ügyész kijelentette, hogy Fekecs mindkét többszörös gyil­kosság tettese! EMBERVADÁSZAT FEKECS UTÁN ... És megindult az irgalmat­lan embervadászat . . . Az FBI emberei, az államrendőrség min­den használható embere, a kü­lönböző városok és községek rendőrségeinek emberei vetették magukat Fekecs Miklós után . .. akinek a lelkiismeretét ezek sze­rint már 6 emberélet kioltása terheli ... (és ki tudja, még hányé . . .?) Hétfőn este, egy vaklálrmának bizonyult Old Bridge környéki hajsza után Union, N.J.-ből egy magyar ember jelentette a rend­őrségnek, hogy Fekecs ott járt a házánál s az Európában uta­zott leányát kereste, ő nyomban felismerte a gyilkost, akiről a rádió óránként adta a leírást és kit egyébként is ismert. Nem en­gedte be a házba, de $1.50-et “kölcsön adott” Fekecsnek, aki sietve továbbállt... Mire a rend­őrség a helyszínre kiszállott, már nyoma veszett. De csak e­­gyelőre. Kedden reggel az egyik étterem tulajdonosa jelentette ott Union környékén, hogy élés­kamrájában az éjei valaki járt. Rendőrautók tucatjai vették kö­rül a helyet, keresték-kuttatták, de a gyilkos ismét egérutat nyert . . . Kedden egész nap rendőrök százai vadásztak Fekecs után, mig végül, az esti órákban Uniontól délre, egy golf-pálya közelében egy rendőrautó két embere megpillantotta a kime­rült, ijedt kinézésű üldözött va­dat . . . Fekecsnél három revol­­(Folyt, a U-ik oldalon) AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND PERTH AMBOY HERALD A “művész” borzadalmas müve A NEW JERSEYI MAGYARSÁG KINOS SZENZÁCIÓJA: FEKECS MIKLÓS (MI­HÁLY) 25 ÉVES BEVÁNDORLÓ — AKIT ISMERŐSEI “MŰVÉSZINEK HÍVTAK— AGYONLŐTT KÉT RENDŐRT S AZTÁN KISÜLT RÓLA, HOGY Ő A JANUÁRI FRANKLIN TOWNSHIP-I NÉGYES-GYILKOSSÁG TETTESE IS ... KEDDEN ESTE EGY RENDŐRGOLYÓ UNION KÖZELÉBEN LETERITETTE A GYILKOST . . . THURSDAY—I960. JULIUS 14 Harmincöt év suhant már el fölöttem, Mióta uj partokra léptem És istenadta kedvezésben Sértetlenül itt révbe értem S hazát találtam. Olykor keserves volt a sorsom itt is. Emlékeim utánam nyúltak, Elémbe gátak tornyosultak; Homályba vesztek el az utak És tévelyegtem. De rátaláltam és tovább futottam, Gázoltam gáton és áradáson, Ellenségen és álbaráton, Tengernyi dőre álmodáson / S van, amim lehet. Nem sok. De itt ki is nyerhetne többet: Az élethez megértő társam, Munkám, kocsim, kényelmes házam, Télben nyaram s telem a nyárban — Mind megszereztem.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom