Hiradó, 1960. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-02 / 22. szám

POLGÁROSÍTÓ ÉS FÜGGETLEN POLITIKAI MAGYAR HETTEAP AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY PERTH AMBOY HERALD JJul (Wg Hungarian, Wauufiafiúk, £düacL and. fhtédiáiud. in. fkaik, űmáag.. CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METÜCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND VOL. XXXIX. ÉVFOLYAM —. NO. 22. SZÁM PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent THURSDAY — 1960. JUNIUS 2 Magyar fiú sikere Washingtonban Az U-2 lefényképezte a Szovjetunió minden “érdekesebb” terüle-I tét, írja a Die Cpiegel cimü, rendszerint jól értesült német lap. Érdemes ezen telgondol­kozni. Az amerikai kormány, érthető okokból, nem teszi köz­zé az U-2 “viselt dolgait,” de négy év hosszú idő. Ennyi ide­ig röpködött az U-2 szovjet te­rületek felett. Nagy magassá­gokban repült, 13 mérföld ma­gasan. A szovjet vezetőket részben bosszantotta a dolog. De csak részben. Inkább elvi okok miatt. Különben rá sem hederitettek, nem gondolták, hogy ezeknek a berepülések­nek valami gyakorlati értéke is lehet Ameriki számára. Elvégre ekkora magasságból valamirevaló fényképet készí­teni a különben is jól álcázott szovjet hadfelszerelési üze­mekről, rakéta kilövő támasz­pontokról! A szovjet emberek képtelenségnek tartották. Előhívták a filmeket miután a gép és pilótája a ke­­kezükbe került s akkor majd .hanyatt vágódtak TTi*uscsov, Malinovszkij és a többiek egy­szerre megőrültek. A legtökéletesebb fényképek voltak előttük. Majdnem hogy egy gombostűt is lehetett látni rajtuk. A 13 mérföldnyi ma­gasságból készült fényképek élesek voltak s további felna­gyítással mindent elárultak, amit idáig hét lakatos titoknak képzeltek a Szovjetunióban. Hruscsov tombolt, galléron ragadta Malinovszkijt, az első számú vörös katonát és elsőnek futott be Párizsba, hogy majd a “csúcson” kipakoljon. Meg is Szeleczky Zita New Yorkban Szeleczky Zita, a volt ma­gyar Nemzeti Színház tagja, sok-sok szép magyar film fő­szereplője Amerikában tar­tózkodik s vasárnap, junius 5- én d. u. 5 órai kezdettel New Yorkban, a Yorkville Casino báltermében (210 E. 86th St.) előadóestét tart, amelynek ke­retében “a magyar költészet gyöngyszemeit” ismerteti a közönséggel olyan művészettel^ amilyennel kevesen tudnak költeményeket szavalni. A rákövetkező vasárnap, ju­nius 12-én d. u. 5 órakor ugyanott egy “Tarka Est” ke­retében lép fel Szeleczky Zita, amelyben tréfák, magyar da­lok, operett-melódiák, népsze­rű slágerek, félévszázad leg­szebb magyar dalai kerülnek műsorra. Jegyek úgy a most vasárna­pi, mint a következő, junius 12-i estre elővételben kaphatók New Brunswickon a Magyar Hírnök Könyvesboltjában és más szokott helyeken. Mindkét előadásra szóló dupla-jegyek is kaphatók ked­vezményes elővételi árban. (A New Jerseyből érkezők a pénz­tárnál is megkapják az elővé­teli árkedvezményt, ha hivat­koznak ezen cikkünkre.) Siessen megvenni mindenki a jegyét jóelőre, mert valószí­nű, hogy “telt ház” lesz mind­két alkalommal! tette. Az egész világ bámult. Elvégre ez az U-2 incidens “nem olyan nagy dolog.” Az amerikai közönség is csak Ei­senhower beszéde során látta az U-2 egyik fényképét. Min­denki elámult. Lehetséges, 13 mérföld magasságból ? A Szovjetunió uj térképét köszönhetjük az U-2-nek. De hát fontos volt ez? Kimondha­tatlanul fontos. T. i. a Szovjet­unió, illetve Oroszország terü­letét egészen idáig soha senki sem térképezte fel pontosan. A hangsúly ezen a szón van: pon­tosan. Hogyne, voltak és vannak térképek, de ezek eléggé hoz­závetőlegesek. Most, az irá­nyítható rakéták korában, ami­kor nagy távolságban egy mili­­méter kezdeti tévedés a cél­pontnál kilométereknek, mér­földeknek felel meg, egyszerű­en nélkülözhetetlenek a pontos térképek. Tegyük fel, hogy egyszer ki­tör a háború a Nyugat és a Szovjetunió közt. Tegyük fel, hogy az Atlast beirányozzák a régi térkép alapján Moszkvá­ra, mint elsődleges célpontra, de a rossz számadatok miatt a bomba valahol á szovjet fővá­rostól északra, vagy délre köt ki. Egészen idáig az amerikai vezérkar azokra a térképekre szorítkozott, amelyeket a né­metek vettek fel a második vi­lágháború során, szintén repü­lőgépekről. De az akkor még kezdetlegesnek mondható légi fényképezés csak a szovjet te­rületek egyes részeit ölelte fel, főleg az Uraitól nyugatra. Sem teljes, sem megbízható nem volt. Az amerikai vezérkar most első izben rendelkezik megbíz­ható térképpel a 'Szovjetuni­óról. Emiatt tombolnak oly eszeveszettül Moszkvában. A légi kémkedés U-2-vel idejét múlta, már uj eszközökhöz kell folyamodni. Ez az uj eszköz a Samos boly­gó lesz. Amerika nemsokára kilövi a Samos rendszerű boly­gókat, amelyek zavartalanul keringnek majd ürpályájukon és közben fényképeznek. Min­dent a világon. Még az orvtá­madásra való előkészületeket is. Életbevágóan szükséges a további légi felderítés. Dr. Howard Mitchell, a washingtoni Nemzeti Szinfónikus Ze­nekar karmestere gratulál Kecskeméthy Istvánnak, aki a National Congress of Strings hegedű-verseny első diját nyerte meg. Nt. Kecskeméthy József, az Amerikai Magyar Református Egyesület wa­shingtoni főtitkára és felesége méltán lehetnek büszkék az ő “Pityu” fiukra, aki szüleitől örökölt zenei tehetségével ilyen fiatalon kiemel­kedett az “átlag” közül ... A Washingtonban, a Constitution Hall­ban tartott versenyen a zenei szakértők által Kecskeméthy Istvánnak Ítélt gyönyörű ösztöndíj: egy két hónapon át tartó zenei tanulmányút Puerto Rico-ban; hegedű-leckék a legjobb mesterektől, az Inter-Amer­­ican University nyári kurzusán; koncert utak Puerto Rico-ban és Kanadában. Az Amerikai Magyar Református Egyesü­let múlt éve Angol újságírók lá­togatása Magyar­­országon A London Times magyar­­országi külön tuudósitója sze­rint jelenleg 37,000 orosz ka­tona van Magyarországon. Szabad választások esetén a kommunista párt semmiesetre sem kapna többet, mint a sza­vazatok 5 százalékát, sőt való­­szmüleg sokkal kevesebbet. A magyarok azt hiszik, hogy a minél bonyolultabb orosz el­­nyomatási eszközök mögött a következő elgondolások rejle­nek : “Úgy akarnak minket gaz­daságilag magukhoz fűzni, hogy egyszer és mindenkorra lehetetlenné legyék számunk-Igazán örömünk telik e tes­tület tartalmas jelentésének boncolásában, mert a számok náluk mindig fejlődésről, elő­menetelről számolnak be. Per­sze nem mindig egyformán, egyszer nagyobbról, máskor kisebbről — aszerint amint ha­zánk gazdasági élete hullám­zott — de évtizedek óta min­dig volt előremenetel úgy az érvényben maradt biztosítások összegében, mint a vagyon gya­rapodásában is. Az 1959 évre a négy hónapig tartó acélmun­­kás-sztrájk nyomta a bélyegét a gazdasági élet minden terén. Mert e sztrájk miatt nemcsak az acélgyári munkások voltak tétlenek, de nagy tömegben bányászok és automobilipari munkások is, hogy egyebekről ne is szóljunk. Pontosan azok a csoportok nem kerestek hónapokon ke­resztül, melyekből a mi ma­gyar testvérsegitő testületeink verbuválhatnak uj biztosítási alanyokat. így, mikor magyar testületeink múlt évi működé­sét bíráljuk, természetesen ezt a körülményt szem előtt tart­juk. Az Amerikai Magyar Re­formátus Egyesület múlt évi működéséről szóló üzleti jelen­tés bírálatát azzal kell kezde­nünk, hogy gratulálunk a szép teljesítményhez. T e k i ntetbe véve a múlt évi nehézségeket, az acélipari hosszú munkátlan­­ságot, különösen imponáló a jelentés — az érvényben ma­radt biztosítási állomány-eme­lés terén, mint arra alább rá­mutatunk. Család biztonsági tagszerzé­si verseny volt a múlt évben a Református .Egyesüle tnél, melyben különösen a szakmun­kások, de az osztálykezelők is szereztek uj biztosításokat és az elért szép teljesítményért külön jutalomban részesültek. Versenyeredmény az év vé­gén: $484,500 uj biztosítás volt — amit csekély $800 külön ju­­talom-dij terhelt, ami valóban törpe extra-kiadás. Ez a kam­pány is megmutatta, hogy ahol lelkes, munkára kész szerve­zők és osztálykezelők vannak, ott még ma is szép eredmény érhető el megfelelően terve­zett és jutalmazott versenyek­kel. Téves felfogás tehát az, hogy ma már az osztálykezelők annyira elfásultak, hogy hiába­való velük kampányokat indí­tani. Kétségtelen, hogy sok osztálykezelő kora miatt már nem képes az erős biztosítás szerzés munkájára — de fel­váltják őket a másod és har­mad generációsok és folytatják tovább apáik és nagyapáik ál­dozatos munkáját. Az évvégi összeredmény uj és tisztán érvényben maradt biztosítás terén: $1,695,000 ér­tékű biztosítás, ami mindennél szebben beszél. 1959 elején (Folyt, a 4-ik oldalon) Vége lett a “majá­lisának (FEC) A párizsi summit előtt a magyarországi kommu­nista lapok — engedelmesen követve a moszkvai utasításo­kat — rózsaszínűnek látták a négy nagyhatalom találkozó­ját. Cikkek, megjegyzések már előre sejtették Hruscsov nagy “béke” győzelmét. A Ludas Matyi c. vicclap egyik májusi számában a Szinyei-Merse hi­res “Majális” cimü festményét utánozva a kiránduló párokul Eisenhowert, De Gaullet, Mac­­milllant és Hruscsovot rajzol­ták meg. A képen Eisenhower, Macmillan figyelmesen hall­gatják a kioktató Hruscsovot, mig De Gaulle inkább egy bütykös után nyúl . . . eddig a Ludas Matyi. Bezzeg a summit kudarca után a pesti lapok ismét Moszk­va járszalagán haladva dicsé­rik Hruscsov “erélyét” és kije­lentik, hogy “a békével nem le­het üzletezni” és szerintük he­lyes volt, hogy a Szovjetunió kormányának elnöke bocsánat­kérést követelt az Amerikai Egyesült Államok elnökétől. A pesti lapok szerint tehát a “majális” szellemnek ez felelt volna meg és szerintük ez volt a legkevesebb, amit Eisenhow­er tehetett volna. A summit bukásával kapcso­latban riportot közöl a buda­pesti rádió, amelyből megtud­juk, hogy a Láng Gyárban dol­gozó asszonyokat a summit csődjének hírére szorongás fogta el és ez csak napok múl­va múlt el. Hogy mitől és miért szorongtak, erről nem szól a ri­port, pedig ez lett volna érde­mes tudnunk. Kétféle "külföldi’ (FEC) A budapesti vörös belügyminiszter rendelete ér­telmében mindazoknak jelent­kezem kell a rendőrségen, akik a szabad világból érkeznek Magyarországra és 48 óránál továb bakarnak Magyarország területén tartózkodni. Ha a lá­togató a Szovjetunióból, vagy a szovjet által megszállt más országokból érkezik, a bejelen­tési kötelezettség csak akkor érinti az illetőt,' ha az elvtárs 30 napnál tovább kíván az or­szág területén maradni. Te­hát: kétféle külföldit ismer a hivatalos magyar hatóság: nyugatit és keletit! I 1920—TRIANON—1960 | Junius 4-én pontosan 40 éve annak, hogy a Páris melletti Trianonban a világtörténelem leggazabb kényszerbékéjét alá­íratták a magyarral . . . Az igazságtalan trianoni békeparancs, amit akkor Magyarországra kényszeritettek ugyanúgy magá­ban hordta a második világháborúhoz vezető következmények magvát, mint ahogy a németekre kényszeritett versaillesi békeparancs eleve elindította a lavinát, ami egy második világ­háborúhoz és a mostani átkos szovjettel való alkudozáshoz ve­zetett. A trianoni súlyos történelmi tévedés az ezeréves, egységes szép országot, Magyarországot darabokra szaggatta s ezzel kelet-nyugat védőbástyáját döntötte meg, szabad utat engedve a modern tatároknak nyugat felé. Mi magyarok, szerte a nagyvilágban szomorú szívvel em­lékezünk erre a napra ennél a 40-éves határkőnél. A trianoni béke szülőhazánk négy-ötödét olyan államoknak Ítélte oda, amelyeknek ezekre a területekre sem békés, sem háborús fog­lalás cimén joguk nem volt ... A népek önrendelkezési jogá­nak brutális mellőzésével olyan bűnt követtek el a békeparancs reánkkényszeritői, amellyel százezreket földönfutókká tettek, világgá kergettek arról a földiről, amelyen egy évezreden át védték hősiesen ősapáink a nyugati civilizációt a keleti bar­bársággal szemben. Tegyünk szent fogadalmat, magyarok, ezen a napon, hogy minden lehető módon elősegítjük annak megvalósulását, hogy a Kárpát-medence minden népe békét, osztatlan teljes szabad­ságot élvezhessen s Magyarország is igazságot kapjon végre, ha eljön a nagy Európa-rendezés ideje! Mert eljön! Bizzunk benne, hogy egy napon igazi béke és szabadság lesz Európá­ban és az egész világon . . . nem az a szabadság és béke, amit a kommunisták elképzelnek és hirdetnek, hanem az, amit ma­guk a népek milliói sóvárognak! Közel negyven éve száll az Egek Urához a fohász a ma­gyar ajkakról s ezen az évfordulón mi is megint elmondjuk Papp-Váry Elemérné örökéletü szavaival, hogy: “Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!” — Amen. Piros-fehér-zöld szalagos babérkoszorú Borah szenátor washingtoni szobrán Junius 4-én a sokat emlege­tett, nagy amerikai államférfi, William E. Borah nagy bronz­szobrának talpazatára nemze­­tiszinü szalag babérkoszorút fog elhelyezni az Amerikai Magyar Szövetség vezetősége. Idaho északnyugati hegyvidéki állam ez országos befolyású törvényhozó tekintélye volt ugyanis az a férfiú, akinek til­takozására az Egyesült Álla­mok nem irta alá a ’trianoni kényszer-békét. Borah szenátor özvegye, bár magas életkora miatt gyen­gélkedik, elfogadta az A. M. Sz. meghívását és személyesen jelen kíván lenni a külpolitikai szempontból is megszívlelendő tiszteletadáson. Az kegyeletes ünnepség fontosságát emeli, ‘JOBB FÉLNI, MINT MEGIJEDNI ra az elszakadást.” Ma is még egy Ausztriához hasonló sem­leges állam megalakítása a ma­gyarok álma. Az “irredentiz­musról” is sokat hallottak az angol újságírók. Erdély, a Fel­vidék és a délvidéki magyar­lakta területek sorsa még ma is erősen foglalkoztatja a ma­gyar lakosságot. hogy Borah szenátor másfél­­szeres méretekben készült szobra az Egyesült Államok mindenkori alelnökének dolgo­zószobája közvetlen szomszéd­ságában, a parlamentnek meg­felelő Capitol palotájának leg­forgalmasabb helyén van. Az Amerikai Magyar Szö­vetség a trianoni gyász 40-ik évfordulójára tetemes befekte­téssel hatalmas memorandu­mot tesz közzé Washington vezető napilapjában. Ezt ere­deti formájában valamennyi magyar nyelvű lapnak, egyhá­zaknak és egyleteknek is meg­küldi, hogy hasábjaikon, hirde­­tőtábláion a már angolul ol­vasó fiatalság is elolvashassa. Az Office of Civil and Defense Mobilization “OPERATION ALERT—1960” jelszóval különböző tanácso­kat ad a polgári lakosságnak, hogyan s miként készüljünk fel egy esetleges atombombás támadásra. A fenti kép ebben a hivatalos kiadványban jelent meg s bemutatja, milyen családi óvóhelyet épített Michi­gan államban egy ember a háza pincéjében. “Amerikaiak milliói menekülhetnek meg a biztos haláltól---­írja a szaklap— ha a rádióaktiv sugárzás, a robbanás ereje és a hőség ellen óvóhelyet építenek maguk­nak”. Megfelelő mennyiségű élelmiszer, viz és legszükségesebb kellékek előre elraktározásával egy ilyen földalatti erős tégla, vagy cement-bunkerben egy ideig elélhetünk, ha az első leesett bombát már túléltük . . . ‘Permanent Resi­dents bevándo­roltakhoz Mindazok, akik állandó it­­tartózkodási e n g e d é 1 yüket (Permanent Residence status) az 1957 szeptember 11-én kelt Sec. 9 bevándorlási kormányin­tézkedés alapján kapták és ily módon ittartózkodásuk legális időtartama lényegesen megrö­vidült — saját érdekükben in­dítandó, közös akcióhoz ada­taikat közölve, levélben jelent­kezzenek. Fenti törvény alapján érke­zettek ugyanis polgárosodási szempontból i d ő v e s zteséget szenvednek. Remény van arra, hogy együttes fellépéssel sike­rül jogos igényeiknek érvényt szerezni. Adatainkat küldjük az Amerikai Magyar Szövet­ség címére: Kovats Óbester Building, 1761 “R” St., N. W., Washington 9, D. C.

Next

/
Oldalképek
Tartalom