Hiradó, 1959. július-december (38. évfolyam, 27-53. szám)
1959-11-05 / 45. szám
PERTH AMBOY HERALD JJul Only, diunoahian. TlamápafiaX. £dibuL and, fiubliAksuL in, fimdk, dmb/uf. VOL. 38. ÉVFOLYAM — NO. 45. SZÁM «gg*« PERTH AMBOY. NEW JERSEY Ára 10 cent THURSDAY — 1959. NOVEMBER 5 Mikor és mit?-e két kérdés körül folyik most Mikor vonul ki a szovjet hadsereg Magyarországról? ÉL A MAGYAR SZABADSÁGHARC SZELLEME AMERIKÁBAN! A MAGYAR KÉRDÉS UJRAFELVÉTELÉT KÖVE .. A U.N.-BEN A TÖBBSÉGI DEMOKRATÁK KONGRESSZUSI VEZÉRE a világtörténelem egyik legnagyobb, de minden esetre az emberiség sorsára leginkább kiható diplomáciai csatája. Mikor üljenek le a nyugati hatalmak vezetői Hruscsovval és miről beszéljenek vele? Nyugaton a “helyzet változatlan,” amennyiben a véleményeltérés tovább is megmarad, sőt néha komoly hullámokat ver. Az európai hatalmak nem hajlandók feltétel nélkül egy tálból cseresznyét enni a kommunista világ fejével. “Európai” alatt valóban az európaiakat értjük, Anglia kivételével. Anglia nem tartozott soha területileg Európához, szellemileg és politikailag még kevésbé. Nem csoda, hogy a nagyhatalmi befolyását szakadatlanul vesztő Angliával szemben egyöntetű kezd lenni a felháborodás az európaiak közt. Mi jogon akarná Anglia Európát szeletenként átnyújtani Hrusesovnak? — ez, a kérdés lázit ja Párizsban, Bonnban, Rómában az embereket. A vén róka, ahogy Adenauert saját honfitársai becézik, már is érzékeltette MacMillan korm^yával, hogy csínján nagylelkusködjék a németek bőrére. H»* európai szószóló kell, hát akkor ott van De Gaulle, ő beszélhet Európa nevében, de a Downing Street 10 számú londoni ház lakójának erre nincs, joga . . ., — mondja a bonni sajtónak az a része, amelyik Adenauer eszével gondolkozik. Ugyanezt más módon, de hasonló értelemmel Párizsból és Rómából is Anglia tudomására hozták. Röviden: Európa lázadozik. Annyi megalázás után, megújult ereje tudatában az öreg földrész nyugati felén már nemcsak gazdasági összefogást észlelhet a világ, hanem politi-Ed Sullivan a televízión arra hívta fel az amerikai közönséget, hogy a 18-éves, kivégzés előtt álló magyar fiuk érdekében Írjanak életmentő, tiltakozó leveleket és táviratokat Kruscsevnek. Azok a fiuk ezek, akiket az 56- os magyar forradalom után, mint kiskorúakat börtönben tartotak, hogy aztán 18 éves korukban kivégezzék őket. Eddig több mint 30 ilyen kivégzésnek a hire szivárgott ki nyugatra. Akármilyen nagy bűnnek tekintse is a mai kommunista kormány azt, hogy ezek a gyermekek felkeltek és harcoltak a TÜNTETÉS November 7-én, szombaton este 6 órai kezdettel ismét tüntetés lesz a szovjet delegáció Park Ave. és 68-ik utca sarkán levő épülete előtt a halálra Ítélt fiuknak kegyelmet kérő feliratú táblákkal. Legyünk itt minél többen, magyarok! kait is. Amikor a német hivatalosnak számítható megnyilatkozás a francia De Gaulle-t jelöli megf Európa szószólójának, — ez önmagában is forradalom, lázadás. A két örök ellenség öszszebékült, hogy együttes erővel többet érjenek el, mint eddig. Egy diplomáciai fogást, azt t.i., hogy a franciákat a németek ellen játszák ki, már nyugodtan a legporosabb raktárba helyezhetik az angol külügyminisztériumban. A nyugati egység megbomlásának veszélyét hirdetik sokan, főleg azok, akiknek nem tetszik ez a külön európai kiállás. Pedig a nyugati egységnek semmi baja sem lesz. Mindössze az történik, hogy Európa több szót kér saját ügyei intézésében, ami méltányos. Ha nem is lelkesednek érte, de Washingtonban is méltányosnak találják. Nem tagadjuk, tetszik nekünk a határozott európai hang. Az, hogy az európaiak minden kérdésről beszélni akarnak Hruscsovva,l nem csupán Berlinről. Elvégre Berlin csak egy kis része az egésznek. »És Európa tetteket vár Hruscsovtól, nemcsak szavakat. A szovjet haderő kivonása Magyarországról itt is, ott is felbukkan az európai sajtóban. Legutóbb a Basler Nachrichten cimü jelentékeny svájci lap taglalta a kérdést. A lap szerint Hruscsov hat napos romániai látogatása szervesen összefügg ezzel a kérdéssel. Erre látszik mutatni az a tény, hogy a nyugati román határt szakadatlanul erősitik, a határ mentéről magyarokat telepítenek át az ország belsejébe és az erdélyi magyarság minden mozdulatát, minden eddigit felülmúló figyelemmel kisérik. A svájci lap szerint Hruscsov valószínűleg kész kivonni a szov(Folyt. a 4-ik oldalon) magyar haza szabadságáért és függetlenségéért, de gyermekek voltak és embertelen dolog életüktől megfosztani őket olyan cselekedetekért, amiket gyermekkorban követtek el. Mentsük meg őket! írjunk levelet annak, akinek szavára szolgai módon hallgat a mai magyar kormány. Újunk mi is életmentő leveleket Kruscsevnek. Akár angolul, akár magyarul: kvldjiik 15-centes légi postán, erre a címre: Mr. Khrushchev Central Committee, Moscow, Russia. Még százával vannak 18 év alatti szabadságharcosok a kommunista börtönökben, akikre szintén bitófa vár. Mentsük meg őket! Kruscsev most a csúcskonferencia előtt fontosnak tartja az Egyesült Államok és a világ közvéleményét, Cselekedjün hát mi, amerikai magyarok, amíg nem késő! Hogy a tiltakozó magán-leveleknek és táviratoknak nagyobb súlya legyen, felkérjük egyházaink, intézményeink vezetőit, hogy hivatalos formában szintén cselekedjenek ebben az ügyben! (FEC) A United Press október 25-én világgáröpitette, hogy Kádár a kommunista párt november 30-án kezdődő kongreszszusán — állítólag — bejelenti a szovjet csapatok kivonulását. Ezt a hirt több nagy rádióállomás is átvette. A sajtóügynökség a hírét nem támasztja alá tényekkel, mégis úgy véljük, hogy a hir mögött részben tények, részben érdekes feltevések fedezhetők fel. Tény, hogy Kádár Szt. István ünnepén (vagy, ahogy ők mondják: az “alkotmány” napján), mint ismeretes, kijelentette, hogy “eljön az idő, amikor a szovjet csapatokat kivonják Magyarországról . . .” Aki isméri a kommunista párt szolgai függését a moszkvkai központtól az tudja, hogy Kádár a Kreml engedélye nélkül fenti kijelentését nem tehette meg. Lehet, hogy Kádár bejelentését előéneknek is szánták, várva nemzetközi és hazai reakcióját. Az is tény, hogy több hete Magyarországon tartózkodik az a szovjet magasrangu katonatiszt, aki annakidején a szovjet csapatoknak Ausztriából való kivonását lebonyolította. Fentieken kívül a szovjet propaganda-vonalba pontosan belevágna, ha bizonyítani tudnák, hogy őket többet nem lehet támadni a magyarországi helyzet miatt, mert hiszen nem tartják megszállva Magyarországot. Ezzel az Egyesült Nemzetek felé is tudnának érvelni és irányukban nehezen lehetne több közgyűlési határozatot hozni. A kivonulás ténye hatásos fegyver volna a summit előtt. Kétségtelen, hogy a szovjet csapatoknak Magyarországról való kivonulása egy lépés volna a magyar kérdés megoldása felé. De hogy mekkora lépés, azt a jövő döntené el. Ha a nemzetközi helyzet jelenlegi erőviszonyaiban nem történne jelentős változás, úgy a szovjet nyugodtan kivonhatja csapatait, ahogy Romániából is kivonta és befolyását éppen úgy meg tudná tartani, mint pl. Csehszlovákiában, ahol a második háború után egy percig sem volt szovjet megszállás. A magyar-szovjet határ oly közel van Budapesthez, vagy az ország bármely részéhez, hogy a szovjet csapatok órák, sőt percek alatt odajuthatnak. Magyarország jövője szempontjából kétségtelenül fontos, hogy a szovjet csapatok kivonuljanak, de ennek jelentősége csak akkor van, ha nemzetközi garancia védi Magyarországot a szovjet csapatok visszavonulásától. VIGYÁZAT, MÁZOLVA! Elterjedt annak hire hogy a moszkvai kormány mégis megelégelte volna a magyar nép leigázásával kapcsolatban világszerte szenvedett propagandavereséget és mintha komolyan foglalkoznék csapatainak Magyarországból leendő kivonásával. Állítólag ezt Kádár a november második felében Budapesten tartandó komhcsi pártkongresszuson jelentené be — még hozzá a mindenható Nyikita jelenlétében és személyes közreműködésével . . . (Ellenőrizhetetlen hírforrások arról is vélnek tudni, hogy Kruscsev a közelmúltban megállapodásra jutott Bukarestben arra vonatkozólag, hogy ha az oroszok kivonulása után nem volna képes magát tartani a Kádrá kormány — akkor inkább a román hadsereg szállná meg Magyarországot és igy Moszkvát “kevesebb felelőség” terhelné...) Amennyiben ilyen propaganda-fogásokra határozná is magát a szovjet, csak a teljesen avatatlanokat fogja ezzel megtéveszteni. A közelgő párisi és genfi nagyhatalmi csucstalálkozásokra ugyanis egyre nehezebb szívvel készülődnek a nyugati államférfiak és Kruscsev kilátásai sem túl rózsásak, hacsak engedményekre nem hajlandó. A szabad világ magyarsága semmiesetre sem alluii el a vártán, mert: még ha katonai alakulatait ki is vonná a szovjet az óhazából, annyira aláaknázta a magyar életet kommunista spiclikkel, hogy ezentúl is járszalagon tarthatja és továbbra is mindenéből kifoszthatja az országot. Amig vasfüggönnyel és aknamezőkkel- tárják el a magyar népet a lélekzevételtől: kommunista börtönben sínylődik az. A rabláncot tehát tovább kell feszíteni a teljes szabadásgig! Ne feledjük, a kivonulás mindaddig látszat marad csupán, mig a sokezer civilbe bujtatott szovjet ágens, a honvédséget kezükben tartó orosz tisztek és politikusok, a minden hatalmat egyedül s Moszkva kénye-kedve szerint gyakorló kisebbségi párt, az embereket elevenen darabokra szaggató ÁVó terror-rendőrség, az apró földdarabok és szobakonyhás kislakások elkommunilizáslása és családok százezreinek tönkretétele — mindeme kommunista őrültségekkel szemben a szabad világ magyarságának mindaddig fel kell emelnie a séavát, amig egyszer újból függetlenül intézheti a maga sorsát végletekig megkínzott magyar népünk. Miért maradtunk le a rakétákkal? Wernher von Braun azt mondja, hogy kétszer olyan hatalmas rakétát tudnánk előállítani, mint az oroszok, de a kongresszus nem bocsát elég pénzt rendelkezésünkre ... De Titóéknak és a világ összes nemzeteinek — ezek között még a “Jungle nemzeteknek” is jut elég billió. Aminek fejében aztán, ha az alelnök Délamerikába megy, kövekkel és záptojással dobálják meg . . . Az Amerikai Magyar Szövetség közgyűlése Haydu K. György, az Amerikai Magyar Szövetség országos elnöke november 19-re, csütörtökre Washingtonba hívta össze a Szövetség igazgatósági tagjait, valamint a vidéki szervezetek delegátusait a három évenként tartani szokott konvencióra. A legutóbbi közgyűlés közvetlenül az óhazai szabadságharc vérbe fojtása után, 1956 novemberében zajlott le Clevelandban többszáz főnyi résztvevővel. Az idei közgyűlés egy napon át tart. A tisztviselők jelentésein kívül számos időszerű javaslat is tárgyalásra kerül. Részletesebb f e 1 v i 1 ágositást óhajtó, vagy szállásfoglalást igénylő ' delegátusok lépjenek I mihamarabb érintkezésbe a központi titkárral: 1761 ‘R’ St., N.W., Washington 9, D. C. Telefon: NOrth 7-3115. “A magyar delegáció” tiltakozik... (FEC) Henri Cabot Lodge, az Egyesült Nemzetekhez küldött amerikai delegáció vezetője a magyar forradalom hároméves évfordulója alkalmából nyilatkozatot adott ki, amelyben két lényeges dolgot említ. Az egyik, hogy Magyarország jelenlegi vezetőit a megszálló szovjet hatalom és a titkos rendőrség tartja hatalmon, továbbá, hogy a magyar kérdés nemzetközi feszültséget okoz. Ezt a feszültséget — teszi hozzá — H. C. Lodge nem a szabad világ okozza, hanem azok, akik Magyarországon létrehozták és fenntartjáök az igazságtalanságot, tehát ha megszűnik a jogtalanság és az igazságtalanság, úgy a nemzetközi feszültségnek is vége. Az u.n. magyar delegáció egyik tagja Mód Péter mérgesen tiltakozott H.C. Lodge kijelentései miatt és ezt a tiltakozását a budapesti rádió október 24-én kétszer megismételte. A magyarországi kommunisták különben némák voltak a forradalom harmadikk évfordulóján és Mód elvtárs fenti kifakadását kivéve a forradalommal kapcsolatban egy szó sem hangzott el. Százféle a rák Nathan Beak, a neves rák-kutató azt állítja, hogy körülbelül százféle i'osszindulatu rákos daganat van és ezért nem is lehe azt remélni, hogy valaha is találunk olyan orvosságot, mely mind a százféle rákozót meggyógyítja. Eszerint a rákkal alighanem csődöt mond minden tudományunk, akárcsak a Kruscsev ?f éle örök békével . . . Mint 1956 október 23-án és azóta minden évfordulón, ismét kigyult a washingtoni orosz követséggel szembeni munkáspalotán a több emelet magasságú fehér fénykereszt, hogy az amerikai szervezett dolgozók tiltakozását érzékeltesse a kommunista elnyomatás ellen. Az Amerikai Magyar Szövetség kérésére minden évben megismétli az Electrical, Radio & Machine Workers International Union, valamint a United Automobile Workers székházának vezetősége ezt a nemes gesztust. Az idei keresztgyújtás külön érdekességeként Hajmássy Ilona felmmüvésznő, a magyar segélymozgalom elnöknöje kapcsolta rá a villany áramot, amint azt sokan televízión is láthatták. A fővárosban előzőleg a Kossuth Ház homlokzatán hatalmas gyásztábla hirdette a magyar nép mártirumát, majd pedig Ft. Borshy K. György és Nt. Kecskeméthy József méltatták ünnepélyes istentisztelet keretében október 23-ika világtörténelmi jelentős égét. Ezenkívül számos amerikai templomban megemlékeztek a magyar nemzet emberfeletti hősiességéről. A szabadságharc évfordulóját követő vasárnapon, mely a római egyházi naptárban Krisztus Király ünnepe, Bishop Philip M. Hannan az Üdvözítőéhez hasonlította a magyar nép kálváriáját. A daliás washingtoni püspök a zsúfolásig megtelt St. Patrick katedrálisban mondott megszívlelendő szentbeszédet a magyar forradalom korszakalkotó jelentőségéről. “A szabad földön élők állhatatossága és elnyomott testvéreikért dolgozni és áldozni készsége lényegesen elősegítheti a magyarság szenvedésektől megváltását. A szabadságharc emberfeletti hősiességgel történt szolgálatával, a magyar nép önfeláldozása árán tudhatta meg az emberiség a tiszta valóságot: Európában még terrorral sem lehet véglegesíteni az istentagadó kommunizmust” — mondotta többek között Hannan püspök. Ugyancsak megjegyezte, hogy Budapest nevének említésétől Khrushchev teljesen elveszti önuralmát és ez az a szó, amitől leginkább retteg a százmilliók felett uralkodó despota. Hivatalos részről is számos, olyan jelentőségteljes megnyilatkozás történt, amikről mulasztás volna meg nem emlékeznünk. A diplomáciai protokil szűkszavú óvatosságát szabályként betartó State Department az alábbi (743. számú) sajtó-kommünikét adta ki, mely számos világlap hasábjain, sok esetben az első oldalon, több millió példányszámban látott napvilágot: “Három éve annak, hogy a magyar nép a maga elhatározásából, hős múltjához híven fellázadt, hogy vágyainak megfelelően kivívja saját sorsának irányítását és olyan kormányt alakíthasson, amely külföldi befolyástól mentesen, az ország érdekeinek szem előtt tartásával intézhesse a közügyeket. Ez a. nemes törekvés a legkegyetlenebb orosz katonai beavatkozás folytán nem sikerülhetett. Azóta is a budapesti kommunista és az azt irányitó moszkvai szovjetkormányok következetesen ellene szegültek a világ közvéleményének és megtagadták az Egyesült Nemzetek közgyűlésének órisái többsége által megszavazott feltételek teljesítését. “Amerika népe, mint ahogyan mindenkit szerte a világban, ha hive az egyéni szabadság és nemzeti önállóság elvének, megemlékezik erről az évfordulóról és tisztelettel gondol azokra a magyar hazafiakra, akik ebben a küzdelemben életüket áldozták. Ugyancsak elismeréssel kell adóznunk mindazok iránt, akik e9y olyan• embertelen rendszerben kénytelenek élni, amit idegen szuronyokkal képesek csak fenntartani. Mindezeknek a bátorsága és súlyos áldozata megköveteli, hogy október 23-ikáról akként emlékezzenek meg a történelem, mint amely eszményképe egy olyan népnek, amely hősies önfeláldozással küzd a maga független államéletéért és nemzeti szabadságáért.” A State Departmenten kívül hosszabban kitért’ a szabadságharcra John W. McCormack bostoni demokrata képviselő, a többségi ellenzék vezére a washingtoni Kongreszszus Házában. Nyíltan arra szólította fel Majority Leader McCormack Eisenhower elnököt, hogy utasítsa Henry Cabot Lodge nagykövetet, az Egyesült Államok fömegbizottját az U.N.-ben a magyar kérdés újratárgyalásának sürgős követelésére. Ugyancsak arra ösztökélte a veterán honatya a kormányt, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel leplezze le a magyarországi sorozatos kivégzéseket és ne tárgyaljon Moszkvával mindaddig, amig az 100,000 főnyi hadseregét teljesen ki nem vonta magyar földről. Egyidejűleg George Meany, a7 14 millió taggal rendelkező American Federation of Labor-Congress of Industrial Organization országos elnöke azt követelte a Fehér Házban, hogy Eisenhower elnök a tervbevett nagyhatalmi csúcskonferencián hathatósan szorgalmazza a magyar ügy kedvező elintézését. Ugyancsak tiltakozott az AFL-CIO feje a budapesti kommunisták U.N. delegációjának elismerése el-A kommunista-ellenes felkelés évfordulójával egyidőben jelentette meg az országos törvényhozás Un-American Activities Committee je “The Crimes of Khrushchev” cimen harmadik füzetét. Ez szemtanuk, sőt a megszálló vörösöket kényszerből kiszolgálók eskü alatt tett kijelentései alapján a szovjet magyarországi garázdálkodásainak részletes történetét nyújtja. (Amerikaiak meggyőzésére kiválóan alkalmas ez a hivatalos kongreszszusi kiadvány, melyet támogatói részére kívánatra készséggel megküld az Amerikai Magyar Szövetség titkársága, 1761 R St., N.W., Washington, D.C.) Országszerte kínos megdöbbenést váltott ki a népszerű Ed Sullivan ama bejelentése a te(Folyt, a 4-ik oldalon) VÁLASZ A LÁRMÁZÓKNAK Hívtak s én megmaradtam Uj földön is ősi magamnak, Kit jobbról-balról habzó csábosok Hétfőtől vasárnapig marnak. Állom, és nem panaszlok, Tudván, nem véletlen a létem, S kis életem is hasznosra nőhet, Uramnak nagy világtervében. (1941) Üvöltsetek hát untig, Kiknek szájnál több nem adatott, — Várok és pompeji katonaként Láva közt is őrségen vagyok. Nem baj ha megkövülök, Sebaj, ha elönt az áradat: Lesz emléke utánatok olyannak. Aki jött, megállt és — megmaradt. Borshy Kerekes György HÁTHA MEGMENTHETJÜK AZ ÉLETÜKET...? írjunk tiltakozó, életmentő leveleket Kruscsevnek, Moszkvába! AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS. KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER. STATEN ISLAND
