Hiradó, 1959. július-december (38. évfolyam, 27-53. szám)

1959-12-17 / 51. szám

AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP PERTH AMBOY HERALD CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, • STATEN ISLAND JIul Oulu* diwujtüuüA, WotiiAfiapaA. fcdiisuL and. fijubJishsuL in. fi&AJth. CtenJuatf. VOL. 38. ÉVFOLYAM — NO. 51. SZÁM PERTH AMBOY. NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY— 1959. DECEMBER 17 KARÁCSONY AMERIKÁBAN Az amerikai karácsonynak i külön története van. Tengeren­túlról, sokféle országból érkez­tek ide bevándorlók, akik ma­gukkal hozták saját kultúráju­kat. Régi amerikai családok még visszaemlékeznek a házilag ké­szített gyermekjátékokra, a sü­­tött-főzött tortákra és tésztákra, a nyugalmas légkörre, a szerény eszközökkel és költségekkel elő­készített vendégeskedésre. A gyarmati korszakban, 1620 —(Plymouth Rock) 1776-ig (a függetlenség kikiáltásáig) New Englandban a pilgrimek szigo­rúan eltiltották a karácsonyi vi­galmakat. Angliából vallási ül­döztetés elől menekültek el és szigorú és önmegtartóztató pu­ritán hitük nem tűrte el az óha­zában a legtöbb helyen szokásos mulatozást. A délebbi gyarmatokra azon­ban, mint például a mai New Yorkba is, a hollandi telepesek magukkal hozták a vidám Sinter­klaus legendát, amelyet itt San­ta Claus-nak kereszteltek el, a jókedvű és bőkezű Mikulást, aki a gyermekek facipőit édességek­kel és ajándékokkal töltötte meg, amig az igazak álmát alud­­ták; a felnőttek pedig rokono­kat, és barátokat látogattak, it­­tak-ettek és mulatoztak, ahogy azt Hollandiában megszokták. New Jerseyben a svédek, Penn­sylvaniában a kvékerek, Virgi­niában az Episcopalian egyház­hoz tartozók ünnepeltek a ma­guk módja szerint. Louisiáná­­ban a franciák és Floridában az olaszok és spanyolok tűzijáté­kokkal világították meg az éj­szakái. Virginiában tizenkét na­pig tartott az ünnep. Szárnya­sokat és vadpecsenyét, tortákat, hónapokkal előbb készítették el a háziasszonyok és jóelőre kivá­lasztották a legszebb fenyőfá-I kát karácsonyfa céljára. A Szent Estén nagy vacsorával fogadták a rokonokat és barátokat, akik gyakran messze földről érkeztek lóháton, hintón, vagy szánkón. Ahogy a bevándorlók össze­keveredtek a régebbi lakókkal, az óvilág karácsonyi szokásai be­olvadtak az uj világéiba. Penn­­sylvániában 1741-ben németek és magyarok uj telepet alakítot­tak, amelyet Betlehemnek nevez- I tek, Jézus születési helyéről való j megemlékezésül. Felújították itt 1 a képletes jászolt, úgy ahogy az az Uj Testamentumban megira­­tott. Azóta másutt is sok helyen rekonstruálják a Jászolt, a Szent Családdal, pásztorokkal, álla­tokkal és az ajándékot hozó ki­rályokkal. Csak 1850 körül állították fel az első karácsonyfát Ameriká­ban a németek, de ma már a leg­nagyobb városok közterein is di­­szes karácsonyfák emelik az ün­nepi hangulatot. Az írek helyezték el az első mécseseket a fenyőfa ágain, a­­mely szokást Írországból hozták magukkal, ahol fáklyákkal vilá­gítottak utat a papnak, aki a Szent Estén imádkozni járt el hí­vei házába. A régi angol szokás: a karácsonyi dalok éneklése Bos­­ton-ban elevenedett fel e század elején, éppen abban a városban, amelyben 100 évvel azelőtt még minden ünneplés szigorúan tilt­va volt. A különböző országokból eredő karácsonyi énekek lassan­ként Amerikában is meghono­sodtak, a német, angol, francia, olasz, spanyol, magyar és száz­féle másnyelvü dal. Mindenki a sajá jt anyanyelvén szereti eléne­kelni a STILLE NACHT-ot, a­­hogy imádkozni is mindenki a saját anyanyelvén szokott. American Council “Békesség a földön” Irta: Dr. Béky Zoltán, püspök A most közelgő karácsony vá­­rásában egyre erőteljesebben hangzik az emberiségnek az e­­gyetemes békességért való só­várgása. Krisztus Urunk csodá­latos születésének hajnalán az angyali karok békességről szól­tak és zengtek soha azóta oly szépen nem zengett éneket. Krisztus Urunk élete, szolgálata, halála és feltámadása a békéért is volt. Hiszen akárcsak karácsony éjjelén, éppenugy husvét hajna­lán a szenvedő és bűnös ember ugyanazt hallotta: Békesség néktek. Csak itt a béke szóra nagyon kell vigyáznunk. Rettenetes kü­lönbség van a Krisztus békessé­ge és e világ békéje között. A keresztyén ember békessége Krisztusban van és hitünk az, hogy igazi békét kötni, hinni és vallani nem lehet rajta kívül. Pontosan ez a megdöbbentő a ma békét kereső emberiségben. Békét és barátságot kiáltanak a­­zok a seregek, akik a pusztulás, rabszolgaság és e világ fejedel­mének seregei. És azok, akiknek ismerniök kellene a Krisztus bé­kességét és tudniok kellene, hogy e “világ fejedelme már megitél­­tetett” éppenséggel ezzel a meg­ítélt. világ uralkodójával, az An­­tikrisztus mai reprezentánsa békeszólamaira hallgatva akar­nak kompromisszumot kötni. Pedig a krisztusi béke nem pil­lanatnyi erőviszonyok alakulása folytán ránk erőszakolt fegyver­­szünet. Ez a megdöbbentő a ma kará­csonyán, hogy az az erő, amelyik évtizedek óta az emberiség rom­lását, pusztulását munkálja, át­vette a keresztyén jelszavakat, mint például a békének hirdeté­sét és azt a maga aljas céljaira 1. Szegények Csillaga A Csorda-uton csikorog a hó Havas szűrét lerázza szépapó. A döngölt agyagon szalmát egyenget, Hogy a kis Jézus jászola legyen meg. Mert mindenütt, ahol zizeg a szalmá, Valóban ott a Kisded Birodalma. S bejő egy más öreg. Szakálla kender. Mosolygó pásztorok püspök-süveggel S ragasztott szárnyú pöttöm angyalok Köszöntik a valódi Csillagot, Szegények Csillagát, a forró nagy kegyelmet, Hogy pásztorok között piheg az Égi Gyermek. 2. A halhatatlan pásztor A szépapám itt százhat évet ért meg S a jászol mellöl Jézuskához tért meg. Én láttam őt meghalni, még emlékszem, Hogy becsukódott a csillogó kék szem. De már tudom: ha egy lét itt kilobban, E lobbanásban látjuk öt mi jobban. Te halhatatlan, ezeréves pásztor Csillagszemeddel most is rám sugárzol, A bujdosásban bölcs szived igazgat És nagy bajomban biztató vigaszt ad. Azért nem csügged el bennem az ének, Mert ereimbe öntöd ezer éved S Európa hegyein azt a dalt egyre zengem, Amiért csillagod Világgá küldöz engem. 3. Nagy örömet hirdetek . . . Daloljatok, didergő számüzöttek! Hirdessük, társaim, az'Isteni Szülöttet! Vigadj ma nép! a megváltó mennyország Ez éjszakán megérkezik tehozzád. Tomboljatok, ti bujdosó szegények, Vigadjatok az Egek Hercegének. Mert ez napon világra született ő, Aki világot vala megteremtő. Az Ég ma rebben a rideg göröngyön S a régi gyászra ujdon-uj öröm jön. Isten Fiának emberi Szépségét kell ma zengeni, Aki arcunkon drága képe-mását Megigazítja isteni vonását. S hogy ékességünk igazán hitessék, Szabadságot szab ránk az uj Szövetség. 4. Jelentsd a börtönöknek Röpülj ma, Csillagunk, a vérbe dőlt hazán át, Hogy meglássák diadalmad az árvák, Az elhurcoltak és a menekültek S te légy orvosa tátogó sebüknek. Te égi üzenet, megváltó nagy remény, Ragyogj a simák és rabságnak éjjelén! Jelentsd a börtönöknek, jászoloknak, Sanyargó népnek, árva pásztoroknak S mindenkinek, akit házából kivetettek, Hogy a kis Jézus szalmán született meg! használja fel. Ma az Antikrisz­­tus a béke apostola. Keresztyé­nek nem szövetkezhetnek a taga­dás, a sátáni rombolás erőivel akkor sem, ha az békét hirdet. A karácsony ünneplése gyö­nyörű keresztyén ünnep. De so­hasem lehet mássá, mint Krisz­tus Urunk keresése és megtalá­lása. Megitéltetett az a keresz­­tyénség,, amelyik karácsony or­vé alatt is csak önön maga élve­zetét, hasznát és előnyét keresi és elfeledkezik arról, akinek nemcsak a Karácsonyt, de min­dent a mi igaz és örökkévaló kö­szönhetünk. Akárcsak a társada­lom éltében éppenugy a családi és egyéni életben pusztít őrjöng­ve a Világ gonosz fejedelme. Tudja, hogy nem győzhet Krisztus Urunkkal szemben. Éppen azért bennünket, gyenge és bűnös földi embereket támad. Azzal támad legjobban, hogy megtéveszt. Azt mondja: békét hoz és üszkös romokká teszi éle­tünket; szabadságról szól és bi­lincsbe veri egyéniségünket; uj életet igér és pusztulást idéz elő. A ma karácsonya ismét döntés elé áll^t beniinket: Vajon való­ban meglátod-e őt, kedves Test­vérem? Vajon valóban az ő bé­kességét keresek-é? HA AZT AKARJA, hogy vát lalkozása sikerüljön, hirdessen a mi lapunkban! Az összehasonlítha­tatlan Krisztus Közel kétezer esztendővel ez­előtt született, valami csodálatos módon a földi élet törvényeivel ellentétben. Szegénységben élt teljes életében és ismeretlenség­ben nevelkedett. Nem utazott vi­lágszerte s szülőföldje határát is csak egyszer lépte át, akkor is szüleivel egy gyilkos király ha­ragja elől a szomszéd országba menekült. Nem volt vagyona, sem befo­lyása, sőt még rokonai is jelen­téktelen emberek voltak. Nevel­tetése olyan egyszerű volt, hogy minden formai iskoláztatottsá­­got mellőzött. Kis csecsemő ko­rában egy király hökkent meg tőle, gyermekkorában a templom tudósai és vénei ámultak böl­csességén, férfi korában a hul­lámzó tengeren járt és egyetlen i szavával lecsendesitett a liáibor­­: gó vizeket. Embereket gyógyított min­den orvosság nélkül; semmi el­lenszolgáltatást nem kért és nem várt; összetört sziveket vigasz­talt meg és halottakat támasz­tott fel uj életre. Soha sem szerzett zenéket, mé­­sem, mégis róla annyi könyv je­lent meg az egész világon, hogy egy ország minden könyvtára se tudná befogadni a róla irt szám­talan müvet. Soha sem szerzett zneket, mé­gis ő szolgáltatta a legtöbb em­bernek a himnuszok, énekek és dicséretek témáit, sokkal többet mint a többi irók együtt véve. Soha sem alapított iskolát, mégis az összes iskolákat össze­számítva sem tudnak annyi ta­nulót számlálni, mint amennyi tanítványa neki van. Soha sem szervezett hadsere­get és katonákat sem sorozott, sőt még fegyvert sem sütött el életében, mégis: soha se volt még egy másik vezér, akinek a nevé­ért annyian készek lettek volna meghalni. Minden esztendőben, minden hónapban és minden héten az i­­pari és kereskedelmi élet lelassul a világ nagy részében, hogy az emberek milliói tisztességet ten­ni, nagy nevét imádni és magasz­talni az ő templomaiban össze­gyülekezzenek. Büszke és gőgös görög és ró­mai államférfiak neve feltűnt, hogy azután feledésbe merüljön. Tudósok, filozófusok és bölcse­lők jöttek és mentek a történe­lem színpadán, de az ő neve nem múlt el, sőt, mind jobban és fé­nyesebben ragyog! Az ö kereszt­re feszítésétől a mostani korig elválaszt bennünket tizenkilenc évszázad, ö mégis él és uralko­dik, mert a halál ot el nem pusz­títhatta és a sir öt fogva nem carthatta . . . Ott ül a mennyei dicsőség trónján, angyalok veszik körül és megboldogult lelkek kara zeng neki örök halleluját, az Isten­nők amaz egyszülött Fia, a meg­ígért Megváltó, az Ur Krisztus, a világ Messiása, a mi Megvál­tónk és dvözitőnk. ő szólt igy: “Imé az ajtó, e­­lőtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és meg­nyitja az ajtót, bemegyek ah­hoz." (Jel. 3:20). Karácsonyt váró magyarok, nyissátok meg szivetekk ajtaját, hogy az Istennek békessége, sze­retető és kegyelme lakozást ve hessen mind több és több szív­ben! ÁBRAHÁM DEZSŐ ref. lelkész Egy “magyar” mártír: Povl Bang-Jensen Lapunk legutóbbi számában egy fényképpel és néhány szó­val emlékeztünk csak meg idő hiányában Povl Bang-Jensen­­ről. Most szeretnénk kiegészí­teni néhány sorral, hogy min­den magyar örökre emlékezzék rá. Povl Bang-Jensen az Egye­sült Nemzetek főtisztviselője volt. Az ő kezébe futottak ösz­­sze azon magyarok vallomásai, akik csak nevük titkos kezelé­se mellett voltak hajlandók azt megtenni. Nyolcvanegy sza­badságharcos menekült szüle­it, hozzátartozóit fenyegette a kommunisták bosszúja, ha — amint azt a kommunista ENSZ-tagok követelték — nyil­vánosságra hozza, illetve csa­tolja a neveket az okmányok­hoz. Povl Bang-Jensen dán diplomata azonban még állása elvesztésével sem szegte meg a magyaroknak adott szavát. El­bocsátása után nem tért vissza hazájába, családjával Long Islandon telepedett le. Egy évig volt állás nélkül egészen haláláig, melynek körülményei még mindig tisztázatlanok. Otthonától 2 mérföldre találták meg, fejlövéssel, kezében bú­csúlevéllel. Akik viszont köze­lebbről ismerték, határozottan foglalnak állást az öngyilkos­ság látszata ellen. Mindig mar gabizó, családját szerető, Is­tenfélő, jellemes férfi volt. Ha­lála bárhogyan is következett be, a magyar ügyért haltak hosszú sorát növeli. Halottjá­nak tekinti szerte a világon élő minden becsületes magyar és emlékét az igaz hősöknek ki­járó tisztelet fogja övezni mindörökké. N. T. Kínában éhínség . fenyeget Honkongba érkezett kínai menekültek szerint Kínában katasztrofális élelmiszerhiány van. A szakértők fényes ter­mést jósoltak be, mire a kor­mány rengeteg élelmiszert cse­rélt be ipari felszerelésekért. HORVÁTH BÉLA: KARÁCSONY... A- . Lapunk minden olvasójának, hirdetőjének és pártfogójának áldásteljes Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom