Hiradó, 1958. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-24 / 30. szám
AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND PERTH AMBOY HERALD Jha Qnlii diußtg/oud/tui. TUmápapAJL Edited, und. (pubháJuuL in. ßsi/dßtL Úmboif. VOL. 37. ÉVFOLYAM — NO. 30. SZÁM PERTH AMBOY. NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY— 1958. JULIUS 24 A nagy háború veszélye eltűnőben van, bár — mint szokták mondani — néha még a kapanyél is elsül. Tehát, ha jósolásra vetemedünk, csak igy merjük megfogalmazni: emberi számítás szerint a háború, a nagy háború veszélye csökkent. Jósolni ilyenkor nehéz, de azért megkockáztatjuk ezt a kijelentést is: talán kis, helyi háború sem lesz. Miért? Amerika és Anglia nem indít háborút. Nasszernek nincs hozzá ereje és képessége, a Szovjet pedig nem tudná ellátni megfelelő mennyiségű hadianyaggal és megfelelő létszámú ‘önkéntessel.’ A Szovjetnek sincs kedve háborúzni, mert ez Oroszország teljes megsemmisülését is maga után vonná. De miért is akarna háborúzni Hruscsov? Elvégre újra kapott valamit, még pedig nem is lebecsülendő falatot. A Hruscsov és Nasszer együttes hatalmába kerítette Irákot, a kőolajban oly gazdag országot. Mert akárhogy is nyilatkozik megnyugtatóan a Nyugat felé Irák uj kormánya, titokban Nasszerékkel érez. Az áradat feltartóztatása volt Amerika célja, amikor Eisenhower elnök parancsot adott a libánoni partraszállásra. Az intézkedés nélkül ma már Libánon is, Jordán is Nasszer tarsolyában volna Más kérdés, persze, hogy fel lehet-e tartóztatni az áradatot? Az arab nacionalizmus, amelynek megtestesítője Nasszer, megáll-e félúton? Mély meggyőződésünk, hogy nem. Az arabok most tartanak ott, ahol az első világháborút megelőző korszakban a közép-keleteurópai népek tartottak. Amikor a románok, a szlovákok, a horvátok azt hitték, hogy számukra a boldogság netovábbját a nacionalista jelszavak jelentik. Amerika nem tehetett másként mert, ha a középkeleti események előtt a washingtoni kormány szemet hunyt volna, ezzel az amerikai tekintély sírját ásta volna meg. A világnak és főleg a vörös világnak egyszer meg kell értenie, hogy az Egyesült Államokat nem lehet a végtelenségig ingerelni. Most aztán újra a csúcsértekezlet problémája tolult előtérbe. Hruscsov gyorstalpalásu csúcsértekezletet ajánl, drámai jegyzékben. A drámai hangra nincs szükség s a nyugati világról hatástalanul pergett le. Úgy látszik, hogy a washingtoni kormány és szövetségesei nem sietnek túlságosan azzal a csúcs-értekezlettel. Hruscsov propaganda mézbe és mázba mártott jegyzékét Nyugaton igazi értékére szállították le és a gyorstalpalásu csúcs-értekezlet gondolatát elvetették. így aztán aligha ússza meg Hruscsov anélkül, hogy a nyugati hatalmak ne kérjék a középeurópai országok kérdésének a napirendre tűzését. Ettől ‘fázik’ a szovjet diktátor. A gazdasági életre frissitőleg hat a háborús veszély, még ha távoli is. A gyárak árut tartalékolnak. Aztán a csapatok szállítása is sok pénzbe kerül és közvetlenül, vagy közvetve ez is a gazdasági élet fogaskerekeit mozgatja. Ezzel szemben a tartalékosok behívása nem valószínű. Az E- gyesült Államok jelenleg két és félmillió embernél is többet mozgathat meg s ennél több katonára most nincs szükség. Nem valószínű az adóprés megszorítása sem. Viszont adócsökkentésre sem lehet számítani. Az ipari termelés májusban is, júniusban is felfelé törekvő irányzatot mutatott. Valószínűleg még inkább azt mutat júliusban. A 32 ezer magyar menekült uj státusát örömmel vesszük tudomásul. A kongresszus azért szavazta meg a törvényt, mert a honatyák úgy találták, hogy a magyar menekültek ezt az elbánást megérdemlik. De nem kis mértékben annak is tulajdonítható, hogy az amerikai magyarok a maguk szervezetein, egyházain keresztül szakadatlanul követelték a méltányos elbánást honfitársaink számára. A vesztes győzött Még a világsajtó cikkei között is nagy feltűnést keltett az a beszámoló, amelyet a Párisban megjelenő baloldali Express cimü lap közölte. A cikk írója magyar: Szabó János, A forradalom idején mint újságíró Nagy Imre közvetlen környezetében dolgozott és cikkében sok olyan megdöbbentő adatot hoz nyilvánosságra, amelyek eddig teljesen ismeretlenek voltak. Mint Szabó leírja, Nagy Imre október 23-án éjfél felé a kommunista párt központi székházában értesült róla, hogy ő lett Magyarország uj miniszterelnöke. Másnap este érkezett meg Mikoján és Szuszlov Budapestre. Nagy Imre mind a kettőt ismerte és nagyon jól tudta, hogy különböző politikai irányzatokat képviselnek a Kreml falai között. De tudta azt is, hogy ketten együtt a szovjet kommunista párt szavát, a Kreml akaratát teljesitik meg. És Nagy Imrének ez a véleménye adja a kulcsát a forradalom alatt tanúsított magatartásának. Úgy érezte, nincs más lehetőség, csak az a felkiáltás, amellyel felmondta a varsói egyezményt és kikiáltotta Magyarország semlegességét. Kétségtelen, hogy nem számíthatott semmiféle katonai támogatásra, de azt gondolhatta, hogy a világnak van még annyi morális ereje, hogy megvédhessen egy szerencsétlen kis nemzetet. Azzal a budapesti váddal kapcsolatban, hogy Nagy Imre kormányát fokozatosan jobbra tolta, az Express cikke megállapítja: Nagy Imre kormányának egyetlen tagja sem tett soha semmiféle olyan nyilatkozatot, amely kétségessé tette volna a szocialista vívmányokat. Ha voltak is jobboldali kilengések és ha az események túl is haladták Nagy Imre programmját, a forradalom utolsó negyvennyolc órája bebizonyította, hogy még az a tömeg is, amely tulment Nagy Imre politikáján, visszatért hozzá. Giovinezza Redivivus Az olasz külügyminiszter nemrégen Rangoonba, Burma fővárosába érkezett hivatalos látogatásra. Alig tűnt fel az államférfi a repülőgép ajtajában, a betonpályán felsorakozott katonai rezesbanda óriási lelkesedéssel kezdte el játszani tiszteletére a — Giovinezzát! Ugylátszik, még mindig nem érkezett el Rangoonba annak hire, hogy 1939 és 45 között háború kifolyományaképpen többek között a Giovinezzét levették a jobb zenekarok műsoráról. KEZDHETI ÚJBÓL Egy nyugdíjazott osztrák postás öngyilkossági szándékból először lenyelt néhány apró darabkákra vágott dinamitgyutacsot, aztán hozzányelt egy meggy uj to tt kanócot. A dinamitgyutasok persze nem robbantak fel, viszont a meggyuj to tt kanóc összeégette a szerencsétlen postás gégéjét. ÜZLETI SZELLEM Egy amerikai fiatalember reggeli sétáját végezte, mikor egy bokorból hirtelen kiugrott egy mérgeskigyó és bokán harapta. A fiatalember villámgyors mozdulattal lehajolt, fülönkapta támadóját, hóna alá csapta, aztán elment a legközelebbi kórházba, hogy beoltássá magát ellenméreggel. Alighogy megkapta az injekcióját, udvariasan megemelete a kalapját, elment a legközelebbi állatkereskedésbe és (méregdrága áron) eladta nekik az élő és egyre mérgesebb mérgeskigyót. A szovjet vezetők, akik a I helyszínen látták a helyzet súlyosságát, nemcsak Gerő fejét ajánlották fel, hanem elvi nyilatkozatot tettek Magyarország és a Szovjetunió viszonyának rendezésére és megígérték a szovjet csapatok kivonását nemcsak Budapestről, hanem * az egész ország területéről. Pár nap múlva vissza is érkeztek és olyan deklarációt hoztak magukkal, amelyik még Négy Imre legmerészebb álmait is meghaladta. Ebben a nevezetes október 30-i deklarációban a szovjet kormány önkritikát gyakorolt, elismerte, hogy a vitás kérdésekben Magyarországnak van igaza és megígérte a szovjet csapatok kivonását Magyarországról. Az egyetlen feltétel az volt, hogy Nagy Imre megvédi a szocializmus vívmányait Magyarországon. Mikoján és Suszlov maguk is résztvettek azokon a tárgyalásokon, melyeken Nagy Imre a felborult helyzetet akarta rendezni. ők maguk is jelen voltak akkor, amikor kidolgozták a további terveket és eldöntötték, hogy a többpártrendszert állítják vissza Magyarországon. Sőt a két szovjet pártvezér tárgyalásokat kezdett Nagy Imrével arra vonatkozólag, hogy Magyarország kilép a varsói szövetségből. Nagy Imre hitt a szovjet vezetőknek. Alig utaztak azonban Mikojánék Moszkvába, megérkeztek az első aggasztó hírek ujabb szovjet csapatok beözönléséről. Nagy Imre Andropov budapesti szovjet követtől kért felvilágosítást. Ő közölte, hogy az uj csapatmozdulatok a szovjet visszavonulás fedezésére szolgálnak. A további hírek azonban nyilvánvalóvá tették, hogy szovjet árulásról van szó. Nagy Imre hiába kísérelte meg azt, hogy telefonon keresztül összeköttetésbe lépjen Mikojánnal. Szabó János ezután a szemtanú hitelességével számol be arról a drámai ülésről, amely a Parlamentben zajlott le. Nagy Imre sürgősen magához kérette Andropovot és követelte az orosz csapatok azonnali visszavonását. Közölte, hogy Magyarország végszükségben az Egyesült Nemzetekhez és a nagyhatalmakhoz fordul segítségért. A kormány tágjai egymás után csatlakoztak Nagy Imre álláspontjához. Leghangosabb Kádár ■János volt, aki ezt kiáltotta Andropov felé: — Nem törődöm azzal, hogy mi történik velem! Mint magyar ember, ha kell, küzdeni is kész vagyok. Ha az önök tankjai behatolnak Budapestre, lemegyek az utcára és puszta kézzel szállók szembe velük! Nagy Imre tragédiáját végül igy foglalja össze az Express cikke: Makacs madarak és a légierő Midway kis sziget a Csendes óceánban. Itt fészkel a Laysan albatrosz, már ősidők óta. Az albatrosz megmaradt a szigeten akkor is, amikor kellemetlen légi konkurrenciát kapott, amerikai repülőgépek formájában. Midway jóformán egyetlen nagy repülőtér, tele leglökéses gépekkel, az albatrosz azonban a legnagyobb motorzugásban is ragaszkodik ősi jogaihoz. Him albatroszok groteszk táncot lejtenek a beton kifutó-pályákon, nőstényeik dicsőségére, csúnya, hosszú csőrüket csattogtatva és fejüket el-eldugva szárnyuk alá. Az albatrosz három-négy kilós, nagy madár és ha a léglökéses motor magába szívja, csúnya kalamajkát csinál a kényes belső szerkezetben. Az amerikai légierő ennek megfelelőleg nem kedveli az albatroszt, sőt igyekszik megszabadulni tőle. Ennek jól bevált módját alkalmazták valamikor más szigeteken a japánok. Saját albatroszaikat rövid utón lemészárolták, tőrrel, csapdával, puskávál. Haydu K. György beszéde a New York-i tiltakozó gyűlésen Nagy Imre tragédiája az, hogy bízott az ígéretekben. Politikailag ezt naivitásnak, vagy ostobaságnak lehetne nevezni. Nagy Imre azonban csak tisztességes volt és azt hitte, hogy mások is azok. Ember akart maradni az embertelenség közepette. Magyar akart maradni népe nagy megpróbáltatása idején. Nagy Imre már halott. A napi politika szempontjából nézve elvesztette a játszmát. De történelmi mértékkel mérve mégis ő a győztes. BIKA-DIADAL Egy ausztráliai kis vidéki városban tartott álarcosbálon óriási sikert aratott egy bikát ábrázoló kosztüm. Mire a jelenlevők észrevették, hogy nem kosztömről, hanem egy a táncterembe véletlenül betévedt valódi bikáról van szó, már késő volt mint ahogy azt a számos ripityává szakadt nadrág és egyéb női és férfi ruhanemű tanúsítja. Az amerikaiak makacsul ragaszkodnak ahhoz az elképzelésükhöz, hogy mészárolni nem jó, még akkor sem, ha nem emberekről, csak madarakról van szó. Az amerikai légierő ennek megfelelőleg bonyolultabb és bizonytalanabb módszerekkel kisérletezik. Jó ideig összeszedték az albatrosz tojásokat és repülőgép-teher számra elvitték más szigetekre. Az eredmény az volt, hogy a tojásaiktól megfosztott albatroszok valósággal megőrültek. A repülőgépek szárnyain táncoltak és tömegestől kerültek bele a léglökéses motorokba. A más szigeteken kikelt albatrosz fiókák viszont alig várták a pillanatot, amelyben repülni tudtak és azonnal útnak indultak soha sem látott őshazájuk, Midway felé. Csalhatatlanul meg is érkeztek, mindenfelől és minden távolságból. Az albatrosz majdnem jobban repül, mint a léglökéses gép és bonyolult műszerek nélkül is hibátlanul tájékozódik. Végül a katonai parancsnokság radikális újításra szánta el magát, összefogdostak jó csomó albatroszt és repülőgépen elindultak velük a Csendes óceán legtávolabbi vidékeire. ötezer kilométer távolságra vitték az első szállítmányt. Az albatrosz'ok egykedvűen gubbasztottak kalitkáikban. Hangúkat se lehetett hallani, csak a csőrük kopogott, amikor mohón le-lecsaptak az ennivalóra. Étkezésük idején kivtil fejüket féloldalt hajtva, csendesen álldogáltak, mintha az élet múlandóságán gondolkodnának. Whidbey szigetén engedték ki őket kalitkájukból. Az első magasba szállt s egy (Folyt, a 2-ik oldalon) Tisztelt Nagygyűlés, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az 1956 évi szabadságharc soha ki nem alvó emléke, egy ujabb elkeserítő, de történelmi jelentőségben fontos eseménnyel gazdagodott. A szabadságharc látható vezéreit, akiket hazugsággal csaltak tőrbe, az idegen komunista erőszak hatalomhordozói meggyilkolták. Nagy Imre és társainak kivégzése két irányú figyelmeztetést jelent nekünk magyar származású amerikai polgároknak. Az egyik az, hogy épen úgy mint Nagy Imre és társai, akik világnézetileg egyet értettek a komunista rendszerrel, lélekben, vérükben megmaradtak magyarnak egész a bitófáig. Mennyivel inkább kell nekünk az amerikai polgár szabadságát élvező magyaroknak nemcsak lélekben és vérben, de tettekben is megmaradnunk magyarnak. A bitófa árnyéka szüli a mártírokat és hősöket, de az életben maradottaknak kell a nemzetet fenntartani, hazánk esetében fel is támasztani. Ez a gondolat kell, hogy adja a második tanulságot Nagy Imréék tragédiájából. Emeljük a nemzeti gondolatot és a magyarság szeretetét mindenek fölé és a szabadságharc mártírjainak vére, halála és áldozathozatala legyen az útmutatás arra, hogy a magyarságért, a nemzet szabadságáért az igazi magyarnak nemcsak szájjal, hanem tettekkel is küzdenie kell, még akkor is, ha azért a bitófa az elismerés. Tiltakozni emberek igazságtalan meggyilkolásáért, kivégzéséért, szinte reménytelennek látszó erőlködés, hiszen feltámasztani úgysem tudjuk őket. De a hősök vére mindig égrekiált és igazságot hoz az eszmének, melyért kiontátott. A szabadságharc és Nagy Irhréék eszméje csak egy lehetett: Szabad Magyarország, szabad magyar nép egyenlőséggel a többi szabad nép között. Ha ez volt a cél, ha ez volt az eszme, akkor a kiontott vér nem omlott hiába, mert úgy érzem, hogy az mindnyájunk vére volt és minden magyar bárhol él a világon, minden áldozatra kész, hogy az eszme, melyért saját vére hullott, megvalósuljon. Mint az Amerikai Magyar Szövetség Országos elnöke, a szövetségbe tömörült amerikai magyarság nevében tiltakoztam az újabb felháborító gyilkosság-sorozat ellen államunk elnökéhez intézett táviratomban, amelyre épen tegnap kaptam meg Henry Cabot Lodgenak, az Egyesült Államok United Nations követének levelét. És most engedjék meg, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, hogy átadjam a szót azoknak, akik már valószínűleg előre elkészítették a tiltakozó iratok anyagát és kívánjam, hogy ezen megmozdulásunk eredményeként cselekedjen végre a szabad világ és tegye meg az első lépést, mely szegény hazánk felszabadulásához vezet. ÁLLANDÓ LETELEPEDÉSI JOGOT KAPTAK A MAGYAR MENEKÜLTEK MICSODA IDŐK! AZ ÉLETUTRA DIŐSZEGHY TIBOR A világ, mely vár egy életutra, ezer tövissel vérzett ut s a pár virág, mely lcelyhét nyitja, csak keveseknek tár kaput. Amely mögött a napos oldal, mosoly, szerencse bőven int, s hol nem kell háborogj a sorssal, remegve, mit hoz már megint. Legyen ez ut a léted utjaK S anyád szeme a pár virág, mely sorsod védőleg befutja, elrejtve minden kis hibád. Legyen a Holnap, melybe léptél, tegnappá érten is csodás s őrizd, mig élsz, jobban más képnél anyád megértő mosolyát. Az amerikai Kongresszus letelepedési engedélyt szavazott meg annak a 32 ezer magyar menekültnek, akik az 1956-os magyar szabadságharc után érkezett Amerikába. A letelepedési engedélyt visszamenőleg, érkezésük napjától dátumozzák a már itt töltött idő tehát beleszámít abba az öt esztendőbe, amely az amerikai állampolgárság elnyeréséhez szükséges. Az intézkedésnek nagy jelentősége van a 32 ezer Amerikában élő magyar számára. Idáig a menekültek jórésze “parolee”statussal tartózkodott itt, azzal a különleges engedéllyel, amelyet az Egyesült Államok elnökének jogában áll adnia végszükség esetén. Érdekes és jellenmző, hogy a parolee-statussal itt tartózkodó magyarokat gyakran nyugtalanította papírjuk ideiglenes jellege, jóllehet ennek semmi következményét nem érezték. De ez még a magukkal hozott idegesség volt, az idegenbeszakadt ember kínos otthontalansága. U- gyanugy vállalhattak munkát s telepedhettek le az Északamerikai Egyesült Államok bármely államában, bármely részében, mint az amerikai állampolgárok. Egyedül a külföldi utazás nem volt lehetséges, a számukra, illetve az országot elhagyhatták, de a parolee-status nem biztosított Amerikába való visszatérési lehetőséget. Most, a kongresszus által megszavazott törvény, amelyet a harminckétezer magyar menekült érdekében hoztak — lezárta a kérdést. Nemcsak állandó letelepedési engedélyt kaptak, de visszamenőleges érvénnyel, ami azt jelenti, hogy aki két esztendeje “parolee-statussal” Amerikában él, három év múlva már amerikai állampolgár lehet. Hogy ez mit jelent, milyen jelentőséggel bir, azt nehéz szavakba foglalni. Köztudomású, hogy a nagy európai demokráciák legtöbbje — ha készséggel fogadja is az emigránst — de’ állampolgárjogot csak hosszabb idő után ad. Egyedül az angliai törvények kezelik éppoly humánusan a kérdést, mint az amerikaiak, vagyis öt esztendő után állampolgárságot adnak. MEGFEKÜDTE A GYOMRÁT Egy angol bigám, hogy ne tűnjék fel a dolog két feleségének, akik ugyanabban a városban, egymástól nem messze laktak, hetek óta mindennap két reggelit, két ebédet és két vacsorát volt kénytelen magába tömni, előbb az első, aztán a második feleségénél. A szerencsétlen bigám most kórházban .fekszik harmadfokú gyomortágulással. Ha kijön a kórházból, bemegy a börtönbe, lévén hogy a bigámiát rossz szemmel nézik az angol törvények. KOMMENTÁR NÉLKÜL Az afrikai Libériában nemrégóta egy különleges zálogház működik ahová a többnejű és pillanatnyi pénzzavarban szenvedő bennszülöttek egy-két hónapra beadhatják egy vagy több felségüket, minek ellenében a zálogház kisebb-nagyobb kölcsönt folyósít részükre — a beszolgálatott hölgyek fizimiskája szerint. Londonban egy takarítónő ellopta egy tanárnő diplomáját s hónapokig tanított vele anélkül, hogy a diákoknak feltűnt volna a dolog!
