Hiradó, 1956. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1956-08-30 / 35. szám

CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND PERTH AMBOY HERALD JJul Only- KuHfjahiaM TbuoAfiafiAfL fadibuL and, ßjuJblidJuuL in, ß&Ath, (bnJbatf, VOL. XXXV. ÉVFOLYAM — NO. 35. SZÁM. PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent. Horthy is haza szeretne menni Magyarországra, — ezt terjesz­ti most’ a vörös propaganda, mert abban reménykednek, hogy a hihetetlen történetet is elhiszik néhányan és maguk is kedvet kapnak hozzá. A Horthy hazatérési szándé­káról szóló hirt Berlinben röp­pentette világgá a kommunista agytröszt. Természetesen az el­ső szótól az utolsóig koholmány. így szól a hir: Horthy Mik­lós, Magyarország volt kor­mányzója, aki most 88 éves, a portugáliai Estorilban él és ke­rülő utón megkeresést intézett a budapesti kormányhoz, érdek­lődve, hogy vájjon kifogásol­nák-e hazatérését . . . Horthy — hangzik tovább a hir — tisztán érzelmi okokból szeretne haza­menni, Magyarországra. Azért, hogy utolsó napjait a szeretett hazában élje le s majd a családi sírboltban ősei és István fia mellett nyugodjék . . . Ismételjük előbbi megállapí­tásunkat: a kommunisták felté­telezése szerint mindig akadnak emberek, akik a legnagyobb képtelenségeket is elhiszik. És ez igy van. Sajnos, igazuk van. Nézzünk szét Amerikában. Mi­lyen sokan vannak, akik elhiszik a vörösek hazugságait . . . Mondjuk ki kereken: a kommu­nisták az emberi hiszékenységet használják ki, magyarán, az emberi butaságot nyergelik meg. Visszatérve Horthyra, ő a kommunizmus tagadásának ele­ven szobra. Egész élete tanúbi­zonyság erre. A Berlinből felröppentett ka­csára igazán kár tovább veszte­getni a szót. Szuez már nem vulkán, amelyik kitöréssel fenyeget. Még sok a szóáradat körülötte, de lassan ez is csökken és a vi­lág egyik szürke problémájává válik, amilyenből sok van. A Szuez már csak pénzkérdés és Nasszer mester már félig­­meddig kézben van. A többi hosszú tárgyalások kérdése. Londoni megállapítás szerint Dulles diplomáciai tevékenysé­gének nem volt őszintébb csodá­ja és értékelője, mint éppen Eden, aki maga is öreg róka. Stevenson és Kefauver a következő hetekben a “nép közt” akarnak élni és dolgozni. Az a határozott vélemény ala­kult ki, hogy a választást csakis trumani módszerekkel lehet megnyerni, — bár valószínűleg Truman nélkül. Beavatottak szerint különben Kefauver kétszeresen nyert. Egyszer, amikor alelnöknek je­lölték és másodszor, amikor a demkorata párt átvette a szená­tor 45 ezer dolláros adósságát, amelyet egyéni korteshadjárata során csinált. A politikusok sze­rint Kefauver sokat használt a pártnak fáradhatatlan kortes­kedése során, tehát ez az adós­ság nem kidobott pénz . . . Eisenhower k a m p ányáról még nincsenek kialakult tervek. Egyesek szerint az elnök ké­nyelmesen fogja csinálni, főleg a televízió igénybevételével. Mások viszont azt mondják, Eisenhower az idén igenis, ki­vágja a rezet, mert már nagyon unja, hogy őt betegnek, öregnek és “part-time” elnöknek neve­zik. A republikánusok különben bíznak abban, hogy a következő négy évben nemcsak a kormány, hanem a kongresszus is repub­likánus lesz. Ismét lesznek “dok­torok” Magyar­­országon A budapesti Szabad Nép au­gusztus 12.-i száma közli: “A Magyar Dolgozók Pártja politi­kai bizottsága elhatározta, hogy helyt ad a fiatal orvosok és jo­gászok kérésének és javasolja, hogy a Minisztertanács intéz­kedjék az orvosok és jogászok doktori címének a visszaállítá­sáról 1952-ig visszamenő ha­tállyal. 1952-ig ugyanis az egye­temek orvosi és jogi karain veégzettek orvosi és jogászi szakma gyakorlására való képe­sítésük megjelölésére automa­tikusan jogot kaptak a doktori cim (Dr.) használatára. A Párt ezzel a döntéssel megszünteti — a fiatal orvosok és jogászok szá­mára 1952-ben kialakult — sé­relmes helyzetet, amely abban nyilvánult meg, hogy sokan fia­tal orvosaink és jogászaink ké­pesítését és tudását a régi egye­temeken nyújtott képesítésnél és tudásnál alacsonyabban érté­kelték és nem egyszer bizalmat­lansággal viselkedtek a doktori címmel nem rendelkező orvosa­ink és jogászank iránt.” A doktori cim visszaállítását a fiatal értelmiségieknek az a “lázadása” hívta ki, amelyről a Petőfi Körben lezajlott esemé­nyekkel kapcsolatban már meg­emlékeztünk. — Szerk.) Heltai Jenő 85 éves Heltai Jenő egyik legnépsze­rűbb és legkitűnőbb élő magyar írónk, számos dráma (A Néma Levente, A Tündérlaki Lá­nyok), regény (Álnok Háza), novelláskötet (írók, Színésznők és Más Csirkefogók), valamint a János Vitéz szövegének szer­zője betöltötte 85-ik életévét. Jelentős íróink közül csupán Herczeg Ferenc élt meg ennél hosszabb életkort. TÖBB LEHETŐSÉG AZ ÜDÜLÉSRE A már több éve tartó általá­nos üzleti fellendülés és a szóra­kozásra fordítható órák meg­szaporodása következtében, az amerikai családok az utolsó években sokkal több időt tölte­nek pihenéssel és üdüléssel, mint azelőtt. A községek által fenntartott játékterek, uszodák, golf- és tenniszpályák, sőt a zárt helyi­ségekben fenntartott szórakozó­helyek száma erősen megszapo­rodott. A National Recreation Association, (Országos üdültető Társulat,) amely egy félszázad óta tartja nyilván az ország szórakozási lehetőségeit, azt je­lenti, hogy az utolsó öt év folya­mán: a nyilvános játékterek száma, amelyeket felnőttek és gyermekek egyaránt igénybe­vesznek, 15,000-ről 20,000-re emelkedett, öt évvel ezelőtt még csak 700 községben állott fenn olyan hivatal, amely az üdülte­tést tette programjává, ma már 1250 olyan hivatal dolgozik az országban, amely kizárólagosan ezzel foglalkozik, öt évvel ez­előtt csak 6,500 személy irányí­totta a közszórakoztatást, ma 10,000 ember áll a közönség rendelkezésére a nap bármely órájában, sőt a nyári hónapok­ban — a segédszemélyzetet is beleértve — 50,000 ember gon­doskodik a többi polgár — gyermekek és felnőttek — üdül­tetéséről. Aszórakozásra fordítható idő megnövekedésével egyidejű­leg, a városi lakosságnak a kör­nyékbeli kertvárokba való özön­­lése párhuzamosan halad. Az utolsó öt év leforgása alatt, a Kirándulás Washingtonba A volt magyar katonák egye­sületének (MHBK) jerseyi tag­jai szeptember 8-án társaski­rándulást rendeznek Washing­tonba, ahol, többek között a Fe­hér Házat is megtekintik.- Az utat oda-vissza, valamint a fő­városi körutazást autóbusszal teszik meg és a részvételi dij személyenként, Woodbrigeről és New Brunswickról indulóknak kb. $5.50, Passaicról kb. $6.50 lesz (a jelentkezők számától függően). Indulás New Bruns­wickról reggel 5 órakor a Szent László Halitól, Woodbridgeről reggel 5-kör a vasútállomás melletti ingyenes parkolóhely­ről, Passaicról kb. reggel 4:30- kor (nincs még kidolgozva a terv). Visszaérkezés aznap este 9-10 óra tájban. Jelentkezni lehet e kirándu­lásra Mr. Tölgyesinél, Wood­­bridgen (59 Cutters Lane, Tel. Woodbridge 8-0794-R) szeptem­ber 4-én délig, — vagy pedig az általa megjelölendő helyeken. Sok a válás... A budapesti'Szabad Nép jú­lius l.-i számának cikkéből megtudjuk, hogy 1955-ben 103,- 020 házasságot kötöttek Ma­gyarországon, 30%-kai többet, mint 1938-ban, viszont a válá­sok száma 1955-ben 178% szá­zalékkal múlta felül az 1938-as számot. “A fiatalok által kötött házasságok egy része nem tar­tós, e házasságotkat gyakran meggondolatlanul kötik s az is előfordul, hogy meggondolatla­nul szüntetik meg.” “A nőknek a termelésben való nagyobb részvételét mutatja, hogy ma már sokkal több kereső nő há­zasodik, mint bármikor azelőtt. 1941-ben 100 házasuló nő közül csupán 33-nak volt kereső fog­lalkozása, 1954-ben ez az arány már 71 volt. Ez biztosítja a töb­bi között a nők igazi egyenjogú­ságát a házasságon belül is” — írja a kommunista lap, amely nem említi meg, hogy 1941-ben még 100 közül 67 férfi úgy el tudta tartani a feleségét és csa­ládját, hogy az asszonynak nem kellet dolgoznia, csak odahaza, ellenben 1954-ben ezt a lukszust 100 férf iközül már csak 29 en­gedhette meg magának s azóta még kevesebb ... kertvárosok 341/2 milliónyi né­pessége 44 millióra szökött fel és bár a nagyvárosok lakossága is szaporodott, a külvárosok nö­vekedése hétszeresen haladja túl az előbbit. A környékbeliek vagy egy tu­cat okot tudnak felsorolni arra, amiért a városi bérkaszárnyák­ból kiköltözködnek, de a főcél bizonyára az volt, hogy a gyer­mekeknek több mozgási szabad­ságot, a felnőtteknek több üdü­lési lehetőséget biztosítsanak. A külvárosok lakossága sok helyen olyan arányban sokszorozódott meg, hogy az üdültetést célzó in­tézmények nem tarthattak ezzel lépést. Gyakran az egyházak is gondoskodnak tagjaink szóra­koztatásáról és a környékbeliek­nek többnyire automobiljuk is van és igy gyakran más, többé­­kevésbbé közelfekvő vidékre rándulnak szórakozni. Az országos és állami parkok igazgatósága uj fellendülést je­lez az idei nyárra, bár az ország legtöbb helyén uralkodó közepes hőmérséklet a legközelebb fek­vő kirándulóhelyeken is kelle­mes üdülést nyújt. COMMON COUNCIL Müvészhajó útja Becsbe A budapesti Magyar Nemzet augusztus 15-én közli, hogy 14- én a Deák Ferenc hajó 169 ma­gyar festővel, szobrásszal, épí­tésszel és műtörténésszel befu­tott Bécsbe. A hajó utasai négy napoes tanulmányi kirándulás­ra érkeztek az osztrák főváros­ba, ahol megismerkednek Bécs műemlékeivel és múzeumaival és személyes kapcsolatokat igye­keznek teremteni az osztrák mű­vészekkel. Ez az első eset, hogy vasfüggönymögötti magyar ér­telmiségiek tömeges látogatást tehettek a szabad világba, ter­mészetesen ez esetben is megfe­lelő felülgyelet mellett. 40.000 forint egy autó A magyar kommunista kor­mány hosszú idő után ismét en­gedélyezi, hogy magánszemé­lyek vehetnek — ha erre, per­sze, engedélyt kaptak — sze­mélyautót. Németország meg­szállás alatt tartott részéből, u. n. Wartburg-gépkocsikat szállí­tanak Magyarországra, ahol el­sősorban hivataloknak, közéleti személyeknek, orvosoknak és ál­latorvosoknak juttatnak a ko­csikból. Amennyiben ezek a szállított mennyiséget nem igénylik ki, bárki kérhet enge­délyt kocsivásárlásra. A kom­munista hatóságok által megál­lapított 40.000 forint, egy átla­gosan kereső munkás 4 évi tel­jes keresetének felel meg. Magyarország, mint az “Osztrák birodalom jog­utóda” ... Utoljára a trianoni béketár­gyalásokon jelentették ki az ak­kor bosszúvágyé francia poli­tikusok, hogy a volt osztrák bi­rodalom “háborús bűneiért” Magyarország a felelős, s erre a borzalmas i g a zságtalanságra alapították . hazánk trianoni megcsonkítását. Azóta minden józan ember ezerszer visszasírta a volt oszt­rák-magyar birodalom minta­szerűen jó rendszerét, s a “régi időket,” éspedig úgy osztrák­­magyar-német részről, mint francia-angol részről. Most azu­tán a legkevésbbé hivatott oldal­ról, a szovjet füttyszóra táncoló Nasser oldaláról hangzott el hasonló kijelentés. Nasser saj­tója nem kevesebbet mond, mint hogy az 1888-as szuezi csatorna­egyezmény egyik aláírója az osztrák birodalom lévén, a lon­doni konferenciára Magyaror­szágot (értsd: kommunista Ma­gyarországot) mint a volt oszt­rák birodalom jogutódját kelle­ne meghívni. Nekünk, magyaroknak na­gyon megtisztelő tudat, hogy hazánkat elég nagynak tartják arra, hogy a világ ma legége­tőbb kérdését tárgyaló konfe­renciára meghívják. De Nasser kijelentését felháborodva kell visszautasítanunk. Nem! A mai Szovjet-Magyarország nem jog­utódja sem a volt osztrák-Ma­­gyar monarchiának, sem Auszt­riának, sem semmiféle Magyar­­országnak. A mai magyar kor­mány nem Magyarországot kép­viseli, hanem a szovjet érdeké­ben kíván egy további szavaza­tot leadni! (Kanadai Magyarság) I/- / ..1// 1 / Készülődés az Olimpiászra A budapesti Szabad Nép au­gusztus 15-i száma szerint Ma­gyarország 150-160 versenyző­vel vesz részt a Melbourne-i Olimpián. A magyar versenyzők* október 28 és 29-én indulnak re­pülőgépen. Az, olimpiai faluban az osztrákok, a népetek és a lengyelek mellett kaptak helyet. Magukkal viszik saját orvosai­kat, szakácsaikat és masszőrei­­ket. A magyar versenyzők uj formaruhában fognak szerepel­ni. Élelmiszert nem visznek ma­gukkal, mert (a közlemény sze­rint) a magyaros konyhához minden nyersanyag rendelkezé­sükre áll Ausztráliában. TÖRTÉNT VALAMI aminek hírét nyílva^osságT* szeretné hozni? Ha igen, kö­zölje velünk a hírt és mi szí­vesen közreadjuk lapunkban KÖZEL A TEMETŐHÖZ... IRTA: ADY ENDRE Egy ablaka lesz a szobámnak És arcomon ezer redő S száz lépésre a temető. Kis temető a falu alján, Olyan szelíd s mégis merész: Holdas éjen szemembe néz. Hajnalig bámulunk egymásra S olykor a lelkem is remeg: Jaj, a temető közeleg. ■Engem is visznek titkos szárnyak S már azt sem tudom, hogy vagyok, Hogy élek-e? S a hold ragyog. Alszik a falu, én virrasztók, Nézem, nézem a temetőt: Itt van az ablakom előtt. Siró, rettegő félálomban Ezerszer is megkérdem én: Én szállók, vagy ö jön felém? A munka ünnepe Hétfő, Szeptember 3 Labor Day az elnökválasztás előtt Az 1956-i Labor Day idején önkéntelenül is felmerül a kér­dés, hogy milyen álláspontot foglal el a munkásság az elnök­­választás ügyében. Hasonló kér­dések gyakran merültek fel az utolsó években, ahogy az uniók egyre fontosabb és befolyáso­sabb szerephez jutottak. A két legfontosabb munkás­szervezet, az American Federa­tion of Labor (AFL) és a Con­gress of Industrial Organiza­tions (CIO) nemrégiben össze­olvadtak, folytatva eddigi közös elvüket, hogy pártpolitikától mentesen szolgálják a munkás­ság érdekeit. Mindkét szervezet­nek volt politikai osztálya ugyan már az egyesülés előtt is; de megegyeztek abban, hogy anél­kül, hogy valamely politikai párthoz csatlakoznának, a mun­kásságnak és ezzel az egész or­szágnak érdekeiért kell harcol­­niok. A politikai osztályok elsősor­ban a munkásság felvilágosítá­sán dolgoznak s ezzel előmozdít­ják azt, hogy intelligens szava­zók döntik el a választások ki­menetelét. Az egyesült AFL­­CIO első évi közgyűlésén, 1955. decemberében, Walter Reuther, a CIO volt elnöke és ma az egye­sült szervezet ipari osztályának az igazgatója, többek között a következőket mondotta a mun­kásság politikai felfogásáról: “Amerika a mi hazánk. Nem­csak munkások vagyunk, hanem egyúttal polgárok is és a politi­zálás a demokrácia háztartási eszköze. Miután pedig a mun­kásság a demokráciát épségben kívánja megőrizni, foglalkoz­nunk kell a politikával is.” “Sokszor hangs ulyoztuk, hogy az amerikai két nagy poli­tikai párt rendszerén bélül, nem aszerint alakul ki a vélemé­nyünk, hogy a jelölt melyik párthoz tartozik, hanem asze­rint, hogy a jelöltnek milyenek a képességei és milyen álláspon­tot foglal el az amerikai népet érdeklő alapvető kérdésekben. Kemény munka vár reánk, hogy népünk nagy tömegeinek politikai érettségét kifej lesz­­szük.” George Meaney, az AFL volt elnöke és ma az egyesült szer­vezet vezére, ugyanakkor igy nyilatkozott: “Senki sem írhatja elő, hogy az amerikai munkás kire sza­vazzon, sem én, sem munkástár­sai, sem a kívülállók. A mi po­litikai vezérelvünk az, hogy fel kell világosítanunk a szavazó­kat a szőnyegen forgó kérdések­ről, különösen azokról amelyek a munkásság jólétét befolyásol­ják. Nincs arra semmi szükség, hogy valamilyen meglevő poli­tikai párthoz csatlakozzunk.” Az amerikai munkásság eh­hez az elvhez változatlanul hü maradt, a munkásmozgalom megszületése óta. Samuel Gom­­pers, aki az AFL elnöki tisztét majd ötven éven keresztül töl­tötte be, következetesen vissza­utasította a szocialisták kísér­leteit, hogy a munkásmozgalmat eredeti, gazdasági céljaitól el­térítsék. Gompers szerint, a po­litikai pártoskodás megbontotta volna a szakszervezetek egysé­gét, amit' mindenáron kerülni óhajtott. Mindez nem jelenti azt, hogy a 'munkásszervezetek nem fej­tettek ki politikai tevékenysé­get. Épen ellenkezőleg, a mun­kásság az amerikai politikai szintér központjában áll, úgy helyi, mint országos viszonylat­ban. De a szakszervezetek elke­rülik a párttekintetek figyelem­­bevételét és csak a munkásság barátainak a megválasztására, ellenségeinek legyőzésére törek­szenek, tekintet nélkül arra, mi­lyen politikai párthoz tartoz­nak. Minden munkásszervezetnek van politikai osztálya, igazgató­val az élén, aki nemcsak válasz­tások idején tevékenykedik, ha­nem igyekszik a tagokat állan­dóan tájékoztatni a politikai kérdések jelentőségéről, a mun­kásság szempontjából. A szak­­szervezetek gyakran veszik igénybe a sajtó, rádió és televí­zió szolgálatait is és választások idején kapitányaik személyesen keresik fel a szavazókat. A munkászervezetek is azt vallják, hogy az egész országnak és igy a munkásságnak is az az érdeke, hogy mindenki éljen szavazati jogával. Kollektív szerződések kötése és közgazdasági akciók révén érik el a szakszervezetek a bé­rek és munkaviszonyok javulá­sát, de más, szélesebbkörü cé­lok érdekében is fáradöznak, mint például a társadalmi bizto­sítás kiszélesítésében, munkaal­kalmak teremtésén, közoktatási, közegészségügyi és lakásügyi reformokon. E programmok érdekében az uniók vállvetve dolgoznak más közérdekű szervezetekkel együtt, bizonyítva azt az igaz­ságot, hogy az amerikai mun­kásszervezetek a szabad vállal­kozási rendszer hívei, a demo­krácia mindenkit egybefogó esz­méje képviseletében. “Távolbalátó telefon Elkészült az első télefon, amely nemcsak hall, de lát is. A beszélő készülék mellett kis vetitőterület van, akkora mint egy kártyalap és azon megjele­nik a vonal másik végén álló te­lefonáló arca. A TV-szerü tele­fonok üzembehelyezését rövide­sen elkezdik. AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY POLGÁROSÍTÓ ÉS FÜGGETLEN POLITIKAI MAGYAR HETILAP THURSDAY — 1956. AUGUSZTUS 30.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom