Hiradó, 1956. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1956-04-12 / 15. szám

CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND PERTH AMBOY HERALD JJvl Only- diungWiian, ThivApapoA, £dibid and (paJbli&Jwd in, fiahJtk, Cbmbojy, VOL. XXXV. ÉVFOLYAM — NO. 15. SZÁM. PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent THURSDAY— 1956. ÁPRILIS 12. Csökken az idegenek száma Amerikában HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL 'Szerelmi vallomás Moszkva és Párizs közt Moszkvából szerelmi vallomá­sok hangzottak el a szociálde­mokraták felé, ami egyben az uj vörös politikai irányvonalat is jelenti. Egyidejűleg Magyaror­szágon és másutt a vasfüggöny mögött kiengedték börtöneikből a szociáldemokratákat. Arra megy most a játék, hogy a vörös céloknak megnyerjék Nyugat­­európa szociáldemokrata párt­jait. Ezek a pártok az északi Svédországtól a déli Olaszorszá­gig kormányon vannak, vagy döntő súlyt képeznek a parla­­mentbenben. Ha őket sikerül el­­széditeni, Moszkva megnyeri a játszmát. Felborulna a nyugat­európai szabad népek egész szö­vetségrendszere. Moszkvában úgy gondolják, hogy a kommunista és szociálde­mokrata tanok közös eredője Marx Károly. Ennélfogva'nem lesz nehéz az együttműködés, hiszen a szociáldemokraták kö­zelebb állnak a kommunisták­hoz, mint a kapitalistákhoz. Igaz, — ezt készségesen beis­merik Moszkvában, — a kom­munisták felszámolták a szociál­demokratákat, ahol csak tehet­­ték. Nodehát ez is Sztálin bűnei­nek egyike . . . Majd másképp lesz ezután. Az uj kommunista taktikát nem kell lekicsinyelni. Moszkvá­ban pontosan tudják, hogy az el­szórt mag nem hull sivatagba. Lám, Mollet, francia miniszter­­elnök máris olyanfajta' beszédet mondott, hogy a washingtoni politikusoknak elállt a lélekze­­tiik, viszont Moszkvában fel­­ujongtak és ennek az ujongás­­nak Hruscsev kifejezést is adott. “Ilyen beszédekre van szükség, mint amilyent Mollet elvtárs mondott,” igy Hruscsev. S csakugyan, még néhány ilyen beszéd és nyugateurópai szövetségi rendszert még össze­drótozni sem lehet már. Franciaország halad a lejtőn lefelé. Züllésében immár semmi fel nem tártóztatja. Az a baj, hogy másokat is magával ránt. Amerika légi és tengeri bázisai egymásután tűnnek el, ezek közt a legfontosabbak is. Nem­régiben Izland kormánya kérte, hogy az Egyesült Államok ürít­se ki az ottani légi támaszpontot és a katonai erőket vonja ki Iz­land területéről. Aligha kell ma­gyarázni az izlandi bázis fontos­ságát. Most Ceylon szigetéről hason­ló szelek fuj dogálnak. Az uj kormány “nem tűri” az ameri­kai légierők jelentését s ha a to­vábbi alkudozások nem vezetné­nek eredménye, Amerikának erről az életfontosságú helyről is ki kell vonulnia. A mai körül­mények közt az északafrikai tá­maszpontok sem nevezhetők biz­tonságosnak. Az arab világban még sokáig nem ülnek el a szen­vedélyek. A fenti támaszpontokat az amerikai katonai körökben ural­kodó uj felfogás, “new look” mint meglevőket vette számítás­ba. Számolt velük. Bzámolhátott is, hiszen óriási pénzbe kerül­tek. Néhány évvel ezelőtt ki gon­dolta volna, hogy még Izland is okvetetlenkedik? És Ceylon? Nem tehetünk róla, ha az ér­zésünk, hogy az amerikai poli­tika egy helyben topog, miköz­ben a maga- rugalmas taktikájá­val Moszkva ellenünk hergelte majdnem egész Ázsiát és az af­rikai arab világot. A gondtalannak látszó Amerika pedig választásra készülődik. Kortesszólamoktól hangos az or­szág. Sajnos, ezek, a kortesszó­lamok sehogysem illenek bele a világ mai képébe. Egyik jelölt sem próbálja elemezni, például, az eljövendő amerikai külpoliti­ka uj szövetségi rendszerét. Nem, ilyesmiről szó sincs. Állítólag háborús . veszély sincs. De ki merne erre mérget venni ? Honnan s mit csem­pésznek Magyar­­országra? Január közepén Magyaror­szágból Ausztriába menekült hajós, aki évekig matrózként szolgált dunai hajókon és cse­kély fizetése kiegészítésére rendszeresen csempészett be az országba apróbb holmikat, köz­­fogyasztási cikkeket, teljes szakszerűséggel igy világította meg a csempészeti lehetősége­ket; “Bécsből a következő cikkek csempészése általános: nylon­­harisnya (ami Bécsben 14 Schil­ling, Pesten a feketepiacon 140- 150 forint), selyemkendő: 5 Schilling, illetve 100 forint, ön­gyújtó 6 Schilling s otthon 35-40 forint, 10 drb tűzkő 1 Schilling, Pesten 6 forint, egy nyolcad kiló kakaó 6 Schilling helyett 40 forint, Orex gyártmányú kar­óra (“kilós óra”) szijj nélkül 70 Schilling illetve 3-400 forint, de csak feketén, mert üzletben ezt a kommunista állam 860 forin­tért árusítja!! Csehszlovákiából főleg ruházati cikkeket csem­pésznek, mert Komáromban pél­dául egy gumivászonkabát 64 cseh korona, ez Pesten 4-500 fo­rint, egy pár gumitalpú félcipő 120 cseh korona, Pesten pedig 500-550 forint, egy zsebkendő 1.40 Ke. s otthon 14 forint az ára. Komáromban 2 forintért adnak egy cseh koronát. Jugo­szláviából bort, likőrt és kakaót csempésznek, Romániából pedig csak borosot, ami ott kilónként 150 lei (kb. 300 forint), mig ott­hon 600-800 forintot is adnak érte vidéken. AZ IFJÚSÁG A “LEG­­MEGFERTŐZÖTTEBB” A Délmagyarország c. lap Ír­ja az alábbi feltűnő megállapítá­sokat : “A fiatalság nevelésében elért eredményeink jelentősek. Mégis éppen ifjúságunk az, amelyet tapasztalatlanságánál fogva leg­inkább megfertőznek a levitéz­­lett, ellenséges osztályok ideoló­giái. Az ellenséges elemek arra építenek, hogy ifjúságunk egy részénél hiányzik az összehason­lítási alap jelen és múlt között. Ezek az ellenséges fülbesugások zavart, bizonytalanságot éb­resztenek egyesekben, akik az­tán tovább sugallják a jogtalan követelőzés, a nacionalizmus és kozmopolitizmus mérgeit . . .” A Statisztikai Hivatal jelen­tése szerint, az első és második generációsok száma csökken az Egyesült Államokban, mialatt az amerikai születésűek száma nő. Az 1900-ik népszámlálás al­kalmával az első és második ge­nerációhoz tartozók száma 33.8 millióra rúgott, ami az 1930.-Í 40 millióval szemben 15.2%-os visszaesést jelent és azok, akik­nek mindkét szfilője Ameriká­ban született, 43.6 %-al Szapo­rodtak. A bevándorlási hullámot az 1920-as években a törvényhozás, az 1930-as években a nehezebb megélhetés és 1940 körül a má­sodik világháború szorították vissza. A háború befejezése óta a bevándorlás ugyan nagyobb lendületre kapott, de még min­­dgi sokkal kisebb, mint a jelen század első évtizedében volt. A második világháború óta éven­ként 200,Q00-nél kevesebb uj be­vándorló érkezett partjainkra, mig 1903 és 1914 között az évi átlag 750,000-nél is többre rú­gott. Minthogy az utánpótlás csökkent, az életben lévő idegen­­születésüek átlagos kora felszö­kött:- 1950-ben háromnegyeáré­­szük 45 évnél öregebb volt, egy­negyedrészük pedig 65 éves is elmúlt, mig a bennszülötteknek csak egynegyedrésze volt 45 év­nél idősebb. Minthogy a bevándorlók a ta­pasztalat szerint arra töreked­nek, hogy az országba való érke­zésük helyéhez közel telepedje-Uj kormány rendelet jelent meg, amely a Társadalombizto­sító Hivatal eddigi szabályzatát megváltoztatva, felhatalmazza az igazságügyminisztert, hogy a Nyugdíj biztositó Hivatal titkos irataiba betekinthessen. Az uj rendeletet 1955. December 20- án adták ki és az a célja, hogy a Bevándorlási Hivatal könnyeb­ben nyomozhassa ki az ország­ban törvénytelenül tartózkodók címadatait. Amikor 1935-ben a Társada­lombiztosító Hivatalt felállítot­ták, a Hivatal igazgatója kije­lentette, hogy a törvénynek megfelelően, a nyugdíjbiztosí­tásra vonatkozó iratokat bizal­masan fogják kezelni. 1952-ben azónban a kongresszus elfogad­ta a McCarran-Walter törvényt — Truman elnök vétója ellené­re— és ez a törvény megszün­tette az iratok titkosságát az igazságügyminiszterrel szem­ben. A bevándorlási Törvény megköveteli ugyanis, hogy a Társadalombiztosító igazgatója figyelmeztesse az igazságügy­minisztert, valahányszor kül­földi állampolgár részére uj kártyát állít ki. Ezen felül a Biz­tositó Hivatal köteles az igaz­ságügyminiszterrel az illető ide­gen személyazonosságái és lakó­helyére vonatkozó adatokat is közölni. Az American Council of Vol­untary Agencies for Foreign Service, amelyben a Commön Council for American Unity is képviselve van, nyilvánosan fej­tette ki aggályait a titkos infor­mációk bevezetésével szemben, mire a Bevándorlási Hivatal fő­nöke, J. M. Swing tábornok, azt válaszolta, hogy “az Egyesült Államok polgárainak és az or­szágban törvényesen tartózkodó nek le, legnagyobbrészük az or­szág északkeleti részén él. Negy­ven százalékuk négy államban: New Yorkban, New Jerseyben, Massachusettsben és Pennsylva­niában lakik, mig a bennszülöt­­teeknek csak 21%-a él ez álla­mokban. A bevándorlók legin­kább városlakók és arányszá­muk ebben is felülmúlja a régi amerikai családokat. Kevesebben élnek házasság­ban az ősamerikaiakhoz viszo­nyítva, talán azért is, mert a keleti államokban általában vé­ve kisebb a házas emberek szá­ma a nőtlenekhez viszonyítva. Iskolai képzettségük sokkal ma­gasabb a fiatalok között, de ál­talában véve alulmarad az ősla­kókhoz viszonyítva. A 18 éven aluli idegenszületésüek közt több aki a saját munkájából él, mint a bennszülöttek közt. A 65 éven felüliek sorában azonban több bennszülött dolgozik, mint a külföldiek közt, talán azért, mert a földművelők száma több a bennszülöttek körében és az ilyen foglalkozásúak életük leg­utolsó éveit is munkában töltik el. Végül érdekes összehasonlíta­ni az idegenszületésüek átlagos jövedelmét az ősamerikaiaké­val. Az előbbiek átlagos évi jö­vedelme 2,181 dollár, a bennszü­lötteké csak 1938 dollár, de leg­többet a sAiSOdik generációsok keresnek (akiknek legalább egyik szülője Amerikában szüle­tett) : 2314 dollárt. külföldieknek csak a javára szolgál, ha a törvénytelenül itt­tartózkodó külföldinek az az igénye, hogy adatait a Társa­dalombiztosító Hivatal bizalma­san kezelje, az általános érdek­kel szemben csorbát szenved.” A Társadalombiztosító Hiva­tal igazgatója, Charles I. Schottland hivatkozva arra az 1935.-i fogadalomra, hogy az adatokat bizalmasan fogják ke­zelni, ezzel szemben úgy nyilat­kozott, hogy “minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a fogada­lomhoz hívek maradjunk és a legvégsőbb határokig kitartunk amellett, hogy a Társadalombiz­tosító Hivatal adatait csak a Hivatal vagy azzal szorosan kapcsolatos intézmények hasz­nálhassák, mások pedig csak ak­kor, ha nemzetünk biztonsága forog kockán.” Sztálin szobra - sötétben... A budapesti városligeti Sztá­­lin-emlékmüvet, amely eddig minden nagy budapesti kommu­nista ünnepség szemlélője volt, esténként a Gorkij-fasor (Vil­ma Királyné-ut) felől fényszó­rókkal megvliágitották és az emlékmű környéke a késő éj­szakai órákig vakító fényárban izzott. A kommunista képesla­pok geyik kedves témája volt a fényben úszó éjszakai Sztálin­­szobor. Március közepe óta a Sztálin-szobrot sötétség borítja. Ez az intézkedés a Sztálin-elle­­nes kurzus egyik beszédes jelen­sége. (Egy napon majd suty­­tyomßan leszedik s eltüntetik a nagy “felszabaditó” szobrát Budapesten is.) Meghosszabitották a “hazatérési amnesztiát” A budapesti Kossuth Rádió április 3.-i adása közli, kogy az Elnöki Tanács egy évvel, tehát 1957 április 11-ig meghosszab­bította az u. n. hazatérési am­nesztiát. A rendelet szerint “az amnesztia most kiterjed azokra a személyekre is, akik önként abbahagyták bűnös tevékenysé­güket a külföldön a magyar népi demokrácia ellen.” Nem kétséges, hogy az uj ren­deletre azért került sor, mert az előző hazatérési amnesztia ren­deletre elenyészően csekély számban jelentkeztek. A követ­kező évben az eddiginél nagyobb intezitással igyekeznek megdol­gozni az emigráns magyarságot és ennek elérése érdekében egy­más után állítják fel a szabad világban a “haztérési irodákat.” Ahazatérők azonban keservesen megbánják majd, hogy hittek a kommunisták szép szavainak...! “Igazságtalanul akasztották fel” A budapesti Kossuth-rádió március 28-i adása és a Szabad Nép március 29.-i cikke alapján Bécsből jelentik a nyugati hir­­ügyönkségnek, hogy Rajk Lász­lót a legfőbb bíróság rehabili­tálta. Rákosi Mátyás március 27-én Hevesmegyében tartott beszédében beismerte, hogy hi­bát követtek el, igazságtalanul ítélték el és akasztották fel Raj­kot, de ez is a Beria-banda számlájára Írandó, akiknek Pé­ter Gábor ÁVO-főnök volt az eszközük. (Péter Gábor tudva­lévőén már negyedik éve börtön­ben ül, ha ugyan még él. Leg­utóbb a márianosztrai fegyház­­ban őrizték.) Rákosi arról hall­gatott, hogy Rajk kivégzésében neki is, Gerő Ernőnek s Béréi Andornak is döntő szerepe volt, mert meg akartak szabadulni a “nemzeti bolsevizmussal” kacér­kodó versenytárstól. “NEMZETKÖZI NORMA” A kommunista kormány Ma­gyarországon 1955 nyarán e­­melte a munkásság normáját, vagyis egy munkásnak ma töb­bet kell dolgoznia, hogy a régi, amugyis kevés fizetését megke­resse. Az üzemek nagyrészében a munkásság messze elmarad az előirt normától, ami egyet jelent az alacsonyabb bérrel. A rend­szer mégis újabb merényletre készül a munkásság ellen. Bel­ső normaemelést most nem mer­nek megkísérelni, hiszen az az elkeseredés, amit a legutóbbi normaemelés szült, még nem ült el. Ezért ismét nagyon ravaszul és körmönfont taktikával, uj mesét találtak ki a lassú norma­emelésre. Az uj büvszó: nemzet­közi norma. Most ezt kell utol­érni a munkásoknak, ahogy a Szabad Nép február 14.-i száma Írja: “Pontosan tudnunk kell, hogy a külföldön készülő gyárt­mányok milyenek, ismernünk kell a nemzetközi normákat. A különbségek eltüntetésére, elma­radásuk pótlására tervet kell kidolgozni.” Tehát készül a terv a “nemzetközi norma” elkészíté­sére, ami természetesen még magasabb teljesítményt kíván, mint a hazai, tehát a munkáso­kon ismét szőrit egyet a vörös hóhér-kormány . . . VÉGE A CIGÁNYZENÉS FOGADTATÁSNAK Március elseje óta végérvé­nyesen megszüntették a hegyes­halmi határállomáson a haza­csalogatott magyar menekültek ünnepélyes fogadtatását. Á többtagú hazatérő csoportokat — kivéve természetesen azokat, amelyeket az Államvédelmi Ha­tóság nyomban a határállomá­son letartóztatott és elhurcolt — eddig cigányzenével, barack­­pálinkával fogadták, valamint sonkás és szalámis zsemlyével kínálták meg. A hazatérők fogadtatásának uj rendje szerint, a repatriáltak első útja kivétel nélkül az ÁVH kirendeltség hegyeshalmi irodá­jába vezet. Az ügyeletes ÁVOs tiszt személyeden veszi át a ha­zatérőktől uj papírjaikat utána visszakisérik őket a vonathoz, ahol “fenntartott fülkét” bocsá­tanak rendelkezésükre. A fülke utasait a belügyminisztérium egy megbízottja kiséri Buda­pestre. ' A “Magyarok Világszövetsé­gének” megbízottjait március elseje óta nem engedik Hegyes­halomra utazni, ezért a szövet­ség állandó permanenciáját a határállomáson szintén meg­szüntették. “A NAGY DUMA” A Köznevelégs folyóirat feb­ruár 15.-i számában Peéry Re­zső panaszolja, hogy a fiatalok körében uj nyelv keletkezett, a­­melynek már alig van valami közössége a magyar nyelvvel s amelyet kommunista jelszavak­ból és a “jassz-nyelv” ezeket ki­­gunyoló fordulataiból gyúrtak egybe. Volt tanítványa igy jel­lemzi a munkahelyén tartott röpgyülést: “A jó népnek ilyen­kor bedobnak egy nagy dumát.” Magyartalan, de tömör jellem­zés! PUSZTÍTOTT a fagy­halál A BÖRTÖ­NÖKBEN A borzalmas tél következté­ben számos haláleset történt a magyarországi bőr tönökben. Megbízható értesülésünk szerint a fagy olyan méretű pusztítást végzett az elitéltek és letartózta­tottak között, ami még a kom­munistákat is megrémítette. A 20-25 fokos tartós hidegben a cellák vagy egyáltalán nem, vagy gyéren voltak fütve, taka­rókkal az elitéltek gyéren ren­delkeznek és a hosszú évek alatt a kellő táplálkozás hiányában legyöngült szervezetük nem tu­dott ellenállni a borzalmas hi­degnek. DIVATDÁMÁK, VAGY GYEREKEK? “Lágy muzsika szól s a szín­padon a reflektorok éles fényé­ben megjelenik egy ruhakölte­mény” — irjai március 13-án a Magyar Nemzet. — “Rózsászin hólok díszítik á ruhacsodát, fel­ső részén világoskék pettyekkel; kék kabát jár hozzá, a ruha anyagával bélelve.” Ezután ha­sonló ruhacsodák leírása követ­kezik. Kiderül, hogy gyerekruha bemutatóról van szó. ízlésesen akarjuk öltöztetni gyermekein­ket, de ez nem azt jelenti, jhogy keményített csipkésszélü alsó­szoknyát adjunk 3-4 éves kislá­nyunkra, hogy igényes divatdá­mákká neveljük őket, lófarok­frizurával, lakkozott körömmel, szallagokkal, csipkével, nylon­nal.” A cikk mutatja s a panasz elárulja, hogy miközben a dol­gozó tömegek gyermekei számá­ra a legrosszabb anyagból való fehérneműre, egyetlen jó cipőre sem telik, az uj kommunista ve­zetőréteg “burzsoa luxussal” öl­tözteti ki kisgyermekeit. AZ EGYKORI KASTÉ­LYOK SORSA A Tanácsok Lapja a volt kas­télyok védelmére szólítja fel a helyi tanácsokat. “A földesurak megmaradt kastélyait, amelyek csaknem ki­vétel nélkül műemlékek, ne úgy tekintsük, mint egy letűnt tár­sadalmi osztály fényűző múltjá­nak jeleit, hanem lássuk meg bennük, hogy a dolgozók, mes­teremberek és művészek alkot­ták őket. Ma ezek a kastélyok is a dolgozó nép tulajdonában vannak. Használjuk fel kultur­­ház, iskola vagy napközi otthon céljára. Az elhagyatott, romos kastélyépületek helyreállításá­hoz pedig haladéktalanul fog­junk hozzá. Lebontásukra gon­dolni sem szabad. Ha egy szép régi épületet a közösség céljára használunk fel, kettős ered­ményt érünk el: olcsón épületet biztosítottunk valamelyik köz­­intézményünk számára, s ugyanakkor megvédelmeztünk egy műemléket.” 27 BÁNYÁSZ HALÁLA Megbízható értesülésünk sze­rint a Mátravidéki Szénbányá­szati Tröszthöz tartozó Petőfi­­bánya bizalmas baleseti statisz­tikája szerint 1955 második fe­lében üzemi baleset következté­ben 27 bányász vesztette életét, , 48 munkás pedig megrokkant és teljesen, vagy részben elvesztet­te munkaképességét. A Petőfi-bányatelep dolgo­zói napról-napra növekvő aggo­dalommal szállnak le munkahe­lyükre, a bánya mélyébe. A múlt év közepe óta, amióta megindult az úgynevezett alsó széntelep feltárása, napirenden vannak a beoralások és az ebből adódó sze­rencsétlenségek. FOKOZÓDIK AZ ÁRVÍZVESZÉLY A tavaly árvízzel elöntött Szi­getköz lakói között valóságos pánik tört ki a Duna hirtelen áradására, amit fokoz az a kö­rülmény, hogy a hatóságok is­mét elmulasztották a - szükséges intézkedéseket megtenni. Tej­­íalu-Szigetről a gyerekeket hir­telen elköltöztötték. Az ország egyéb helyein is veszélyes a helyzet. Bács-Bodrog megyében több ezer holdat elöntött a viz. Kiskunmajsán az egész lakos­ság talpon volt, hogy az árvíz­nek csatornát ássanak. Győr megyében kb. 9000 katasztrális hold van viz alatt. A budapesti Szabad Nép már­cius 9.-i tudósítása szerint Paks és Baja között hatalmas jégtor­lasz keletkezett, amely súlyos árvíz veszéllyel fenyeget. A ka­tonaság légi egységei azonnal bombázni kezdték a j égtorlaszo­kat. A zaj lás ennek ellenére sem indult meg, erre a katonai repü­lők kora hajnaltól késő estig zu­hanó bombázókkal ostromolták a jégtorlaszt. 250 kilós bombá­kat vetettek le. Végül a zuhanó bombázás sikerrel járt, a méter vastag jégtorlaszt sikerült több ponton szétbombázni s a Baja fölötti “jégdugó” megindult. Es­te több helyen mar apadást álla­pítottak meg, a helyzetet azon­ban továbbra is komolynak íté­lik. A Bevándorlási Hivatal betekinthet a Társadalombiztosító titkos irataiba AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom