Hiradó, 1956. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1956-03-15 / 11. szám

CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND PERTH AMBOY HERALD JJvl Önül. ?CuncuVüan. VlsiwApjapaK Edited. tuuL (publLúuuL in, fiaAih. (hnboy. VOL. XXXV. ÉVFOLYAM — NO. 11. SZÁM. PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY— 1956. MÁRCIUS 15. Az őrült dervisek tánca nem valami szívderítő látvány a közelkeleten és Afrika északi partjain. Ha nem tévedünk a számokban, 50 millió hithü mo­hamedán nem kívánja többé a nyugati hatalmak babusgatását. Lehet, hogy csak 40 millió, le­het, hogy 60. Itt a számok már nem számí­tanak. Az arab országok, pro­tektorátusok, vagy gyarmatok most tartanak ott, ahol Közép­­európa apró népei tartottak az első világháború során. Akkor a győztes nyugati hatalmak fel­szabdalták azt a bizonyos közép­európai »hatalmat s ezzel, mint akik dolgukat jól végezték, nyugvóra tértek az ügy felett. Lángoló nacionalizmussal megoldani semmit sem lehet, de ezt még nem tudják az arabok. Talán további ötven év múlva ők is megtanulják. De tudja már Amerika és Anglia. Sőt, Fran­ciaország is. S mert tudják, Londonban, Washingtonban, Párizsban az aggodalom nőttön­­nő. Sűrűsödik a levegő. A hábo­rúhoz egy lépéssel közelebb ke­rült a világ, uá ezt már nem is próbálják tagadni sehok A Szovjet közelkeleten meg­tette a magáét. Az arabok kezé­be modern, olcsó fegyvereket adott. Amit nem kaphattak meg Allah követői még csengő ara­nyért sem Angliától és Ameri­kától, megkapták Prágából, vagy Budapesttől. Óh, a Szovjet ma sem bűnös. Nem lehet rábi­zonyítani semmit. Nem, nem Moszkva adta a fegyvereket, ugy-e, hanem a “független” prá­gai, budapesti, vagy varsói kor­mány. A fegyverek már ott vannak Allah hü követői kezében s szen­vedélyes prófétáik már elvégez­ték a szent háborúra való felhí­vást. Még éppen csak el kell süt­ni a fegyvereket. S ha ezek arab kézben vannak, mi sem látszik könnyebbnek. > Londonban, Washingtonban sehogysem találják meg a ki­utat. A nyugati hatalmaknak óriási érdeke fűződik ahhoz, hogy ebben a térségben béke le­gyen. De a Szovjetnek más az érdeké. Éppen az ellenkezője. Moszkva szeme két évszázada csillog éhes mohósággal a Föld­közi-tenger térségi felé. Csak zavart, minél nagyobb zavart — ez az óhaj Moszkvában, — s akkor miénk lesz a meleg ten­ger, az olaj, a földkerekség leg­értékesebb kereskedelmi útvo­nala és az arabok jóindulatával együtt kapjuk a bázisokat is. Igen, közelkeleten sűrűsödik a levegő. Lehet, hogy valahol azon a tájon dördül el az a végzetes fegyver, amely a háborút jelen­ti. A félős az, hogy ez már nem az arabok és izraeliek háborúja lesz csupán, hanem az egész vi­lágé. — s talán némi felszerelésé is, hogy a lázongások általános fel­keléssé fejlődjenek. A gyönge Franciaország nem ura itt a helyzetnek, mintahogy nem az Indokínában sem, hogy távolke­letről is mondjunk valamit. In­dokínában a felkelők kezében van az egész vidék, a francia helyőrségek csak a városokat tartják kézben. Indókinában úgyszólván nincs közlekedés. A felkelők mindenfelé felbontották a vas­útvonalakat, átvágták a közuta­kat, ledöntötték a telefonpózná­kat. Az idegenben utazgató Dulles elé szomorú látvány tárul Ázsi­ában. Pakisztán felszerelést akar, hogy végre Indiával szem­ben érvényesítse igényeit. Neh­ru hallgatásba burkolózik és nem tett ígéretet, hogy az USA- ba is ellátogat,1 pedighát ha csakugyan semleges volna, moszkvai vendegeskedése után most már erre felé kellene úti­terveit szövögetnie. Indonéziában a vörösek a ha­talom tulajdonképpeni birtoko­sai. Thailandban, Vietnamban, Formózán csupa baj . . .! S mindebből pedig a hasznot a Szovjet fölözi le . . . Közelkeletről nyugat felé haladva Tuniszban? Algírban, Marokkóban csak idő kérdése Ami Washingtonban végbemegy távolról sem találkozik aZ amerikai nép akaratával.: Az amerikai polgár általában nem pártpolitikus: Talán meggyőző­­déses demokrata, vagy republi­kánus, de nem akarja ezt a nap minden percében és órájában kimutatni. Ezzel szemben a törvényho­zók Washingtonban szakadatla­nul birkóznak, támadnak, vitat­koznak s — legalább is úgy lát­szik — ebben pillanatnyi szünet sincs. A világ felett sötétedik az égbolt, de ez mintha másod­rendű kérdés volna a belpolitika versenyfutói közt. Erről már sokszor irtunk s nem tehetünk róla, ha újra és újra kénytelenek vagyunk fel­emlegetni. Nem. tehetünk róla, hogy szakadatlanul ez ötlik a szemünkbe. Nem ártana most egy kis hangfogó. Jobban lehetne hal­lani a világ rendetlenül verő pulzusát. Ez pedig végzetesen fontos lehet még Washingtonban is. ÍME a BIZONYSÁG: YALTÁBAN SIKRASZÁLLT AMERIKA A JOGOS MAGYAR ÉRDEKEKÉRT Most jelent meg vaskos, 1112 oldalas kötet alakjában a Yaltá­­ban 11 évvel ezelőtt tartott nagyhatalmai tanácskozások hi­teles szövege. Az egyes részle­teiben hírlapokban már napvilá­got látott okmánygyüjtemény ezúttal kiegészítve, térképekkel, fényképekkel ellátva kerül nyil­vánosságra a State Department szerkesztésében. Az államnyom­da kiállításában megjelent könyv ára $5.50. Az amerikai, brit és orosz tár­gyalások hiteles angol szövege ránk, magyarokra nézve kedve­ző elvi álláspontot is tartalmaz. Általános felfogással ellentét­ben, az Egyesült Államok gerin­cesen kiállott a hivatalos ameri­kai körök által is jogosnak elis­mert magyar érdekek mellett. Természetesen a Yalta utáni fejleményeket ismertető okmá­nyok nyilvánosságra hozatalára kell várnunk,! hogy megérthes­sük: miként kerülhetett mégis teljesen orosz befolyás alá az óhaza. Mindenesetre azonban érdemes mégszivlelrtí az eredeti amerikai célkitűzéseket: , “Amerika Messzemenő érde­kei Magyarországon” cim alatt az amerikai külpolitika felelős intézői a legnagyobb megértés­sel részletezik at Egyesült Álla­mok magyarbarát álláspontját, így például az amerikai jegyzék szövege ragaszkodott ahoz, hogy amerikai és brit katonai misz­­szióknak az oroszéval egyenran­gú szava legyen a megszállás idején. További; sürgette a ma­gyar közgazdaság miharábbi talpraállitását;- sőt, határozot­tan latbavetr tekintélye súlyát annak érdekében, hogy a Felvi­dék, Erdély és Délvidék ma­gyarsága határkiigazitás révén ismét egyesülhessen a megcson­kított óhaza népével. Fordításból eredhető félreér­tések elkerülése végett az Ame­rikai Magyar Szövetség enge­délyt kért és kapott a State De­partment illetékes osztályától, hogy a Yaltában végbement ta­nácskozások Magyarországra vonatkozó részét az eredeti an­gol szövegben sokszorosíthassa. Akit az amerikai külpolitika e ránknézve fontos megnyilvánu­lása érdekel, megtakaríthatja a drága könyv árát és a szóban­­forgó szöveget díjtalanul meg­kaphatja a Szövetség központi titkárságától: American Hun­garian Federation, Mills Build­ing (Room. 527), 17th and Pennsylvania Avenue, N.W., Washington, 6, D.C. Nagysikerű volt a New York-i már­ciusi ünnepély A new yorki Hunter College dísztermében megtartott Márci­usi Szabadság-ünnepély, amit az Amerikai Magyar Szövetség Keleti Kerülete rendezett az egyházak és egyletek bevonásá­val; fényes sikerű volt múlt szombaton, március 10-én este. Szép közönség jelenlétében folyt le az ünnepély, amelynek során nagyhatású beszédet mon­dottak: F«t'-Gáspár János pas­­saici, r. k. plébános, Nt. Béky Zoltán független református fő­­esperés, Fábián Béla volt or­szággyűlési képviselő és George N. Shuster, a Hunter College elnöke. Beszélt (és nem énekelt) ez alkalommal Hajmássy (Mas­sey) Ilona színművésznő is, (aki azonban egy-két szép alkalmi magyar énekszámmal nagyobb hatást váltott volna kí: á hallga­tóságból.) Nt. Csordás Gábor esperes mondotta a megnyitó imát, miután a közönség eléne­kelte az amerikai és magyar himnuszt. Yáger Lajos, a keleti kerület elnöke megnyitó szavai után Falussy tí. Alajos, a Wil­liam Penn egylet igazgatója vette át a ceremónia-mesteri tisztet a szépen, simán, zavar Borzalmas tűz Trentonban Rt. Rev. Msgr. Richard T. Crean a tűz áldozata lett Szerdán, március 14-én reg­gel ismeretlen okból kigyulladt Trentonban a St. Mary’s püs­pöki; katedrális és palota s a mintegy. 3 millió dolláros kárt okozó pusztító tűzben életét vesztette Msgr. Richard T. Crean, a trentoni r.k. püspökség fővikáriusa és két háztartási al­kalmazott. Feltevések szerint az 55 éves Monsignor kimenekül­hetett volna lakosztályából, de paptársait és áz épület többi la­kóit. igyekezett . felriasztani és megmenteni s eközben a füsttől valószinülég elájult s igy égett: bent a borzalmas tűzben . . . nélkül folyt le a műsor. Nagyaj­­tay György szavalta el a Nem­zeti Dal-t. Kapin Aranka tánc­­csoportja, Tóbiás Margit ének­számai, a passaici ref. egyház énekkara (Nt. Bertalan Imre vezetésével)y Mezey Zsigmond dalszámai és a “Hit Szava” énekkar számai töltötték ki a si­került, riivós miisort. Főt. Sle­­zák Imre plébános záróímája után a közönség a Kosuth Nóta dallamával hagyta el a hatalmas termet. A szünetben Révay Ist­ván zenekara szebbnéll- szebb magyar nótákkal szórakoztatta a közönséget. A dalszámokat Pongrácz István zongoraművész kisérte. MÁRCIUS TIZENÖT Irta: SZABÓ LÁSZLÓ KOSSUTH LAJOS az orosz hódítás veszedelmeiről Közel 88 évvel ezelőtt, amikor az'uj generációk azzal vádolták Kossuth Lajost, hogy az ő ideje már lejárt, mert ő még mindig csak a soha vissza nem térő múltnak él, Kossuth Lajos töb­bek között ezeket válaszolta: “A rövidlátók azzal vádol­nak, hogy én már csak a múltnak vagyok képviselője és szellemi vezére. Igen, én a múltnak vagyok a megszé7 mélyesitője, de az a múlt, me­lyet én képviselek, olyan múlt, mely újra jövendővé lehet.” Idős kezében talán már resz­ketett a toll, amint nagy magá­nyában irta, egyre csak irta kí­sérteties j óslátátit, hátborzon­gató próféciáit, melyekben ak­kor még nem hittek, de amelyek azonban azóta rajtunk is; meg az egész világon is beteljesed­tek. Ugyan ki is értette volna meg a látszólagos nagy nyugalom és békés emésztések korszakában mindazt, amit az orosz veszély nagyságáról, az osztrák-magyar monarkia bukásáról és a világot fojtogató moszkovitá “boa con­­strictorról” (óriáskígyóról) prófétáit világgá a turini re­mete. És a MÚLT, melyben Kos­suth Lajos élt és, amelyet min­denki megtagadott: jövendővé változott. De ákkor hiába figyel­meztette KösSuth Amerikát, hogy Moszkva Amerikát még jobban gyűlöli mint őt magát, aki fegyverrel; harcolt az oro­szok ellen. Hiába jövendölte meg, hogy Oroszország nem nyugszik addig, mig a kozák szotnyák elő,szőr a Dunán, azu­tán a Raj ríán és a . La Manche csatornán nem itatják, meg lo­vaikat. . . . Hiába jövendölte meg, hogy a végveszély órája akkor követke­zik el, ha majd az orosz és a po­rosz egyszer (ha csak átmeneti időre is) összefog Európa és a szabadság letiprására . . . Hiába jajgatta fel a világot, hogy Oroszország karmait addig kell levágni, amig veszélyesek nem lehetnek a népek szabadságára. A világ azóta borzadva látta a véres küzdelmet, melyekben azóta jóformán mindenki elvér­zett, csak Oroszország nőtt nagyra és hatalmasra, akitől KISZABADUL MINDSZENTY? A Vatikánból érkező híradás szerint Moszkva mai urai állító­lag ráparancsoltak a magyar csatlós-kormányra, hogy enged­je szabadon Mindszenty József bíboros hercegprímást, akit “a sztálini korszak” áldozatának neveznek. Rákosi, állítólag, megpróbált ellenkezni, a Krem­lin azonban határozottan letor­kolta a kis bohóc-államfőt, mert Bulganin és Krustyev londoni útja előtt igyekeznek jó benyo­mást kelteni a nyugati népek szemében és erre kitünően alkal­mas a raboskodó egyházfők za­bad onbocsátása. Ha a hir igaznak bizonyul, Mindszenty hercegprímás Esz­tergomba tér vissza és folytat­ni fogja főpapi tevékenységét, állítólag még ebben a hónapban. Hir jön arról is, hogy Joseph Beran prágai érseket, aki öt éve raboskodik, szintén szabadon engedik. most a szabad világ minden szabadságszerető népének resz­ketnie kell. A háborút Oroszországgal együtt mi is megnyertük, vagy helyesebben mondva: mi nyer­tük meg Oroszország számára. De fájdalom, mi a megnyert há­ború után elvesztettük á BÉ­KÉT, mig Oroszország ezt is megnyerte. Vagy újra helyeseb­ben mondva, ezt is MI nyertük meg Oroszország számára. Mert jött a párisi, a berlini, a teheráni, a yaltai és pottsdami kongresszus, amelyeken Ameri­ka majdnem mindént feladott, Oroszország pedig majdnem mindent megkapott. Ma azután * az ébredő világ borzongva látja, hogy a nagy magyar prófétának, az orosz probléma egygetlen nagy isme­rőjének: Kossuth Lajosnak kí­sértetiesen igaza volt, amikor azt hirdette, hogy': “Oroszország kényuralommal kormányoztatik, a kényura­lom pedig állandóan terjesz­kedni, vagy bukni kénysze­rül.” Amerikai magyar diplomata ki­nevezése # * . * i ■ i * i **^ ' ' ‘, i Az Eisenhower elnök és Dut­ies külügyminiszter által aláirt és a Szenátusban megerősített diplomáciai “ kinevezések leg­újabb listáján szerepel Andor C. Klay neve, mint, “Gorisul, and Secretary in the Diplomatic Service of the United-States.” Az uj konzul és követségi tit­kár — magyar névért: Sziklay Andor — amerikai magyar új­ságíró volt 1935-től 1942-ig, amikor kormányszolgálatba ke­rült. Az Office of Censorship­­ben dolgozott, majd bevonult a hadseregbe és Egyiptomban, Észak-Afrikában, Olasz- és Né­metországban szolgált; jelenleg a légierőben tartalékos kapi­tány. Leszerelésekor a washing­toni külügyminisztériumba ne­vezték ki s ott 1951 óta osztály­­vezető. Magyarul és angolul megjelent cikkei, tanulmányai és könyvei ismeretesek az ame­rikai magyarság előtt, köztük a “The Visitor Speaks” (1950), amelyet a hadügyminisztérium terjesztett tengerentúl, benne egy-egy fejezettel Kossuthról és Apponyiról; “Koszta Márton esete” (1953), amelyet az ABC- televiziós hálózaton dramatizál­tak; stb. Cikkírója a diplomá­ciai kar folyóiratának, az “Ame­rican Foreign Service JournaT- nak és előadó a Külügyi Intézet­ben, * i\i siS Sziklay Andor régi kedves kollégánknak igaz szívvel gratu­lálunk magas kinevezéséhez, nagy tudásának és rátermettsé­gének újabb bizonyságához, ami egyszersmint mutatja azt is, hogy Amerika nem tesz kivételt bevándoroltak és ittszületettek között, amikor érdemek, elisme­réséi ől, vagy emberek kvalitá­sáról van szó. Büszke örömmel adjuk hírül Sziklay Andor ma­gyar testvérünk újabb kineve­zését, aki magas kormány-hiva­talában is megmaradt szivbelí magyarnak, fajtánkkal érző, múltúnkat, hagyományainkat megbecsülő és ápoló igaz honfi­társnak. AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP Toll, kalapács, gyalu és fegyver Magyar kézből kiütveshull, Rettentő ítélet fejünkön: Maholnap mi leszünk ahol. Ekeszarván, mig hátranézünk, Üz csúfosan, siettet végünk. Magyar hazánk dicső fogalmát Gyengíti bennünk minden év, Nincs oly mélyen szivünkbe vésve, Mint Zeusz szobrába a név, Mely tartotta az antik szobrot, De ha kivették, összeomlott. Az első szép, szent Márciusnak Közömbös árnyai vagyunk, Menekül és nem lángol érte Szivünk, hitünk vérünk, agyunk .... . Felsír a föld, a tenger átkoz, Mert vándor-bot húz, csal magához. Pedig van ott virág a hősnek, Hegyekben érc, kardnak ha kell, Hü munkára, veríték gyöngyre Zengő arany kalász felel . . . Ősföld szerelmesét siratja Erdő, mező, hajlek, pacsirta. Ragyogj 'reánk, gyógyíts meg minket Március kristály szelleme, ős tölgyünket ne törje ketté Zsarnok hordák vihar szele, Hogy ajkukon, kik majdan élnek, Magyar legyen dal, sóhaj, ének.. Kossuth, Petőfi lelke volt ez, , Nincs rajta vér, könny, rozsdy, szenny, Tavasz-varázs úgy szüli újjá, Mint fényes csillagát a menny. Nem a Jelen, nem szürke, ködlő, Ah! bár lehetne a Jövendő! Nélküle nincs szép életünk már, Mert szabadságunk haldokol, Nemzeti létünk tiszta fénye S mennyországa zsarnok-pokol. Ha korbácsolt járomba, nyűgbe, öntudatunk hiánya szülte. Egység, erő volt tarsolyában, Mit nekünk Március hozott, Kincses Erdély bérckoszorujá Rónánkkal nász-tuzet fogott. Mesebeli királyfi lelke Aranyhaju tündérre lelve. Egység helyett ma több a nemzet Az ős honban, mint valaha, í's több a nyelv, mint pór kezekben Az őe>i csengésű kasza. Nyakunkra, nőtt sok faj kegyetlen, És megnőtt mind, csak a magyar nem. Szabad sajtónk, eszményt feledve, Önérdek rongyát lengeti, Mammon moslékos válujánál Vörös nyáját legelteti; Versengőn az üzleti harcra Eszményinket hordja piacra. ÉRDEKES... hogy a bölömbika nem bölény, és nem is bika, hanem egy gém­fajta madár. hogy a panama-kalapot nem Panamában, hanem Equador­­ban készítik hogy a kondor-keselyű 20,000 láb magasra is felszáll, mig a szirtisas magassági rekordja csak kb. 18,000 láb. hogy a Föld felületének mint­egy lo%-a még nincs felderítve. •_____' hogy az úgynevezett “hal­csont” nem is csont, hanem a cethalnak szájában levő rugal­mas szűrőkészülék anyaga. Nyugtával dicsérd a napot. Előfizetési nyugtával — a lapot!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom