Hiradó, 1955. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1955-10-13 / 41. szám

A világ közvéleménye . . . ? Dulles legutóbbi beszéde több mint kiábrándító. A felsorolt problémák közt legutolsónak megemlítette a rab nemzeteket is, mondván, hogy a világ köz­véleménye kicsikarja majd a Szovej ettől ezeknek a népeknek a függetlenségét. Kicsikarja? Mikor? Ezt a kér­dést, mint a hangosan gondol­kodó, rengetek bizonytalanság közepette evickélő ember, maga Dulles is feltette.. Attól viszont óvakodott, hogy feleletet adjon rá. Kiábrándító, hogy itt tar­tunk. A hatalmas Egyesült Álla­mok hatalmas minisztere a vi­lág közvéleményére bízza a vas­függöny szétrombolását. Melyik közvéleményre, az Is­ten szerelméért?! Biztosan a franciák is benne vannak ebben a hires közvéleményben. A fran­ciák, akik tiz év óta a saját há­zuk táját sem tudták tisztára söpörni. Vagy az angolok, akik­nek a világbirodalma • lassú, de szakadatlan “á t á 1 a k uláson” megy át s hogy ebben ne legyen tulnagy zökkenő, minden ideg­szálukat ez köti le. No és még kik maradtak a világ hires köz­véleményéből? Talán Nehru, ta­lán Tito? Vagyunk néhányan, akik még emlékszünk, hogy a választások előtt a republikánus párt egé­szen másként fogalmazta meg a rab népekre vonatkozó tételt. Hogyne, nagyon is jól emlék­szünk. Azóta a szavak egyre lan­­gyosodtak s egyre inkább olya­nokká válnak, hogy jobb volna ki sem ejteni őket. Tudjuk, hogy a politika a le­hetőségek játéka. Megengedhe­tő, sőt szükséges minden fajta manőverezés. Dehát ennek is van határa. Kell lennie. Akinek nem fáj, nem sir. De mi sírunk, Mr. Dulles és velünk együtt sir még legalább 20 mil­lió közép-keleteurópai szárma­zású amerikai polgár. Az ön biz­tatására csak ez lehet a felelet. Újra Genf A nyugati világ nagyhatalma­inak miniszterei úgy járnak most Genfbe, mint valami turis­ták a kísértetekről hires közép­kori várkastélyba. Bizonytalan érzésekkel, de lelkűkben mégis a játék izgalmával. Az ódon ter­mekben lassan, de biztosan do­hosodnak a problémák, por lepi be a tegnap még friss és üde el­veket. — Jaj, ne nyúljunk hozzá ezekhez a porlepte, dohos dol­gokhoz, — valaki suttogása hali­­szik, —- mert esetleg megtörik a varázs és a szép, izgalmas já­téknak akkor vége. Október 27-én lesz a legköze­lebbi játék a kastélyban. Bizo­nyára holdvilág lesz akkor, te­hát még a kisértet megjelenésé­re is számítani lehet. Csak nem szabad elijeszteni. Halászat a zavarosban Tiz évig a német kormány nem nyilváníthatta holttá Hit­ler Adolfot, mert nem’ akadt élő ember, aki a Fiihrert holtan lát­ta volna. Most, a Szovjetből ha­zatérő német hadifoglyok közt többen is vannak, akik Hitler öngyilkosságának tanúi voltak, illetve elhamvasztásában segéd­keztek. Ezeket a koronatanúkat a Szovjet nem engedte haza. Váj­jon miért? Bizonyosan azért, hogy a német nép és a világ ma­radjon bizonytalanságban, mert így Moszkva könnyebben halász­hat a zavarosban. Figyelemreméltó különben, hogy a német nép hideg fogad­tatásban részesítette a hazatérő tábornokokat, de az egyszerű hadifoglyok felé áradt a szere­tet. Érdemes ezen elgondolkoz­ni. Volna mondanivalónk, de in­kább vonja le kiki a maga ta­nulságát. De valamit fel kell említe­nünk. Azt, hogy vájjon ki köve­teli a magyar hadifoglyok sza­­badonbocsátását ? Az a véleményünk, hogy en­nek követelésére a legalkalma­sabb szervezet az Amerikai Ma­gyar Szövetség volna. Javasol­juk, hogy az Amerikai Magyar Szövetség forduljon ebben az ügyben újabb beadvánnyal a washingtoni külügyminisztéri­umhoz, mégpedig a genfi konfe­rencia előtt. S ugyanakkor az aiperikai magyarok egyénen­ként is küldjenek táviratot sze­nátoraiknak, képviselőiknek. Ez a legkevsebb, amit megtehetünk. A labbadozó elnök köszöni a magyar­ság jókivánatait A washingtoni Fehér Ház le­vélpapírján, de a Colorado ál­lambeli Denver Fitzsimmon ka­tonai kórházból keltezve levél érkezett az Amerikai Magyar Szövetség központjához, Szán­­tay Dániel Dezső országos el­nökhöz címezve. A szívrohamá­ból felgyógyulóban levő Dwight David Eisenhower elnök szemé­lyi titkára által aláirt levél szö­vege angol eredetiben a követ­kező: “The President has received your thoughtful message, on be­half of the American Hungari­an Federation, and asked me to thank you for it. He greatly ap­preciates the kind expressions which it conveys from your Board of Directors and member­ship. Sincerely, MURRAY SNYDER Acting Secretary to the President.” Fenti levél válaszként érke­zett arra a táviratra, amit a Szö­vetség az Elnökhöz intézett be­tegsége alkalmából, mielőbbi teljes felépülését kívánva. Magyar János görögkatolikus kántor­­tanitó aranyjubileuma A perth amboyi Szeht Mihály Magyar Görög Katolikus Egy­házközség kiváló kántor-tanitó­­ja, Magyar János és kedves fele­sége nevezetes évfordulót tarta­nak számon az idén . . . 50-ik há­zassági évfordulójuk csaknem egy időbe esik egy másik arany­jubileummal, még pedig azzal, hogy ötven éve elmúlt, hogy Ma­gyar János megkapta kántor­­tanitói oklevelét és az eperjesi járásban levő Felsőodor község­ben megkezdte rendes kátor­­tanitói működését . . . ötven év*. . . egy félévszázad... nagy idő egy ember életében . . . különösen, ha ez az ötven esz­tendő szorgalmas, istenes szép munkával, tanítással, neveléssel telik el . . . Nagy idő ez egy há­zaspár életében is . . . legtöbben meg se érik az aranylakodalmat . . . A Magyar-házaspár megér­te s az örömünnep, az aranyla­kodalom nem maradhat el . . . De nem maradhat el Magyar János kántor-tanitói működése 50-ik évfordulójának a méltó megünneplése sem. És a Szent Mihály egyházközség népe, Főt. Gajdos Albert lelkipásztorral az élen gondoskodott is arról, hogy ez a nevezetes kettős áranyju­­bileum ne múljon el nyomtala­nul . . . Most szombaton, október 15- én este 6 órai kezdettel az egy­házközség gyönyqrü uj szálájá­­ban, a St. Michael’s Auditórium­ban fényes nagy ünnepséget rendeznek Magyar János kán­­tortanitó és felesége tiszteletére, amelyen nemcsak az egyház né­pe, de bizonyára az amboyi és környéki magyarság is nagy számban vesz részt, hogy ezen az eredetileg meglepetésnek szánt, de méreteivel ezen a lehe­tőségen már jóval túlmenő szép aranyjubileumi vacsorán kifeje­zésre juttassák a tiszteletnek és megbecsülésnek azt a mértékét, ami Magyar Jánost és családját körülveszi ... A tisztességben, becsületben megőszült házas­párnak s a Szent Mihály egyház­­község derék kántortanitój ának sok-sok tisztelője, barátja, nagy­­rabecsülője van ebben a város­ban éppúgy, mint sokfelé Ame­rikában s mi bizonyosra vesz­­szük, hogy megtelik a nagyte­rem ezen az estén magyarok­kal . . . A vacsora este 6 órakor kez­dődik. A Kára-Németh zenekar fog muzsikálni. H« * * Felkerestük Magyar Jánost, hogy az aranyjubileumi cikkhez életrajzi adatokat kérjünk tőle. Nt. Vitéz Ferenc a Kálvin János református egyház uj lelkésze A perth amboyi Kálvin János Magyar Református Egyház szeptember 11-én megtartott közgyűlése Nt. Vitéz Ferenc lel­készt választotta és hívta meg Springdale, Pa.-ból, a Nt. Szath­­máry Bertalan lemondásával megüresedett szószék betöltésé­re. A Kálvin János egyház ez év junius óta lelkész nélkül volt, illetve Nt. Szilágyi Tibor beszol­gáló lelkész (New York) vé­gezte az istentiszteleteket és lát­ta el a teendőket az egyháznál. A most megválasztott uj lelkész édesanyjával jön Amboyba és e héten már meg is kezdi itt műkö­dését.- Most vasárnap, október 16- án délelőtt 10 órakor angol is­tentiszteletet, 11-kor pedig ma­gyar istentiszteletet tart Nt. Vi­téz Ferenc a Kálvin János egy­házközség templomában, este 7 órai kezdettel pedig az egyház népe fogadó tea-estét rendez az uj lelkész tiszteletére a templom alatti teremben. Mádi Sándor főgondnok lapunk utján is tisz­telettel meghívja az uj lelkész első itteni rendes istentisztele­tére és prédikációjára, valamint a tea-estre az egyház minden tagját, valamint az amboyi és környéki érdeklődőket, az egy­ház valamennyi barátját. Saját szavait adjuk itt, ponto­san úgy, ahogy ö elmondotta: “Szülőhazám a régi Nagy­­magyarország. — A sáros-me­gyei Sápony községben 1884 ju­nius 4-én születtem, ahol boldo­gult édesapámn kántortanitó volt. Négy éves voltam, amikor édesapám meghalt. Édesanyám, sz. Gojdics Mária velem és hú­gommal szüleihez költözött Ist­­vánd községbe, ahol nagyapám kántortanitó volt. Elemi és kö­zépiskoláimat, valamint tanító­képző éveimet az eperjesi görög­katolikus kántortanitó-képzőben végeztem s 1904 junius 28-án MAGYAR JÁNOS kaptam meg kántor-tanitói ok­levelemet. Ugyanazon év au­gusztus 1-én boldogemlékü Dr. Vályi János eperjesi püspök a magyar királyi kormány mege­rősítésével Felső Odor községbe rendes minőségben kántortani­­tónak nevezett ki. Megszakítás nélkül 10 éven át működtem odahaza. 1905 március 23-án kö­töttem házasságot s esküdtünk örök hűséget Lénártó (Sáros m.) község katolikus templomá­ban feleségemmel, sz. aszódi és tótgyörki Tóth Annával.” / “Az első világháború elvesz­tése után, mint sokaknak, hely­zetünk bizonytalanná vált. Szök­ve mentem a csonka hazába és a borsod-megyei Abod község is­kolájában kaptam beosztást. A családom nagy volt, az élet egy­re nehezebbé vált s végül is el­határoztam, hogy kijövök Ame­rikába. 1922 nov. 28-án a Car­­mania hajóval érkeztem meg New Yorkba és 1923 január 1- én a Canonsburgh, Pa,-i gör. kát. egyháznál kaptam alkalma­zást. 5 éven át ruthén egyházak­nál működtem, de szüntelen vá­gyam volt, hogy magyar egy­házközséghez kerüljek . . , 1928- ban a bredgeporti magyar gö­rög katolikus egyházhoz kerül­tem. 1929 májusában végre megérkezett családom is az óha­zából. (Legidősebb fiam, Mik­lós az eperjesi püspöki papne­veldében maradt azzal, hogy ta­nulmányainak elvégzése után ő is jön ki hozzánk. A sors úgy hozta, hogy otthon maradt és most — sokadmagával — föld­műves munkát végez . . .) 1931 október 1-én jöttem Perth Am­boyba, a Szent Mihály görög­katolikus egyházhoz és itt elő­ször 9 éven és 4 hónapon át mű­ködtem, majd 1947 február 1- én ismét visszajöttem az egy­házhoz . . . Meg kell mondanom, hogy. nagyon hálás vagyok az én kedves főnökömnek, Főt. Gaj­dos Albert plébános urnák és a nagyszerű híveknek, hogy bé­kességben végezhetem a munká-KÉRDÉSEKÉS FELELETEK Vizumkérvények elévülése Kérdés: Magyarországon szü­letett húgom bevándorlása érde­kében kérvényt nyújtottam be az igázságügyminiszteriumhoz, amelyet egy évvel ezelőtt jóvá­hagytak. A magyar kvótát túl­jegyezték azonban s igy nem kaphatott vízumot. Érvényes-e még a kérvényem? Felelet: Igen. A külügymi­nisztérium kiterjesztette a 2-ik, 3-ik és 4-ik kedvezményes kvóta érdekében benyújtott kérvények érvényességét 1 évről 3 évre. Csak akkor kellene uj kérvényt benyújtani, ha húga két éven be­lül hem kapna vízumot. Az első kedvezményes kvótáért benyúj­tott kérvények érvényét a jóvá­hagyó határozat szabja meg, rendszerint 3 évnél rövidebb időre. A kvótán kívüli beván­dorlásra szóló kérvények — a­­merikai polgár házastársa, vagy kiskorú gyermeke érdekében — 2 évig érvényesek. Polgárjog megszerzése házasság utján Kérdés: Magyarosszágon szü­lettem és 1914-ben vándoroltam az Egyesült Államokba. Négy évvel később férjhez mentem. Férjem, aki 1931-ben meghalt, 1920-ban szerzett amerikai pol­gárjogot. Amerikai polgárnő va­gyok-e én? Felelet: Igen. Férje 1920-i honosításával amerikai polgár­ságot nyert ön is. Az akkor (1922. szeptember 22-ig) élet­ben volt törvény szerint, a nő követte férje állampolgárságát. Aki azonban e dátum után ment férjhez, vagy akinek férje csak e dátum után lett amerikai pol­gárrá, nem szerezte meg az ame­rikai polgárságot. Ezek szerint önnek joga van “ származás ut­ján szerzett polgárlevélhez” (“certificate of derivative citi­zenship”). Kérjen a legközeleb­bi Honosító Hivatalból (Immi­gration and Naturalization Ser­vice) N-600 űrlapot. Ebből meg­tudhatja, milyen okmányokat kell kérvényével együtt beter­jesztenie. A bizonyítvány dija 5 dollár. mat, amelyhez “hozzánőttem,” . . . amelyet á jó Isten, az Egy­ház és a Haza -szolgálatára igyekszem tehetségem szerint végezni.” Eddig tart Magyar bácsi rö­vid összefoglaló élettörténete, amit elmondott nekünk ... És aki tud olvasni a sorok közül is, az meglátja, kiérzi ebből azt, hogy egy élete alkonyán levő derék, szorgalmas munkájú em­ber beszél itt hozzánk, aki dé­delgetőn, pontosan emlékszik vissza azokra a dátumokra, me­lyek élete utjának egy-egy fon­tos határkövét j elzik . . . S ezek­ben a dátumokban megannyi öröm, bánat, reménység és csüg­­gedés . . . egy megpróbáltató ne­héz élet küzdelme sűrűsödik össze ... A legnevezetesebb ha­tárkő azonban most ez a kettős aranyjubileum ... a kántorta­­nitói és házassági 50-ik évfor­duló, amelyet emlékezetessé, fe­lejthetetlenné fog tenni számuk­ra ez a szombat esti vacsora és amelynek alkalmából e helyről is, mi is szeretettel köszöntjük Magyar Jánost és feleségét! Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! Knowland a magyar szabadságért ‘Az orosz gyarmatokká sülyesztett keleteurópai nemzetek természetes szövetségesei Amerikának” — mondotta a hires californiai szenátor Alig pár héttel a négyhatalmi külügyminiszteri tanácskozások előtt, tekintélyes hang rázta fel a világ lelkiismeretét. Califor­nia négy millió szavazatával a legfelső amerikai törvényhozás­ba beválasztott William Know­land szenátor hangja. Ugyan­akkor, amikor az óhazai kommu­nista bábkromány mindent el­követ, hogy a vörös hazaárulók bőrét mentő szovjet siserehadat továbbra is az ország nyakán tartsa — az Egyesült Államok egyik elismerten vezető állam­­férfia határozott fogadalmat tett, hogy Amerika nem fogja cserben hagyni az elnyomotta­kat. Knowland roppant tekintélye előtt meghajolt a magyar kér­désben rendszerint vonakodó ál­láspontra helyezkedő amerikai sajtó is. Szokásos érdektlenségé­­ből kivetkőzve, a földkerekség minden táján vásárolható “New “New York Times” például eze­ket írja feltűnő cimbetükkel, ve­zető helyen: “Szabadítsuk fel a rabnépe­ket, sürgeti Knowland. Az Ame­rikai Magyar Szövetség vacso­ráján tiltakozott az oroszokkal való kiegyezés ellen mindaddig, amig gi nem vonj ák csapataikat. Az amerikai külpolitika sarkala­tos pontjául a kommunista meg­szállás alatt levő országok sza­badságát jelölte meg a kor­mánypárt felsőházi szárnyának elnöke. Két nap leforgása alatt ez immár a második alkalom, hogy Knowland keleteurópai származású hallgatóság előtt hangsúlyozta, hogy Afnerika nem lehet árulója a vasfüggöny mögötti és elveit nem adhatja fel cserébe a Kremlin üres Ígé­reteiért. “Knowland szenátor az Ame­rikai Magyar Szövetség Keleti Kerülete által tiszteletére ren­dezett díszvacsorán, 500 főnyi hallgatóság előtt beszélt a New York legelőkelőbb útvonalán levő Delmonico Hotel báltermé­ben. Kijelentette többek között, hogy Amerika elveszítené erköl­csi helyzetét, ha komolyan ven­né a moszkvai mosoly-divatot és elhinné, hogy a kommunista fél­világ vezérei feladták eredeti célkitűzéseiket. Határozottan ál­lást foglalt a Szovjetunióval kö­tendő minden szerződéssel szem­ben mindaddig, amig az orosz csapatokat ki nem vonják Kelet­­európából. A washingtoni felsőház re­publikánus pártvezére szerint azzal is ballépést követne el az Egyesült Államok, ha a szovjet gazdasági válságán bármi mó­don csökkentené, mert ezzel 200 millió orosz további elnyomatá­sát idézné elő. Amerika csak olyan Oroszországgal létesítsen szorosabb viszonyt, amelynek kormányát szabadon választot­ták. Kitért ezután a szenátor a' Földközi tenger mentén folyó villongásokra és azt ajánlotta, hogy ne csupán Algériában, ha­nem a Balti országokban és álta­lában a vasfüggöny mögött min­den megszállott államban tart­sanak népszavazást nemzetközi ellenőrzés alatt. Ugyancsak fel­sorolta Knowland az ázsiai tűz­fészkeket, ahol a Kremlin egy uj világháború magvait igyekszik elvetni. Végül pedig nyomatékosan ki­jelentette, hogy a rabnemzetek népeit a szabad világnak és el­sőhorban Amerikának mint leg­fontosabb szövetségeseit kell te­kintenie és felkarolnia, mert ha törésre kerülne a dolog: azok lennének a felszabadítás legbát­rabb hősei. Megemlékezett ezen­kívül a “New York Times” Mar­kos Lajos festőművész készítet­te ételnagyságu olajfestmény átadásáról, valamint arról, hogy Falussy Alajos ceremóniames­ter Knowlandot tiszteletbeli ma­gyarrá avatta. Ugyancsak fel­említette a világlap, hogy Szán­­tay Dániel, a milliónyi amerikai magyar központi képviseletének, az Amerikai Magyar Szövetség­nek országos elnöke üdvözölte elsőnek a szenátort és jelentette be, hogy a gyűlés nevében táv­iratilag fejezte ki jókivánatait a Denverben lábbadozó Eisen­hower elnök mielőbbi felépülésé­hez. Szent-Iványi Sándor Know­­landról tartott bemutató beszé­dét és Eckhardt Tibornak a sze­nátor humanitariánus misszió­ját méltató szónoklaát is vázolta a “New York Times,” kiemel­vén Yager Lajos, az AMSz Ke­leti Kerülete elnökének és mun­katársainak rendezői érdemeit. A “New York Herald Trib­une” úgy amerikai, mint Páris­­ban megjelenő európai kiadásai­ban szintén hasábos beszámolót nyújtott Knowland világraszóló jelentőségű á 11 ásfoglalásáról, ilyen fejléccel: “Knowland elő­ször félszabadittatná a rabnem­zeteket és csak azután tárgyalna a Szovjettel.” óvja Amerikát a tömeggyilkosokkal való barát­­kozástól és nemzetközi ellenőr­zés melletti népszavazást köve­tel az oroszok által megszállott keleteurópai országokban, me­lyek kiürítését elsőrangú fel­tételnek nyilvánítja az igazi vi­lágbéke érdekében. Mindszenty bíboros továbbra is fogoly (FEP) Dingle Főtt angol új­ságíró, 1947-ben megtért szov­jet ágens az “Observer” c. nagy­tekintélyű londoni hetilap októ­ber 2-i számában közli Rákosi Mátyással folytatott beszélgeté­sét. A beszélgetés egyik legérde­kesebb része Mindszenty bíbo­ros sorsával foglalkozik: “Megemlítettem Rákosinak, hogy Angliába visszaérkezésem után biztosan megkérdeznek Mindszenty hercegprímásról. Megmagyaráztam neki, hogy sem én, sem feleségem nem va­gyunk katolikusok, de az érdek­lődés Mindszenty bíboros iránt nem szorítkozik katolikusokra. Rákosi megemlítette, hogy Mindszenty most börtönön kívül van és megengedik majd neki, hogy aránylag kedvező körül­mények között éljen. A magyar hatóságok nincsenek érdekelve abban, hogy rosszul bánjanak vele, sőt ellenkezőleg, tudják hogy egy jó adag sértegetést és gyalázkodást kellene zsebrevág­­niok, ha Mindszentynek bármi baja történne.” A nyilatkozoat a sorok között igen sokat árul el. A kommunis­ták hatalmas propagandával hirdették meg, hogy “Mind­­szenfy Józsefet szabadon bocsá­tották.” Sajnos, ezt a szabad világban is sokan elhitték, Rá­kosi elárulja, hogy Mindszenty változatlanul fogoly, csak éppen “bearanyozták” a kalickát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom