Hiradó, 1955. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1955-07-07 / 27. szám

Kovács Béla él Annyiszor keltették halálhí­rét és most egy szenzációs érte­sülés szerint Vladimir szovjet város börtönében raboskodik á háború utáni Magyarország Kisgazdapártjának főtitkára. Olvasóink közül bizonyára kevesen emlékeznek erre a név­re: Kovács Béla. Pedig annak idején nagy port vert fel tragi­kus esete, a világlapok is hatal­mas cikkekben számoltak be harcáról és végül bukásáról. Egyike volt azoknak, akik nem akartak megalkudni a Szovjettel. Ezért kellett elbuk­nia. Nem akarjuk itt leírni az előzményeket, nem akarunk ré­gi sebeket felpiszkálni, mert ennek a lapnak nem feladata ez. Kovács Béla 1947-ben már túl­ságos nagy szálka volt a moszk­vai főmogulok és budapesti helytartói szemében. Vörös fogdmegek mentek érte és azóta tisztességes magyar ember nem látta Kovács Bélát. Mindenki meg volt győződve, hogy az em­bertelen kínzást nem élhette túl. Most aztán váratlan fordulat következett be. Egy osztrák po­litikai foglyot szabadonbocsá­­tottak Vladimir szovjet város­ból. Bécsbe érkezése után egy újságírónak elbeszélte, hogy együtt raboskodott Kovács Bé­lával. Ebből az elbeszélésből tud juk, hogy mi is történt a Kis­gazdapárt főtitkárával, miután a vörös pribékek markába ke­rült. Fél évig egy budapesti bör­tönben őrizték. Még a madár se juthatott be hozzá. Minden nap és minden éjjel kínozták. Aztán átvitték Sopronba, ahol szintén félévet töltött. A sok kínzás nem törte meg az erős testalka­tú Kovács Bélát, de uj börtöné­ben — ez már Ausztrában volt — azt mondta kínzóinak, hogy bármit aláir, csak hagyják már békén. Aláíratták vele, hogy Amerikának kémkedett, Róma szolgálatában állt és igy tovább. Ausztriában négy évet töltött a világtól elzárt börtönében és aztán egyszerre repülőgépre ül­tették és a Szovjetunióba szál­­litották. Az Ural környékén ra­boskodott és kinzqit csak arra kérte, hogy állítsák magyar bí­róság elé. Kérésének nem tettek eleget, mert a budapesti vörös kormány nem merte megkoc­káztatni még a népibirósági tár­gyalást sem. A vladimiri börtön a legutolsó stáció, de közben már volt egy rabkórházban, hol nincs egyetlen orvos, sem mű­szer. Ha valakinek — például — lefagyott az ujja, levágták egy bicskával. Kovács Bélának felesége él Magyarországon. Férjéről 1947 óta nem hallott semmit. Ennyi dióhéjban Kovács Béla története. Nem teszünk hozzá semmit, nem mondunk véle­ményt, hiszen az olvasónak meg van a maga véleménye. Táncol a szovjet medve Erőltetett vidámsággal, sza­pora cammogással táncra illege­­ti magát a vörös medve. Ilyet még nem látott á világ és a hi­székeny nyugati ember nagy él­vezettel szemléli a szokatlan mutatványt. Hruscsev maga mellé vett úgy féltucatnyit a szovjet főha­talom nagyobb birtokosai közül és átrándult az amerikai nagy­­követségre egy kis eszmecserére és hamisítatlan whiskyre. Hrus­csev maga köré gyűjtötte az új­ságírókat és beszédet mondott. Nem gyűlöli ő az amerkiait — mondta, — ellenkezőleg, puszi­pajtásának tart minden yankeet és ahogy a pálinkáspoharak ürültek, még ennél cifrábban is kifejezésre juttatta Amerika iránti hő szerelmét. Furcsa volna, ha akadna Amerikában ember, aki ne örül­ne ennek a nyílt szerelmi vallo­másnak. Az amerikai ember meg van győződve, hogy a szov­jet vérmedve alapvető változá­son esett keresztül és ezután már csak táncolni fog a világ mulattatására. A washingtoni kormány tagjai is el vannak bü­­vülve. Csak semmit sem tenni, ami megtörhetné a varázst — ez most a jelszó. Nehogy előhozzuk a középkeleteurópai rabnépe­ket, mert akkor a medve újra dühöngeni kezd, márpedig ez a táncoló mackó annyival üdítőbb látvány . .. Hát imigyen érkezünk el las­san a genfi konferenciához. Ad­dig még a medve néhány látvá­nyos bemutatót rendez, hiszen semmibe sem kerül és az ame­rikaiaknak nagyon tetszik. Néhány lépés a sakktáblán A ‘Nagyok” genfi konferenci­ájára különben mindenféleké­pen készítik elő a “hangulatot.” 1. Adenauer nyugatnémet kancellár kijelentette, hogy kész Moszkvába menni. 2. Egy másik bejelentkezett moszkvai utas: Tito, a jugo­szláv vörös marsall. (Mindkét kilátásba helyezett utazásra a nyugati hatalmak áldásukat adták.) ) ) 3. Eisenhower elnök még szebbnek találja a “kilátáso­kat,” mint eleinte hitte. A Pravda teljes egészében közli a derűs elnöki nyilatkozatot. Szóval csupa jó hírek vannak. Mindenki boldog. Csak éppen a vasfüggöny mögötti százmillió ember nappalja és éjszakája gyötrelmesebb mint valaha. A mór mehet Ezúttal a mór Hegedűs, akit röviddel ezelőtt Rákosi kiemelt a szürkeségből. A budapesti kormány miniszterelnöke lett. Most egyszerre nincs szükség rá és a háj fejű diktátor félre­löki. Nem hullat érte könnyet senki. SZEKFÜ GYULA MEGHALT A budapesti ossuth-rádió jú­nius 28-,-i adása rövid hírben közli, hogy “S ekfü Gyula e­­gyetemi tanár, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának tagja, a neves történettudós, hosszú szenvedés után meg­halt.” Szekfü Gyula halálával az egyik legnagyobb magyar törté­net-tudós távozott el az életből, akinek a legutóbbi években tör­tént politikai szereplése azon­ban : ne mvolt szerencsés. MAGYAR TESTVÉREK! Az Amerikai Magyar Szö­vetség az egyetemes magyar érdekek érvényre juttatásán fáradozik. Cime: 614 Mills Building, Washington 6, D. C. Szétkapkodta a Szövetség aláiréiveit Sen. Knowland amerikai hallgatósága A “Foundation to Defeat Communism” nevű szervezet a főváros központjában levő Wa­shington Hotel-ben bankettet rendezett William Fife Know­land californaii szenátor, a fel­sőház külügybizottságának ve- i zető tagja tiszteletére. Ez alka­lomból kerültek először kiosz­tásra több száz főnyi előkelő a­­merikai közönség körében az Amerikai Magyar Szövetség aláiróivei, melyek szövege a kö­vetkező : “Párisban 1947-ben béke­­szerződést írtak alá a győz­tes nagyhatalmak. Eszerint Oroszország kötelezte ma­gát arra, hogy Ausztria ki­ürítésével egyidejűleg Ma­gyarország területéről is ki­vonja csapatait. A Szovjet azonban azóta erőszakos eszközökkel kommunista bábkormányt ültetett a ma­gyar nép nyakára és külön­böző csalásokkal igyekszik kijátszani az ország kiüríté­sére vonatkozó kötelezvé­nyét. Alulírottak, mint az Egye­sült Államok szabad polgá­rai tiltakozunk a magyar nép további bilincsre kár­­hoztatása ellen. Tiltakozunk már azért is, mert a Ma­gyarországot hatalmukban tartó vörös terroristák arcát­lanul Amerika-ellenesek és egyúttal állandóan veszé­lyeztetik, a magyarság el­nyomásával is, a világbékét.” A Foundation to Defeat Com­munism nemcsak magáévá tet­te, hanem tagjai között kiosztot­ta az AMSz aláiróíveit. A dísz­vacsora ünnepeltje, Knowland szenátor pedig többek között az alábbi magyar vonatkozá­sú kijelentéseket tette, hatalmas külpolitikai beszéde során: “Senki se tartson attól, hogy az Egyesült Államok bedől az orosz kormány legújabb béke­­fuvalmainak és belenyugszik a Vasfüggöny mögötti népek je­lenlegi szánalmas sorsába. Min­den gondolkodó amerikai állam­­férfiú tisztában van azzal, hogy a bolsevista leopárd színeit hiába mázolták át: az még nem változott ártatlan cicává, ha nyájasan dorombol is. Amerika semmiesetre sem fogja 3,600 mérföldre visszavonni csapatait és repülőgépeit az óceán innenső partjára, ,cserébe azért, hogy. az oroszok pár száz mérföldnyi te­­rületsávot esetleg hajlandók lennének ezért ‘semlegesiteni’. Eisenhower elnök és Dulles külügyminiszter kezét éppen a­­zért nem akarja semmi irány­ban megkötni a törvényhozás, hogy szabadon vethessék fel a négyhatalmi konferencián a vi­lágpolitika legsúlyosabb kérdé­seit ; ezek közül az egyik legfon­tosabb a leigázott nemzetek fel­szabadításának gondja. Nem le­het megelégednünk azzal, hogy az eddigi hidegháborút most egyszerre ‘forró békével’ akar­ják felváltani a kommunisták— anélkül azonban, hogy a nem­zetközi feszültség enyhítése ér­dekében lényeges engedménye­ket tennének. Ha az Orosz nem hajlandó kivonulni a Vasfüg­göny mögül, úgy az Egyesült Ál­lamok méltán követelhet ezeken a területeken nemzetközi felü­gyelet alatti népszavazást annak megállapittatására, hogy a la­kosság tényleg belenyugszik-e az őt szipolyozó kommunista u­­ralomba. Az Egyesült Államok felelős vezetői mély rokonszenvvel fog­ják júliusban felkarolni Géni­ben a magyar és más, kommu­nista szolgaságra kárhoztatott népek szabaddá tételének ügyét. Amerika nem nyugha*tik mind­addig, amig a keleteurópai nemzeteket vissza nem segíthet­te a független államélethez” — fejezte be óriási taps között be­szédét Knowland szenátor, kül­politikánk egyik legbefolyáso­­sab i rányitó ja. Amerikai 'kémeket' tartoztattak le Magyarországon (FEP) A Népszava junius 25-iki száma közli a belügymi­nisztérium jelentését, amely az alábbiakat tartalmazza: . A Magyar Népköztársaság Bel­ügyminisztériuma, az utóbbi i­­dőben, hazafias lakósok segítsé­gével amerikai kémek és diver­­zánsok néhány csoportját lep­lezte le és vette őrizetbe. Az őri­zetbe vett kémek és diverzánsok ügyében a vizsgálat folyik . . . Szilárd Sándor, Jakab Ferenc és társai, valamint más ameri­kai kémek és diverzánsok őri­zetbevétele alkalmával az állam­­védelmi szervek lefoglaltak a­­merikai gyártmányú fegyvere-Czapik Gyula egri érsek külföldön A Helsinkiben tartott “Béke­világtalálkozón” a magyar kom­munista kormány is nagy kül­döttséggel képviseltette magát. A delegávió vezetője Andics Erzsébet volt. Nem kis megle­petésre a küldöttségben dr. Czapik Gyula egri érsek is ott található, aki “a Béke-Világta­­nács meghívására” ment ki, természetesen a kommunista küldöttséggel együtt. Mindszen­­ty kardinális emlékezetes kül­földi útja óta ez az első eset, hogy a magyar katolikus püspö­ki kar közül valaki elhagyhatta az országot. Czapik latin nyel­ven szólalt fel és a budapsti Kossuth-rádió junius 23-i hír­adása szerint “félreérthetetle­nül állást foglalt a nemzetközi tárgyalások, valamint a H-bom­­ba és a tömegpusztító fegyverek eltiltása mellett . .. Szónoki e­­rővel idézte fel népünk hatalmas eredményeit az újjáépítésben . . .” A Népszava junius 24-i hire szerint Czapik beszédében kiemelte, hogy a rendszer “al­kotmányba iktatatta a vallás és lelkiismereti szabadságot . . .” (Ez igaz, Magyarországon a vallás és lelkiismereti szabadság az alkotmányban meg van, csak a gyakorlatban hiányzik annak megvalósulása.) két és lőszert, a külföldi kém­­központokkal való titkos össze­kötetéshez használt vegyszere­ket, hamis iratokat, külföldi va­lutát stb. Az őrizetbe vett ké­meket és diverzánsokat a CIC nevű amerikai kémszervezet és az úgynevezett ‘Szabad Európa Rádió’ imperialista propaganda és kémszervezet szervezte be és részesítette különleges kikép­zésben, a Magyar Népköztársa­ság elleni aknamunkára.” A kommunista híradás sze­rint tehát ismét egy nagy kira­kat-per van előkészületben. Na­gyon nyugtalan 1 ehet a rend­szer, ha most, a julius 18-i nem­zetközi értekezlet előtt, ilyen pe­rekkel kénytelen a magyar nép­re ismét újabb megfélemlítő ha­tást gyakorolni. UJ, OLCSÓBB MAGYARORSZÁGI CSOMAG-VÁMJEGYEK díjmentes tértivevényeket rend­szeresít az IKKA, ami minden bizonnyal a közönségnek na­gyobb biztonságot nyújt és sok panasznak és reklamációnak fogja elejét venni. Azok számára, akik további információért közvetlenül óhaj­tanak Mr. Brownfieldhez for­dulni a csomagküldések dolgá­ban, itt adjuk a címet (amit la­punk más helyén a hirdetésben is megtalálnak) : 62 William St., New York, N. Y. (Telefon WHitehall 4-3355.) Független Református Magyar Nap Most vasárnap, julius 10-én a Varady Grove-ban, Fordson A perth amboyi Független Magyar Református Egyház szokásos évi nagy piknikje most vasárnap, julius 10-én lesz a Fords-i Várady’ Grove-ban, amelyre nemcsak az egyház né­pe, de közeli és távolabbi vidé­kekről sokan készülődnek. A zenét a Kára-Németh Testvérek hires rádió-zenekara szolgáltatja, ami már egyma­gában véve is a siker, jó han­gulat és igazi magyar mulato­zás Ígérete. Az ízletes magyar ételeket az egyház asszonyai készítik ott a helyszínen és mindenféle nagyszerű hüsitők­­ről is gondoskodtak. A vasárnapi Református Ma­gyar Nap nagy találkozója lesz az itteni magyarságnak a Vá­rady farmon, ahol esős idő ese­tére is van fedett helyiség. Par­koló hely is van bőven. Aki egy kellemes napot akar eltölteni vasárnap, jó társaság­ban, jó magyarok között, le­gyen ott ezen a szabadtéri mu­latságon . . . nem fogja meg­bánni! Az amerikai magyarság azon részének, mely ruha-csomagok­kal szokta magyarországi hoz­zátartozóit és barátait segíteni, végre jó hírrel szolgálhatunk. Brownfield József, aki az Egyesült Államokban az ilyen csomagok vámmentesitésére szolgáló jegyeket árusította, hi­vatalos értesítést kapott Ma­gyarországról, hogy a vámje­­gyek árát leszállitját. Eszerint a kizárólag használt ruhanemű­­eket tartalmazó csomagoknál felhasználható vámj egyek ára az eddigi 1 dollár helyett 58'és fél cent lesz fontonként, azaz kilogramonként $1.30. Brownfield József hosszú hó­napokon át dolgozott azon, hogy a használt holmik vámtételét méltányosabban állapítsák meg. Fáradozásának eredményeké­­pen néhány héten belül kapha­tók lesznek az uj, mérsékelt áru vámj egyek. Az eddigi fonton­ként 1 dollár áru vámjegyek to­vábbra is érvényben maradnak uj holmik vámmentesitésére. Mr. Brownfieldtől megtudtuk azt is, hogy mostantól kezdve a vidéki címekre küldött IKKA csomagok átvételéről a címzett sajátkezű aláírásával ellátott Őszinte szóváltás Jávor Pállal Irta: KÁRA PÉTER A második-generációs ma­gyarok közül én találkoztam először Jávor Pállal, aki part­raszállása után rövid időre New Brunstviekon telepedett le és akivel a mai napig és remé­lem még nagyon sokáig, a leg­melegebb barátság szálai köt­nek össze. Jön a házunkhoz, mint fogadott fia a családnak és érezzük, hogy szeret ben­nünket és szereti a new bruns­­wickiakat, mert mint ő mond­ja, “Nem Brunswick nekem az amerikai szülővárosom és a népe az én népem.” Most, hogy a 30-éves színészi jubileumát készíti elő Sárossy Mihály szín­igazgató, aki sok szép előadást mutatott be az amerikai ma­gyarságnak, elővettem az én Jávor Pali barátomat, mikor utoljára nálunk volt és őszin­tén megkérdeztem, őszinte szót várva, hogy mit érez 30 éves színészi múlt után. — Nézd csak, Péterkém — mondotta — azok a magyarok, akik maholnap 9 éve olvassák a cikkeimet az amerikai ma­gyar újságok hasábjain, már ismerik stílusomat s tudják, ha magam is vagyok cikkeim hőse, azért még sem a saját személyemmel foglalkozom, hanem csak részese vagyok az írásban megörökített törté­netnek. Hát most én eltérek az írástól, eltérek a stílustól és ez egyszer saját magam köré fo­gom építeni az elmondani va­lómat. Hiszen mindenkinek az életében adódott olyan alka­lom, amikor valami rendkívüli történt vele. — Az én életemben — foly­tatta Jávor — most fog történ­ni velem valami olyan nagy dolog, valami olyan nagy ese­mény, ami eddig nem történt meg és ami soha többé az éle-, temben nem fog előfordulni. Ez az én 30 éves színészi jubi­leumom. Most van az első alka­lom, hogy 30 éves színészi mű­ködésem után egy kis időre megállók kiszusszantani ma­gamat és vissza lapozom lel­kem színes könyvtárában a ne­vetősre kunkorodott, vagy sí­rástól átázott emlék-lapokat, hogy vájjon jó munkát végez­tem-e? Adtam-e eleget szivem terített asztaláról azoknak, kik éhesek voltak a magyar kultú­rára, a magyar szóra, a magyar dalra. Elmondok őszintén min­dent magamról, hogy az éle­tem nyitott könyv legyen az amerikai magyarság előtt és aztán ők döntsenek, hogy érde­­mes-e Jávor Pálnak megünne­pelni a színházi birodalomban eltöltött 30 esztendőt. — Én kereken 30 év előtt kaptam meg a szinész-diplomá­­mat és az ég kárpitját dönget­ve, érces, fiatal hangommal helyet kértem, követeltem ma­gamnak a magyar színpadon. Felkapaszkodtam Thália sze­kerére és nem hagytam onnan magam leszorítani, mig csak ennek a szeszélyes istennőnek kegyeltje nem lettem. Csortos Gyula adta az első szerződést a kezembe és igy két évig a pesti Renaissance színház tag­ja voltam. Mint kezdőnek, ke­vés szerep jutott nekem és amellett kicsik is voltak azok, tehát leszerződtem Székesfe­hérvárra szerelmes színésznek. Négy évig játszottam vidéki városokban. “Szédült pillangó­nak éreztem magam, aki meg­részegedett a magyar nyelv virágos rétjein” — ezt mondot­tam egyszer egy újságírónak Pesten, aki azt kérdezte tőlem, hogy hogyan éreztem, mikor vidéki színész voltam. És igy is volt, mert aki érzi is és nem­csak mondja a gyönyörű ma­gyar szavakat, annak le kell részegedni azoknak szépségé­től. A vidéken töltött négy esztendő alatt a legjobb tudo­másommal szolgáltam a ma­gyar kultúrát és megismertem a színházat kedvelő vidéki magyarság magyar szóért és magyar dalért rajongó lelkét. — Szegedről a pesti Magyar Színházhoz szerződtem és on­nan az előkelő Vigszinházhoz. Itt már erős szárnyaim nőttek az irodalmi magasságok eléré­sére és mikor az ország )első színházát, a budapesti Nemzeti Színházat újjászervezték, én voltam az első, akit felszólítot­tak a Kultuszminisztériumból — Párisban hívtak fel telefo­non, mert ott jártam akkor, — hogy három évre szerződ­hetek az ország első színházá­hoz, ha a szerződést aláírom. Nagyon boldog voltam és 10 si­kerekben gazdag esztendőt töltöttem el annak világhírű színpadán. Ha időm és a Nem­zeti Színház munkarendje en­gedte, akkor vendégszerepel­tem. Játszottam drámát, vígjá­tékot, operettet. Énekeltem, sőt még táncoltam is, ha kel­lett. Persze a szinházoií kívül filmekben is játszottam. — Az első magyar hangos filmben Eggerth Márta és én voltunk a főszereplők. A cime: “Csak egy kislány . . .” Az idő: 1928. Az akkor induló magyar hangosfilmgyártásnak állandó munkatársa voltam és az itt is elért sikereim igazolása az, hogy 78 magyar filmnek vol­tam a főszereplője. De ját­szottam három német film-fő­szerepet és két olasz nyelvüt is. A magyar filmeken keresztül ismert meg Amerika magyar szinházkedvelő közönsége és ezt egy régi jó barátomnak, Szenes Dezsőnek, a Danubia filmkölcsönző igazgatójának köszönhetem, aki a kapható Jávor filmeket mind bemutat­ta Amerikában. Amikor a ko­misz idők előszele fujdogálni kezdett Magyarországon, bíz­va Istenben és Amerikában ■—­­ide jöttem, hogy itt folytassam azt, amit Magyarországon ab­ba kellett volna, hogy hagy­jak — a magyar szó áplását. — Ez, Péterkém, az én szín­házi életem története dióhéj­ban. A színházi 30 évemből majdnem 10 évet, tehát egy­­harmadát, az amerikai ma­gyarság között töltöttem el. Amerikában 17 magyar szín­házi turnénak a főszereplője voltam. Utaztam esőben, hó­ban, sárban, napsütésben. Lel­­kemből hirdettem a magyar szót és énekeltem a magyar dalt. És most itt vagyok a 30 éves színészi jubileumom elő­(Folyt, a 2-ik oldalon) Szerkesztőnk vakáción Diénes László, lapunk szer­kesztő-tulajdonosa, feleségével és négy gyermekükkel julius 9- én néhány heti vakációra a he­gyekbe megy pihenni. Távollé­te alatt bármilyen a lapot érin­tő ügyben központi irodánk is rendelkezésre áll. Cim: 240 So­merset St., New Brunswick, N. J. (Tel. CHarter 9-3791) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom