Hiradó, 1955. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1955-06-30 / 26. szám

Kelletik magukat Molotov itt, Molotov ott, Mo­lotov mindenütt. A vörös kül­­ügyér elmegy a new yorki képtárba és megcsodálja a mo­dern amerikai festményeket. Az ujságirók, akik nyomon követik, tízszer is megkérdezik tőle és Molotov előszedi legcsábosabb mosolyát, úgy felel a hitetlenke­­dőknek: “Bizony, bizony, ne­kem az amerikai festők tetsze­nek legjobban.” Nem a franci­ák, nem az olaszok, hanem — dá, dá, dá, —' az amerikaiak. Rembrandt, Rubens, Goya, Ma­net és a többiek kuksolhatnak a hamuban, Molotovtól akár pók­háló lepheti be képeiket, még Picasso is mehet a pokolba, pe­dig hát békegalambot is rajzolt szovjet njegrendelésre, — nem, nem egyik sem kell ezekből. Csak az amerikaiak. Kiszáll Chicagóban, az ujság­irók hada újra mögötte. Sétál, nézelődik s jámborul mélázik egy acélgyár előtt. A rendőr azt mondja neki, hogy a gyár négy és fél millió tonna acélt termel évente, de ő — Molotov! — ki­javítja: “Öt és félmilliót!” Aztán újra New Yorkban: Molotov itt, Molotov ott. El­megy a természettani múzeum­ba. A kaktuszokat csodálja és a fürészorru halat. Ámuldozik, mint minden nyárspolgár, csap­kodja a kezét s közben megciró­­gátja a gyermekeket. S mind­ezek után elmegy Bemard Ba­ruch házába egy kis falatozás­ra és kedélyes diskurálásra. Mindezt két történelmi jelentő­ségű konferencia közt. Csak úgy, mellesleg. Ha valaki nem tudná — arra megy ez, hogy Molotov és rajta keresztül a Szovjet meghódítsa Amerika szivét. A jóságos, az igazságot mindenek fölé helye­ző, az amerikaiakat rendkívül nagyrabecsülő Molotov jelenik meg egyszerre a színen. Nem minden cél nélkül. Óh, nem. A Szovjet semmit sem tesz cél nél­kül. Mi haszna volna belőle? Van, nagyon is sok. Az amúgy sem túlságosan harcias ameri­kai fülig szaladó mosollyal, meg­elégedetten vakarózva olvassa az újságját, vagy nézi a televí­ziót, amely beviszi a lakásába, az asztala tetejére ezt a joviális Molotovot, aki — lássátok! — pontosan olyan, mint mi: jóhi­szemű, lelkesedő és tipikus kis­polgár, az angyalát, talán még a rágógumit is megkedveli. Bizony, bizony, akár hiszik önök, kedves feleim, akár nem, a Szovjet most kelleti ma­gát, Molotovon, Hruscseven, Bulgányinon keresztül. Ez most a moszkvai irányvonal. Neveze­tesen: le kell szerelni a nyugati világ harcias kedvét — ha van! el kell altatni a gyanakvást, ga­­lamblelkünek kell mutatkozni s főleg az amerikai közvéleményt kívánatos elaltatni. Ne mondja senki, hogy hát ez lehetetlen. Volt már Ameriká­nak egy jóbarátja, akit igy hív­tak: Uncle Joe. Pedighát az a néhai Uncle Joe mégcsak el sem jött Amerikába egy kis kortes­­kedésre s mégis meghódította a sziveket. Nagyon félni kell, ne­künk az aggódóknak, ha Molo­tov még egyszer eljön Ameriká­ba, és, például, azt a mai nem is meglepő kijelentést teszi az uj­ságirók hada fülehallatára, hogy a Coca Cola a legjobb ital a világon. Valami készül . . . Ma a fülek csodálatosan al­kalmasak a hízelgő, duruzsoló szavak befogadására. Háborúz­ni nem szeretne senki s valljuk be, legkevésbé az amerikai em­ber. így hát nem csoda, ha nyi­tott fülekre talál minden olyan terv, amely — legalább pilla­natnyilag — hozzásegít a jó élet további élvezéséhez, ha jókora megalkuvással is. Volt sok ilyen terv, de egyről különösen meg kell emlékez­nünk. A san franciscoi konfe­rencián öltött teljes formát és szülőapja nem más, mint Pinay, a francia külügyminiszter, aki mident tud, csak éppen egy fi­karcnyi áldozatkészséget képte­len felmutatni honfitársai ré­széről. A terv igy hangzik: Legyen biztonság és béke Európában s ezt garantálja az Északatlanti Szövetség — tehát a NATO — szembenálló hadsereg parancs- és a kommunista tömb. A két (Folyt, a 3-ik oldalon) “Erdély Mindszentyje” Hat évi rabság után haza engedték Márton Áron püspököt A “Service Libre d’Europe Centrale & Orientale” párizsi hírügynökség junius 6.-i jelen­tése szerint “Msgr. Márton Áron gyulafehérvári püspököt szabadon engedték. Rendíthe­tetlen bátorságáért hívei na­gyon szerették és tisztelték. 1949 junius 21-én tartóztatták le és börtönözték be egy bérma­­utja alkalmával. Az egyházme­gyébe történt visszatérése, majd az általa celebrált első mise a templomot megtöltötte hivők­­kel. A templom előtti tér feke­­téllett a tömegtől és mindenfaj­ta életkorú hívők, románok és román állampolgárságú magya­rok és németek valódi diadalün­nepet rendeztek püspöküknek.” Márton Áron szerencsés haza­jutásáról az USA-ban élő több erdélyi magyarhoz érkezett ma­gánlevél is hirt adott. “Erdély Mindszentyjének,” Márton Áron t. katolikus püspöknek szabadon engedése Moszkva je­lenlegi “enyhébb” külpolitikájá­nak a jele, s mivel Márton Áron, egykoron az első vliágháboru ki­tüntetett vitéz magyar tisztje, majd a kisebbségi sorsba került erdélyi magyar egyetemi ifjú­ság kolozsvári hitszónoka, Ko­lozsvár plébánosa, végül erdélyi r. k. püspök, ma vitathatatlanul az egész erdélyi magyarság el­ismert vezére ((felekezeti kü­lönbség nélkül), Moszkva e leg­újabb gesztusa jövőbeli erdélyi politikáját illetően sincs min­den érdekesség nélkül. Márton Áron, az egyszerű csí­ki székely földmives gyermeke, nem a püspöki méltóság révén lett az erdélyi magyarság legte­kintélyesebb vezetője, hanem tehetsége, tudása, jelleme, s pá­ratlan bátorsága által, örökké emlékezetesek lesznek kemény, a zsarnoki elnyomással dacoló kiállásai: 1944-ben az üldözött zsidóság védelmében, 1945-46- ban az erdélyi magyar népet gyilkoló terrorista bandák ellen, 1948-49-ben a kommunista el­nyomás egyház és népüldöző gazságai ellen. Utolsó nyilvános szereplése 1949-ben a csiksom­­lyói hires búcsún volt, ahova több száz főnyi székely lovas kí­séretében lóháton vonult be és páratlanul bátor beszédben jó­solta meg a kommunizmus bu­kását. Magyar köszöntés a szabaddá lett Becsből Megkésve bár, de kedves üze­netet hozott az Amerikában Vienna néven ismert néven is­mert osztrák fővárosból a posta.' Dr. Cholnoky Tibor, az elismer­ten nagynevű new yorki sebész­tanár európai előadókor útja so­rán történetesen éppen akkor tartózkodott Bécsben, amidőn a békeszerződést megkötötték. Dr. Cholnoky, aki az Ameri­kai Magyar Szövetség igazgató­ja, az International College of Surgeons rendezésében számos egyetemen tartott előadást plasztikus sebészeti módszerei­ről. Rengeteg szakemberrel ta­lálkozott Európa különböző nagyvárosaiban, legfeledhetet­lenebb élményeként azonban mégis az osztrák fővárosban töl­tött napokat könyveli el. “A sza­badság visszaszerzése olyan le­írhatatlan örömet váltott ki az emberekben, amit azok, akik ál­landóan szabad viszonyok kö­zött élünk, el sem tudunk kép­zelni” — állapította meg Chol­noky ovosprofesszor. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! MOST VASÁRNAP, JULIUS 3-ÁN LESZ A MRTH AMBOYI SZT. MIHÁLY GÖR. KÁT. ISKOLA ÉS AUDITORIUM ÜNNEPÉLYES FELSZENTELÉSE DÉLELŐTT FÉL 11-KOR M. REV. ELKO MIKLÓS, AZ UJ PÜSPÖK ÜNNEPÉLYES SZENTMISÉT CELEBRÁL FÉNYES PAPI SEGÉDLETTEL —DÉLUTÁN 2 ÓRAKOR BANKETT A FELSZENTELT UJ AUDITÓRIUMBAN A Perth Amboy-i ,Szent Mi­hány Görög Katolikus Egyház­­község történetében nevezetes nap lesz 1955. julius 3-ika: ek­kor lesz a teljesén elkészült uj, hatalmas Iskola és Auditorium ünnepélyes felszentelése, még pedig az uj püspök, M. Rév. Elko Miklós által, aki első Ízben látogat el, mint püspök ehhez az egyházközséghez. Vasárnap délelőtt fél 11 óra­kor kezdődik a fényes ünnepség, amikor az egyházközség külön­böző testületéi, gyermekek és felnőttek felvonulnak az uj is­kolához és Hall-hoz, amelyet a Püspök Ur formálisan felszen­tel. Utána fényes püspöki nagy­mise lesz a Szent Mihály temp­lomban, amelyen őexcellenciája Elko Miklós püspök mellett a következők vesznek részt a cere­móniában: Msgr. John A. Stim N. J.-i esperes, Ft. Ivan D. Rom­­za (St. Clair, Pa.) Ft. Dunda Ernő (New Brunswick), Ft. Victor Romza (az egyházközség volt segédlelkésze), Ft. Simon Galvach (Trenton), F£. Jaeger Valér (New York), Homa Jó­zsef és Vajda András szeminá­riumbeliek és Ft. Andrew Par­­vensky, a Pittsburgh-i Püspöki Kancelláriától. Délután 2 órai kezdettel a fel­szentelt uj Szent Mihály Hall dísztermében bankett lesz, Asz­tali áldást mond Ft. Roskovich Konstantin (Carteret). A Püs­pök urat virággal felköszönti Linda Lerchenfeldt, Father Gajdos Albertet, az egyház köz­ség plébánosát pedig Druszba Marianne. Az áldomásmesteri tisztet Mihalko P. István, városi tanácsos, az egyházközség egyik trustee-je fogja betölteni. Az amerikai és a magyar himnusz közös eléneklése után üdvözlő­beszédet mond Ifj. Krilla János trustee, majd alkalmi beszédet mondanak a következők: Msgr. James S. Foley, a St. Mary r.k. egyházközség, plébánosa, Mayor James J. Flynn polgármester, Msgr. Stirn, Secretary of State Edward J. Patten. Az ünnepi al­kalom főszónoka természetesen maga a Püspök ur lesz, M. Rév. Elko Miklós, a záróbeszédet pe­dig Ft. Gajdos Albert mondja, aki a Felszentelési ünnepély Rendező Bizottságának tiszte­letbeli elnöke. — Asztalbontás után, este 6 órai kezdettel tánc­­mulatság lesz. A Szt. Mihály énekkar Ma­gyar János kántor-tanitó veze­tésével szép alkalmi dalszámo­kat ad elő a bankett folyamán. A felszentelési ünnepség Ren­dező Bizottsága a következőkből áll: Ifj. Paull Mihály elnök, Tóth Zoltán és Rigó József (jegy-bizottság), Fekete Má­tyás és Császár Béla (konyha), Anderko Pál, Kubik Sándor és Lesko András (bár). Mihalko István és Ifj. Krilla János (fo­gadó bizottság) és Horváth Elekné (díszítések). A nevezetes alkalomból, r— amikor a Szent Mihály egyház­­község népének egy régi álma valósult meg az uj Iskolával és Auditóriummal, — vessünk egy pillantást a múltba s álljunk meg egy percre az egyházközség történetének nevezetesebb ha­tárköveinél . . . A Perth Amboyban letelepe­dett görögkatolikus vallásu ma­gyarok száma már a század ele­jén kezdett gyarapodni. Kezdet­ben a Keresztelő Szt. János egy­házközség templo.mába jártak, 1912 október 27-én azonban el­indult a magyar egyházközség alapítási mozgalma, illetve az építkezési alapra a gyűjtés. Az első magvar-nvelvü görögkato­likus szentmisét F<t. Kovaliczky Viktor tartotta^az itteni Magya­rok Nagyasszonya r.k. templo­mában 1913 december 19-én, u­­gyanazon év december 31-én pe­dig Father Kovaliczkyt nevezte ki a püspök az amboyi görög ka­tolikusok pásztorává. Nyomban telket és templomnak való ter­met vásároltak az Amboy Ave­nuen, 1914 böjtjének harmadik vasárnapján pedig a berende­zett és feldíszített helyiségben megtartották az első szentmisét. A mellette levő faházat megvá­sárolták papiak céljára s az év későbbi szakában a Szt. Mihály Egyházközség megkapta a Charter-jét New Jersey állam­tól. 1915 szeptember 6-án szen­telte fel az egyházközség első templomát Soter Ortynsky püs­pök. 1916-ban az egyházközség (Folvt. a 2-ik oldalon 1 Fourth of July Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat Julius 4.-e, az amerikai füg­getlenségi nyilatkozat évfordu­lója, sok amerikai szemében már csak a nyár hivatalos kez­detét, tűzijátékokat és családi kirándulásokat jelent. A nap igazi jelentőségéről azonban nem szabadna elfeledkeznünk a nyárideji pihenőnap vidámságai közepette. Az idén a nagyjelen­tőségű nyilatkozat ünnepélyes aláírásának 179-ik évfordulója lesz. 1776. julius 1-én a Howé ge­nerális hadseregét szállító angol flotta New York kikötőjébe ha­tolt, mig Philadelphiában, on­nan kilencven mérföldnyire, u­­gyanabban az időben a nemré­gen megalakult Kontinentális Kongresszus latolgatta a virgi­niai határozati javaslat sorsát, amely szerint “egyesült gyar­matainkat szabad és függétlen államokká nyilvánítjuk.” A há­rom nappal későbben aláirt Függetlenségi Nyilatkozat en­nek a határozatnak a megindo­kolása volt, a világ többi népei­vel szemben. Estére a kiküldöttek nagyré­szét a függetlenség kikiáltása mellé állította a massachusettsi John Adams lelkes érvelése, ju­lius 2-án pedig George Wash­ington híradása is megérkezett «z angolok new yorki váratlan támadásáról. A tizenhárom gyarmat erre egyhangúan a függetlenség mellett foglalt ál­lást, mert az ingadozók is meg­tértek egymás után. 1776. juluis 2.-a — mondotta John Adams -r- aki később az Egyesült Államok második elnö­A perth amboyi Szent Mihály Görög Katolikus Egyházközség temploma és az uj iskola és auditórium az Amboy Avenue-n. ke lett, “örökké nevezetes nap marad Amerika történetében. Késő generációk is meg fognak emlékezni e nap jelentőségéről.’' Julius 3-án már a Független­ségi Nyilatkozat szövege felett indult meg a vita, amelynek vázlatát Thomas Jefferson ké­szítette el, hogy a világ előtt igazolja a gyarmatok elszakadá­sát. Julius 4-én történt meg a szavazás, amelynek folyamán az összes államok képviselői az el­fogadás mellett adták le szava­zatukat. Téves azonban azt hin­ni, hogy a Nyilatkozatot e napon mindenki aláírta volna. Csak John Hancock, a Kontinentális Kongresszus elnöke látta el alá­írásával az okmányt, hogy azt “hivataJos”-sá tegye. Augusztus 2-ig tartott, amig mind az 56 kiküldött tényleg aláírta a “Ti­zenhárom Amerikai Egyesült Állam Egybehangzó Nyilatkoza­­zatát.” 1776. julius 8.-án, a philadel­phiai Állami Épület udvarán, a­­melynek ma “Independence Square” a neve, ismét felolvas­ták a szöveget, miközben a helyi katonai őrség felvonult és a ha­rangok is megkondultak. Az első formális ünnepséget 1777. juli­us 4-én, az első évforduló alkal­mával tartották meg Philadel­phiában. Azóta törvényes ün­nepnappá vált julius 4.-e, mind a 48 államban, az ország főváro­sában és minden amerikai terü­leten. A Függetlenségi Nyilatkozat ma is élő dokumentum. Mikor a Legfelsőbb Bíróság tavaly az is­kolákban való faji megkülön­böztetés ellen döntött, uj fényt adott a második paragrafus em­lékezetes kezdő szavainak: “Ma­gától értetődő igazságnak tart­juk, hogy minden ember egyen­lőnek született és hogy a Terem­tő őket az élethez, a szabadság­hoz és a boldoguláshoz való el­idegeníthetetlen jogokkal ru­házta fel.” A Függetlenségi Nyilatkozat demokratikus szel­leme politkánk sarkalatos pont­jává lett. A kormány hatalmát a néptől nyeri, a kormány szol­gája és nem mestere a népnek, törvényhozókat azért válasz­tunk, hogy képviseljék akara­tunkat és ha ezt elmulasztanák, a képviseletet megvonhatjuk tő­lük. Nincs nemzet, amelynek a születésnapja hasonlóan lélek­emelő körülmények közt folyt volna le. A szabadság iránti ra­jongás, amely a Függetlenségi Nyilatkozat rugója volt, a nem­zetet egész története folyamán hűségesen vezette. Amerika ha­talmas nemzetté vált és a sza­badság hívei ma tőle várnak út­mutatást és bátorítást. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom