Hiradó, 1954. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1954-04-22 / 16. szám
VOL. XXXIII. ÉVFOLAM NO. 16. SZÁM. PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY 1954. ÁPRILIS 22. Vizsgálat indult meg az atomkutatás egyik legnagyobb tudósa ellen Az amerikai népies kifejezés szerint, mit az irodalmi nyelvben nem használnak, “hot potátoe” alatt azt értik, amit a magyarban körülbelül a kéztyüs kézzel való kezelést jelent. Ilyen hot potatoe, minek szószerinti fordítása — forró krumpli — ;az a szenzációs hir, hogy Dr. Robert J. Oppenheimert, kinek az atombomba létrehozása terén elért eredményei következtében a tudományos körökben “Mr. Atom” nevet adták, az ország biztonsága érdekében Eisenhower elnök megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy titkos government adatokhoz hozzáférhessen. Még megközelítőleg sem járt senki annyira hozzá, hogy az első atombombát sikerült az Egyesült Államoknak előállítani, mint Dr. Oppenheimer, kit az atomkutatás terén a világ legbrilliánsabb tudósának tartanak. Az a tekintély, amit az ő neve jelentett, egyszerre és váratlanul, legalább is a titokba be nem avatottak részére, a sárba tipródott. Megrendülve vette tudomásul az amerikai közvélemény ezt a hirt, mert ezek után az egyenesen gondolkodó átlagember igazán nem tudja, hogy tulajdonképen mi megy végbe ebben az össze-vissza zavarodott világban. Fejtegetni próbálni, vagy véleményt mondani ebben az egyelőre kuszáit kérdésben, ép annyira “hot potatoe,” mint a világ tudomására hozni, hogy az atom kornak egyik legnagyobb tudósát, kire az Egyseült Államok egyik legjobban őrzött titkát bízta, maga az Elnök megbízhatatlannak találta. Bizonyára nagyon nehéz elhatározás előtt állott Eisenhower elnök, mikor ezt a tényt nyilvánosságra hozta, de nem volt más választása, mert az Atomic Energy Commission javaslata után kénytelen volt ezt megtenni. Azt talán majdnem fölösleges a fentiekhez hozzáfűznünk, hogy Dr. Oppenheimert kommunistákkali rokonszenvvel vádolják, mit az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején elkövetett ténykedéseire alapítják. Mindenesetre igen fontos, hogy a valószínűleg sokáig különleges mérlegelés alá kerülő tények valódiságának megállapításáig minden hisztériától mentesen várjuk ki az események fejlődését. A felhozott vádak megvizsgálása az Atomic Energy Comission alkalmazottjaira vonatkozó biztonsági bizottságra van bízva, melynek elnöke Gordon Gray volt hadügyminiszter, a bizottság tagjainak elfogulatlanságához és integritásához kétség nem férhet és határozatát az amerikai demokratikus elvek igazságai alapján fogja meghozni. Volt-e szükség arra, hogy a viszgálat befejezése előtt szellőztessenek egy hires tudós ellen felhozott ideológiai vádakat? Mindenesetre nyílt kérdés, amire a válasz nem könnyű megadni, hogy helyes volt-e az egész ügyet nyilvánosságra hozni, mielőtt az eljárást Dr. Oppenheimer ellen felhozott ténykedések jogi következményeire való tekintettel lefolytatták volna? Ugyanis e vizsgálat lefolytatása nélkül egyelőre nem lehet tudni, hogy Dr. Oppenheimer elkövetett-e olyan cselekményeket, amikért őt büntetőjogilag felelősségre lehet-e vonni? Ha igen, akkor a nyilvánosságnak joga van az ügyet teljes egészében megismerni. Tekintettel azonban a jelenlegi zavaros világhelyzetre, semmi jó nem származna abból, ha a vizsgálatot lefolytató bizottság Dr. Oppenheimert b ü ntetőjogilag, vagy más módon nem találna felelősségre vonhatónak, mert igy alaptalanul hurcolnánk meg egy olyan egyént, kivel szemben tudományos szolgálatai alapján az Egyesült Államok bizonyos mértékig erkölcsi hálára van kötelezve. Ellenben kétségtelen, hogy ellenségeink kezébe óriási propaganda anyagot adtunk már most is, akár igazak, akár nem, azok az állítások, amiknek alapján Dr. Oppenheimer ellen a vizsgálatot megindították. Ha azok igazaknak bizonyulnak, akkor a .vizsgálat befejezése után is rá értünk volna az ügyet a nyilvánosságra hozni, mert Eisenhower elnök a szükséges preventív intézkedéseket úgyis megtettette. ^Ellenben ha az állítások valótlanoknak, vagy azokhoz fűzhető következtetések helyteleneknek bizonyulnak, ak-. kor sokkal jobb lett volna, ha az ügyet sohasem hozzák hivatalosan a közvélemény tudomására. Súlyos visszaélések az FHA által biztosított építkezési kölcsönök terén A másik belpolitikai szenzáció a múlt héten a tömeges házépítések előmozdítását és megkönnyítését kölcsönökkel támogató government intézménynek, a röviden FHA néven ismert Federal Housing Authority-nak keretében elkövetett visszaélések leleplezése volt. Tulajdonképen az FHA a kölcsönöket csak biztosította, de magúkat^ a kölcsönöket a bankok folyósították az FHA által jóváhagyott összegek erejéig, vagyis amikért a government a felelősséget elvállalta. Hogy az FHA felelős közegei összej átszottak-e az építési vállalkozókkal, vagy pedig könnyelműen és tudatlanul végezték hivatásukat, aminek következtében az ország sok száz millió dollárra rugó veszteséget fog szenvedni ? — az egyelőre még nem lett megállapítva. Azonban a nagy tisztogatási művelet természetesen azonnal megindult, s már is sok nagy állásban levő személy vonult azonnal “nyugdíjba,” de egyelőre nem lehet tudni, hogy mi történik majd azokkal, kik jogosulatlanul jutottak hihetetlen nagy hasznokhoz. A módszer, mely szerint az építkezési vállalkozók törvényellenesen jutottak nagy “A jó kormányzat folytatásáért” Nemtelen támadás... kommunista berkekből A május 11-iki városi választásokon Perth Amboyban a szavazólapon a “H” vonalon vannak a “Jó Kormányzat Folytatása” nevű lista jelöltjei. A visszaválasztásra pályázó James J. Flynn, Jr. polgármesterrel az élen további négy évi terminusra van jelölve ismét Mihalkó P. István városi tanácsos, a három másik commissioner-j elölt pedig: Dr. Richard M. Budnicki fogorvos, Ernest M. Muska, a California Oil Co. számvevője és Rocky F. Terio festő-vállalkozó. Ezek azok a férfiak, akik Perth Amboy város eddigi vezetését lesznek hivatva tovább folytatni a szavazópolgárok többségének akarata szerint, amit a május 11-iki községi választáson kinyilvánítanak . . . A jelölteket egyenként egy másik cikkünkben fogjuk bemutatni. Most nézzük meg, mi a platfoim-ja ezeknek a jelölteknek és mit értenek a “Jó Kormányzat Folytatása” alatt: Stabilizált városi adó-ráta. 1952-ben $7.99, 1953-ban 7.93, 1954-ben pedig ismét $7.99 az adóráta. A jelöltek Ígérik, hogy továbbra is ezen a színvonalon fogják az adót tartani. A megyei adó-j árulék egyenlítése. 1954-ben a városi adójárulék $3,821,204-el csökkent, ami a városnak közvetlenül $48,- 418.65 adómegtakarítást jelentett. A bond-alatti adósság csökkentése. A város bond-adóssága az elmúlt négy év alatt 2 millió dollárral csökkent. Ezt a csökkentést folytatni fogják. Fizetések. 1950 óta évi 900 dollárral javították a városi tanerők, tűzoltók, rendőrök és más városi alkalmazottak fizetését. A terv az, hogy az egész fizetési kérdést egy párton-felüli, polgárokból alakított bizottsággal fogják megvizsgáltatni és annak javaslata szerint változtatni. Alkalmazottak nyugdija és csoport-bzitositása. A városi alkalmazottak megfelelő nyugdíjtervet és csoport-életbiztositást kaptak, amire a város több mint $785,000-t költött el. Civil Service. Bevezették a községi alkalmazottaknak a Civil Service rendszert, ami által munka-biztonságot, igazságos és haszonhoz, körülbelül az volt, hogy a kölcsönök iránti folyamodás alkalmával sokkal nagyobb összegre állították ki az épületek előállítási árát, mint amennyibe az ténylegesen került. És ebben annyira szerénytelenek voltak, hogy a kölcsön árából nemcsak az épületeket voltak képesek felépíteni, hanem azonkívül egy tekintélyes haszon is maradt a feleslegből. Törvény szerint nekik a tényleges építkezési költség bizonyos százalékát kellett volna előzetesen befektetniük, mielőtt FHA kölcsönre j ogosultak lettek volna. Tehát ennek a törvényes követel(Folyt. a fi-ik oldalon) egyenlő előléptetési és fizetésjavítási leheőséget kaptak. Füst- és levegő-javitási tervek. Az ipravállalatok és a nagyközönség közreműködésével ennek az életbevágóan fontos problémának okos megoldását fogják keresztülvinni. Lakásügy. Mindig támogatni fognak és segítenek minden alkalmas alacsony-bérű és veterán lakásügyi elgondolást és tervet. Utcai világítás és felírások. Folytatni fogják afc utcák megvilágításának és névtábláinak folytonos feljavitási programját. Városrendészet. — Folytatni fogják a helyi Városrendészeti Tanács működésének támogatását, a folyamatos fejlődés érdekében. Ipar. A meglevő iparvállalatokkal való további együttműködés, uj iparvállalatok felkarolása és a fizetések magas színvonalon tartása mellett. Ifjúsági és recreation program. — Folytatása annak a programnak, amelynek keretén belől képzett felvigyázókkal fiuk és leányok szórakozási aktivitásait kiépítették. Iskolaszéki Tnács. — Az Iskolaügyek Tanácsába, a kinevezéseket a rátermettség, jellem és a városnak nyújtott szolgálatok szerint fogják eszközölni. Parkolás. — A vásárlóközönség és a kerestedők érdekeinek egyaránt megfelelő további autóparkolóhelyek létesítése a főutcák mentén. Polgári Védelem. — Első helyen fog szerepelni és elsőbbséget élvez az életbevágóan fontos polgári védelmi felkészültség munkája. Bingo. — A bingo-jatéknak a városban való engedélyezését helyeslik. Tanács-ülések. — A nyilvános városi tanács-ülések és viták helyénvalónk, a jelöltek azonban nem fogják tűrni azt, hogy bárki is személyes támadásokra és politikai ugródeszkának használhassa ezeket a gyűléseket. Jó kormányzat. — A jelöltek ígérik, hogy felelősségteljes férfiakhoz méltó, tisztességes, becsületes és erdményes kormányzatot fognak folytatni. Felelősségteljes férfiakat választ a városi vezetőségbe az, aki május 11-én a szavaólistán a legalsó sorra, a “H” vonalon végig szavaz! *** Nyári időszámítás! A korán kelők, vagy éjszakán át dolgzoók jól tudják, hogy hajnali 4 óra után pár perccel már világosodik, virrad . . . Tavasz van s elérkezett az ideje ismét annak, hogy az óramutatót egy órával előre vigyük s a nyári időszámítás szerint rendezzük be életünket . . . Most szombaton este, lefekvés előtt mindenki igazítsa meg az óráját, mert vasárnap már az uj időszámítás szerint megy minden. Vártuk, tudtuk, hogy jön a felröffenés kommunista berkekből azon cikkünk nyomán, amelyben a Bound Brook-i úgynevezett “Munkás Otthonban” végbemenő kommunista filmbemutatóról, maszlagolásról emlékeztünk meg nemrégiben . . . Megjött az első fecske, mégpedig a kommunista Magyar Szóval “egy kaptafára és egyazon nyomdában készülő Newarki Hírlapban. “Egy újságíró eltévelyedése” címet adta gyermekded vezércikkének Ács Pál (vagy a rossz-szelleme!) és abban minket szapul, személyünket és lapjainkat gúnyolja, ócsárolja ez a magáról és az újságírói tisztességről teljesen megfeledkezett szerencsétlen alak, beszélve minden másról, csak arról nem, amiről illett volna. (Félre beszél, mint Deákné, amikor a vászon árát kérték tőle!) Arról, hogy miért hirdeti és dicséri a kommunisták előadásait,’ hallgat. Ellenben idézi a mi néhány hét előtti egyik cikkünknek egy részét, amelyben végül is megbocsájtás keresztényi szellemében “egy izig-vérig jó magyar embert s hajdani barátot” gyászoltunk el... s aztán ő merészel nekünk “újságírói etikáról” beszélni, amit “egy újságírónak mindenkor respektálni kell” ... ez a szerencsétlen flótás akar minket kitanitani, aki az amerikai magyar újságírás nívójának lesülyesztésében évek óta borzalmas férclapokkal jár legelői! Bárgyú cikkét azzal fejezi be ez a szánalmas figura, hogy c mondja nekünk: “Be kell látnia, hogy a lapszerkesztéshez valamicskét érteni kell, ő pedig csak annyit ért ahoz, mint a csizmadia a harang öntéshoz. Ajánljuk. vonuljon félre, szerezze meg azi a kis örömet a New Jersey-i magyarságnak. Jóindulatulag ajánljuk, tűnjön el, még pedig minél előbb.” Miután az újságíráshoz nyilván sokat értő Ács Pál jóindulatáról a fent idézett burkolt fenyegtésből is meggyőződtünk, elhatároztuk, hogy megtesszük észrevételeinket hozzánk intézett kedves szavaira. Igaz, hogy nem szívesen szántuk rá magunkat arra, hogy leereszkedjünk az ő és társai nívójára, de úgy vagyunk vele, mint az az ember, akinek veszett kutya akar a lábába harapni: ha fel nem rugjuk az ilyen kutyát, tovább garázdálkodik. :{c * * Nézzük meg mindenek előtt, hogy ki ez az Ács Pál és mi indította őt arra, hogy ilyen gyalázatos cikket írjon, vagy Írasson lapjába ellenünk? Ez a zseniális újságíró lapja anyagát úgy szedi össze, a többi magyar lapokból ... A négy oldalon van cikk a kommunista Magyar Szó-ból (ott helyben átvéve) . . . aztán ollóz cikkeket más magyar lapokból is, amiket hetek, hónapok múlva közöl le s a fennmaradó helyet a mi négy jerseyi lapunkból is hetekkel azSZÁZ ÉV ELŐTTI, AMERIKÁBAN NYOMOTT KOSSUTH-BANKÓK Több oldalról jött érdeklődésre itt közöljük azoknak a Kossuth-bankóknak a képét, amelyeket egy évszázaddal ezelőtt itt nyomtak Amerikában, Kossuth Apánk megrendelésére. Ha nem tévedünk, az érdeklődőket leginkább a középső rajz fogja érdeklődni ... a magyar kiscimer . . . előtt kiollózott cikkeinkkel szokta megtölteni. Aríii “friss” irás van abban a világlapban, az pedig merő badarság! (Egy közelmulti példa erre: nemrégiben lelkészválasztás volt Perth Amboyban. Néhai Ft. Dr. Vincze Károly főesperes örökébe egyhangúlag megválasztották Nt. Ábrahám Dezső lelkészt amboyi lelkipásztornak. Ez vasárnap történt s mi a következő csütörtöki számunk első oldalán, annak rendje s módja szerint hoztuk a hirt, a cikket és a fényképet Nt. Ábrahámról, a megválesztott lelkészről. Ugyanakkor, a választás utáni csütörtökön pedig megjelent Ács Pál ujságiró-zseni Newarki Hírlapja és annak első oldalán egy felelőtlen, bárgyú irás arról, hogy kik a jelöltek az amboyi szószékre, kinek van a legnagyobb esélye, stb. Nt. Ábrahámnak, a vasárnap megválasztott uj lelkésznek még a neve sem szerepelt a cikkben, amelyet Newarkon (vagy hol?) Írtak meg, tendenciózus, de egyáltalán nem kétséges szándékkal avatkozva be a Perth Amboy-i független református gyülekezet legbelsőbb ügyeibe. A mi Híradónk hivatalos lapja ennek a gyülekezetnek, de ilyen belső ügybe, lelkészválasztás kérdésébe nem szólunk bele, mert ezt a kérdést teljesen magának tartja fenn minden gyülekezet. A Newarki Hírlap és jólinformált, erénycsősz, etika-professzor szerkesztője vette magának a jogot és bátorságot, hogy zagyvaságokat írjon össze és még hozzá akkor, amikor a lelkész már meg volt választva . . . Valóban: az ilyen lapot megvetéssel, undorral dobják el azok, akikben van egy szikrányi tisztességérzet!) Ács Pál, ez a testileg és szellemileg szánalmas állapotban levő, egyedül lézengő ujságiró-diszpéldány, — aki minket “jobb sorsra érdemes, törtető, dollárokat hajszoló fiatalember”-nek becéz, — annyira nem törtet, hogy eddig még csaknem minden nyomdának adósa maradt, ahol a lapját nyomták, mig végül bekerült oda, ahová való: az orosz komi nyomda fertőjébe... Úgyszólván könyöradományokból, koldulásból tengeti már az életét s adja ki azt a valóban “jobb sorsra érdemes” newarki négyoldalas gyalázatot ... Mi indította e támadó cikk közlésére ezt a beteg embert ? Az irigység és az elvakult bosszú! Az irigység, hogy mi vagyunk, boldogulunk, szép, nagy lapot adunk olvasóink kezébe és lapvállalatunk komoly üzleti alapokon nyugszik. Hogy mi a nyomdának mindig pontosan megfizetjük a heti párszáz dolláros számlát és nem jajgatunk ... Az afeletti irigység, hogy mi folytonosan gyarapszunk és még az általa emlegetett kis egyházak “bojkottját” is, -hála a jó Istennek, immár ötödik éve jól elbírjuk, mert a nji olvasóink tudják, hogy mit hívásnak és hűségesek hozzánk ... És a bosszú! a boszszu ördögi érzete tétette Áccsal az első oldalra azt a múzeumba való beteg agyszüleményt ... a bosszúé . . . azért, mert megírtuk, hogy a kommunista Magyar Szó és az azzal egy műhelyben és egy kaptafára készülő Newarki Hírlap ékesen beharangozták azt a bizonyos Bound Brook-i mozielőadást, ahol a mai Magyarország kommunista-propaganda filmjét mutogatták . . . Nem ez az első eset, hogy Ács (Folyt, a _rik oldalon) Megszűnt egy magyar hetilap... A Bridgeport, Conn.-ban megjelenő “Amerikai Magyarság” c. hetilap, — amelyet néhány év óta Székely Izsó, az Amerikai Magyar Népszava évtizedeken át volt igazgatója adott ki — április elején váratlanul, minden előzetes bejelentés nélkül megszűnt. Egyszerűen nem jelent meg többet . . . A lapot néhai Csongrádi Kornél alapitotta. Kezdetben “Bridgeport,” később “Egyetértés” volt a neve, a negyvenes évek elején pedig az ottani magyar lelkészek vették át és “Mi Lapunk” néven adták ki. Főt. Chernitzky István halála után azonban válságba jutott a fap, amelyet aztán nyomdástól, adósságostól együtt Nadányi Pál és Boros László, a Népszava volt szerkesztői vettek át, de Nadányinak a Voice of America-hoz történt távozása után Boros gyűlölet-szitásra, rombolásra, támadó és piszkolódó cikkek közlésére engedte át a lapot, amelytől aztán, a bajok tornyosulása idején sietve megvált. . . Az uj tulajdonos Székely Izsó lett, illetve a Hungarian Publishing Co. Inc., amelynek elnöke és Lázár Miklós távozása után szerkesztője volt. Hogy mi okozta a lap és a vállalat hirtelen megszűnését, nem tudjuk, de sejtjük, hogy anyagi nehézségek ... Az utóbbi pár év alatt egészen jól szerkesztett, tartalmas, 8-oldalas lap volt az Amerikai Magyarság, de néhány héttel ezelőtt ismét egy komisz, éllel írott cikket láttunk benne s akkor már tudtuk, hogy valami nincs egészen rendjén . . . Székely Izsó kifáradt s már nem tartotta elég erősen a gyeplőt a kezében . . . A bridgeporti magyarság régi hetilapja megszűnt s ezzel ismét eggyel kevesebb lett az amerikai újságok száma ... Ez pedig egyáltalán nem arra mutat, hogy növekszik, gyarapodik, erősödik a mi sajátos amerikai magyar életünk ... igazán nem jelenti azt, hogy újabb magyar lapok alapítására és elkezdésére alkalmas időket élünk...! (Lapzártakor értesülünk arról, hogy a lap érdekeltségeit: előfizetőinek, hirdetőinek “jóakaratát” Gombos Zoltán vásárolta fel, napilapjai részére.) A bridgeporti magyar hetilap megszűnéséből mi azt a tanulságot vonjuk le barátaink, előfizetőink és hirdetőink részére, hogy: tekintsék lapunkat a saját ügyüknek is, támogassanak továbbra is minden lehető módon, hogy még sok-sok éven át lehessen itt egy helybeli magyar lapunk, mert addig lesz itt “magyar élet,” amig magyar újság van! Az utóbbi években megszűnt magyar lapok helyébe nem indult uj, mert nem indulhatott . . . s ahol csak * megszűnt egy-egy magyar lap, ott elcsendesült . . . onnan hírét se halljuk már a magyar életnek . . . Ahogy az egyik laptársunk nagyon helyesen megjegyzi: “. . . a magyar sajtó halálát gyors iramban fogja követni a magyar közélet halála is, mert; “nyelvében él a nemzet” és a nyelvet a sajtó ápolja és tartja ébren...”
