Hiradó, 1953. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1953-07-09 / 28. szám

AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP PERTH AMBOY HERALD / yiojLüApjapsiA, Edii&d. and- fiubÜAhsuL jul (psüdh. CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND CLmboip VOL. XXXII. ÉVFOLYAM— NO. 28. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY THURSDAY 1953. JULIUS 9. ELADTÁK KÁRPÁTALJA SZABAD NÉPEIT BEJELENTÉS Alulírott, mint a Hungarian Publishing Co. Inc. elnök­­pénztárnoka, tisztelettel bejelentem, hogy a kiadó-vállalatunk tulajdonában levő “Szabad Sajtó” (“Free Press”) c. passaici magyar hetilapot a mai napon Ikafalvi Diénes László lapkiadó kollégámnak és barátomnak adtam el, akinek New Jerseyben már van három hetilapja és igy a legrégibb jerseyi magyar hetilap, a passaici Szabad Sajtó jó kezekbe kerül és pontos megjelentetése továbbra is biztosítva van. Vállalatunk, a Hungarian Publishing Co. a Szabad Sajtót néhány év óta fő-lapunk, a Bridgeport, Conn.-ben megjelenő “Amerikai Magyarság” iker-lapjaként adta ki, — a távolság miatt azonban ez nehézségekbe került és jobbnak láttuk a Szabad Sajtót jerseyi kollégánknak átadni. Midőn a Szabad Sajtó átadását az ottani magyarság tudomására hozom, egyben kérem Diénes László szerkesztő­­t kiadó számára és a lap ügyvezető szerkesztője, Markos Jenő * számára további szives jóindulatukat és pártfogásukat. Tisztelettel: SZÉKELY IZSÓ elnök-kiadó New York, N. Y., 1953. julius 3. Köszöntjük Passaic és vidéke magyarságát Abból az alkalomból, hogy a passaici Szabad Sajtó, New Jersey állam magyarságának legrégibb hetilapja a mi lapláncola­tunknak egyik “láncszeme,” vagyis: a Perth Amboy-i Hiradó-nak, a New Brunswick-i Magyar Hirnök-nek és a Trenton-i Független­­ség-nek egyik testvérlapja lett, szeretettel, szolgálatainkat fel­ajánló, segítő készséggel, magyar testvéri jóérzéssel köszöntjiik Passaic és környéke magyarságát. Kérjük, fogadják a mi Szabad Sajtó-nkat úgy, mint alkonyuló, “estébe hajló” amerikai magyar életünk egyik világitó lámpását, fáklyáját, vagy mécsesét, amely­be “uj olajat” öntöttek és amely addig fog égni, amig lesz, aki hittel, odaadással, szorgos buzgalommal, féltő igyekezettel és azzal a magyar érzéssel táplálja e lángot, amellyel csak születni lehet . . . * * * Igen . . . Amikor most Trenfontól Passaic-ig lapjainkkal csak­nem egész New Jersey magyarságához elér szavunk, illő, hogy egy szóra megálljunk és egy kicsit elbeszélgessünk, testvérek ... És amikor most nemcsak “Passaic jött be a mi érdekeltségi körünk­be,” de ugyanígy mi is a “passaici magyarság színe elé” kerültünk, úgy érezzük, illő, hogy bemutatkozzunk. És ez a bemutatkozásunk nem is lehet más, mint annak elmondása, hogy érzésben, gondol­kozásban legtöbbnyire egyek vagyunk, de különösen akkor, amikor magyar fajtánkról és balsors-tépte szegény magyar népünkről van szó . . . Habár ezzel a meghatározással szoktuk a mi amerikai magyar lapjainkat illetni: “Nyelvében magyar, szellemében ame­rikai” — születési adottságunk, magyarságunk és magyar fajtánk­hoz való sírig ragaszkodásunk mégis mindenek fölötti, mindent áthidaló és mindennél előbbrevaló ...! Ezt nemhogy nem tagadjuk, de hirdetjük és ha tiz, húsz, vagy ötven évi amerikai tartózkodá­sunk során valaki szemünkre veti, hogy ezért nem vagyunk jó ame­rikaiak, annak idézzük a néhai nagy elnök, Theodore Roosevelt szavait, aki azt mondotta: “Nem lehet jó polgára Amerikának az olyan bevándorlóit, aki szülőhazáját és fajtáját megtagadja!” . . . Mi jó polgárai vagyunk fogadott hazánknak; résztveszünk minden hazafias és jótékony mozgalomban, adunk mindent, ,amít ez a haza kér tőlünk, pénzt, vért, gyermekeinket s ha kell, az életünket is odaadjuk . . . mindez azonban nem zárja ki azt, hogy szivünk mélyén ott él szülőhazánk képe s hogy szószólói, követei védelmezői vagyunk fajtánk s árva magyar népünk szent ügyének . . .-k ❖ $ A Szabad Sajtó 46 éves múltjához méltóak akarunk és mél­tóak fogunk lenni. Jó amerikai és jó magyar újságot igyekszünk olvasóink kezébe adni, mint ahogy az elmúlt 18 év alatt — amióta itt Amerikában “ujságoskodunk” — mindig ez volt a célkitű­zésűnk. Egyelőre a perth amboyi Híradóval összeolvasztott módon jelentetjük meg a lapot s a kezdeti nehézségek leküzdése után az olvasók is látni fogják, hogy a megujhodott Szabad Sajtó valóban megéri az előfizetést és megérdemli a magyarság támogatását . . . Az ősszel nagy tervek keresztülviteléhez fogunk, naptárkönyvet is készülünk adni olvasóinknak és minden igyekezettel azon leszünk, hogy New Jersey magyar sajtója amilyen mértékben válik egysé­gessé és erősödik, olyan mértékben váljék egyre növekvő olvasó­táborunk javára és lehessen szolgálatára minden magyar testvé­rünknek; minden becsületes célkitűzésnek, szép gondolatnak, nemes szándéknak és minden igaz amerikai és magyar ügynek! Beköszöntőnket azzal fejezzük be, hogy kérjük és felkérjük Passaic és vidéke magyarságát, tekintse a Szabad Sajtó ügyét a saját ügyének, vegye fokozottabb pártfogásba helyi magyar lapját és mi Ígérjük, fogadjuk, hogy minden gyarapodásunk mindnyá­junk javára lesz, mindnyájan hasznát fogjuk látni annak! Segit-Hangok a vasfüggöny mögül | Lehúzott függöny mögötti } néma csend mindig a titokza­tosság nyugtalanító érzéseivel hat a függönyön innen levők­re. Azonban ha a függöny mögül moraj ló hangok hallat­szanak, miket nem természet­­feletti erők kitörése, hanem béklyókba '■szorított emberi páriák elnyomott érzéseinek visszhangja idézte elő, akkor a titokzatosság nyugtalan ér­zéseit a reménynek éltető ere­je váltja fel. A fenti néhány sorunk rö­vid, tömör összefoglalása an­nak a hatásnak, amit a kom­munizmus vasfüggönye a szam­bád világ népeire gyakorolt. Amig a vasfüggöny mögött csend volt, abból csak az aka­ratnélküli beletörődöttséget lehetett kiolvasni az elmúlás megmásithatatlanságába. De most, hogy a mindent eltom­­pitó vasfüggönyön keresztül egyre több zaj hallatszik, mit az elnyomott emberi indula­tok kitörő erej e változtatott át tompán moraj ló zajjá, nem úgy érezhetjük, hogy az élni akarás ösztöne győzedelmes­kedett az elfásultság felett, s fegyvertelensége dacára is szembe száll á legnagyobb ve­szedelmekkel, hogy ökleivel döngesse a zsarnokság ércfa­lait. Túlságosan rózsás remé­nyeket nem szabad a jelensé­gek sikeréhez fűznünk, mert jól felszerelt hatalmas hadse­reggel szemben fegyvertelen polgároknak semmi esélyük nincs. Azonban háború ese­tén, amikor a szabad világ de­mokráciáinak joguk lenne az ellenséges harcvonal mögötti lakosságot repülőernyök se­gítségével felfegyverezni, a kommunisták e belső ellensé­gei a nyílt ellenségnél is ve­szedelmesebbeknek bizonyul­nának. Ebben rejlik a nagy jelentősége azoknak a külön­böző csatlós államokban meg­nyilvánuló zavaroknak, mik uccai tüntetések, nyílt sztráj­kok és titkos szabotázsok for­májában vetik előre az árnyé­kát az elkerülhetetlenül bekö­vetkezendő eseménynek, a túl nagyra nőtt diktátori hatalom bukásának. Mert nincs kétsé­günk az iránt, hogy az orosz kommunista imperializmus el fog bukni, mielőtt kitűzött célját, az egész világ meghódí­tását elérné. Változásokról szóló hírek Magyarországból A vasfüggöny mögül jövő zajok okait bizonyára aggoda­lommal vizsgálhatják Moszk­vában és nagyon valószínűnek látszik, hogy a Magyarorszá­gon állítólag végbe menően­­sebb volt, hogy Rákosi nagy­gedékenyebb politikai válto­zások is ez aggodalomra ve­zethetők vissza. A múlt vasár­nap az amerikai újságok hosz­­szu cikkekben számoltak be a­­zokról a hírekről, miket Ma-* gyarországból kaptak. A híre­ket az Associated Press tudó­sítója küldte, s igy megbízha­tóságukhoz nem férhet két­ség, de mivel azok Budapest­ről vannak keltezve, valószí­nűnek tartjuk, hogy csak a­­zért kerülhettek ki a vasfüg­göny mögül, mert végered­ményben azok a kommuniz­mus érdekeit szolgálják. U- gyanis e hírekből úgy látszik, mintha a kommunisták azt a­­karnák mutatni a világnak, hogy ők alapjában véve nem is olyan rosszak, mint ahogy a világ róluk azt hiszi. Azonban a németországi és lengyelor­szági zavargásokról és a többi csatlós államokbani nyugta­lanságokról kiszivárgó hírek arra engednek következtetni, hogy a kommunisták politikai engedékenysége nem önkéntes nagylelkűség, hanem az elle­nük egyre szélesebb körben terjedő ellenállási mozgalmak eredménye. Már egyedül az is nagy ese­mény, hogy az 1945 óta Ma­gyarországon a tényleges ha­talmat kezében tartó Rákosi Mátyás, ki előbb alelnök és ta­valy augusztus óta köztársa­sági elnök volt, e hivatalát “átadta” az 57 éves Nagy Im­rének. Mindazonáltal a Jiirek szerint Rákosi nem lett kegy­­vesztettje Moszkvának, a­­mennyiben Nagy Imrével és Gerő Ernővel együtt egy tri­umvirátusnak lett a tagja, mely a moszkvai Malenkov- Beria-Molotov triumvirátus­hoz hasonlóan fogja a trón­mögötti hatalmat gyakorolni. A “képviselőház” tagjai óri­ási lelkesedéssel üdvözölték az uj elnököt, aki Ígéretet tett arra, hogy a múlt “tévedése­it” ki fogja küszöbölni. Példa­nélküli nyíltsággal kritizálta az elődje politikáját és Kelet- Németország kormányához hasonlóan megindított, de Magyarország értelmezése szerinti “uj irányzat” életbe­léptetését ígérte. Legkülönö­­ban tapsolt utódja beszédé­nek és mosolyogva foglalt helyet mögötte az emelvé­nyen. Mit ígérnek a magyar népnek . . . A múltak tapasztalataiból okulva, nem bizhatunk a kom­munisták politikai pálfordu­­lásában, különösen ha ez any­­nyira ellentétben áll az eddigi tüzzel-vassal megvalósítani a­­kart programjukkal. Az ame­rikai sajtóban megjelent hí­rek szerint az uj elnök szaba­don bocsáttatja azokat a be­börtönzött egyéneket, kik nem veszélyeztetik az állam biz­tonságát. (Ez az intézkedés valószínűleg a politikai okok­ból bebörtönzöttekre vonat­kozik.) A kisgazdáknak visz­­szadatja az elvett földjeiket, az el nem ért termés kvóta mi­atti pénzbírságot vissza adat­ja, lelassítja az ipari átalaku­lás tempóját, az árakat levág­­(Folyt. a ik oldalon) A Kárpátaljai Magyarok szö­vetsége megalakult Cleveland­­ban. Alábbiakban közöljük most nyilvánosságra hozott program­ját: 1. Kárpátalja orosz kommu­nista zsarnokság alatt sínylődő magyar és más őslakos népeinek teljes jogfosztottságára és sú­lyos szenvedéseire felhívni a nemzetközi fórumok és a világ közvéleménynének figyelmét. 2. A nyugati szabad népek előtt ismertetni azokat a veszé­lyeket, melyek Európa békéjét és biztonságát fenyegetik az ál­tal, hogy Benes Kárpátalját Moszkva kezére játszotta át s ez­zel a Nyugat meghódítására tö­rő kommunista orosz imperializ­mus, a Kárpátok nyugati lejtő­in, megvethette lábát. 3. Minden eszközzel küzdeni azért, hogy a jövő területi és po­litikai rendezése során Kárpát­alja visszakerüljön a Kárpátok övezte Dunamedencében lakó népek politikai közösségébe, a­­hová történelmi, földrajzi (geo­politikai) és gazdasági adottsá­gainál fogva tartozik, melyből 1919-ben erőszakkal, a lakosság akarata ellenére szakították ki. 4. Már most az emigrációban kidolgozni egy oly közjogi ren­dezés alapelveit, amelyek a föl­szabadulás után Kárpátalja né­pei : a magyarok, ruszinok, né­­meteg és románok részére teljes egyegnjoguság alapján biztosít­ják mindazon jogokat, amelyek vallási, politikai, kulturális és közgazdasági vonalon rendezik az őslakó népek békés együttélé­sét. 5. A közös érdekű célok meg­valósítása, valamint a jövő har­monikus együttélés előfeltételei­nek megteremtése érdekében a legszorosabban együttműködni a baráti ruszin nép hasonló tö­rekvésű emigrációs szervezetei­vel. 6. Kapcsolatokat kiépíteni mindazon emigrációs, nemzeti és népi szervezetekkel, amelyek célkitűzései a K. M. Sz. céljaival összhangban állnak. 7. Nyilvántartani és egybe­fogni a világon szétszórt, Kár­pátaljáról származó magyaro­kat, tájékoztatni őket az idősze­rű hazai és nemzetközi esemé­nyekről és a fennálló lehetősé­gek keretében előmozdítani szo­ciális és kulturális érdekiket. INDOKOLÁS: Az a terület, amelye az első világháború befejezése óta “Kárpátalja” elnevezés alatt is­merünk, a honfoglalástól 1919- ig, tehát több mint egy évezre­den át Magyarországhoz tarto­zott, mint annak szerves, föld­rajzilag és közigazgatásilag el nem határolt része. RÁKÓCZI KATONAI Ennek a területnek különböző nemzetiségű lakossága az évszá­zadok folyamán a legnagyobb egyetértésben élt együtt. A ma­gyar haza iránti hűsége és ra­gaszkodása példás volt. Az ős­lakos magyarsággal vállvetve, különösen a 14-ik században be­telepített ruszinok utódai, vál­lalták mindenkor a magyar sors­közösséggel járó, nem egyszer súlyos áldozatokat, kiérdemelve ezzel a “gens fideiissima” elne­vezést, mellyel II Rákóczi Fe­renc tüntette ki őket. Az ő idejé­ben való magyar szabadság­­harcban tanúsított hősies maga­tartásukért. MAGYARORSZÁGHOZ KIVANNAK TARTOZNI Az Osztrák-Magyar Monar­chiának az első világháború u­­tán bekövetkezett összeomlása­kor Kárpátalja népe történelmi jeletnőségü bizonyságát szol­gáltatta a közös magyar haza iránt érztet hagyományos hűsé­gének, amikor is á lakosság ki­küldötteiből megalakult szojm 1919-ben Munkács székhellyel egyhangúlag kimondotta, hogy továbbra is Magyarországhoz kíván tartozuk*" -ERŐSZAK A terület sorsát azonban nem a lakosság szabadon megnyilvá­­nitott akarata, hanem a nyers erőszak döntötte el. A védtelen területet a cseh csapatok özön­­lötték el és azok parancsnoka: Paris tábornok erőszakkal ösz­­szeterelt, mandátummal nem rendelkező “megbízottakkal,” parancsszóra kimondotta a Csehszlovákiához való csatlako­zást. Amikor aztán az akarat­nyilvánításnak ezt a formáját a St. Germain-i békeszerződés szankcionálta, Kárpátalját nem­csak de facto, hanem de jure is Csehszolvákiába, tehát egy o-Rákosi lebukott A hir érdekes ugyan, de már nem hir, hiszen már csaknem egy hete tudja a világ, hogy öt évi dísztelen szereplés után Rákosi Mátyás, a szovjeturalom alatt levő Magyarország báb­vezére kegyvesztett lett Moszk­vában és “lebukott” a miniszter­­elnöki és kommunista pártvezéri székből . . . Utóda egy Nagy Imre nevű másik moszkvai kiküldött lett, a­­ki szovjet-polgár, de ennek da­cára már előzőleg is kapott sze­repet a kormányban. ❖ * ❖ Moszkva uj irányvezetése még sok érdekes fordulatot te­remthet a közeljövőben . . . lyan államba kebleezte be, mely­nek a területe semmiféle, se tör­ténelmi, se földrajzi, se gazda­sági, se néprajzi jogigénye nem volt és nem is lehetett. ÖNKÉNY A két világháború közötti 20 éves cseh uralom Kárpátalján a politikai önkény és a gazdasá­gi kizsákmányolás iskolapéldá­ját szolgáltatta. A cseh kor­mányzatok nemcsak, hogy nem hajtották végre a St. Germain-i békeszerződés azon rendelkezé­sét, — amely Kárpátalja részé­re területi autonómiát biztosí­tott, hanem az erőszak és az el­nyomás minden eszközét igény­bevették, hogy a lakosság szilárd lelki ellenállását megtörjék. A megbízhatatlannak bélyegzett régi tisztviselők ezreinek elbo­csátása és kiutasítása az illető­ség és állampolgárság tömeges elvonása olyanoktól, akik már e­­lőbb ott laktak, mielőtt a cseh­szlovák állam megszületett. A cseh tisztvisetlők tömeges bete­lepítése, a lakosság igazi felfo­gását visszatükröző magyar és ruszin pártok elnyomása, talaj­­tálán cseh pártok favorizálása mind zet a célt szolgálták. U- gyanez volt a célja a szigorú cen­zúrának, a szólás- és gyülekezé­si szabadság gúzsbakötésének. Követte ezt a hatósági terror, a cseh és ukrán nyelv erőszakolá­sa, és nem utolséó sorban a kele­ti schizmának atulnyomó több­ségben görög katolikus lakosság körében, hatalmi eszközökkel való terjesztése. GYARMAT A politikai elnyomással pár­huzamosan haladt Kárpátalja gazdasági k i z s á k mányolása. Prága ezt a területet kezdettől fogva gyarmatnak tekintette. Erőforrásait a végsőkig kihasz­nálta. Azonban mit sem tett a terület gazdasági erejének foko­zására, a lakosság életnívójá­nak emelésére s munkaalkalmak teremtésére. A helyi ipar terv­szerű elsorvasztása, az igazság­talan adózás, az egyre növekvő közterhek, a rabló erdőgazdálko­dás, valamint a hegyi legelők feljavításának elmúl asztása folytán az amúgy is mostoha természetű és gazdasági adott­ságok között élő lakosság hely­zete egyre nyomorúságosabbá vált. Különösen súlyosan érin­tette a lakosságot a magyar ha­tár hermetikus lezárása, amely máról-holnapra megfosztotta a szegényebb ruszinok nagy töme­geit attól a jelentős megélhetősi forrástól, — amelyet részükre a délre irányuló tutajozás és a ter­mékeny magyar vidékek föld­birtokain vállalt idénymunka je­sék, pártfogolják szerkesztőnket, is sok sikert kívánunk! Magyar testvéri köszöntéssel akinek további munkájához mi DIÉNES I. LÁSZLÓ szerkesztő és kiadó (Folyt, a 3-ik oldalon) EGY SIR IRTA: KIS JÓZSEF Valahol messze, valahol régen, Nem jártam arra, de oda- szállnék; Megástak egy sirt temető-szélen. Nem láttam soha, de rátalálnék: . . . Fája elsüppedt, hantja behorpadt, Valami titkos erő él bennem, Ki nyugszik ottan, azt én tudom csak . . . Az megmondaná, merre kell mennem . . . Én tudom csak ... Merre kell menyiem . . . Te alszol ottan, édes jó anyám! . . . Kietlen gond közt, sivár éjszakán, Ha éltem sorát meghányom-vetem: Hej, azt a sirt be meg is könnyezem . . . Be megkönnyezem! VEWÍBLÖ Record Distributors 921 Hancock Ave* Bridgeport 5,Com. ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom