Hiradó, 1953. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-29 / 5. szám
CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND JhsL PERTH AMBOY HERALD Onhf* diunjqWiitMi. YlsLWApjapsüi* fcdijtsuL cutcL (pjuJbliAhsixL in* (pvAlh* Cünbßjy* VOL. XXXII. ÉVFOLYAM—NO. 5. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY THURSDAY 1953. JANUÁR 29. Nyugodtabban sétálgat már Truman — a volt elnök Az amerikai politikai életben a múlt hét óta nagy változás történt. Jan. 20-án, 20 évi másodhegedűs! szerep után a republikánusok ismét prímások lettek. Eisenhower tábornokból Eisenhower elnök lett, s a hét évnél további elnök, Harry S. Truman visszavonult a közéleti szerepléstől — és közönséges polgár lett. A napokban az amerikai újságok érdekes képet hoztak róla, amint Missouri államnak kis városkájában, Independences bottal a kezében reggeli sétáját végzi. Teljesen egyedül jár a volt elnök. Nincs mellette senki, sőt még az uccán sem látni más járókelőt — jól öltözött öreg uron kivül. Igen, — Mr. Truman ma már nem egyéb, mint egy jól öltözött öreg ur. A ruháját Washingtonból hozta magával és azon látni iehet, hogy úri műhelyben készült, úri ember részére. Azonban a régi dicsőségből Trumannak csak a ruhája maradt meg. Ha véletlenül az újságírók, kik más szenzációk hijján őt tették meg egy újságszámnak- n Hsaeiizáciájává, találtak volna valami érdekesebb témát, úgy Truman ma már példányképe lenne az amerikai “forgotten man”-nek. Pedig a neve mégis csak belekerül a történelembe, mert mint az amerikai történelem egyik legkritikusabb időszakának az elnöke, az ő nevében, illetve az ő parancsára igen sok sorsdöntő esemény történt. Ezek között talán az egyik legdrámaibb mozzanat az volt, mikor bejelentette, hogy Hiroshima japán városra az amerikai repülők egy olyan bombát dobtak le, melynek robbantó ereje 40 ezer tonna TNT robbanószer erejével volt egyenlő. Ez volt az első atombomba, mit emberek először alkalmaztak emberek ellen és ezzel a hadviselésnek egy olyan újabb fordulatát kezdték el, amelynek hova fejlődését csak fantasztikus találgatásokkal lehet elképzelni. Ha a többi sorsdöntő eseményre gondolunk, amik Trumannak közel 8 éves kormányzása alatt történtek, s amiknek következményeit, mint amilyen például a koreai háborúba váló beavatkozásunk is volt, egyelőre szintén nem lehet kiszámítani, akkor azt hisszük, hogy Truman — a polgár, sokkal boldogabb ember lehet, mirít amilyen Truman —az elnök — volt. Nagy “adót” fizet azért, hogy védelemügyi miniszter lehessen Január 20-án, Eisenhowernek elnöki beiktatásán, mely hihetetlen pompa és örömkifejezések között ment végbe, kevés republikánus gondolt azokra a vészfelhőkre, mik a világ egét beárnyékolj ák. Nem hisszük, hogy maga Eisenhower foglalkozott volna ezen a napon ilyen gondolatokkal, pedig a felvonuláson résztvevő mintegy 20 ezer főnyi katonaság, de különösen a 80 tonnás atomágyu, mit a nagyközönség először láthatott a valóságban, sokaknak juttathatta eszébe, hogy az Egyesült Államok most már nem nézi a világ eseményeit annyira készületlenül, mint azt a második világháború kitörése előtt tette. De nem is nézheti Amerikai valami nagyon nyugodtan az eseményeket, mert az országon belüli prosperitás dacára is igen rossz és veszedelmes korszakban élünk. U- gyanis nem szabad elfelejlentin, hogy alapjában véve — ha nem i4 olyan nagy arányú, — de mégis kettős háborúban vagyunk; Koreában meleg, — Európában pedig hideg háborúban állunk a kommunizmussal. Ha ezt a helyzetet tekintetbe vesszük, akkor sok-kal kevésbe irigylésremél tó a helyzete Eisenhowernek — a jelen hősének, mint Trumannak, — a múlt letűnt bajnokának. Egyelőre azonban Eisenhowernek ha nem is nagy gondot, de pillanatnyi kellemetlenséget okozott, hogy kabinetjébe több gazdag embert nevezett ki, akiknek nagyobb pénzügyi érdekeltségük volt olyan vállalatokkal, melyek szerződési viszonyban állanak a kormánnyal. így például Charles E. Wilsonnak, ki a védelemügyi tárcát vállalta, több mint 2 és fél millió dollár értékű General Motors Co. részvénye van. A fennálló törvények szerint Wilson csak akkor fogadhatja el a Secretary of Defense állást, ha részvényeitől — megszabadul. Vagyis ha eladja a G. M. részvényeit, amiket úgyszólván minden befektetés nélkül, mint a társaság elnöke jutalomképen kapott. ' Mivel a tőke nyereség után, ha az több mint 6 hónapi befektetés következik be, 25 °/o jövedelmi adót kell fizetni, Wilson közel 600 ezer dollárt fog adóban kifizetni, hogy az évi 25 ezer dollárral járó állást elfoglalhassa. Mivel Wilson még a G. M. részvények nélkül is elég gazdag ember, azért nem tartott sokáig, mig elhatározta, hogy szívesen meghozza ezt az áldozatot nemcsak a védelemügyi miniszterség megszerzése de valójában az Egyesült Államok biztonsága érdekében. U- gyanis kétségtelen, hogy Wilson egész kivételes üzleti tehetsége megbecsülhetetlen értéket jelent az ország védelmi felkészültségének megszervezése szempontjából. PÁRTOLJA lapunk hirdetőit, mert akik a Híradóban hirdetnek őszinte nagyrabecsülői az itteni magyarságnak! BÉKÉT AKARK-E A SZOVJET? A kommunisták állandóan békéről prédikálnak. Békét hirdetnek sajtójukban és nemzetközi értekezleteken. Béke-kérvényeket szövegeznek és békegyüléseket szerveznek. De amikor lehetőség nyílt arra legutóbb, hogy Koreában fegyverszünetet kössünk, azt a Szovjet akadályozta meg. Andrei Vishinsky tette ezt az Egyesült Nemzetek közgyűlésén, amely karácsony előtt napolta el üléseit. Világosan és drámai módon mutatta be a kommunisták felfogását a béke kérdésében. Ezen a közgyűlésen a döntő pont a hadifoglyok szabadonbocsátása volt. A kommunisták követelték, hogy minden foglyot eredeti hazájába kényszerítsenek vissza. Az Egyesült Államok ezzel szemben ragaszkodott ahoz hogy Északkoreába és Kínába ne kényszerítsék vissza a foglyokat akaratuk ellenére. Ez a vitás pont akadályozta meg a fegyverszüneti tárgyalások sikeres befejezését, pedig ha a Szovjet őszintén kívánta volna a békét, megegyezhettünk volna ebben is. India, amely az Egyesült Nemzetek ülésein gyakran Oroszországnak kedvez, hogy semleges maradjon a kommunista és szabad világ összeütközéseiben, egy ességet javasolt, amely semleges bizottságra bízta volna a foglyok kicserélésének kérdését. Az indiai javaslat nem elégítette ki ugyan az amerikaikat, mert nem biztosította volna a foglyok szabad akaratának megnyilvánulását, semleges bizottságra bízva sorsukat, de békevágyuktól ösztönözve, nem ellenezték az indiai javaslatot, csak a módosításukat kérték. De Andrei Vishinsky emelkedett ekkor szólásra, megnyilvánitva a Szovjet cinizmusának igazi arculatát. Az indiai javaslatot teljes egészében elvetette és élesen támadta meg Indiát és személyükben annak képviselőit. Tökéletesen elzárta ezzel az egyességhez vezető utat, amely befejezte volna a koreai vérontást, amely a szabad világ közgazdaságára oly súlyosan nehezedik és sokmillió emberáldozatba kerül, ami nem a Szovjet saját embertartalékából kerül ki. Világossá lett, hogy a kommunisták a békére irányuló minden őszinte törekvést hevesen ellenezni fognak. Az oroszok mindig békéről papolnak, de amikor egyszer lehetővé vált a megegyezés, minden közeledéstől elzárkóztak. Kilátszott a lóláb, hogy ők a háborút, amely nekik nem kerül véráldozatba, a végtelenségig takarják meghosszabbítani! Békét prédikálnak, de háborút kívánnak! (C.C.) Felmegy a csómagporto A postai csomagszállitás diját 35 /> -kai akarja emeltetni a postaügyi miniszter. Ily módon évi 130 millió bevétel-többlethez jutna a posta. (Ha ezt az összeget a naponta többszöri levplkihordás visszaállítására fordítanák, nem is bánnánk a csomagszállitási dijak emelését! . . .) Tanultam járni... Tanultam jtLni, hogy mctfíllni tudjak, Tanultam félni, hogy bátor legyek, Tanultam sírni, hogy nevetve, vígan Menjek feléd ha majd felébredek .. . Tanultam szólni, meséket mesélni, Tanultam szállni, mint e bus dalok; Tanultam adni, hívni, várni, kérni: Élni tanultam s mégis meghalok . . . VASVÁRY ISTVÁN Az Amerikai Magyar Szövetség Igazgatósági gyűlése Az Amerikai Magyar Szövetség Igazgatósága február 12-én (Lincoln’s Day) tartja évi rendes gyűlését New Yorkban. Azok, akik bármilyen indítványt, kérdést, kérést, vagy tanácsot kívánnak az Igazgatóság figyelmében ajánlani, Írásba juttassák el az AMSz washingtoni központi irodájába. Közgyűléseink közötti időszakokban az AMSz kormányzó testületé az Igazgatóság. A gyűlés előtt a központban 10 nappal beérkező indítványok az Igazgatóság tárgyalási sorrendjére kerülnek. AMERICAN HUNGARIAN FEDERATION Stephen E. Balogh Executive Secretary Washington 6, D. C. 1624 Eye Street, N. W. Amerika ellenes propaganda A vasfüggöny mögötti Amerika-ellenes propaganda legújabb szólama, hogy az Amerikai Egyesült Államokban egyre nagyobb méreteket ölt a deportálási őrület. Hogy néhány dollárral lefizetett hamis tanú vádja és az “amerikai fascista bíróságok” felháborító kegyetlen Ítélete elegendő ahhoz, hogy a “külföldi”-nek kikiáltott szerencsétlen áldozatokat letartóztassák és deportálják ezek a “bírói talárba öltözött gangsztercsoportok.” Ezzel szemben csak a budapesti eddig nyilvántartott, karácsony és újév közötti időszakra eső deportálások száma január 6-ig bezárólag meghaladja a 490-et. A vidéki városokban egyidej iileg u j ra erőrekapott deportálásokról még számszerű adatok nem érkeztek. | MI ÚJSÁG...? | —Hl III null ■»! m— ^ ^ ^ —m “MOST VAN A NAP lemenőben” a cime annak a 3 felvonásos zenés-nótás színdarabnak, amit a Sárossy-Heltay színtársulat febr. 13-án, pénteken este ad elő Woodbridgen, a katolikus teremben. Jegyek elővételben kaphatók a szokott helyeken. GRUMAN E. MÁRIA, — Mrs. Elizabeth Gruman, 347 Grove St.-i honfitársunk leánya jan. 24-én 37 éves korában meghalt. Temetése szerdán, jan. 28-án ment végbe a Kanai Kain Temetkezési Intézettől, a Magyarok Nagyasszonya r. k. templomban megtartott gyászmise után az egyház temetőjében. Ft. Horváth végezte a szertartást. Koporsóvivők voltak: Bishop Mihály, Pauko György, Sak Imre, Budniak János, Magyar Ferenc, Koleszár B., Mészáros István és Molnár Géza.— Sámuel Kanai Kain temetésrendező felesége és Mrs. William Csiszár testvérüket gyászolják az elhunytban. A BUDAPESTI Amerikai Magyar Női Demokrata Klub idei első kirándulása január 31-én lesz New Yorkba, a hires “Ice Show” megtekintésére. U- tána pedig, — hogy az egész este mégse legyen olyan “fagyos”'— a társaság egy jó magyar-zenés helyre is benéz vacsorázni, szórakozni . . . Indulás szombaton, 31-én d. u. 5:30-kor a klubhelyiségtől. Jeléntkezni lehet Mrs. Helen Anderko és Mrs. Mary Krasnanski vezetőknél, . vagy a tisztikar bármely tagjainál. HÁROM ÉVVÉL ezelőtt, 1950 január 14-én a West Point katonai főiskolából, rendesen, előírás szerinti potossággal felöltözve kiment egy kadét és — örökre eltűnt . . . Mintha a föld nyelte volna el, úgy elveszett . . . teljesen nyoma veszett . . . Azóta számtalan tüzetes vizsgálatot folytattak az ügyben; a nyomozás minden lehető módot megpróbált a ’ titokzatos “eltűnés” kiderítésére, de teljesen eredménytelenül. Semmi nyom, semmi magyarázat. . . ADY ENDRE, a huszadik század legnagyobb magyar költője szobrot kap Amerikában. Az első amerikai Ady szobrot a Cleveland-i Magyar Kulturkertben állítják fel, az Amerikai Magyar Református Egyesület áldozatkészségéből (az 1952. évi konvenció határozata alapján). Az Ady emlékműre, — amelynek leleplezése országos ünnepség keretében talán már Decoration Daykor megtörténhet, — rövidesen pályázatot fognak hirdetni. A PERTH AMBOY Packing Co. nagybani husáru üzem és vágó 605 New Brunswick Ave., A. gyönyörűen modernizált üzletében, — amely a Vocational School közelében van, a Kórháztól nem messze, — rendkívül alacsony árak mellett szerezhetők be a legfinomabb húsáruk. Nagybani áron vásárolhatunk ebben az üzletben húsokat kicsinyben. Naponta friss vágású marha, disznó, borjú, stb. húsok mindenféle választéka kapható, igazán olcsó árak mellett. És nemcsak az árakkal és árukkal, de a kiszolgálással is meg lesz elégedve ebben az üzletben. Tegyen egy próbavásárlást azonnal!' *** Gondolatok egy magyar bál után... New Brunswickon, a Szilvautca, Bukfenc-utca és Magas utcákkal határolt részen egy nevezetes épület áll: a Szent László Csarnok. Ennek az épületnek az emeletén, a diszes teremben rendezi meg az itteni magyarság a szokásos farsangi táncmulatságokat és egyéb magyaros jellegű összejöv e t e leket. Az idei farsang egyik legkiemelkedőbb eseménye a Magyar Női és Férfi De- Debreczeni László mokrata Klubok táncmulatsága volt a múlt szombaton. Én magam is nagy előkészületeket tettem erre a bálra és a jó 'Dodimmal, úgyis mint házigazdámmal: Nagy Pistával (akinek a “Magyar nép fohásza” cimü szép költeményét lapunk multheti számában olvastuk), megjelentünk á bálon, hogy kissé kitomboljuk magunkat. .. Mire odaértünk, bizony alig akadt számunkra hely, annyian voltak. Nagynehezen sikerült azért helyet kapnunk az egyik fűtőtest mellett, a terem jobboldalán. Hogy elhelyezkedtünk és körülnéztünk a teremben, a sok szép asszony láttára, meg a túlfűtött radiátor jóvoltából olyan melegünk lett, hogy a legszívesebben ingujjra vetkőztünk volna. Mondtam is a bodimnak: “Te Pista, ennél melegebb íogadtaásban csak egy “tollasbálban” lehetett volna részünk.” Aztán, mikor már úgy éreztem, hogy a meleg kibirhatatlanná válííc számomra, elhatároztam, hogy táncolok egy kicsit, tán lehűlök. De nem úgy lett, mert a sors akaratából egy olyan csinos asszonykával kerültem össze a táncban, hogy majd nem elolvadtam. Na, mondom, ennek nem lesz igy jó vége és a tánc után bemenekültem a konyhába, ahol nagyhirtelen bekebeleztem két-három pecsenyét, meg vagy ugyanannyi jóféle magyar kolbászt. Meg is szomjaztam rá kegyetlenül, aztán ittam is, ki tudja mennyit . . . Éppen azon gondolkodtam asztalunknál, a jó öreg radiátor tőszomszédságában, hogy: milyen jó is lenne most az északi jegestengeren valami csinos eszkimó-lánnyal randevuzni a jéghegyek tövében: és éppen menni készültem, hogy elfogyasszak egy nagy adag vanillia-fagylaltot, amikor felcsendült a színpadon Forrás,Gizella művésznő nagyszerű szopránja. A “Cigánybáróból” a Barinkay belépőjét énekelte ez a remekhangú kis csalogány olyan szépen, hogy akkor meg ettől kezdtem olvadozni. Hogy befejezte “csicsergését,” azonyomban felkerestem öltözőjében, hogy meggratuláljam a szép énekéért. El is beszélgettünk egy kicsit és bizony panaszkodott, hogy milyen nehéz a sorsuk a magyar művészeknek itt Amerikában . . . Igyekeztem megvigasztalni és meggyőzni arról, hogy itt csak az első tízezer dollárt nehéz megkeresni, a többi már magától jön. Nem féltem őt, mert aki olyan szivvel-lélekkel ápolja a magyar művészetet és fáradságot nem ismerve, a gyári munkapadtól egyenesen a színpadra lép, hogy kellemes hangjával gyönyörködtesse a magyarságot, előbb-utóbb nemcsak erkölcsi, de anyagi sikereket is elkönyvelhet magának. Közben odakint a táncteremben javában folyt a tánc. A Kára-Németh zenekar ezúttal is kitett magáért. Egymásután hangzottak fel a szebbnélszebb tánccsárdások és hogy a közönség jól mulat, mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy a borosüvegek igen megszaporodtak az asztalokon. A rendező bizottság női és férfi tagjai egyaránt alaposan kivették, részüket a munkából és mindent elkövettek, hogy a közönség jól érezze magát. Egy egy ilyen magyar összejövetel is csak azt bizonyítja, hogy igenis, van magyar élet New Brunswickon és a régiamerikás magyarság összetart. Az ujamerikás magyarság ezen a vonalon is csak tanulhat tőlük! Kár, hogy az újak csak kis számban keresik fel ezeket a kedves magyar összejöveteleket s még akik el is jönnek, közülük is többen lekicsinylőén nyilatkoznak a régi-amerikás honfitársak kulturális munkájáról. Itt, ei-ről a helyről üzenem ezeknek : nagyon tévesen és felületesen ítélik meg a régi-amerikás magyarság lelkületét és rossz utakon járnak ha azt hiszik, hogy a régi-amerikások nekik ellenségük. A régi-amerikás magyarság már sokszor bebizonyította, hogy honfitársai megsegítésére mindenkor kész és ezért áldozatokat is tud hozni. Az utóbbi hetekben módomban volt átlapozni amerikai magyar újságok nehány évfolyamát és meggyőződhettem arról, hogy különösen az amboyi “Híradó” és a brunswicki “Magyar Hírnök,” Ikafalvi Diénes László főszerkesztő lapjai (a Magyar Hírlap most a Magyar Hírnökkel egybeolvadva jelenik meg), voltak a legerősebb kezdeményezői és szorgalmazói azon akcióknak, amelyeknek nyomán régi-amerikás honfitársaink ezrével Írták alá az assurance-okat, lehetőséget biztosítva ezzel a hazájátvesztett, Németország, Ausztria és Olaszország lágereiben tengődő, kétségbeesett magyar családoknak az Amerikába való kivándorláshoz. De ezen túlmenően: az amerikai magyarság egyesületein és intézményein keresztül nagymértékben kivette részét a segítő akciók egyéb munkájából is. Ezrével gyűjtötték az élelmiszer és ruhacsomagokat és küldték át az éhező, fagyoskodó honfitársaknak, a lágerlakó menekülteknek. (Hogy ezek az adományok nem jutottak el mindenkor az arra rászorulókhoz, eri’ől a régi amerikás magyarság nem tehet!) Meg vagyok győződve arról, hogy a régi-amerikás magyarság nem várt és nem vár köszönetét tőlünk azért, hogy segítségünkre sietett nehéz éveinkben. De igenis elvárja, hogy ha már itt vagyunk, igyekezzünk hozzájuk alkalmazkodni! Ha jól körülnézünk itt, láthatjuk, hogy az amerikai magyarság áldozatos munkával egy egész sereg olyan hazafias szervezetet létesített, amely csak azt bizonyítja, (Folyt, a 4-ik oldalon) AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP
