Hiradó, 1952. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1952-05-29 / 22. szám
PERTH AMBOY HERALO JhsL Only* dlunyahiwL (Yhuu3ApapQh* fcdii&xL curuL (publiäJuid, in* (psihih* Omboy* CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND VOL. XXXI. ÉVFOLYAM — NO. 22. SZÁM. Ára 10 cent PERTH AMBOY, NEW JERSEY THURSDAY 1952. MÁJUS 29. Rid g w ay generális a kongresszus előtt Oroszországot okolta a koreai fegyverszüneti tárgyalások sikerletenségéért A NATO (North Atlantic Treaty Organization) főparancsnoki állására Eisenhower tábornok lemondása folytán Matthew B. Ridgway generálist nevezték ki aki McArthur tábornok helyét töltötte be a Távol-Keleten levő haderőnk és szövetségeseink csapatainak főparancsnoki állásában. Ridgway generális egyike a legtehetségesebb tábornokainknak és őt nemcsak katonai képessége, de külpolitikai ismeretei folytán is oly nagyra becsülnek, hogy a kongresszus mindkét házának együttes ülésén alkalmat adtak neki véleményének kifejtésére. A rideg formalitásokat könnyödén vevő Amerikábajn is szokatlan, hogy egy tényleges katona, kinek hivatása végzésében a nyilvánossággal nagyon kevés kapcsolata van, ilyen kritikus időkben, mint amilyenben most élünk, a kongresszus előtt véleményt mondhaisson az egész világot közvetlenül érdeklő kérdésekben. Ridgway generális nem mondott újat azzal, amikor bejelentette, hogy a fegyverszünet ürügye alatt lecsendesedett katonai tevékenységet Oroszország a kínai és koreai kommunista hadsereg megerősítésére használta fel. Ebben a kijelentésben azonban a meglepetés csak az volt, hogy Ridgway nyíltan rámutatott Oroszországra, mint az időnyerés céljából folytatott tárgyalások hátterében működő erők kutforrására. A- zonban úgy Tokióban, hol a Koreában harcoló U. N. hadsereg főhadiszállása van, mint Washingtonban tisztában vannak azzal, hogy az ellenség milyen hadifelszerelésekkel, s főkép mennyi uj repülőtérrel növelte harci készségét, s az ezt ellensúlyozó lépések megtételére minden szükséges intézkedést megtettek. Időnyerés ugyanis kétélű fegyver, mert ha az egyik fél előnyökhöz jut az által, hogy bizonyos dolgok létesítéséhez időt adtak neki, ugyanez az idő a másik félnek is a javára válhat. Emberi szempontból igen sajnálatos, hogy Koreában a fegyverszüneti tárgyalások közel egy évig tartó huza-vona dacára is eredménytelenek lettek, de legalább azt kell remélnünk, hogy e kilátástalan tárgyalásokkal eltöltött idő reánk nézve ép olyan előnyöket jelent, mint amilyeneket a kommunisták akartak általa elérni. Mindenesetre a legtragikusabb ebben a háborúban az, hogy mi oly sok drága és pótolhatatlan emberi életet áldozunk fel a koreai és kínai kommunisták elleni harcban, mikor az igazi ellenség, a Szovjet-Oroszország egyetlen katonájának az életét sem kockáztatja, mert helyettük az ázsiai népek megszámlálhatatlan millióit fegyverzi és sorakoztatja fel ellenünk. A kommunismus ma már terebélyes fájának gyökere a moszkvai Kremlinben van. Ázsiában ezer mérföldekre kiterjedő ágak nyesegetésével a gyökérnek nem sokat árthatunk, vagy ha ártunk is, — túl drágán fizetünk érte. Ezzel tisztában kellett volna lennünk két évvel ezelőtt, mint ahogyan sokan, akiknek azonban semmi beleszólásuk nem lehetett, meglehetősen tisztában is voltak. Visszatekintés arra, hogy mindjárt kezdetén mi volt a véleményünk a koreai háborúról Ha csak saját írásunkra hivatkozunk, akkor is példát találhatunk fenti állításunk igazolására, mikor lapunknak 1950 junius végén megjelent számában, mielőtt az U. N. beleavatkozott volna a koreai háborúba, a következőket irtuk: “Lapzárta időbeni hírek szerint az észak-koreaiak minden különösebb nehézség nélkül elfoglalják Dél-Koreát. Mivel a mi segítségünk úgysem használna sokat, azért Dél-Koreát valószínűleg a sorsára hagyják. Az U. N. megbélyegzi az oroszokat, mint béke rontókat, s ezzel az ügy valószínűleg befejezést is nyer.” így láttuk mi akkor a koreai helyzetet, s bár az ebből levont következtetésünk téves volt, a helyzet megítélésében nem mi tévedtünk, hanem — sajnos — az U. N . Végeredményben bizonyára többet használtunk volna a dél-koreaiaknak, ha időlegesen a sorsukra hagyjuk őket és erőnket az igazi ellenséggel szembeni leszámolásra tartogatjuk a már két év óta eredménytelennek látszó áldozatok hozása helyett. Két hónappal később, vagyis 1950 augusztus végén a következőket irtuk: “Egyre nehezebbé válik eltitkolni, hogy mi szinte kétségbeesve láttuk, hogy Koreában bele esünk egy olyan csapdába, amelyből nemcsak hogy kievickélni lesz igen bajos, de mennél tovább és mennél fokozottabb áldozatok árán folytatjuk a harcot, annál nehezebben fogjuk tudni megvalósítani azt a célt, amit Koreában próbálunk keresztül vinni, — hogy megállítsuk az oroszok további erőszakos térfoglalását.” Az Egyesült Államok határtalan gazdagságára vall, hogy itt a nép nyugodtan folytatja rendes életmódját Az események eddigi folyama arra enged következtetni, hogy Koreában mi valóban egy csapdába estünk, melyből kievickélni tényleg bajos lesz. Közel két év óta (Folyt, a 6-ik oldalon.) Burchard A. József jubiláns ünneplése Szombaton, május 24-én meleg ünneplésben részesítették barátai és tisztelői Burchard Ákos József kollégánkat, az Amerikai Magyar Népszava newarki és környéki irodavezetőjét 50 éves újságírói jubileuma és 75-ik születésnapja alkalmából. Az alkalom főrendezője Dr. Eisler Károly, ismert newarki mérnök volt. Nt. Kosa András new brunswicki ref. lelkész mondott asztali áldást. A szónokok között volt Father Benignus OFM róm. kát. páter és Séllyei F. Lajos perth amboyi rendőrbiró is. Pauk Eőri Margitka New Bfunswickról régi szép magyar népdalokat énekelt. Becsületben megőszült, derék magyar kenyeres-társunkat mi is kollégiális szeretettel köszöntjük e helyről! 107,965 A honvédelmi minisztérium kimutatása szerint a koreai háború amerikai áldozatainak száma 299 fővel emelkedett az elmúlt héten. Összesen 107,965 embert vesztettünk, ideértve a hősi halottakat, sebesülteket, eltűnteket és fogságba körűiteket is. Szívbajok ellen .. . Az American Heart Association clevelandi gyűlésén Dr. Henry A. Schroeder, a st. louisi egyetem tanára egy előadásban azt mondta, hogy egy uj szer lényegesen csökkenti a magas vérnyomást és igy sokat Ígérő fegyver a szívbajok elleni harcban. Mindszenty hercegprímást meglátogatta az édesanyja A Vatikán arról értesült, hogy április 17-én Mindszenty hercegprímást, meglátogatta 80 éves édesanyja Budapest közelében levő börtönében. A kommunisták most engedték másodszor az édesanyát a fiához, mióta gazul elitélték és börtönbe vetették. Az 1949 óta bebörtönzött főpap egészségi állapota látszólag javult az utóbbi időben. A gumi ipar öröme Hétfőn életbelépett a kormány rendelete, amely a gumigyártás utolsó korlátáit is megszűnteti. A gumi felszabadítása a korlátozás alól annak tulajdonítható, hogyha mügumi gyártása a kívánatos mértékre emelkedett s a kormány természetes gumiból eleget halmozott fel minden eshetőségre. Huzugság! Bizonyíték jutott nyilvánosságra, mely akaratlan beismerése annak, hogy a kommunisták bacillus-háboru vádja Amerika ellen hazugság. A kínai sajtó és rádió előí^w március 6-án hangoztatta a vádat, de két héttel előbb egy pekingi újság elmagyarázta, hogy a járvány oka a szokatlan enyhe téli időjárás. Nyilvánvaló, hogy a kommunisták később döntöttek úgy, hogy a járványt propaganda célokra lehet használni, a “Gyűlöld A- merikát” propaganda hadjárat fokozására. Farkas Ferenc főcserkész New Brunswickon Kisbarnaki Farkas Ferenc volt magyar vezérezredes, magyar főcserkész, amerikai útja során az elmúlt szombaton New Brunswickra is ellátogatott, ahol az itteni magyar cserkészek és a Mikes Kelemen Ifjúsági Önképzőkör látta vendégül a Szent József görög katolikus egyház termében. Legnagyobbrészt ujamerikás magyarok vettek részt az estélyen, ahol főcserkészüket szép üdvözlőszavakkal fogadták a cserkészek s utána Farkas Ferenc az Antibolsevista Mozgalommal kapcsolatos útjáról, valamint a magyar cserkészek és külföldre kényszerült magyar ifjúság politika-mentes munkájáról és feladatairól tartott hosszú beszédet. •* * •* Az itteni magyar sajtó képviseletében résztvettünk ezen az összejövetelen már csak azért is, hogy meghallgassuk Farkas Ferencet, aki ellen ideérkezése óta több magyar lapban támadó és súlyos vádakat tartalmazó cikkek jelentek meg. Elmentünk, hogy beszéljünk vele s hogy megkérdezzük : miért nem válaszol ezekre a támadásokra? Mielőtt Ítéletet mondunk valakiről, szigorúan tárgyilagos alapon kell megvizsgálnunk az ellene felhozott vádakat. Mielőtt elitélünk valakit, meg kell adnunk neki ä módot arra, hogy védkezhessen, vagy felelhessen az ellene felhozott vádakra. Bíróság, vagy esküdtszék előtt még a gyilkosoknak és legsúlyosabb vádakkal illetetteknek is meg van adva erre az alkalom, miért ne lenne az amerikai magyar olvasóközönség előtt mód nyújtva kisbarnaki Farkas Ferencnek arra, hogy ha tud s ha van mivel, hát védekezzék? Ezzel a gondolattal mentünk el múlt szombaton este a görögkatolikus. terembe s miután meghallgattuk Farkas Ferencet, a plénum előtt megkérdeztük tőle, hogy mi igaz a vádakból és miért nem védekezik, miért nem nyilatkozik az amerikai magyar lapok hasábjain? Az amerikai magyar sajtó már a “fair play” elve alapján is módot ad mindenkinek arra, hogy szóhoz jusson, ha valamelyik lapban támadják; rendszerint még az a lap is, amelyikben a támadás megjelent. Farkas Ferenc kije* lentette, hogy kész a nyilatkozatra és a támadásokkal szembeni írásos bizonyítékainak az amerikai magyar sajtó rendelkezésére bocsátására. Hosszas beszélgetésünk után azzal váltunk el, hogy a nekünk tett nyilatkozatát és adatokkal cáfoló kijelentéseit alátámasztó Írásokat posta utján el fogja juttatni hozzánk. Mi pedig az egész amerikai magyar sajtó rendelkezésére fogjuk bocsátani azokat. Úgy érezzük, hogy ez a helyes becsületes eljárás egy megvádolt és megtámadott magasrangu magyar katonatiszt ügyében. (Lapzártakor m e g k a ptuk Farkas Ferenc levelét, a magyar Tábornoki Becsületügyi Bizottság egyik záró határozatának másolatával. Bővebben a jövő héten.) A “bridgeporti talány” A Bridgeport, Conn.-ben hosszú évtizedek óta megjelenő magyar hetilap legutóbbi tulajdonosa, Dr. Boros László, — akinek a neve már vagy egy éve eltűnt a lap éléről, — a május 9-iki számban váratlanul megszólalt s bejelentette, hogy “egészségi állapota és egyéb kötelességei miatt’ kénytelen megválni a laptól, “amelyet három évvel ezelööt én alapítottam,” — mondotta búcsúzó jában nagy szerényen. Most azután a lap maga jelenti, hogy “Dr. Boros László a külügyminisztérium szolgálatában fontos megbízatással Európába utazott.” Kerek egy évig titkolnia kellett azt, hogy a külügyminisztérium szolgálatában áll és amikor “egészségi állapota és egyéb kötelességei miatt’ kénytelen volt megválni a laptól, (amit korántsem ő alapított, hanem — éppen a mi tanácsunkra — úgy vett át az ottani magyar papoktól Nadányi Pál szerkesztővel közösen), akkor az olvasó tudomására hozzák, hogy Dr. Boros László fontos megbízatással Európába utazott... Milyen fontos megbízatás lehet az, amit valaki olyan egészségi állapotban végezhet el, ami miatt kénytelen volt megválni lapjától? Lehetséges az, hogy az amerikai külügyminisztérium csak úgy uk-muk-fukk megbíz valakit azzal, hogy fontos ügyben Európába menjen éppen akkor, amikor az illető egészségi állapota, saját bevallása szerint, nem alkalmas arra se, hogy egy rendes magyar lapot kiadjon? És milyen szolgálat lehet az, amit hosszú ideig titokban tart a szerkesztő ur és amikor végül fontos megbízatással, vagy talán éppen “bizalmas természetű megbízatással” Európába küldik, akkor azt első oldalon kitálaltatja a lap olvasói előtt? Dr. Boros László szerkesztő ur szerepléséről és magatartásáról már nem egyszer irtunk ezen a helyen. Kifogásoltuk módszereit, amikor lapjával a mi vidédünkön kezdett csúnyán “operálni,” kifogásoltuk akkor is, amikor egy husvétvasárnapi “Voice of America” üzenetet a nagypénteki számban, mint már megtörténtet közölt le, kifogásoltuk amikor Connecticut kormányzója október 6-át gyásznappá nyilvánította és ezért a dicsőséget Boros ur nagy hangon magának vindikálta és kifogásoljuk most is, amikor az “ugródeszkának” és törtetései eszközének három évre átvett régi, patinás magyar hetilapban szánalmat kereső hangon bejelenti, hogy meg nem felelő egészségi állapota,, stb. miatt kénytelen megválnia a laptól s annak nagyrabecstilt olvasóitól, akiket annyira becsült, hogy egy évig titkolta előttük, hogy mit csinál, aztán kisül, hogy megrendült egészséggel bár, de fontos megbízatással Európába megy... Amig a külügyminisztériumtól kérdéseinkre választ kapunk, be kell érnünk azzal, hogy Dr. Boros László egészségi állapota, a jelekből Ítélve, megjavult. Igyekszünk megtudni s majd be fogunk számolni arról, hogy mit bíztak Dr. Boros Lászlóra s mivel fog legközelebb kérkedni közöttünk ? Addig ez a “bridgeporti talány” továbbra is talány marad... A hőseinkről és halottainkról való megemlékezés napja MAGYARORSZÁG 1952-bei MÉG A TYÚKOKNAK IS PARANCSRA KELL TOJNI Bécsbe érkezett menekültek szerint a magyar vörösök még a tyúkokat is beszabályozták Magyarországon. Az előírás szigorúan meghagyja, hogy ezidén minden tojónak húsz tojással többet kell produkálnia, mint az előző évben. A farmert büntetik meg érte ha a tojásszolgáltatás nem igazodik a regulához. A politikai rabok milliói végzik az ingyen munkát és talán ez az egyik magyarázata a növekvő munkanélküliségnek. A csatlósországokban fokozott termelésre hajszolják azokat, akiknek még van munkáj uk. A j elszó ez: “Termelj többet ma mint tegnap !” A hajsza másik módja, hogy reggelenkint tiz perccel előbb kell érkeznie minden munkásnak és ezt a tiz perc többletet “a haza üdvének” áldozza a sokmillió munkás. Fogcsikorgatva engedelmeskednek, mert ha kiesnek a komisszárok kegyeiből és elvesztik éhbéres munkahelyeiket, deportálják őket és ekkor egészen ingyen kell majd robotolniok. Senkit sem gyűlölnek úgy a magyar dolgozók mint a túlbuzgó strébereket, akik “meghaladják a normát” és ezzel “jópéldával” szolgálnak a hajcsároknak. Ezek arra hivatkoznak, hogy amit János el tud végezni, azt Béla is megteheti, ha akarja. Ha tehát elmarad a stréber mögött, szabotőrnek bélyegzik és ennek következménye — internálótábor. A Református Egyesület konvenciója Az Amerikai Magyar Református Egyesület, egyik legnagyobb és legrégibb testvéri biztositó intézményünk ez év június 16-án és az azt követő napokon tartja négyévenkénti nagygyűlését, konvencióját Ligonier, Pa.-ban, a Fort Ligonier Hotel nagytermében. Itt, ebben a hegyek közötti, festői szépségű városkában van az egyesület árvaháza és aggmenhelye, amerikai magyarságunk szép szeretet-intézménye s itt tartja ismét konvencióját az egyesület, az 1948- ban megtartott nagygyűlés határozata értelmében. (Az azt megelőző 1948 évi konvenció szintén Ligonierben volt.) A konvencióra a delegátusok jól felkészülten mennek. Az ország különböző városaiban és vidékein megtartott “Testvériség Vasárnapok” alkalmat adtak az egyesület dolgaival foglalkozóknak; titkároknak, ügykezelőknek, szervezőknek a felmerülő kérdések alapos megtárgyalására, gondolatok kicserélésére, tervek készítésére s a júniusi nagygyűlésen egy jól tájékozott fiók osztály-képviselet összessége fog határozatokat hozni az elkövetkező négy esztendőre, az egyesület fejlesztése és gyarapodása érdekében. Az ellenszegülő parasztokat, akik a kolhoz rendszert vitték csődbe, könyörtélenül likvidálják. A hat csatlósországban milliószámra robotolnak a rabszolgák, férfiak, nők és gyermekek... A TALPNYALÓ-KÖLTÉSZET NAGYMESTEREI Rákosi Mátyás 60-ik születésnapja alkalmából dicsőítő verseket Írtak magyar költők, akik még nincsenek bebörtönözve. A budapesti Irodalmi Újságban olvassuk, hogy 33 nagy poéta eresztette neki pennáját a talpnyalás feladatának, akik közül a Kossuth díjjal kitüntetett Lantos Benjámin ezekkel a sorokkal tűnt ki: “A semmiből formált világot És eget; nagylélekzetii Költőknek tárgyat, dalra hangot, Erőt a hangra ö adott — Legelső a költők sorában, Köztük is a legnagyobb.” A szalámiszeletelő Rákosi Mátyás tehát a legnagyobb “költő.” A talpnyalók igy sorakoznak fel mögötte: Képes Géza születésnapi nyelv legyintése: “Húsúnkba vájt a töke piszkos körme, kalcastoll nőtt testén e ronda dögnek; s ha lázadtunk, a láncokból kitörve: hörgő hasunkba szuronyokat döftek. Most, hogy szivem kiöntöm és beszélek, egy nép szivéből száll fejedre áldás: Vezesd uj győzelmek felé a népet, te adj nekünk erőt, Rákosi Mátyás!” Kónya Lajos költő igy dicsőíti a Legnagyobb Költőt: “Csúf, ártó-rontó szellemekkel, ki megvi érted vad szelekkel, keze nyomán megszépül orcád, bizd magadat rá, Magyarország!” Kadosa Pál megzenésítette Raics István költői remekét, amelynek csattanója igy hangzik : “öt köszöntsed, ki a Párt és a nép vezére lett, kinek szive: ifjúság s bölcsessége ifjú ág — ö rá áraszd fényedet!” Mindez a rimes és rémes talpnyalás — akár hiszik, akár nem — a budapesti Petőfi Könyvkiadó Nemzeti Vállalat kiadásában megjelent kötetben olvasható, amely könyvnek címe: “Téged köszönt ma minden dalunk.” Ára 17 forint, értéke egy lyukas garas. KEDDEN ESTE vau nálunk a lapzárta. A szerdán beérkezett híreket és közleményeket már csak a következő heti számban hozhatjuk. AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP MOST PÉNTEKEN, MÁJUS 30-ÁN
