Hiradó, 1949. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1949-11-03 / 44. szám

VOL. XXVm. ÉVFOLYAM — NO. 44. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY 20 THURSDAY 1949. NOVEMBER 3. A túl drága dollár nem segít szövetségeseink gazdasági helyzetén A legtöbb ember még saját pénzügyi problémáit sem tud­ja kielégítő módon megoldani és még kevésbé képes megér­teni azokat a bonyolult pénz­ügyi műveleteket, amik az or­szágok közötti gazdasági élet menetét irányítják. Azt azon­ban ma már mindenki tudja, hogy nemzetközi viszonylat­ban a dollár vette át a vezető szerepet és különösen mióta az Egyesült Államok pénz­ügyminiszterének “apai ta­nácsára” az angol font és a nyugati demokráciákhoz tar­tozó országok pénzegysége egy 30%-os fogyasztó kúrán ment keresztül, — a dollár még “súlyosabb” lett, s egy is­mert sport kifejezést használ­va, azt mondhatjuk, hogy ma a dollár az összes pénzegysé­gek nehézsúlyú világbajnoka. Mindenesetre egyelőre két­séges, hogy a nyugati demo­kráciák pénzegységének ezzel az érvágásával mennyire ja­vult az egyes országok pénz­ügyi helyezte. Mikor bevall­juk őszintén, hogy nem sokat értünk a magasabb pénzügyi politikához, ugyanakkor egy­szerű józan, — úgynevezett paraszti ésszel mégis azt hisz­­szük, hogyha a dollár és a töb­bi pénzegység között még annyi különbség sem lenne, mint amennyi volt az utóbbi­ak lefogyasztása előtt, még akko ris nehéz lenne velünk a többi országoknak gazdasági üzleteket lebonyolítani. Most, hogy a pénzünk még maga­sabb lett, más orszáok még nehezebben vásárolhatnak tő­lünk. Viszont ha az utóbbiak sok árucikket akarnának ne­künk szállítani, hogy értük jó dollárokat kapjanak, akkor a mi saját munásainknak nem lenne elég dolguk és természe­tesen a vásárló képességük is csökkenne. A mi technikai fel­­készültségünkkel igy is töb­bet tudunk termelni, mint a­­mennyire saját magunknak szükségünk van. Ha olcsóbb áron termelt külföldi iparcik­kekkel elárasztanánk a pia­cot, akkor ennek egy óriási gazdasági pangás lenne a kö­vetkezménye. Eltörlik a kvótát, — de csak bizonyos árucikkekre Régebben az egyetlen véde­kezési mód az olcsó árucikkek beözönlése ellen a magas vám volt. A pénzegységek közötti különbség némileg ellensú­lyozta a magas vámot, mert a kölcsönösség alapján a végle­tekig ezt mégsem lehetett fel­emelni. így tehát később be­hozták a kvóta rendszert nemcsak az emberre, de az á­­rucikkekre is. Mivel azonban úgy látszik, hogy a nyugati demokráciák pénzegységei­nek 30%-os leszállítása dacá­ra is nem következett be az a csoda, amit attól vártak, a Marshall Terv Tanácsbizott­ságának ajánlatára a jelenleg érvényben lévő kvóta alá eső áruk felét kvótamentesen, vagyis korlátlan mennyiség­ben hozhatják majd be az E- gyesült Államokba. Ezzel bi­zonyos mértékig előmozdítják a gazdasági pangás lehetősé­gét olyan iparágakban amik­ben az európai felvehetik a versenyt velünk. Most visszatérve arra az e­­lőbbi kijelentésünkre, hogy mi nem nagyon értjük meg a bonyolult nemzetközi pénzü­gyi problémákat, mert csak egyszerű, de józan paraszti ésszel gondolkodunk, önként felmerül bennünk a kétely a nagy pénzügyi kapacitások csalhatatlanságával szemben. Vájjon nem lenne-e jobb, ha a bonyolult és nehezen megért­hető pénzügyi elméletekbe egy kis közönséges józan észt is belekevernének? Hiszen az élet maga olyan egyszerű —és a bonyodalmakat csak maguk az emberek okozzák... Sem az amerikai turisták, sem a külképviseletünk sze­mélyzete nem fogják élvezni a drága dollár előnyeit A dollár magasabb árából előnyöket csak az amerikai turisták és a külképviseletünk szolgálatában álló egyének él­vezhetnének, ha... és itt a bök­kenő, — ha az amerikai turis­táknak nem számítanának mindent drágábban, most, hogy a dollár felment, — mint azelőtt. Az amerikai turisták hamar rájönnek majd arra, hogy az európaiak saját ká­rukon tanulva — a pénzügyi manőverekben nagyobb jár­tassággal rendelkeznek, mint mi és borsos árakat fognak számítani az amerikaiaknak, így tehát nem nehéz megjó­solni, hogy a végén ki fog az üzletre ráfizetni ? Külképviseletünknek szol­gálatában külföldön mintegy 6000 amerikai él, akik fizeté­sükön kívül külön' ellátási ál­talányt is kapnak. Ezeknek igen jól jönne, hogy most a drágább dollárban kapják ezt az ellátási általányt, — ha... és itt jön ebben az esetben is a bökkenő, ha a Külügymi­nisztérium el nem rendelte volna, hogy a külföldi pénz­egységek 30%-os leszállításá­ra való tekintettel a külképvi­seleti személyzetnek járó és dollárban fizetendő ellátási általányt is le kell 30%-kai szállítani. Ez évi 500,000 dol­lár megtakarítást jelentene nekünk, ha rövidesen vissza nem állítanák a régi összegű ellátási általányt, mert a pénz egységek erőszakos csökken­tése óta külföldön az árak e­­melkedtek és a megélhetési vi­szonyok egyre rosszabbodnak. Ez pedig elég nagy baj, mert nemcsak a pénzügyi szakértő­ink képességébe vetett bizal­munkat rendíti meg, de a Marshall Plan által nyújtott segítségnek eredményét is kétségessé teszi. A velünk (Folyt, az 5-ik oldalon.) Dühöng a “szabadság” Magyarországon Egy az óhazából nemrég Ró­mába érkezett apácatanárnő mondotta el a következőket: — Államosított iskolánkban egész évben legfontosabbak vol­tak a kivonulások és a kommu­nista elméleti előadások. Egy­­egy kivonulás előtt plakátok és táblák készítésére egész délelőt­­töket vettek el a rendes tanítási időből. Nevetségig vitték a fel­iratok készítését osztályokban, folyosókon, hivatalos helyisé­gekben, sokszor helyesírási hi­bákkal: “éjjen május 1.” — A tanár az iskolában fej­tegette, hogy a régi rendszer túlzásba vitte a fegyelmezést. Erre kapták magukat a gyerme­kek és székkel együtt megfor­dultak a padban, s mikor meg­kérdezte a tanár, hogy miért teszik ezt, azt válaszolták, hogy “most szabad.” Tanítás közben felülnek az ablakba, kilógatják a lábukat, alacsonyabb ablako­kon ki- és beugrálnak az órák a­­latt, gimnazista leányok cigaret­táznak a tanteremben. A tanár sokszor félórát késik, akkor a leányok kiugrálnak az ablakon az udvarban álló gavallérhoz. Egy 14 éves, elbukott kis le­ányt a tanárja megdicsérte, hogy ‘ilyenek lesznek hasznos polgárai az országnak.” Debre­cenben a diákbálon két 13-14 é­­ves kis leány teherbe esett és a város 1000 forintot adott neki azonnal és további havi 500 fo­rintot biztosított részükre a gyermekek eltartására. — Volt egy szigorúan zártkö­rű értekezlet, ahol internálási megfélemlítéssel világosították fel a szülőket, hogy hagyják KEDDEN SZAVAZUNK! Kedden, november 8-án ismét szavazatával gyakorolja polgári jogait és kötelességét Amerika népe. Mindenki, aki becsüli ma­gában valamire az amerikai polgárt, elmegy e napon sza­vazni ! New Jersey népe uj kormány­zót választ az idén. Bár az uj Alkotmány megengedi, hogy a kormányzó visszaválasztásra je­löltessék, nem valószínű, hogy az idén erre precedens lesz New Jerseyben. A demokraták gon­doskodtak egy olyan kormányzó jelöltről, aki ellen senkinek semmiféle kifogása nem le­het, a republikánus kormányzó adminisztrációjában azonban lehet találni bőven hibákat. Kü­lönösen az a tény, hogy meggá­tolták az állam népét abban, hogy bizonyos kérdések felett közvetlenül döntsön, fog ártal­mára lenni a jelenlegi kormány­zatnak. Hogy csak egyet említ­sünk : a bingó-játék kérdése nem került a nép elé, hogy szavazzon felette s ezt a republikánusok intézték el igy... Nem titkoljuk és sohasem tit­koltuk, hogy demokrata állás­­foglalásuak vagyunk s hogy ez a lap a Demokrata Pártban a kisemberek felkarolóját látja. Ha valaha, most igazán nagy szükség van erre s ez az, amiért a demokraták győzelmét az idén fokozottabb érdeklődéssel vár­juk. Fontos, hogy kedden minden polgár menjen el szavazni s kü­lönösen fontosnak tartjuk azt, hogy a “demokrata” szavazatok leadassanak! gyermekeikben az ösztönöket ki­fejlődni. — Állandóan jöttek pártelőa­dók felvilágositó órát tartani a diákoknak. A leányok sokszor vitatkoztak velük és zavarba hozták őket. — Majdnem minden délután­ra jutott egy világnézeti óra, és igy nagy visszaesések voltak a tanulásban. Júniusban aztán ki­adtak egy rendeletet, hogy “most már” szigorú tanulás kö­telező, minden kivonulást és ki­rándulást be kell szüntetni, te­hát 15 napig volt komoly tanu­lás.. — Az iskolákban a magyar kézimunkákat mellőzik, orosz kézimunkákat, orosz zenét, orosz táncot és orosz népi szoká­sokat tanulnak. — Az egyik vidéki államosí­tott iskolában bátran hitük val­lásáról tettek tanúbizonyságot volt növendékeink. — Egy alkalommal a minden­napi órán, mindenféle indulókat énekeltek. Egyszerre csak, mint­ha összebeszéltek volna, egyön­tetűen rákezdték énekelni: “Is­tent akarjuk az iskolába...” A megtorlás a bátor gyermekekkel szemben persze nem maradt el. Ápolónő avatás A Perth Amboy General Hos­pital Ájolónőképző Iskolájának hét 1949 évi végzettjét avatták ápolónővé okt. 28-án a megyei Girls Vocational Schoolban, ün­nepélyes keretek között. A dip­loma átadó ünnepséget Dr. Schicks főorvos vezette s annak magyar szempontból a követke­ző említésre méltó nevezetessé­gei voltak: a jutalmak kiosztói­nak egyike a mi kiváló magyar orvosunk, Dr. Lang József volt; az egyik graduált nurse magyar leány, Lillian Misak; a műsor e­­gyik zeneszáma Brams “Hunga­rian Dance No. 5” c. szerzemé­nye volt; a zenét Csubák István (hegedű) és Vaty Imre (zongo­ra) kitűnő zenészeink szolgál­tatták. Öröm tudni, hogy egy-egy ilyen eseményen magyarságunk mily sok tekintetben van képvi­selve ! Menekült magyarok A közelmúltban érkezett Né­metországból, a Bajor-erdő kör­nyékéről, 4 és fél évi keserű hontalanság után Amerikába Olchváry István, feleségével és három gyermekével. Mr. Olch­váry Nt. Daróczy Sándor car­­tereti református lelkész sógora, a nagytiszteletü asszony testvér­bátyja. Németországban mecha­nikus, majd szabómesteri mun­kát végzett. Jelenleg New Brunswickon laknak. Szeretettel köszöntjiik őket körünkben! f* 1/ .............. tsaladi orom Igazi nagy családi örömet je­lentett a kis Bertalan Imre András születése, aki Nt. Berta­lan Imre református lelkész és neje elsőszülött kisfia, — Nt. Kosa András new brunswicki lelkész és neje első unokája. A kisded okt. 4-én a brunswicki Middlesex kórházban született és okt. 23-án, vasárnap volt a keresztelője a Somerset utcai ref. templomban. A Telefontársaság uj Igazgatósági tagja WHEELER McMILLEN országosan ismét szerkesztő és iró, a Farm Journal és a Path­finder magazin főszerkesztőj e (Hopewell, N. J.) a New Jersey Bell Telephone Co. igazgató ta­nácsának a tagja lett. Csomagküldők figyelmébe A U. S. kereskedelmi minisz­térium a magyar szeretet­­csomagok vámjáról A U. S. Department of Com­merce a szeretetcsomagokra vo­natkozó magyar vámrendeletről részletes ismertetőt küldött a nemzetközi kereskedelmet ellen­őrző hivtatloknak, a hajótársa­ságoknak és többezer szállító vállalatnak. Ez az ismertető közli, hogy a szeretetcsomagoknak Magyar­­országba való bevitele szigorúan korlátozva lett. Használt ruhanemüek s cipők vámmentesithetők ugyan — de csak akkor, ha a címzett sze­génységi bizonyítvánnyal iga­zolj a, hogy vagyontalan és a cso­magküldő levelével bizonyítja, hogy a csomagban levő cikkek neki ajándékul lettek küldve, — végül, hogy azok saját vagy családja kizárólagos használa­tára szükségesek. f Legmagasabb a kozmetikai cikkek és parfümök vámja, a­­mely kilogrammonkint 1000 fo­rint, továbbá az uj ruhanemüek és uj cipők vámja, mely a ma­gyarországi áraknak 50 száza­léka. Bár a csomagoknak Magyar­­országba való vámmentes bevi­tele szigorúan korlátozva lett, a magyar kormány intézkedett, hogy a U. S. A.-ban összeállított csomagok, feladói a vámot itt lefizethessék. Ez a vám 20 cent a csomag bruttó súlyának minden egyes fontja után. Az ilyen cso­magok tartalma legalább 80 szá­zalékban használt ruhanemű le­gyen, a másik 20 százalék lehet uj ruhanemű (kivéve nylont, méterárut és kereskedelmi célra szánt cikkeket) és élelmiszer (kakaó, kávé és tea kivételével). Fontosnak tartjuk azt a tényt, hogy a Ü. S. Department of Commerce ilyen behatóan fog­lalkozik a magyarországi szere­­tetcsomagok dolgával. A tájé­koztatóból két fontos dolgot ál­lapíthatunk meg. Az egyik, hogy a U. S. posta ezután sem bizto­sítja a Magyarországba szóló csomagokat és hogy a szeretet csomagokban ez idő szerint leg­érdemesebb ruhanemüeket kül­deni. FOGADJUK SZERETETUNKBE MENEKÜLT TESTVÉREINKET! Ez a cikk már hónapok óta “vajúdik” bennünk . . . Éreztük, hogy meg fog születni; tudtuk, hogy meg kell Írnunk, mert a kér­dés, amit előtérbe hoz olyan természetű, hogy azt halogatni nem lehet, meg nem levőnek tekinteni még kevésbbé! Jönnek, egyre-másra jönnek most már a menekülteket hozó hajók át az óceánon s ezerszámra hozzák a “dipiket,” hontalanokat Európából . . . S ezek közöt a hontalanok között szép számban érkeznek magyar testvéreink is Amerika szabad földjére. PRÓBÁLJUK MEGÉRTENI ŐKET Mindenüket, hazájukat is elvesztett, sorsüldözött magyarok jönnek; ki magányosan, ki életpárjával, ki egész családjával, de legtöbbje csaknem koldus-szegényen, néhány batyuval, kofferrel s benne egy sereg ócska holmival ... A hajóérkezésnél rendszerint várnak rájuk a “kihozatók,” az “assurance”-ot adók, vagy vonatra ülteti őket egy-egy emberbaráti jótékony szervezet embere (mint például az Amerikai Magyar Segélyakció fáradhatatlan Dobo­­zyja) s aztán eljutnak oda, ahová papírjuk megjelöli ütjük vég­állomását. A garantált munka alkalom sok esetben korántsem az, mint ami a papiron meg volt jelölve, a lakásviszonyok se azok, de fő, hogy megérkeztek, itt vannak s boldogok ezek a menekülttek, hogy itt lehetnek ... Van köztük, aki csalódott, aki nem ezt várta, van, aki többet kapott máris, mint amit várt, de mindez a kezdeti nehézségek és átmenet időszaka, meg kell értenünk őket s meg kell értsük azt, hogy most nekik van nagyobb szükségük a megértésre! Az ideérkező menekültek “kérdése” mindinkább ránknehe­zedő, bizonyos erkölcsi felelősséget ránkróvó kérdés kezd lenni s a nagyobb városok magyarjai máris megmozdultak, hogy valamit együttesen tegyenek érdekükben. Fogadó, ismerkedő estéket ren­deznek javukra, “befogadják,” oltalmukba veszik őket . . . VEGYÜK KEZÜNKBE SORSUKAT Most pedig, minthogy vidékünkre is kezdenek mind nagyobb számban jönni magyar menekültek, elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy felvessük a gondolatot: nem volna-e helyénvaló vala­milyen bizottságot alakítani, valamilyen formában szervezetet hozni létre arra, hogy az ideérkező, uj hazát kereső, uj életet kez­deni akaró magyar testvéreket segítsük? Ha csak egy-egy helyes útbaigazítást, jó tanácsot adunk nekik, az is több a semminél, azzal is tettünk már valamit az érdekükben, hát még ha szervezet­ten, együttesen nyúlunk a hónuk alá és segítjük különösen azokat, akik családdal, gyermekekkel érkeztek ide s akik a pillanatban a legnagyobb nehézségekkel küzdenek, hogy a legszükségesebbet, a puszta megélhetést megszerezzék....! Testvéri, emberbaráti érzés az, ami e sorokat Íratja velünk s a testvéri segitő-készség és jóaka­rat az, aminek tettekbe lendülését kívánjuk elérni ezzel az Írásunk­kal, hogy menekült magyarjainkat felkaroljuk! SEGÍTSÜK át őket a kezdeti nehézségeken Ne nézzük most azt, hogy ki milyen vallásu, — a válaszfalak e tekintetben régen ledőltek már — azt se nézzük, hogy ki honnan jött, ki mi volt azelőtt, vegyünk pártfogásunkba minden menekült magyart, azt is, aki egy-két évvel ezelőtt jött, azt is aki tegnap és azt is, aki még jönni fog! Odaáti és itteni hatóságaink kivizsgálták azokat, akik az Egyesült Államok földjére léptek s egy-két szigo­rúbb elbírálás alá tartozó esettől eltekintve biztosak lehetünk ab­ban, hogy ezek a menekült magyarok önhibájukon kívül váltak hontalanokká, menekültekké . . . Évek hosszú során át a legna­gyobb nehézségek között éltek szanaszét Európában s minden vá­gyuk az volt, hogy kijussanak onnan valahová, a legjobb esetben Amerikába . . . Legtöbbje még telve van életerővel, dolgozni, sike­rülni, boldogulni akarással, de egyszersmint aggodalommal, rej­tett félelemmel a jövőt illetőleg. Még azt sem tudják, hol s hogyan kezdjék, talán alkalmuk sincs erre, sőt, van olyan is, aki e pillanat­ban munkanélkül áll, mert az “assurance”-ban lefektetett munka­­alkalom nem volt megfelelő. (Ezt persze nem nagyon hangoztatja sem a munkaadó, sem a munka-vállaló, mert a jelenlegi “DP” tör­vény ilyen esetekre nem rendelkezett). Szükségük van a mi menekült magyarjainknak az amerikai magyarság támogatására, -segítségére, legalább is most, a kezdet kezdetén, a nagy elindulás idején, amikor a legnagyobb nehézségek között vannak. Szükségük van a mi megértésünkre, jóakaratunkra, közbenjárásunkra s erre volna jó egy helyi, vagy megyei bizott­ság, valamilyen alakulat, valamilyen együttes, jótékony megmoz­dulás! TESSÉK HOZZÁSZÓLNI ! Biztosak vagyunk abban, hogy cikkünk elolvasása után na­gyon sokan lesznek, akik jó szívvel, készséggel vállalkoznak a közös jótékony munkára. Kérjük, írjanak nekünk. Minden levél­nek, minden sornak nyílt teret adunk lapunkban, ha az előreviszi a menekült magyarok ügyét s az elkezdés milyenszerüségét célozza. Minden tekintetben rendelkezésre bocsátjuk lapjaink hasábjait ezen leendő uj polgártársaink érdekében. Készek vagyunk polgá­rosító, vagy nyelvtanitó tanfolyamokat is létrehozni, vagy bármi­ben közvetítő szerepet vállalni. Ha egy bizottság létrejönne, lehetne munkaközvetítő, vagy hasonló irodát felállítani a hontalan magyarok számára. Pontos számadatokat szerezhetnék a vidé­künkre érkezett hontalanokról, lajstromoznánk nevüket, címüket s figyelemmel kisérnénk sorsukat... Jó volna számszerint, pontosan tudni (s természetes, hogy mindnyájunkat érdekel), hogy kik azok a magyar testvérek, akik ide, közénk érkeznek, itt telepednek meg, itt kaptak, vagy keresnek munkát, megélhetést? Polgártár­sak, neip jó a gondolat, amit e cikkünkben felvetünk? Kérjük és várjuk a hozzászólásokat!* 'Addig is megismételjük a “szlogant” : “Fogadjuk szeretetünkbe menekült testvéreinket!”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom