A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
2. szekció - Területi vízgazdálkodás - 24. Szamosvári István (OVF): A Homokhátság - Vízháztartási és vízgazdálkodási problémáinak enyhítése
A „Duna-Tisza közi Homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítását, helyreállítását célzó vízkészlet-gazdálkodási projekt" (Homokhátság projekt), komplex módon kívánja enyhíteni a Homokhátság fentiekben vázolt problémáit, rövid, közép és hosszú távú célok megvalósításával. A projekt végrehajtása során 7 célterület vízpótlását kívánják javítani, Dunából és a Tiszából történő vízkivétellel. Szemben más korábbi projektekkel, melyek egy-egy vizes élőhely vízpótlására irányultak, a felsorolt projektek egy-egy terület vízpótlását tűzték ki célul, mely során a felszíni vízhálózat vízpótlása mellett a felszín alatti vizek mennyiségi pótlására is irányulnak, a természetvédelmiökológiai célok mellett járulékosan a mezőgazdaság számára is biztosít vizet, ezért tekinthetők ezek a projektek komplex projekteknek. E projektek másik közös vonása, hogy a meglévő, sokszor épp a belvíz elevezetésére épített, csatornákat használnak fel a vízpótlás hálózatának kialakításához. 1.1 A vízpótlások indokai Magyarország vízgazdálkodását évtizedeken keresztül a „feleslegesnek" tartott vízmennyiség (árvíz, belvíz) minél gyorsabb levezetése, a mezőgazdasági művelésbe vonható területek kiterjedésének vízjárta területek lecsapolással, meliorációval való növelése határozta meg. A klímaváltozás hatására csapadék mennyiségének csökkenése és eloszlásuk szélsőségessé válása, valamint a folyók vízjárásának változása a vízkészletek megcsappanását eredményezte, amelyet az elavulttá váló vízkészlet-gazdálkodás tovább rontott. A fenti folyamatok a felszíni vízhálózat kiszáradását és a felszín alatti vizek szintjének folyamatos csökkenését (ez utóbbihoz a növekvő öntözési vízigény miatti fokozódó használat is hozzájárult) eredményezte. A megfogyatkozó vízkészletek okozta ökológiai és gazdasági problémák eredményeként jelentkezett igény egyes (esetenként igen kiterjedt) területek vízpótlására, illetve az alkalmazott vízgazdálkodási gyakorlat megváltoztatására. Az előbbiekben vázolt folyamatok az elkövetkező években még hangsúlyosabbakká válnak, hatásaik még inkább nyilvánvalóvá válnak, így a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás egyik elemévé is válhat, válik a vízkészletekkel való ésszerű gazdálkodás, a vizek a visszatartása és hasznosítása. 1.1.1 A klimatikus viszonyok változása A Magyarországra alkalmazott regionális modellek eredményei 2008-tól váltak szélesebb körben elérhetővé. A Magyarországon a regionális éghajlati modellezés alapvetően négy modell futtatására terjed ki: a nemzetközi együttműködésben kifejlesztett ALADIN-Climate- és a német REMO-modelleket az OMSZ-ban, míg a brit PRECIS- és az amerikai RegCM-modelleket az ELTE Meteorológiai Tanszékén dolgozták át és alkalmazták hazai környezetre. A klímamodellek felbontása hazai körülmények között alapvetően kétféle. Az ALADIN és a RegCM modellek 10 km-es, míg a PRECIS és a REMO modellek 25 km-es rácshálóból indulnak ki. (Hoyk E.: A magyarországi klímamodellek, 2015) Hőmérséklet szempontjából a modell eredményei mind éves, mind évszakos szinten az átlaghőmérséklet növekedését jelzik. A következő évtizedekben 1°C-os, míg az évszázad végére 3°C-ot meghaladó melegedés valószínű. A legjelentősebb változásokat a modell nyáron mutatja: ebben az évszakban a déli-délkeleti tájakon 2021-2050-re 1,5-2°C-os, 2071-2100-ra pedig 4-5°C-os hőmérsékletemelkedés várható. A legkisebb növekedésre mindkét időszakban tavasszal és télen lehet számítani. (Hoyk E.: A magyarországi klímamodellek, 2015)
