A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
2. szekció - Területi vízgazdálkodás - 24. Szamosvári István (OVF): A Homokhátság - Vízháztartási és vízgazdálkodási problémáinak enyhítése
A csapadékértékek alakulása nem csupán a különböző modellek esetében mutat jelentős eltéréseket, hanem az egyes kibocsátási forgatókönyvekhez kapcsolódó futtatások során is. Míg az A2 és B2 szcenáriók kb. 20%-os éves csapadékcsökkenést jeleznek előre a 21. század végére, addig az A1B forgatókönyvnél ilyen nem tapasztalható. Az eltérések ellenére a különböző szimulációk egységesen a csapadék éven belüli eloszlásának módosulását és a térség szárazabbá válását prognosztizálják a nyári időszakban. A modell alapján a várható évszakos változásokat az alábbi táblázat foglalja össze (Hoyk E.: A magyarországi klímamodellek, 2015): 1. táblázat. A csapadékmennyiségek változása az egyes klíma-szcenáriók szerint Évek Szcenárió Csapadékváltozás (mm/hónap, 1961-1990 átlagához képest) Tavasz Nyár Ősz Tél 2021-2050 A1B 1 (2%)-10 (17%) 4 (8%) 6(13% B2-5 (-8%)-28 (-43%)-8 (-18%)-2 (-6%) 2071-2100 A1B 3 (5%)-19 (-33%)-2(-4%) 15 (34%) B2-8 (-13%)-37 (-58%)-4 (-8%) 5 (14%) A csapadék várható alakulásáról a kép az egyes modellek alapján összetett, például az átlagos csapadékösszegre vonatkozó eredmények már a változások irányában is eltéréseket mutatnak. Egyedül nyáron mutat mindegyik modell (2021-2050-re 5% alatti, 2071-2100-ra pedig 18-43%-os) csapadékcsökkenést, a többi évszakban csökkenés és növekedés egyaránt lehetséges. (Hoyk E.: A magyarországi klímamodellek, 2015) Mára nyilvánvaló, hogy az éghajlat változékonysága és változása befolyásolja az európai és hazai termelési (pl. mezőgazdaság, erdészet és halászat) és gazdasági ágazatok (pl. energiatermelés, turizmus), valamint a természeti környezet tulajdonságait és szerepét. A hatások némelyike előnyös, de a becslések szerint a legtöbb esetben a várható következmény kedvezőtlen (EEA 2004). Látható tehát, hogy a klímaváltozás hatásai, a várakozásainknak megfelelően, a területi, ill. térségi vízgazdálkodás szempontjából kedvezőtlenek. Amellett, hogy a csökkenő nyári csapadékmennyiség fokozza a mezőgazdaság öntözővíz-igényét, így fokozza a vízkészletekre (a felszíni és felszín alatti vízkészletekre egyaránt) nehezedő nyomást, a felszín alatti vízkészletek utánpótlódása szempontjából kiemelt jelentőséggel bíró őszi-tavaszi időszak csapadékmennyisége is csökken egyes szcenáriók szerint, ami a talajvízszint további csökkenését vetíti előre. Az egyre melegebbé és az egyértelműen szárazabbá válok nyarak a meglévő vizes élőhelyek fennmaradását is veszélyeztetik, a gazdasági károk mellett. (Hoyk E.: A magyarországi klímamodellek, 2015) 2. Duna-Tisza közi Homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítását, helyreállítását célzó vízkészlet-gazdálkodási projekt A homokhátság vízgazdálkodási problémái A Duna-Tisza közi homokhátság, mint elnevezés nem illeszkedik a klasszikus földrajzi tájbeosztási kategóriákhoz. Nagyrészt az Alföld nagytáj Dunai-Tisza közi síkvidék kistájait fedi le, de a Duna menti síkság, Alsó-Tisza-vidék és Bácskai síkvidék területét is érinti. A térség közigazgatásilag sem határolható le egyértelműen, nagy része Bács-Kiskun megyében található, de részei átnyúlnak Pest és Csongrád megyébe is. Az Alföld Duna-Tisza közötti része Budapest és Szeged között egy 120-150 km hosszú és mintegy 90 km szélességű téglalap alakú terület. A két nagy folyó mentén lapos síkság húzódik, a Dunáé szélesebb, a Tiszáé keskenyebb. A két folyó közének közepét hátság foglalja el a homokhátság, amelynek északi és déli vége magas, a középső része
