A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

6. szekció - Vízügytörténet - 1. Dr. Czeglédi László (FETIVIZIG): Bérek és keresetek alakulása a vízügyi igazgatás történetében

Az intézményrendszer formálódásának megértését követően szemelvényezzünk hát e klasszikusnak mondható korszaknak a vízügyi igazgatásban jellemző keresetei közül. A XIX. század végén kelt miniszteri jelentés is rögzíti, hogy a folyammérnöki hivatalok költségvetésének jelentős hányadát a személyi jellegű juttatások, így a fizetések és lakpénzek, jutalmak és segélyek alkotják. A földművelésügyi miniszter országgyűlés elé terjesztett 1898. évi jelentése szerint a hivatali alkalmazottak személyi járandósága a fizetésből, lakpénzből és lakpénz pótlékból állt össze. Az 1894. és 1898. évi költségvetést górcső alá véve mind a folyammérnöki, mind a kultúrmérnöki hivatalokban hasonlóan alakultak az éves bérek, ezek alapján az egyes munkakörökben megkereshető összegek éves szinten az alábbiak voltak:

• főmérnökként

• mérnökként

• segédmérnökként

• irodasegédtisztként

• folyamfelvigyázóként

• szegődményes hivatalszolgaként

1400 - 1800 forint 1100 - 1300 forint 800 - 1000 forint 500 - 700 forint 400 - 500 forint 250 - 400 forint

További - a lakpénzen kívüli - esetleges kereseti elemekként előfordulhatott még a ruházati általány, a vízmesterek esetén téli és nyári pótdíja, illetve a mérnököknél és a vezető tisztségviselőknél jutalmak is előfordulhattak. Bár az általam fellelt források ezt nem támasztották alá egyértelműen, egyes szerzők megemlítik azonban, hogy már a 19. század végén gondot okozott a folyammérnöki hivatalok fejlesztésénél, hogy az itt dolgozó műszakiak fizetése alacsonyabb volt, mint a kultúrmérnököké vagy a társulati alkalmazottaké. (Dóka 2001.)

Visszatérve a társulatok bérviszonyainak vizsgálatához az időben előre ugorva, de még e klasszikus, polgári időszak keretei között maradva rendkívül beszédes írott forrást ismerhetünk meg közvetlenül a II. világháborút megelőző időszakból, ugyanis 1940. december 10-én készült el a Nyírvíz Szabályozó Társulat új illetményszabályzata, melyet a minisztérium 1941. május 01. napján hagyott jóvá. Könnyen felismerhetjük, hogy teljességében itt találkozhatunk vizsgálatunk során először egy komplexnek tekinthető bérrendszerrel. Az illetményszabályzat vitathatatlan előnye, hogy kiszámíthatóvá és tervezhetővé teszi az előmeneteli rendszert, mivel jelentős garanciákat tartalmaz a munkavállalók tekintetében.

A szabályzat számunkra izgalmas „II. A társulati tisztviselők, díjnokok és altisztek rendszeres illetményei" címet viselő fejezete szerint az állandó illetmények, a fizetés, lakáspénz, családi pótlék, korpótlék, hadipótlék, stb., melyek ugyanolyan összegek, mint amit az állami tisztviselők és alkalmazottak kapnak. A fizetési osztályokat és fokozatokat három állás kategóriába sorolták be: I. Főiskolai minősítéshez kötött állások (igazgató-főmérnök, társulati mérnök); II. Középiskola 8. osztályának elvégzéséhez kötött állások (pénztáros, ellenőr-nyilvántartó); III. Középiskola 4. osztályának elvégzéséhez kötött állások (írnok, műszaki rajzoló); Mindegyik állás esetében megállapították a kezdő illetményt és a legmagasabb illetményt. A választmány a társulati tisztviselőket 9 évi egy és ugyanazon fizetési osztályban eltöltött kifogástalan szolgálati idő után - a megállapított kereteken belül - előlépteti. A szabályzat értelmében a vízmester, gátfelügyelő, csatornafelügyelő, gépész fizetése az állami rendszer szerinti - vagyis az egyes hivatalokban szerepet betöltő - műszaki altisztek illetményével egyező. Természetbeni lakás illeti meg a társulati igazgató-főmérnököt, a társulati mérnököt, a gát és csatornafelügyelőt, a gépészt és a hivatalszolgát. A rendszeresített állásra alkalmazottak közül temészetbeni járandóságok - jellemzően fűtés, villanyáram, töltéskaszáló, tűzifa - illetik meg, az igazgató-főmérnököt, a társulati mérnököt, hivatalszolgát, míg az ellenőr-nyilvántartó,