A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 26. Szalai József - Garamhegyi Tamás - Hatvani István Gábor - Kovács József (OVF - ELTE - Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont): Hidraulikus áramlási rendszerek lehatárolása sekély felszín alatti vizek vízszint-idősorainak statisztikai elemzése alapján
köze területén lezajlott, illetve napjainkban is zajló különböző folyamatok által érintett térségek differenciált területi lehatárolását és elkülönítését, továbbá a háttértényezők azonosítását (Kovács et al. 2010, Szalai, J. et al. 2011, Trásy et al. 2018, Garamhegyi et al. 2018, Magyar et al. 2021.). A Garamhegyi et al. 2020 tanulmánynak a magyar nyelvű összefoglalása és kiegészítése olvasható az alábbiakban. A KUTATÁSI TERÜLET ÁTTEKINTŐ ISMERTETÉSE A vizsgálatok célterülete a Duna-Tisza köze, de nem terjedtek ki a Duna-Tisza köze területének egészére, csak a keleti hosszúság 18,85°-20,23° és az északi szélesség 46,32°-47,21° sarokpontokkal lehatárolható, mintegy 8 000 km2 kiterjedésű területre (3. ábra). Ennek oka az volt, hogy a Duna-Tisza köze északi részén a jelenleg is intenzív külszíni nyersanyag-kitermelés miatt nem tekinthetők zavartalannak a felszín közelében elhelyezkedő víztartóban zajló folyamatok. Ugyanakkor a Duna-Tisza köze déli részének legmagasabb térszínein a sekély felszín alatti víz monitoring-állomásainak többségét az 1970-es években létesítették. A vizsgált terület alapvetően három részre és két geomorfológiai típusra tagolható: a Duna és a Tisza széles völgysíkjai, valamint közöttük a Hátság képviselik annak részterületeit és két fő geomorfológiai típusát (3a. ábra). A folyók völgysíkjainak magassága 80-95 m B. f., a hátsági térszínek pedig 100 m-től 120-130 m tengerszint feletti magasságig emelkednek (Kuti-Körössy, 1989). A vizsgált terület éghajlata jelenleg mérsékelten kontinentális, azonban a térség éghajlatának jövőbeni alakulásával foglalkozó tanulmányok (Bartholy et al. 2007, Bartholy et al. 2011, IPCC, 2021) a 21. század végére emelkedő hőmérsékletet és az éghajlati szélsőségek növekedését vetítik előre. (Ami egyben a 2022-ben is tapasztalt téli aszály ismétlődését, illetve az ismétlődés gyakoriságának növekedését is jelentheti.) A legnagyobb változás valószínűleg a rendkívül meleg napok előfordulásában lesz, ami várhatóan több mint 100%-kal növekszik majd (Bartholy et al. 2011). A nyáron érkező csapadék mennyisége csökken, azonban a csapadéktevékenység intenzitása növekszik. Eközben, a tél a 21. század végére várhatóan csapadékosabb lesz (Bartholy et al.2007, Bartholy et al. 2011.). Továbbá, a 2021-2050 közötti időszakra vonatkozó éghajlati szimulációk azt mutatják, hogy a Duna-Tisza köze területén 10-30%-kal növekszik az aszály kockázata, 2100-ig pedig további növekedéssel kell számolni (Mezősi et al. 2014.) Emellett aggodalomra ad okot, hogy ezek a modellek alábecsülik azt a tényleges változást, amellyel a mezőgazdaságnak szembe kell néznie (Molnár, S., Molnár, M., 2012). Geológiai szempontból a vizsgált terület pre-neogén medencéje tektonikailag erősen deformált, kiemelt zónák (horst) és árokszerkezetek (graben) jellemzik (3c. ábra), amelyek domborzatában helyenként 3000 m szintkülönbség is mutatkozik (Royden et al. 2011.). A medencét neogén, félig-konszolidált, vagy konszolidálatlan tengeri, delta, tavi, eolikus és folyóvízi üledék tölti ki, melynek vastagsága a Dunától (600 m) a Tisza felé (4000 m) növekszik (Juhász, 1991). Az eredeti üledékes szerkezetet az intenzív neogén tektonikai mozgások átalakították, ami egy sajátos, normál vetőkkel és virágszerkezetekkel jellemezhető törésvonal-rendszer kialakulásához vezetett (Juhász, 1991., Horváth-Cloethingh, 1996.). Kőzettani tulajdonságai meglehetősen változatosak: összletei többnyire agyagból, aleurolitból, homokkőből és finomkavicsból álló képződmények. Ennek megfelelően a hidraulikus vezetőképesség széles tartományban, 10-9 és 10-2 m s-1 között változik (Mádl-Szőnyi - Tóth, 2009). Az ismertetett vizsgálatok jellege miatt azok csak a legfelső, a sekély felszín alatti régió összleteire, a sekély felszínközeli víztartóra terjedt ki, ami főként nem konszolidált agyag- és homokféleségekből, valamint finom kavicsból épül fel (Mádl-Szőnyi - Tóth, 2009.).
