A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 24. Réz Bianka (ÉMVIZIG): A Lófej-forrás matematikai statisztikai vizsgálata

egymást, melyeket majdnem zérusra csökkenő hozamminimum előz meg és a kitörések között folyamatos pulzálás figyelhető meg, majd a további hozamcsökkenés hatására a kitörések sűrűsége 2-4 napra csökken. Kisvíznél kezdetben csak vízhozam pulzáció jelentkezik, majd már csak csekély vízhozam ingadozás, végül minden mozgás megszűnik.

A szivornyarendszer felépítésének meghatározásához Maucháék az előbbi időszakokon kívül kiragadtak még egy középvizes, 1 hetes időszakot, amely minden információt tartalmaz, ami a forrás szivornyarendszerének megértéséhez kell.

1. ábra: A Lófej-forrás egy hetes regisztrátuma 1966 (Maucha, 1967)

Az 1966 május 4-10. időszak vízhozamának ábrázolásán feltűnő, hogy egy közel konstans, átlagos vízhozam mellett, az időszakonként jelentkező kitöréseket minden esetben megelőzi egy jól kivehető hozamcsökkenés. A kitörések és a hozamcsökkenések között pedig folyamatos vízhozam pulzációk láthatók.

Ez alapján feltételezték, hogy ez a három jellegzetes görbe szakasz mind egy-egy külön szivornya működésének az eredménye, valamint, hogy a létrehozott görbét a három szivornya együttes működése, azok hidraulikai kölcsönhatása hozza létre.

A három szivornyából kettő azonos térfogatú nagy szivornya (A és B) sorba vannak kötve és az „A" szivornya felett egy kicsi szivornya (C) található.

2. ábra. A Lófej-forrás szivornya rendszere (Maucha, 1967)

A „C" szivornya három különleges tulajdonsággal rendelkezik, melyek a következők:

• Nem a „C" szivornya leszívó csöve, hanem a víztároló alja van sorba kötve az „A" szivornya tetejével. Az összekötésük helyén szűkület van.

• A „C" szivornya leszívó csöve párhuzamosan fut az „A" és a „B" szivornyával és közvetlenül a szivornyarendszer utáni főág szakaszába vezet.

• A „C" szivornya leszívó csövének csúcspontja alig helyezkedik el lejjebb, mint az „A" szivornya leszívó csövének csúcspontja.

A jósvafői Kutató Állomáson elkészítették a forrás szivornyarendszerének hidraulikai modelljét, mellyel rekonstruálták az 1966. májusi vízhozam regisztrátumot, ezzel alátámasztva a szivornyarendszer felépítésére tett feltételezéseket. Valamint meg tudták határozni az egyes szivornyák térfogatát, a kitörések alatti vízhozam értékek összegzésével. Az „A" szivornya 300 m3, a „B" szivornya 270 m3, a „C" szivornya pedig 30 m3.