A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 24. Réz Bianka (ÉMVIZIG): A Lófej-forrás matematikai statisztikai vizsgálata

1. ábra. A Lófej- és a Nagytohonya-forrás elhelyezkedése (szerkesztette: Stadler Tamás, monitoring referens, ÉMVIZIG)

Mivel a Magyarországon található mindhárom szivornyás forrás vízgyűjtőterületén található dolomit feltételezhetjük, hogy a ritkának számító szivornya-üregek kialakulását a mészkő és dolomit eltérő oldhatóságai okozzák.

A Lófej-forrás szivornyarendszere

Jósvafő község a környező településekhez képest jelentős vízforrásokkal rendelkezik, mivel a falu határában fakadnak az Aggteleki-karszt legnagyobb hozamú forrásai. 1

1. fénykép. A Lófej-forrás mérőműtárgya (saját fotó)

Az itt található legmagasabban fakadó forrás a Lófej-forrás a környék fontos itatóhelye volt. Még a hetvenes években is erre a területre hordták legelni a jósvafői csordát. Ennek jeléül szolgálnak a még mindig meglévő vályúk korhadó maradványai.

Ahhoz, hogy megérthessük a forrás szivornyarendszerének működését, először nézzük meg a vízhozam idősorának alakulását az egyes időszakokban. Hazslinszky és Maucha vizsgálatai alapján négy szakaszra bontható a szivornyás működés. Nagy vízhozamnál az a jelenség figyelhető meg, hogy a kitörések szüntelenek, mivel a szivornya a jelentősen megnövekedett karsztvíztükör szintje alá kerül, az apadás során előbb kis térfogatú, sűrű, majd nagy kitörések jelentkeznek. A második szakaszban a kitörések közepes vízhozam esetén 1-2 naponta követik