A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 3. Dr. Csoma Rózsa - Wagner Flóra (BME): Visszatöltési megoldások kavicsbányatavak kedvezőtlen hatásainak csökkentésére

- gyakran fenti módszerek kombinációja is kedvező megoldást adhat, így az árnyékolás akár szél akár napsütés ellen ott, ahol ez megoldható, kiegészítve részleges lefedéssel.

A számtalan lehetőség közül egy hazai példa olyan úszó szigetek kialakítása, mely vízi madarak számára megfelelő fészkelési lehetőséget biztosít (Innotéka, 2021).

A következőkben az itt megadott párolgáscsökkentő módok közül a legelsőként említett módszerrel, a visszatöltéssel foglalkozunk. Azonban nem a tó területének teljes helyreállítását tűzzük ki célul, hanem csak a rendelkezésre álló meddő megfelelő elhelyezésével kívánunk az érdekelt felek számára elfogadható állapotot elérni. Olyan, viszonylag egyszerűen kialakítható, de hatékony megoldást, illetve annak több változatát mutatjuk be, mellyel a bányató okozta talajvízszint-süllyedés mérsékelhető, víztermelő létesítmények védőtávolsága biztosítható, illetve a kedvezőtlenebb, erőteljesebb párolgású időszakok vízvesztesége csökkenthető, ugyanakkor a bánya működése és felhagyás utáni utóhasznosítása is biztosított.

A VISSZATÖLTENDŐ ANYAG

A kavicsvagyon kitermelése a talajvízszint fölötti szárazon, vagy a vízszint alatti lehet. Bár a száraz termelés a vízháztartás szempontjából kedvezőbb, a gyakran viszonylag magas vízszint miatt csak korlátozottan lehetséges. A talajvízszint alatti kitermeléssel jön létre a bányató (Böhm et al, 1999).

Maga a munka a letakarítással kezdődik, mely a fedőréteg eltávolítása. Ez egyrészt a humuszos fedő, mely deponálandó, értékesíthető, vagy az utóhasznosítás során felhasználható. A fedő másik része lehet olyan meddő, mely haszonanyagként nem értékesíthető, a homoknál finomabb frakciójú, áltatában iszap - agyag. Vastagabb vízvezető rétegek esetén nemcsak fedőként jelenhet meg, hanem mélyebben, agyanlencseként is. Ezen utóbbi, nem értékesíthető részek használhatók fel visszatöltéshez.

Kavicsbányák létesítése során az egyik első tevékenység a terület feltárása, a kitermelhető anyag mennyiségének becslése. Ennek során általában igen sűrű hálózatban mélyülnek feltáró fúrások. A fúrási naplók segítségével, illetve a fúrásokból készült rétegszelvények alapján így nemcsak a haszonagyag mennyisége határozható meg, hanem a feltöltéshez felhasználható meddő mennyisége is. Ugyanakkor, amíg a homok- és kavicsrétegekben gyakran több mélységben is készül szemeloszlás-vizsgálat, addig a meddő esetén ez nyilván nem szükséges. A szemeloszlás alapján viszont a vízvezető réteg számos szivárgás- és talajvízhidraulikai jellemzője becsülhető, mint a szivárgási tényező vagy a porozitás. Ugyanilyen értékelés azonban a meddő esetén nagyon ritkán áll rendelkezésre, így a szivárgáshidraulikai jellemzők csak a talajnem alapján kézikönyvek segítségével becsülhetők. Amennyiben a vizsgálandó bánya esetén a meddő visszatöltésére számítani lehet, célszerű lenne - ha nem is minden fúrás esetén- ebben a rétegben is szemeloszlás-vizsgálatok készítése.

Amennyiben az adott bányatelken kavicsmosó telep is működik, annak maradéka, mely igen finom szemcse, szintén felhasználható a visszatöltéshez. Ennek mennyiségét bányászati szakemberek a haszonanyag mintegy 5 %-ára becsülik.

Az alábbiakban visszatöltendő anyagként fenti, iszapos - agyagos meddőt tekintjük, melybe esetlegesen belekeverhető a kavicsmosó maradéka is. Tekintettel azonban arra, hogy a viszszatöltött anyag bolygatott, esetleg kevert is lehet, az eredeti, termett talaj jellemzőinél minden esetben kedvezőtlenebb szivárgási tényező figyelembe vétele célszerű. Például agyagos iszap visszatöltése során a Mérnöki kézikönyv (1981) ajánlását (lásd 2. táblázat) is figyelembe véve inkább a homoklisztre jellemző k = 0,1 m/d körüli értéket célszerű alkalmazni.